A határozat elvi tartalma: Amennyiben az adott intézményben dolgozók képesítési követelménynek való meg nem felelése miatt az intézmény nem jogosult normatív állami támogatásra, úgy - az adott normatív támogatásra való jogosultság szempontjából - szükségtelen a további feltételek vizsgálata. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.161/2015/4.szám A Kúria a dr. Fábián Titusz ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Boros Gyöngyi jogtanácsos által képviselt alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- december
- napján kelt 7.K.28.025/2013/
- számú jogerős ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.28.025/2013/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen alperesnek 20.000 /húszezer/ forint elsőfokú és /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget. A keresetiviseli. és a felülvizsgálati eljárási illetéket Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. meg az 30.000 az állam I n d o k o l á s A felperes az M. Alapítványt és családi napközit működteti. Az óvodai alapítvány
- augusztus
- napján, míg a családi napközi
- április
- napján kezdte meg működését, a két intézmény egységes vezetés alatt áll. Az alperes Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága a felperest a
- január 1-től
- december 31-éig tartó időszakra az igénybe vett normatíva jogszerűségének vizsgálata körében a
- évi és a
- évi költségvetési törvény alapján a családi napközi ellátás és gyermekfelügyelet jogcímén 1.877.400 forint, illetve 1.906.902 forint visszafizetésére kötelezte. Emellett kötelezte a jogosulatlanul igénybe vett normatív állami támogatás után 435.934 forint igénybevételi kamat megfizetésére is. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
- május
- napján határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. A hatóságok a döntésükben két vonatkozásban állapítottak meg törvénysértést, egyrészt a személyi feltételek hiánya, másrészt az ún. „túlbetöltés" azaz a jogszabályokban meghatározott férőhelyek számán túli igények teljesítése miatt. A hatóság a fenti megtartott hatósági megállapította, hogy: döntéseiket a
- december ellenőrzésre alapították. Az
- napján ellenőrzés - V. Á. B.
- szeptember
- napjától a M. Óvodában vezető óvónői munkakörben
- augusztus 1-től pedig óvónői munkakörben, heti 40 órában látta el az óvodavezetői feladatokat. Helyszíni ellenőrzésen tett nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy
- szeptember 21-én kelt munkaszerződés alapján óvónői munkakörben, heti 40 órás munkaviszonyban dolgozik és ellátja az óvodavezetői és családi napközi vezetői feladatokat, azonban az intézményekre szóló, külön-külön munkaszerződéssel nem rendelkezik. A hatóság rögzítette, hogy tekintettel arra, hogy a családi napköziben szolgáltatást nyújtónak külön munkaszerződés alapján heti 40 órás munkakörben kell ellátnia ezen vezetői feladatát, V. Á. B-t a munkaszerződés és óvónői munkakörben történő munkavégzése alapján a M. Óvoda alkalmazottainál lehet figyelembe venni. A hatóság szerint ezért a
- január
- és
- december
- napja közötti időszakban a családi napközi vezetésével kapcsolatos feladatokat ellátó személy nem dolgozott a felperesnél. Mindezek alapján a felperes az
- évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) és a 15/
- (IV. 30.) NM rendelet alapján nem volt jogosult a gyermekek ellátására igénybevételére. és a normatív állami támogatás - A férőhelyeket illetően a hatóság megállapította, hogy a felperes által működtetett családi napközi férőhelyszáma 7 fő volt. Bár a hatóság szerint önmagában semmi nem zárja ki azt, hogy a felperes a családi napköziben történő ellátásra több megállapodást kössön, mint ahány gyermek az adott napon maximálisan igénybe vette a szolgáltatást, viszont ez csak abban az esetben fordulhat elő, hogyha megállapodások alapján kizárható, hogy egy időben a betölthető férőhelyek számát meghaladó gyermekek elhelyezésére vonatkozó igény jelentkezzen. A vonatkozó megállapodások vizsgálatát követően a hatóság rögzítette: a felperes a vizsgált évben több érvényes megállapodással rendelkezett, mint a működési engedély szerint betölthető férőhelyek száma. Az együttműködési megállapodásokból nem lehet megállapítani, hogy az a gyermekek óvodában, vagy családi napköziben történő ellátására vonatkozik-e. Ebből arra a következtetésre jutott a hatóság, hogy a családi napköziben a megengedett férőhelyeken felüli „túlbetöltés" történt. A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Az ügyben eljárt Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 7.K.28.050/2013/
- számú ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. - A bíróság a Gyvt.
- §
(7)és
(8)bekezdéseit, a 15/
- (IV.30.) NM rendelet
- §-ának
(1),
(2),
(3)és
(4)bekezdéseit idézte, majd arra a következtetésre jutott, hogy bár az óvoda és a családi napközi egy épületben működnek, azokat külön-külön szervezeti egységnek kell tekinteni. Mind az óvodának, mind a családi napközinek külön-külön kell működőképesnek lennie, meg kell felelni a vele szemben támasztott jogszabályi követelményeknek és rendelkezni kell a működéshez szükséges személyi feltételekkel. V. Á. B. óvónőként heti 40 órás munkavégzésre irányuló munkaszerződés alapján látta el az óvodai feladatokat. A heti 40 órás munkaviszony fizikális jelenlétet feltételez. Emiatt a bíróságnak az volt az álláspontja, hogy pusztán munkaszervezéssel nem lehet megoldani, hogy V. Á. B. családi napköziben szolgáltatást nyújtóként is tevékenykedjen. A bíróság e tekintetben tehát a kereseti kérelemnek nem adott helyt, illetve megállapította, hogy miután az alperes szerint a felperes a családi napközit szolgáltatást nyújtó személyként üzemeltette, szükségtelen volt annak vizsgálata, hogy a segítőként tevékenykedők mennyiben feleltek meg a velük szemben támasztott képesítési feltételeknek. - A második probléma, azaz a férőhelyeket illetően a bíróságnak az alperessel szemben az volt az álláspontja, hogy a megállapított tényállásból nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az összes megállapodás a családi napközi szolgáltatás igénybevételére jött létre. A felperes személyes nyilatkozata, illetve a tárgyaláson tett tanúvallomása alapján is meg lehetett azt állapítani, hogy a felperes a megállapodásuk megkötésén felül jelenléti íveken és kimutatásokban is rögzítette az adott napon jelenlévő gyerekeket. A Gyvt. 43. §
(7)és
(8)bekezdése alapján azt is vizsgálni kell, hogy egy adott napon hány gyerek veszi igénybe a szolgáltatást. A bíróság szerint pusztán a megállapodások nem megfelelő szövegezése nem eredményezhet „túlbetöltést". Az ügyben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet egészének hatályon kívül helyezését. Az alperes álláspontja szerint a bíróság ítélete azért jogszabálysértő, mert miközben egyértelműen megállapítja, hogy a normatív állami támogatás visszafizetését megalapozza az a tény, hogy jogszabályi feltételt sértett a felperes, ugyanakkor helyt adott a „túlbetöltésre" vonatkozó felperesi hivatkozásnak. Az alperes a jogerős ítéletből idéz, majd kifejti, hogy a felülvizsgálattal támadott ítéletben hivatkozott jogszabályi rendelkezések, azaz a Gyvt. 43. §
(4)bekezdés, és a 15/
- NM rendelet
- §-a az alkalmazotti hiány - jelen esetben a megfelelő végzettséggel rendelkező családi napközi vezetőjének hiánya - a teljes normatív állami támogatás visszavonását eredményezi. A felülvizsgálati kérelem hivatkozik arra is, hogy maga az ítélet a „túlbetöltés" fogalmát használja, de ez a fogalom a jogrendszerben nem használt, a jogrendszer számára ismeretlen. Az alperes álláspontja, hogy nem lehet egy időben ugyanaz a személy az óvoda vezetője és a családi napköziben szolgáltatást nyújtó személy. Az ítélet által hivatkozott Gyvt.
- §
(4)bekezdése szerint a családi napközi szolgáltatást nyújtó személynek igazolni kell, hogy betegség, vagy egyéb váratlan esemény bekövetkezte esetén helyettesítése megoldott olyan személlyel, aki megfelel a szükséges alkalmassági feltételeknek. Álláspontja szerint a felperes a feltételeknek nem felelt meg, mivel állandó segítője nem rendelkezik a családi napközi vezetéséhez szükséges végzettséggel. A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet
- oldalából hosszasan idéz, majd megállapítja, hogy a bíróság nem vette figyelembe azt, hogy az alperesi jogi álláspont szerint jogszabálysértő a felülvizsgálattal támadott ítélet
- oldalának
- bekezdése, amelynek értelmében az alperes határozatát a bíróság a „túlbetöltés" vizsgálata körében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezi. Az alperes ebben a körben konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg. Az ügyben a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben előadta, hogy a „túlbetöltés" szó először a
- november 14-ei tárgyalásról készült jegyzőkönyvben szerepelt, azt a bíróság használta. Véleménye szerint a perben bizonyítást nyert, hogy a fenntartó állandó segítője rendelkezik a családi napközi vezetéshez szükséges végzettséggel, a felperes az ezt igazoló tanúsítványt a bíróság részére be is csatolta. A csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a felperes előadta, hogy az alperes a per folyamán olyan kérdéseket is felhozott, amelyek a határozataiban eredetileg nem szerepeltek. A hatóságok a közigazgatási szakban elsősorban azzal indokolták a normatíva visszavételét, hogy a szolgáltatónál nem volt alkalmazásban külön vezető a családi napköziben. Ennek hiánya azonban sem a jegyzőkönyvben, sem pedig az elsőfokú határozatban nem szerepelt, hanem a másodfokú határozatban jelenik meg először új elemként. Itt történik utalás először a 15/
- (IV.30.) NM rendelet
- §
(4)bekezdésére, amely a helyettesítőre vonatkozik. Ezt követően a felperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság nem a tényeknek és a jogszabályoknak megfelelően döntött akkor, amikor azt állapította meg, hogy az intézmény családi napközi szolgáltatást nyújtó személy nélkül üzemelt. A felperes álláspontja szerint a
- január
- és
- december
- közötti időszakban a napköziben biztosított volt a jogszabályi előírásoknak megfelelő személyzet. A M. Óvoda és családi napközi egy intézmény, amelyet az M. Alapítvány hozott létre és működtet az alapítvány székhelyén. Egy intézményről van szó, ezért az óvodának és a családi napközinek is V. Á. B. a vezetője. Az intézményben egy csoportos óvoda és 7 gyermek befogadását lehetővé tévő családi napközi működik a földszinten, illetve az épület emeleti részén elhelyezve. Egy fenntartója, egy intézményvezetője van mindkettőnek, ezt a jogszabályok nem zárják ki. Az alperes a per során nem tudta alátámasztani jogszabállyal, hogy miért lenne szükség két vezetőre, ha a gyermekek ellátása belső munkaszervezéssel megoldható. Ezt megerősíti a 15/1998.(IV.30.) NM rendelet
- sz. melléklet I. Alapellátások 3/b. pontja, amikor a képesítési követelményeket meghatározza. A felperes szerint a szolgáltatást nyújtó személy a családi napköziben V. Á. B. volt, távollétében V. A. helyettesítette, és belső munkaszervezéssel a nyitva tartás teljes ideje alatt meg tudták oldani a szolgáltatást nyújtó személy jelenlétét, így a törvényi előírásoknak megfelelően működött az intézmény. A 15/
- (IV. 30.) NM rendelet
- §
(4)bekezdéséből következően helyettestőre csak váratlan eseményekkor van szükség, egyébként semmilyen feltételt nem támaszt a jogszabály a személyét illetően, csak azt, hogy legyen családi napközi vezetéséhez szükséges végzettsége. Azt a jogszabály nem írja elő, hogy a plusz helyettesítőnek ténylegesen a családi napköziben kell dolgoznia. Erre tekintettel kérte, hogy a Kúria adjon helyt az eredeti kérelmének, és állapítsa meg, hogy az alperesi hatóság határozata megalapozatlan. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. Az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban a Kúria mindenek előtt rögzíti: a „túlbetöltés" mint fogalom használata nem teszi a jogerős ítéletet törvénysértővé. Annak ellenére, hogy a jogrendszerben nem szerepel, az ítéletben történő használatából kiderül, hogy a jogszabályok által előírt férőhelyek számával kapcsolatos. A fogalom használata az ítélet indokolásában megfelelően érthető és értelmezhető, a fogalmat a jogerős ítélet nem alkalmazza jogi szabályokkal ellentétesen. A Kúria megítélése szerint megalapozott a jogerős ítéletnek a 15/
- (IV.30.) NM rendelet
- §-ára és ezen keresztül a
- számú melléklet II. rész I. Alapellátások
- pontjaiban előírt családi napközivel kapcsolatos képesítési feltételekre való hivatkozása. E jogszabályhely pontosan meghatározza, hogy a családi napközi szolgáltatást nyújtó személy foglalkoztatási feltételeit. Helytálló a jogerős ítélet a tekintetben, hogy az óvodát és a családi napközit külön szervezeti egységnek kell tekinteni és külön-külön kell megfelelni a jogszabályi követelményeknek, benne a működéshez szükséges személyi feltételeknek. Ennek a felperes nem felelt meg, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében is azzal érvel, hogy a Meseház óvoda és a családi napközi egy intézmény. A Gyvt.
- §-ból, és a 15/
- (IV.30.) NM rendelet
- §-ból egyértelműen következik a családi napközi vezetőjének szükségessége, aki egyben szolgáltatást nyújtó személy is. A jogerős ítélet e tekintetben tett megállapításai megalapozottak. A Kúria utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban csak jogkérdést vizsgálhat, így a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben felvetett képesítési követelmények jogerős ítéleten túli vizsgálata e körön kívül esik. A Kúria megítélése szerint nem tekinthető jogszabálysértőnek - amit a csatlakozó felülvizsgálati kérelem kifogásol -, hogy az állandó segítő végzettségével kapcsolatos kifogások nem jelentek meg az elsőfokú közigazgatási határozatban, hanem csak a másodfokú döntésben történik utalás a 15/
- (IV.30.) NM rendelet
- §
(4)bekezdésre. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 104. §
(3)bekezdése alapján a másodfokú hatóság a sérelmezett döntést és az azt megelőző eljárás egészét felülvizsgálja, amelynek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. Így jelen ügyben a másodfokú hatóság jogszabálysértés nélkül dönthetett a családi napközi helyettesítőjének végzettségét illetően. Értelemszerűen a másodfokú hatóság ezen döntése ellen is nyitva állt a bírósági felülvizsgálat, így a jogorvoslat, illetve a bírói felülvizsgálat e tekintetben is biztosított volt. Ugyanakkor a Kúria úgy ítélte meg, hogy helytálló az alperes felülvizsgálati kérelembe foglalt azon hivatkozása, hogy ha a felperes a normatív támogatáshoz szükséges jogszabályi feltételeknek a képesítési követelmények hiánya miatt nem felelt meg. Emiatt lényegtelen annak - a szolgáltatást igénybe vevőkről készült nyilvántartások és jelenléti ívek alapján történő vizsgálata, hogy hány gyermek volt jelen a családi napköziben. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(4)bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította. A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
- § alapján kötelezte az első fokú és felülvizsgálati költség megfizetésére. A Kúria ítéletének a kereseti és felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó rendelkezése az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény
- §
(3)bekezdés d) pontján 43. §
(3)bekezdésén, 50. §
(1)bekezdésén és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésben foglaltakon alapul. Budapest,
- október
- Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke, Dr. Balogh Zsolt sk. bíró, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. bíró előadó