adóbírság mérsékléséhez kivételes méltánylást érdemlő körülmény igazolása szükséges. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete
ügy száma: Kfv.I.35.204/2016/4. A tanács tagjai: . Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla bíró A felperes: felperes neve (címe) A felperes képviselője: Dr. Berzétei Ákos ügyvéd (fél címe )
alperes: alperes neve
alperes képviselője: Dr. Emődi Barnabás jogtanácsos A per tárgya: jövedéki adó ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes és alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.234/2015/6. számú ítélete. Rendelkező rész A Kúria
Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.234/2015/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét teljes körűen elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg
alperesnek 100.000 (százezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg
államnak - külön felhívásra - 119.800 (száztizenkilencezer-nyolcszáz) forint kereseti és 199.600 (százkilencvenkilencezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Felperesnél a NAV Heves Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (továbbiakban: elsőfokú vámhatóság)
elsőfokú határozatot 5221383518. számú határozatával helybenhagyta. [3]
indokolás szerint a felperes 2013-ban kereskedelmi gázolaj tekintetében nyújtott be jövedéki adó visszaigénylést 203.179,32 liter felhasznált üzemanyag után, amelynek megfelelően literenként 17,forint visszaigényelhető jövedéki adót figyelembe véve 3.454.000,- forint kiutalására került sor egy összegben 2014. február 19-én.
alperes határozatában hivatkozott a Jöt. 57/C. §-ára, 112.§
adóalany, hanem
is, hogy a konkrét járműnek a nyilvántartásba vétele is megtörténjen. A nyilvántartásba vételhez szükséges kérelmet a PM. rendelet 24/A.§ szerinti mellékletben foglalt adattartalommal kell benyújtani, amelyhez csatolni kell a jármű forgalmi engedélyét is.
adatok változását is szintén ezen melléklet szerinti tartalommal kell a vámhatóságnak bejelenteni. [4] Mindezek alapján jogszerűen állapította meg
elsőfokú hatóság, hogy a felperes
1., a
ok a vámhatósági nyilvántartásban nem szerepeltek. Ezért e három járműre
adott időszakban 115.892,48 liter üzemanyag után visszaigényelt jövedéki adó teljes egészében jogosulatlan igénylésnek minősül. [5] Öt számla adatait vizsgálva megállapította továbbá
alperes, hogy
okkal beszerzett üzemanyagot kereskedelmi gázolaj kritériumának nem megfelelő járműbe tankolták. A felperes 15614,07 liter üzemanyag után érvényesített jogosulatlan visszaigénylést, míg 43,68 liter üzemanyag után nem érvényesítette a jogos igénylését. Ezért a jogosulatlan adóvisszaigénylés alapja ezen öt számla esetén 11517,39 liter. [6] Megállapította
alperes
t is hogy a
onos, mivel időközben rendszámcsere történt. A Jöt. 57/C.§
adóbírság mértékét.
alperes védekezése [8] A felperes keresetében
alperesi határozat elsőfokra is kiterjedő megváltoztatását kérte akként, hogy a visszafizetendő jövedéki adó összegét összesen 26.000,- forintban állapítsa meg. Kérte a jövedéki bírságot ezen módosított összeg alapulvételével kiszabni, illetve annak teljes mellőzését, illetve mérséklését, a késedelmi pótlék összegének szintén mérséklését, valamint a 30.000,- forint mulasztási bírság törlését. Másodlagosan
alperes határozata hatályon kívül helyezését szükség szerint új eljárásra történő kötelezés mellett. [9] Nem vitatta felperes, hogy 2011. február 7-én benyújtott,
adóvisszaigényléséhez szükséges regisztráció iránti kérelmének melléklete a fent jelzett három forgalmi rendszámú gépjármű rendszámát nem tartalmazta, mivel ezeket 2012. évben szerezték meg, így nem jelentették be a regisztráció során, csak
t követően. Vitatta ugyanakkor hogy ennek következtében a három jármű vonatkozásában jogosulatlan lenne
adó visszaigénylése. Tévesen értelmezte a hatóság a Jöt. irányadó rendelkezéseit, mivel valamennyi gépjármű a visszaigénylés tekintetében a Jöt. 7.§ 52. pontbeli feltételeknek megfelelt,
ott meghatározott célra került
üzemanyag felhasználásra, közúti árufuvarozáshoz. A Jöt. 57/C.§
következik, hogy visszaigénylésre a vámhatóság által nyilvántartásba vett üzembentartó jogosult, amely feltételeknek a felperes megfelelt, ugyanakkor nem törvényi feltétel a jármű rendszámának bejelentése. A regisztráció a gazdálkodó visszaigénylő és nem a járművek nyilvántartásba vételére szolgál. A felperes nyilvántartásba vételéről hozott egyszerűsített határozat is kizárólag a nyilvántartásba vett visszaigénylőre vonatkozó adatokat tartalmazza. [10] A jármű rendszámának, annak változásának bejelentésére a Jöt. 57/C.§
57/C.§
t jelenti, hogy a három jármű vonatkozásában megalapozott volt a felperesi visszaigénylés,
az
ebből adódó adó összegű 1.970.172,- forint visszaigénylése nem jogosulatlan, csak a fennmaradó 26.000,- forint összegben megalapozott
alperesi megállapítás. [11] Hivatkozott felperes a Ket. 3.§
adóbírság alapja és mértéke tekintetében a kiszabás téves volt, így
adóbírság kiszabását 26.000,- forint összegű adóhiány alapján kérte megállapítani. Kérte a határozat megváltoztatását,
adóbírság százalékos mértéke vonatkozásában is,
adóbírság mérséklésénél
eset összes körülményeit mérlegelni kell. Nem mérlegelte ezt megfelelően
alperes, tévesen jutott arra a következtetésre, hogy
adóhiány 100%-ában állapította meg a bírságot. Felperes 2013-ban kereskedelmi gázolaj után jövedéki adó visszaigénylésre jogosult volt, a visszaigénylést a MOL Nyrt.-vel kötött és becsatolt üzemanyagkártya szerződés alapján üzemanyagkártyával üzemanyag-állomáson megvásárolt üzemanyag vonatkozásában nyújtotta be,
1., a
üzemanyag megfelelő célra került felhasználásra. Sem bevétel eltitkolást, sem bizonylatok, könyvek nyilvántartások meghamisítását, megsemmisítését nem állapított meg
alperes. A társasággal kapcsolatban a vizsgálatot megelőző és követő időszakban megállapítás nem volt, bírsággal nem sújtották. A vizsgálat során a hatósággal együttműködött, így súlyosan méltánytalan és eltúlzott
adóbírság 100%-ban történő kiszabása. [13] A késedelmi pótlékra vonatkozóan előadta, hogy téves összeg alapulvételével került sor annak megállapítására, a 26.000,- forint adóhiány alapján kérte számítását. Mivel a jármű rendszámának bejelentése nem törvényi feltétel, így a mulasztási bírság kiszabása sem jogszerű. [14]
alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
elsőfokú ítélet [15]
elsőfokú bíróság jogerős ítéletével
alperesi határozatot részben megváltoztatta, kisebb részben alaposnak találva a felperes keresetét. Utalt a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 57.§
alperes helytállóan és a jogszabályoknak megfelelően értelmezve állapította meg a felperes
on kötelezettségét, hogy a jövedéki adó visszaigénylésével összefüggésben valamennyi a jogszabály által megkívánt adat, így a visszaigényléssel érintett, a közúti árufuvarozásban résztvevő gépjárművek rendszáma tekintetében is bejelentési és változásbejelentési kötelezettség terheli. Ezen kötelezettség megítélése szempontjából nem kizárólag a Jöt. rendelkezései rónak kötelezettséget
adózóra, hanem a jövedéki törvény végrehajtási szabályait tartalmazó PM rendelet is további részletszabályokat állapít meg. [16] A PM rendelet 114/B.§
adatok változásának bejelentésére vonatkozó kötelezettséget ugyancsak a PM rendelet írja elő. Tehát a fenti jogszabályi rendelkezések alapján a nyilvántartásba vétel, illetőleg a változás bejelentési kötelezettség nem csak
üzembentartó személyére vonatkozik, hanem a jármű rendszámára is. Mivel a felperes maga sem vitatta, hogy ezen kötelezettségének a három jármű tekintetében nem tett eleget, így tényszerűen megállapítható, hogy a fenti jogszabályi rendelkezéseket megsértve élt a jövedéki adó visszaigénylési jogával, így
alperes a jogszabályt helyesen értelmezve állapította meg, hogy e tekintetben a felperes mulasztása miatt adóvisszaigénylése jogosulatlan igénylésnek minősült. [17]én helyállóan állapította meg
alperes, hogy a rendszámváltozással érintett 5. forgalmi rendszámú gépjármű tekintetben is bejelentési kötelezettség terhelte felperest, amelynek nem tett eleget, így a mulasztási bírság kiszabására szintén jogszerűen került sor. [18] Utalt ugyanakkor a bíróság
adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 171.§
adóbírság mértékét a jövedéki termékkel kapcsolatos jogosulatlan igénylés 100%-ában kell megállapítani,
az jelen esetben mindösszesen 1.996.000,- forintban. A felperes arra hivatkozott, hogy
adóbírság mérséklésének lett volna helye, mivel kellő körültekintéssel járt el. A bíróság ezt megalapozottnak találta, figyelemmel arra, hogy a jövedéki adó visszaigénylése során a felperes
on túl, hogy
irányadó jogszabályi rendelkezések fent kifejtettek szerinti téves értelmezéséből adódóan a gépjárművek rendszámára vonatkozóan a változás bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, ugyanakkor megállapítható, hogy egyebekben a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el. A Jöt. 57/C.§
alperes olyan körülményeket, amelyek kizárnák
adóbírság mérséklését. A jogosulatlan igénylés nem szándékos mulasztásra vezethető vissza, hanem téves jogértelmezésre, tehát nem vette figyelembe
alperes a felperes kellő körültekintő eljárásra vonatkozó körülményeket és a mérlegelési szempontokat indokolatlanul mellőzte. Ezért a bíróság
adóbírság mértékét 50%-ra mérsékelte, a Pp. 339.§
alperes határozatát e részben megváltoztatta, a bírság összegét mérsékelte. [19] Ugyanezen okból mérsékelte a késedelmi pótlék összegét is
ítélet hatályon kívül helyezését a jövedéki bírság és a késedelmi pótlék %-os mértéke változatlanul hagyása mellett. Kérte a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, a keresetének megfelelő döntést, másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését, perköltség megállapítását, és
alperes kötelezését a már megfizetett összeg felperes részére történő visszautalására. [21] Felperes a keresetével egyezően fejtette ki, hogy továbbra is vitatja, hogy a három jármű rendszáma bejelentésének elmulasztása jogosulatlanná tenné
adó-visszaigénylést. Idézte a jogszabályokat, melyek alapján nézete szerint
adó-visszaigénylésnak nem feltétele a járművek nyilvántartásban szerepeltetése. Ezért a jövedéki adóhiány összege helytelenül került megállapításra,
csak 26.000,Ft összegben megalapozott, és ennek megfelelően állapítható meg
adóbírság és a késedelmi pótlék alapja is. Ugyancsak vitatta felperes a mulasztási bírság kiszabását is, mert szerinte nem történt
ezt megalapozó jogellenes magatartás. [22]
alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Megsértett jogszabályként a Jöt. 112.§
.§ szerint megállapított adóbírság mértéke a jövedéki termékkel kapcsolatos adóhiány, vagy jogosulatlanul igényelt összeg 100%-a, kivéve ha
adóhiány bevétel eltitkolással, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Ebből következően a jövedéki termékek szankciórendszere eltér, szigorúbb
egyéb adónemeknél,
onban a mérséklés lehetőségére vonatkozóan a mögöttes jogi szabályozásként e tekintetben is
Art -ban foglaltak
irányadók.
adóbírság mérséklésénél
eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen
adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit,
adózó jogellenes magatartásának, tevékenységének, vagy mulasztásának súlyát, gyakoriságát. A másodfokú adóhatóság határozata részletes indokolást tartalmazott arra, hogy
adóbírság mérséklésére miért nem látott lehetőséget. Utalt arra, hogy régóta hatályos jogszabályról van szó, a felperes nem tekinthető kezdő vállalkozónak, több alkalmazottal foglalkozó gazdálkodóról van szó, akitől elvárható, hogy a tevékenységével kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járjon el, a bejelentéseket, és a határidőket tartsa be.
adóhiány nagysága és visszaigénylés rendszeressége sem indokolta
adóbírság mérséklését. Utalt arra, hogy a fenti körülmények miatt
sem volt
adózó javára értékelhető, hogy eddig hasonló ügyben szankció nem került megállapításra. [24]
elsőfokú ítélet maga sem utalt arra, hogy a fenti szempontok bármelyike megalapozatlan vagy jogszerűtlen volna, illetőleg a valóságnak ne felelne meg. A bírság mérséklésénél nem értékelhető
adózó javára, hogy
adóhiány nem a felperes szándékos magatartására, hanem téves jogértelmezésre vezethető vissza. Annál is inkább, mert a szándékossággal kapcsolatban a jogszabály rögzíti 2012. január 1-től, hogy annak megállapíthatósága esetén 200%-os mértékű adóbírságot kell kivetni. Ebből következően a jövedéki szabályozás rendszerében
alapesetként meghatározott 100%-os bírság mérték mérséklésére nincs lehetőség
on
alapon, hogy nem történt szándékos adóelkerülés, hiszen ez a mérték eleve erre
esetre vonatkozik. Tehát a bírság mérséklését nem teszi lehetővé önmagában
a körülmény, ha a feltárt hiányosság téves jogértelmezésből adódott, mivel ilyen esetben
adózó magatartása gondatlannak minősül.
elsőfokú bíróság által
adóbírság mérséklésének alátámasztásra megjelölt körülmény éppen hogy a törvényi feltételként megkívánt adott helyzetben elvárható magatartás hiányára utal, amely önellentmondás kétségessé teszi a bírói mérlegelés okszerűségét.
adóbírság mérsékléséhez valamennyi kritériumnak teljesülnie kell, amely jelen esetben nem állapítható meg. A jogszabályi követelmények ismeretének hiányára
adózó megalapozottan nem hivatkozhat. E körben utalt
alperes a Kúria eseti döntéseire is. [25] A Pp. 339/B.§-ára is utalt
alperes, amely
t mondja, hogy mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat jogszerűsége megállapításánál milyen szempontok vehetők figyelembe, alperes álláspontja szerint ezeknek maradéktalanul eleget tett, a tényállást kellőképpen feltárta, a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. Álláspontja szerint
eset összes körülményeit,
adóhiány nagyságát, keletkezésének okát,
adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát. Mindezen körülmények perbeli ügyben nem indokolták
adóbírság mérséklését. A bíróság olyan szempontokra hivatkozással mérlegelte felül
adóbírságot, amelyek a bírságmérséklés alapjául nem szolgálhatnak. [26] Megalapozatlannak tartotta
alperes a késedelmi pótlékra vonatkozó ítéleti rendelkezést is, hivatkozott
adóhiány megállapítását jogszerűnek ítélte. A jogosulatlan pénzhasználat okán alappal került kiszabásra a késedelmi pótlék
általános szabályok szerint. Utalt
alperes a Kúria Kfv.I.35.515/2015/
adóbírság egy szankció, amely valamely jogellenes cselekedethez kötődik, ennél fogva lehetséges mérséklésnél vizsgálandó, hogy a szankcióval sújtott adózó megtett-e mindent
adott helyzetben tőle elvárható intézkedést, hogy ne legyen részese jogsértésnek. Ennek
ítélet nem felelt meg, a felperestől elvárható körültekintés tanúsítását a bíróság kizárólag abban látta, hogy téves jogértelmezés történt a gépjárművek rendszámára vonatkozóan.
alperes terhére rótta fel, hogy nem tárt fel
adóbírság mérséklését kizáró körülményeket. A Kúria döntése és jogi indokai. [27] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott,
alperes felülvizsgálati kérelme alapos. [28] A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275.§
alperesi határozat jogalapját, és ezáltal
ítéletet is. Álláspontja szerint nincs olyan jogszabályi rendelkezés, ami a gépjármű rendszáma, illetve annak változása bejelentése elmulasztásához
adó-visszaigénylés elutasítása jogkövetkezményét fűzné, illetve mulasztási bírsággal lenne szankcionálható. [30] A Kúria a fenti tényállásban foglaltakra utalva rögzíti, hogy ezen jogalapi kérdéskört
elsőfokú bíróság részletesen megválaszolta. Idézte a releváns jogszabályokat, és abból helyes következtetést vont le. Ezt a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak sem vonhatták kétségbe. A Kúria osztja
ítélet indokolását, arra ismétlés nélkül csak visszautal annak kiemelésével, hogy a felperes egy kedvezményt kívánt érvényesíteni, melyhez valamennyi jogszabályi feltétel együttes fennállása szükséges. A Jöt. végrehajtásáról szóló PM. rendelet rögzíti, hogy a fuvarozásban résztvevő járművek rendszáma tekintetében bejelentési kötelezettség áll fenn, ami jelen ügyben a felperes tényszerűen, határidőben nem teljesített. Ennél fogva
adó-visszatérítés elutasítása, illetve a mulasztási bírság megállapítása nem volt jogszabálysértő. [31] A Kúria nem osztotta ugyanakkor
elsőfokú jogerős ítéletnek
adóbírság és késedelmi pótlék kérdésében hozott rendelkezését, mellyel megváltoztatta
alperesi határozat e körben tett megállapítását. A Kúria egyetértett
alperes felülvizsgálati kérelmében foglalt
on felvetéssel, hogy úgy mérlegelte felül
elsőfokú bíróság
adóbírság és késedelmi pótlék kérdéskörében
alperes határozatát, hogy arra nem volt megalapozottan törvényi lehetőség. [32] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a polgári perrendtartás lehetővé teszi a mérlegelési jogkörben hozott határozat perben történő felülvizsgálatát is,
onban a mérlegelési jogkörben hozott határozatban hozott döntés „felülmérlegelésére" kizárólag akkor van lehetőség, ha a hatóság a feltárt tényállásból iratellenes, logikátlan vagy kirívóan okszerűtlen következtetésre jutott. Jelen esetben ez
alperesi határozattal összefüggésben nem áll fenn. Helyesen rögzítette
alperes, hogy a jövedéki ügyekben a jövedéki törvény szankciórendszere szigorú, kogens szabályokat tartalmaz és bár
Art. mögöttes alkalmazása lehetővé teszi különös méltánylást érdemlő esetben a jövedéki ügyekben is
adóbírság mérséklését,
onban ténylegesen különös méltánylást érdemlő körülményeknek kell fennállnia. [33] Helyesen foglalta össze
alperes jelen esetben, hogy ilyen nem volt, hiszen a felperes professzionálisan foglalkozik olyan szakterülettel, amely rendszeres jövedéki termék felhasználásával jár, a vonatkozó jogszabály nem új, a felperes nem kezdő vállalkozó, több alkalmazottat foglalkoztató cégtől a saját szakterületén régóta hatályos jogszabályok pontos ismerete, határidők betartásra elvárható, semmiképpen nem lehet a bírság mérséklésére okot adó körülmény a téves jogszabály értelmezés. A téves jogszabály értelmezést helyesen értékelte gondatlanságnak
alperesi hatóság, amely nem ad alapot
adóbírság további mérséklésére. A szándékosság hiánya abban a körben került értékelésre, hogy nem a szándékosság során kiszabandó 200%-os bírság került megállapításra. A 100%-os bírság megállapítása eleve magában foglalja, hogy a cselekményt gondatlannak minősítette
adóhatóság.
onban a további mérséklés valóban kivételes méltánylást érdemlő körülményeket, a teljes vétlenséget kívánta volna meg, amely jelen esetben nem állt fenn. Erre nem adhat alapot
sem, hogy ebben a körben a felperest korábban még nem bírságolták. [34]
elsőfokú bíróság
alperes terhére rótta fel, hogy nem tárt fel
adóbírság mérséklését kizáró körülményeket. Ez téves megközelítés, mert
adóhatóságnak nem a kizáró okokat kell elsődlegesen vizsgálni, hanem, hogy mi szolgálhat
adózó javára, mint bírságcsökkentő indok. [35] Ugyanez igaz a késedelmi pótlék mérséklésére is, tehát hogy amennyiben a bírság nem mérsékelhető,
nem vonja maga után a késedelmi pótlék csökkenését sem, a késedelmi pótlék jogintézményének lényegére helytállóan utalt
alperes. Záró rész [36] Erre való tekintettel a Kúria a Pp. 275.§
elsőfokú jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a keresetet teljes körűen elutasította. [37] A Pp. 274. §
alperes javára együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére. [39] A le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
illeték alapját. Budapest,
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.