← Magyarország

Gfv.30091/2016/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Deviza alapú kölcsönszerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránti perben a per megszüntetését megalapozó jogszabályi feltételek. 2014. XXXVIII. Tv. 4. §

(2),
  1. XL. Tv.
  2. §
(1),
  1. XL. Tv.
  2. §
(2),
  1. III. Tv.
  2. §
(1),
  1. III. Tv.
  2. § a),
  3. III. Tv.
  4. §
(1)d) A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Gfv.VII.30.091/2016/
  1. A tanács tagjai:. Vezekényi Ursula a tanács elnöke . Farkas Attila előadó bíró . Osztovits András A felperesek: I. rendű II. rendű III. rendű A felperesek képviselője: dr. Léhmann György ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Fehér Ügyvédi Iroda A per tárgya: szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla, 5.Pf.20.823/2015/6/II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és az eljárás száma: Budapest Környéki Törvényszék, 7.G.40.347/2012/
  2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a felperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja. A jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 6.350 (hatezer-háromszázötven) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] A felperesek
  3. december 23-án előterjesztett keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperessel
  4. május 7-én létrejött kölcsönszerződésben az alperes számára egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító II/
  5. pont tisztességtelen és ezáltal semmis. A szerződés egyéb rendelkezéseinek érvénytelenségét nem állították. Kérték ugyanakkor annak megállapítását is, hogy az alperes
  6. december 15-én kelt, a kölcsönszerződést felmondó nyilatkozata érvénytelen. Az első- és a másodfokú határozat Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a felmondás jogellenes. Ezt meghaladóan a pert megszüntette és ebben a keretben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte. A jogerős ítélet indokolásában - a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben - a másodfokú bíróság egyebek mellett kifejtette, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.765/2014/
  7. számú ítéletével jogerősen elutasította a jelen per alperesének a Magyar Állammal szemben az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés tisztességtelenségére vonatkozó törvényi vélelem megdöntése iránt előterjesztett keresetét. Ezt az ítéletet a Kúria Gfv.VII.30.035/2015/
  8. számú ítéletével hatályában fenntartotta. Ezek az ítéletek speciális, közérdekű perben született, erga omnes hatályú ítéletnek minősülnek az Alkotmánybíróság 34/2014 (XI.14.) AB határozata [
  9. pont] és a 2/
  10. (II.2.) AB határozata [43-
  11. pont] értelmében. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
  12. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH
  13. törvény) 4.§
(1)bekezdése és a hivatkozott jogerős, erga omnes hatályú ítéletből megállapítható: az egyoldalú szerződésmódosítási joggal összefüggésben a peres felek közötti szerződési kikötések érvénytelensége tárgyában bírói döntés már nem hozható. A másodfokú bíróság ezért a szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem tárgyában a pert a Pp. 251.§
(1)bekezdése alapján, a Pp. 157.§ a) pontjára, valamint a Pp. 130.§
(1)bekezdés d) pontjára figyelemmel megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben hatályon kívül helyezte. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítéletnek a pert az érvénytelenségi kereset tekintetében megszüntető és az elsőfokú ítéletet ebben a keretben hatályon kívül helyező rendelkezése ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték, hogy a Kúria a jogerős határozatot ebben a részében helyezze hatályon kívül, és helyette jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozzon, kereseti [6] [7] [8] kérelmüknek adjon helyt. Állították, hogy a felülvizsgálni kért ítéleti rendelkezés a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) egyes cikkeivel, elsődlegesen a 6. és 7. cikkben írtakkal ellentétes, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. §
(3)bekezdésének, 213. §
(1)bekezdés d) pontjának rendelkezéseit sérti. Hivatkoztak arra, hogy alaptörvényellenes a DH
  1. törvény és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
  2. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló
  3. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH
  4. törvény) számos rendelkezése. Álláspontjuk szerint kereseti kérelmének érdemi elbírálása körében a bíróságoknak a vonatkozó EUjogi rendelkezéseket és joggyakorlatot is figyelembe kell venniük. E körben előadták, az EU-jog fogyasztóvédelmi szabályait akként kell értelmezni, hogy - bár keresetük nem vitásan kizárólag a kölcsönszerződés II/
  5. pontja tisztességtelenségének megállapítására irányult a bíróságnak hivatalból, jogkövetkezmények levonása nélkül kellett volna vizsgálnia a kölcsönszerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelenségét is. E körben hivatkoztak a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/
  6. számú határozatában kifejtettekre. A felperesek állították, a devizahitel tárgyában hozott törvények nem alkalmazandóak, mert az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. A jogerős végzés amiatt jogszabálysértő, mert figyelmen kívül hagyja az uniós jog alkalmazásának kötelezettségét. E körben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is kérték. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai A felperesek felülvizsgálati kérelmükben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozták, ezért a Kúria először azt vizsgálta, hogy az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ)
  7. cikk
(3)bekezdése alapján előterjesztési kötelezettsége fennáll-e. Az EUMSZ 267. cikk
(2)bekezdése szerint ezen eljárás kezdeményezésére akkor kerülhet sor, ha az Európai Unió Bíróságától (a továbbiakban: EU Bíróság) a konkrét jogvita eldöntése szempontjából lényeges uniós jogszabály értelmezése szükséges. Erre való tekintettel nem kezdeményezhető ezen eljárás annak értelmezését kérve, hogy a DH
  1. törvény
  2. §-a szerinti felfüggesztés összhangban van-e az Európai Unió Alapjogi Chartájának
  3. cikkével, mivel ez nem az ügy érdemi elbírálására kiható jogkérdés. Nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a felmerülő jogkérdés az ügy elbírálása szempontjából nem releváns, a hivatkozott uniós rendelkezést az EU Bíróság már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése annyira nyilvánvaló, hogy azzal kapcsolatban ésszerű kétség nem merül fel (283/81.sz. CILFIT-ügy,
  4. pont). A Kúria ezen feltételek figyelembevételével vizsgálta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének szükségességét, illetve kötelezettségét és úgy ítélte, hogy a felperesek által felvetett jogkérdések tekintetében - az adott kereseti kérelem mellett, az eljárás jelen szakaszában ismertté vált tények alapján - az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem állnak fenn, figyelemmel a később kifejtett indokokra is. A felperes erre irányuló kérelmét mindezek alapján a Pp. 155/A. §
(2)bekezdése szerint elutasította. [9] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek. [10] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben állították, hogy a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert nem vizsgálta, hogy a per tárgyává tett szerződéses rendelkezések a Hpt. 210. §
(3)bekezdésébe, a 213. §
(1)bekezdés d) pontjába ütköznek. A Kúria utal arra, a felperesek keresetükben a perbeli szerződés II/
  1. pontja tisztességtelenségének megállapítását kérték és nem hivatkoztak a Hpt.
  2. §
(3)bekezdésének, illetve a 213. §
(1)bekezdés d) pontjának megsértésére. Ebből, valamint a később kifejtettekből következően jogszabálysértés nélkül vizsgálódtak a perben eljárt bíróságok e körben kizárólag a tisztességtelenség tárgyában. [11] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben lényegében azért tartották jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet, mert - álláspontjuk szerint - a DH
  1. törvény és DH
  2. törvény alkalmazása a fogyasztói irányelv több rendelkezésébe, elsődlegesen a
  3. és
  4. cikkébe ütközik. A Kúriának ezen hivatkozásra tekintettel arról kellett döntenie, hogy a perben eljárt bíróságoknak a fogyasztói irányelv rendelkezéseit értelmezve egyrészt a kereset tárgyává tett szerződési rendelkezés, másrészt hivatalból a szerződés más rendelkezései tisztességtelenségét kellett-e vizsgálnia. A DH
  5. törvény
  6. §
(2)bekezdése a Kúria 2/
  1. PJE határozatán alapul, amelynek indokolása az EU Bíróság C-26/
  2. sz. Kásler-ügyben hozott ítéletében kifejtett jogértelmezést vette át. A hivatkozott törvényi rendelkezés alapján az egyoldalú kamat-, költség-, díjemelést lehetővé tevő rendelkezések tisztességtelenek, kivéve, ha a tisztességtelenség törvényi vélelmét a pénzügyi intézménynek egy speciális - az Alkotmánybíróság több ítéletében kvázi közérdekű pernek minősített - eljárás keretében sikerült megdöntenie. A törvény egyúttal kötelezte a pénzügyi intézményeket a tisztességtelenül felvett kamat, költség, díj visszafizetésére, vagyis az elszámolásra. Amennyiben a fogyasztó az elszámolás eredményét vitatta, lényegében három fórum - ezen belül két bírósági szint - állt a rendelkezésére jogai érvényesítésére. [12] A Kúria hangsúlyozza: a kamat, költség, díj jogszabályba ütköző, illetve tisztességtelen módosításával kapcsolatos szerződéses rendelkezés soha nem az egész, hanem csak az adott feltétel érvénytelenségét eredményezi. A jelen per tárgyává tett szerződéses rendelkezés tisztességtelensége, így érvénytelensége már megállapítást nyert, így semmi indoka, értelme nincs ugyanezen szerződéses rendelkezés további érvénytelenségi okai vizsgálatának, tekintettel az azonos jogkövetkezményekre. [13] A felperesek sérelmezték, hogy a DH
  3. törvény
  4. §
(1)bekezdése nem teszi lehetővé kizárólag az érvénytelenség megállapítására irányuló kereset előterjesztését. A Kúria utal arra, a felperesek által keresetlevelükben megjelölt szerződéses rendelkezés tisztességtelensége folytán az alperesek a felperesekkel elszámolni kötelesek, ami a másodfokú eljárás adatai szerint meg is történt. Erre való tekintettel a konkrét jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy egyébként a DH2. törvény 37. §
(1)bekezdése megfelel-e a fogyasztói irányelv rendelkezéseinek. [14] A Kúria megítélése szerint az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EU Bíróság) a fenti irányelvvel kapcsolatos - részben a felperesek által is hivatkozott - joggyakorlata alapján nem állapítható meg az a kötelezettség, hogy a tagállami bíróságoknak részleges érvénytelenség megállapítására irányuló perekben - erre irányuló kereseti kérelem hiányában - a fogyasztói szerződés egészét, minden egyes egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel esetleges tisztességtelenségét hivatalból kellene vizsgálniuk. Az EU Bíróság csak a kereseti kérelem alapjául szolgáló ÁSZF rendelkezések vonatkozásában állapított meg többlet eljárásjogi kötelezettséget a tagállami bíróságok számára (így többek között: C-488/
  1. sz., Asbeek Brusse ügyben hozott ítélet,
  2. pont; C-470/
  3. sz., Pohotovosť-ügyben hozott ítélet, 40.pont), de egyik ítéletében sem törte át a tagállami polgári eljárásjogok legfontosabb alapelvi szintű rendelkezését, a kérelemhez kötöttség elvét úgy, ahogy arra a felperesek hivatkoztak. [15] A Kúria hangsúlyozza, a Fővárosi Ítélőtábla felperesek által hivatkozott határozata más kereseti kérelem és eltérő tényállás mellett született, az abban kifejtett jogi álláspont ezért ezen okból sem lehet a jelen felülvizsgálati kérelem elbírálása során irányadó. [16] A Kúria rögzíti, a felperesek először felülvizsgálati kérelmükben állították, hogy a perbeli kölcsönszerződésnek - a keresetben megjelölt tisztességtelen rendelkezésén túlmenően további szerződéses rendelkezései is tisztességtelenek. A Kúria e körben hangsúlyozza, a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya - az egységes és régóta kialakult joggyakorlat értelmében - nem lehet olyan jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, amelyre a felek nem hivatkoztak (BH
  4. 447., BH
  5. 283.). [17] A felperesek alkotmányossági hivatkozásával összefüggésben a Kúria utal arra, hogy az Alkotmánybíróság a határozataiban nem találta alaptörvény-ellenesnek a DH
  6. törvényt és a DH
  7. törvényt sem. A felperesek felülvizsgálati kérelmének elbírálása körében nincs jelentősége annak, hogy ezen AB határozatokban kifejtettekkel a felperesek nem értenek egyet. [18] A Kúria mindezekre figyelemmel az ítélőtábla ítéletét a Pp.
  8. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [19] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperesek a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelesek - figyelemmel a 32/
  1. (VIII.22.) IM rendelet
  2. §
(3)és
(5)bekezdéseire - az alperes felülvizsgálati eljárási költségének viselésére. A felülvizsgálati eljárás a DH2. törvény 40. §
(3)bekezdésének megfelelő alkalmazásával illetékmentes. [20] A Kúria a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Attila s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.