← Magyarország

Kfv.35094/2016/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma:

Art. 108

(8)bekezdésében a bejelentés nélküli foglalkoztatás esetén alkalmazandó becslés esetén

ellenbizonyítás lehetősége szűkre szabott és nem biztosít

adóhatóság részére mérlegelési lehetőséget. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete

ügy száma: Kfv.I.35.094/2016/9. A tanács tagjai: . Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, dr. Sisák Péter bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Gál Ferenc Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Gál Ferenc ügyvéd)

alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) jogutódja

alperes képviselője: Csehné dr. Vékás Katalin jogtanácsos A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.187/2015/

  1. Rendelkező rész A Kúria a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi 12.K.27.187/2015/
  2. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt

alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra - 223.800 (kétszázhuszonháromezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes első ízben

  1. április
  2. napján foglalkoztatta bejelentés nélkül B-né Sz. K. munkavállalót, mely foglalkoztatás tényére figyelemmel

adóhatóság becsléssel, a minimálbér kétszeres összege után állapította meg a felperes járulékfizetési kötelezettségét. [2]

elsőfokú adóhatóság

elévülési időn belül ismételten két alkalommal is megállapította a felperes be nem jelentett alkalmazotti foglalkoztatását, és

adózás rendjéről szóló

  1. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
  2. §

(8)bekezdésében foglaltakra figyelemmel becsléssel állapította meg a felperes járulékkötelezettségét. A felperes terhére összesen 2.238.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, egyidejűleg rendelkezett

adóbírság, valamint késedelmi pótlék előírásáról. [3] A fenti határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt, melynek eredményeként

alperes 1839572919 számú határozatával

elsőfokú határozatot helybenhagyta. A kereseti kérelem és

alperes védekezése [4] A felperes keresetében elsődlegesen arra alapozottan kérte

alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, hogy

alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, eljárása sérti

Art. 108. §

(8)-
(9)bekezdésében, valamint
  1. §
  2. pontjában és a
  3. §
(1)-
(2)bekezdésében foglaltakat. Ezen túlmenően hivatkozott még a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 72. §
(1)bekezdés e) pontjában foglaltak megsértésére. [5]

alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte fenntartva a határozatának indokolásában rögzített jogi álláspontját.

elsőfokú ítélet [6]

elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Kiemelte, hogy a felperes tárgyaláson pontosított keresetében a becslés jogalapját nem, csupán módszerének helyességét vitatta. A minimálbér kétszeresének számítását kifogásolta arra hivatkozva, hogy

alkalmazott egy lakásszövetkezet alkalmazásában álló személy volt, aki után járulékfizetési kötelezettségének a munkáltatója eleget tett. [7]

elsőfokú bíróság

Art. 108. §

(8)bekezdésében írtak alapján megalapozottnak találta

alperesi megállapítást, mivel e jogszabályhely a becslés speciális módszerét írja elő, szemben ellenbizonyításnak helye nincs és a jogi mérlegelési lehetőséget sem biztosít

alperes számára. mellyel előírás A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és keresetének teljesítése érdekében. Változatlanul állította, hogy

alperes nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének. Ezzel összefüggésben vitatta

Art. 108. §

(8),
(9)bekezdésének értelmezését, és e tekintetben kérte

APEH

  1. évi módszertani segédletének figyelembe vételét. Ebben ugyanis konkrét, példaszerű magyarázatokkal ad iránymutatást a becslés alapján számított alaptól való eltérés bizonyítására, illetőleg a számítás módjára. [9] A módszertan szerint a 3 hónapot a be nem jelentett foglalkoztatás megállapításának napjától visszafelé kell számítani, ami jelen esetben
  2. április 5-e. Amennyiben

ismételt ellenőrzés állapít meg bejelentés nélküli foglalkoztatást, a 2007. december 31-ét követően figyelembe veendő két ellenőrzés közötti időtartamon belül

ellenőrzést

okra a hónapokra, napokra kell lefolytatni, amikor

érintett magánszemély vonatkozásában biztosítási kötelezettség vagy szabályos alkalmi foglalkoztatás nem állapítható meg.

ellenőrzést

okban

esetekben kell lefolytatni, amikor bizonyítottan bejelentés nélküli a foglalkoztatás. [10] A módszertani segédletben írtakkal ellentétes, hogy nem fogadták el a felperesnek

alkalmazott biztosítási jogviszonyára vonatkozó okirati bizonyítékait.

alperes nyilvánvalóan nem teljesítette tényállás tisztázási kötelezettségét, hiszen a felperes javára szolgáló körülményeket meg sem kísérte feltárni. [11] A bíróság ítéletének indokolásában a fenti körülményeket meg sem említi, így indokolási kötelezettségének sem tett eleget.

zal

állásponttal sem értett egyet, hogy

Art. 108. §

(8)bekezdéséből következően ellenbizonyításnak, illetőleg mérlegelési lehetőségnek ne lenne helye. A törvényi magyarázat rögzíti, hogy

adózót a törvényi vélelemmel szemben megilleti

ellenbizonyítás lehetőség, sőt a kifizetett bér összegére is tehet ellenbizonyítást. Iratellenesnek vélte továbbá a bíróság ítéletének 3. oldal 6. bekezdésében történő

on megállapítást, hogy a felperes meg sem kísérelte annak bizonyítását, hogy

adóhatóság által feltárt napokon ténylegesen nem történt bejelentés nélküli foglalkoztatás, hiszen többféle bizonyíték került csatolásra

eljárás során. Így a törzsvendégek nyilatkozatai, a vendéglátóhelyiségről fényképes bizonyítékok, pénztárgép szalagok, illetve a vendéglátóhely több alkalommal nyitva sem volt. Így ezekből

következik, hogy bizonyos napokon létre sem jött a foglalkoztatás. [12]

alperes írásbeli ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [14] A Kúria mindenekelőtt

t rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemben

elsőfokú jogerős ítélet tartalma,

elsőfokú bíróság eljárásának mozzanatai vitathatók. Nem helyezhető a felülvizsgálati kérelem olyan új jogalapra,

az nem hozhatók fel abban már olyan új érvek, kifogások, melyekre a felperes a keresetlevelében, illetve a peres eljárás során nem hivatkozott. Nincs lehetőség tehát a felülvizsgálati kérelemben új jogszabálysértéseket állítani.( Pp. 275. §

(1)-
(2)bekezdés) Ehhez képest a felperes a becslés módszerének helyessége mellett a becslés jogalapjának fennállását is vitatta felülvizsgálati kérelmében pedig a 8. számú jegyzőkönyvben akként nyilatkozott, hogy

nem képezi keresetének tárgyát. Erre figyelemmel a Kúria nem foglalkozhatott a felülvizsgálati kérelemnek a becslés jogalapját vitató érveivel. [15] A Kúria már számos ítéletében foglalkozott a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén kiszabható szankció jogi természetével,

zal szembeni korlátozott bizonyítás esetköreivel. (Kfv.I.35.230/2015., Kfv.V.35.464/2014. Kfv.I.35.344/2015.)

ebben

ítéletekben kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartja,

t tekinti irányadónak jelen perbeli ügy elbírálására is. [16]

adóhatóságnak a törvényi szabályozás értelmében becslést kellett alkalmaznia, ezt a jogszabály nem lehetőségként, hanem kötelezően alkalmazandóként írja elő.

Art. 108. §

(8)bekezdése olyan speciális becslési szabály, amely tartalmazza a becslés jogalapját és annak törvény által kötelezően alkalmazandó módszerét is. [17]

adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő bizonyítása pedig nem a foglalkoztatottak személyéhez, hanem

adózó érdekkörében felmerült egyes körülményekhez, tényekhez kapcsolódhat. Ugyanis a jogszabály egyértelműen meghatározza

alkalmazandó módszert, mikor rögzíti, hogy

ellenőrzések alkalmával fellelt be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlaga alapján képzett szorzószámmal számítva legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után vélelmezve kell megállapítani a fizetendő adót és járulékot. A jogszabály ettől eltérést nem enged. Nem személyhez kötődően kell vizsgálni és megállapítani a fizetési kötelezettséget, hanem a jogszabályban megállapított átlaglétszám és szorzószám figyelembe vételével. [18] A mulasztás ismételt volta

, amely indokolja e szigorú számítási mód alkalmazását, melynek során

átlag szorzószámból kiindulva a foglalkoztatott érdekkörében felmerülő kieső idő figyelembe vételére

adóhatóságnak nincs lehetősége. Tévesen értelmezi tehát a felperes

Art. 108. §

(8)bekezdésének 2. fordulatát,

ellenbizonyítás a törvény által szabott szűk körre korlátozódik,

nem terjed ki arra, hogy a be nem jelentett alkalmazottként foglalkoztatott magánszemély más foglalkoztatónál történő foglalkoztatását vizsgálja

adóhatóság és

ott befizetett adót és járulékot a mulasztó adózónál figyelembe vegye. Hasonlóan nincs lehetősége a felperesi nyitva tartás vizsgálatára, annak számításba vételére. Mindezekre figyelemmel nem tévedett

elsőfokú bíróság, mikor a felperesnek

erre irányuló bizonyítási indítványait elutasította. [19] Helyesen foglalt állást

elsőfokú bíróság a módszertani segédletben foglaltak elvetése körében is. A jogerős ítélet részletesen foglalkozik a járulék számítással, és helytállóan állapítja meg a számításnál figyelembe veendő időtartamot. [20] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria

t állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275.

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [21]

Art. 108. §

(8)bekezdésében a bejelentés nélküli foglalkoztatás esetén alkalmazandó becslés esetén

ellenbizonyítás lehetősége szűkre szabott és nem biztosít

adóhatóság részére mérlegelési lehetőséget. Záró rész [22] A pervesztes felperes a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. [23] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény 50.§-ának /1/ bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának /2/ bekezdése alapján rendelkezett. [24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el. [25]

ítélettel szembeni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. szeptember
  2. dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, dr. Sisák Péter sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.