Bf.45/2016/7 – Győri Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés j./ pont). Ezért 12 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, továbbá határozott a bűnjelek jogi sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és védője részben felmentés és eltérő minősítés miatt, illetőleg enyhítés érdekében élt jogorvoslattal, míg az első fokon eljáró ügyész tudomásul vette a döntést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.155/2016/1-I. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a büntető eljárási szabályok betartásával lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megalapozott tényállást állapított meg az első fokú bíróság, megfelelően értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Véleménye szerint a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a bűncselekmény minősítése törvényes. Rámutatott, hogy álláspontja szerint nem foghat helyt a jogos védelemre és az erős felindulásban elkövetésre történő védelmi hivatkozás. A büntetés kiszabási körülmények feltárását követően a vádlott javára szóló enyhítő körülmények maradéktalan figyelembe vételével kiszabott joghátrány véleménye szerint szükséges és arányos, annak enyhítése nem indokolt. Összességében indítványozta a Tatabányai Törvényszék ítéletének helybenhagyását a

1. január
2. és
3. március 17-i tárgyalási napok feltüntetésének mellőzésével, valamint a vádlott személyi adatainak helyesbítésével. Az ítélőtábla nyilvános ülésén a védő fenntartotta fellebbezését. Az első fokú eljárás során elhangzott perbeszédét kiegészítette azzal, hogy a nyomozati iratok
4. oldalán található rendőri feljegyzésben írtak tartalma alapján, amely a boncolást követő elsődleges orvos szakértői megállapítást rögzíti, felmerült az álló testhelyzetben történő szúrásnak a lehetősége, továbbá az is, hogy a szúrást követően 10 percig még élhetett a sértett. Rámutatott továbbá, hogy az eljárás során lefoglalt takarón lévő folytonosság megszakadás tekintetében a bírósági eljárás során került tisztázásra, hogy a szakadás nem a lefoglalt késtől származik, illetve vérnyomok sem voltak rajta. Rámutatott, hogy két vércseppet a konyhában találtak, a szoba és a konyha között viszont nem, illetőleg azt, hogy a fürdőszobai hányadék vonatkozásában nem végeztek DNS vizsgálatot, holott erre lehetőség lett volna. Kifejtette, hogy véleménye szerint a fentiek alátámasztják védence előadását, hogy a konyhában történt a dulakodás, és ott sérült meg a konyhakéstől sértett. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően terjesztette elő indítványát. Kifejtette, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok közül a szakértői vélemény aggálytalanul alátámasztja az első fokú bíróság tényállásában foglaltakat, továbbá valóban a nyomszakértői vélemény a nyomozás során elnagyolt volt, azonban ezt a bíróság másik szakértő kirendelésével korrigálta. Rámutatott továbbá arra, hogy elmeszakértői vélemény beszerzésre került a vádlott tekintetében, amely alapján a törvényszék megalapozottan állapította meg, hogy a terhelt beszámíthatósága nem korlátozott. Indítványozta az ítélet helybenhagyását, az írásban előterjesztett helyesbítések mellett. Vádlott az utolsó szó jogán előadta - fenntartva védekezését -, hogy nem követte el a bűncselekményt, hiszen nem volt a ruháján vérnyom, a lavórban lévő hányás miatt pakolta be a szennyes ruhákat a mosógépbe, továbbá a szakértői vélemény alátámasztotta, hogy álló helyzetben is történhetett a szúrás, és nem okozott azonnali halált, e mellett a mentősök még újraélesztéssel próbálkoztak. Kifogásolta a beszámítási képessége kapcsán tett szakértői megállapítást is. Egészségi állapota tekintetében orvosi iratokat csatolt. A Győri Ítélőtábla az első fokú bíróság ítéletét a fellebbezésekre tekintettel a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülvizsgálta, és megállapította, hogy olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ítélet érdemi felülbírálatát akadályozná. Az első fokú bíróság az eljárási szabályokat betartva megfelelő körben és törvényesen folytatta le az eljárást. A Tatabányai Törvényszék maradéktalanul eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének, beszerezte a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat, elemezte, értékelte, egyenként és összességükben is megvizsgálta, majd összevetette azokat. Az első fokú bíróság a vádlott valamennyi nyomozati, illetve tárgyalási szakban tett vallomását elemezte. Vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, több alkalommal változtatott vallomásai egyes tartalmi elemeit illetően, majd jogos védelemre, illetve erős felindulásra is hivatkozott. Számba vette a bíróság a terhelti előadásokkal szemben a rendelkezésre álló személyi, szakértői, okirati bizonyítékokat. Elemezte - többek közt -

1. tanú,
2. tanú szomszéd,
3. tanú,
4. tanú mentőápoló,
5. tanú mentőtiszt,
6. tanú orvos, illetve más hozzátartozók, szomszédok, ismerősök vallomásait. Részletesen és alaposan foglalkozott az igazságügyi orvos-, pszichiáter-, nyomszakértői véleményekkel, a szakértői meghallgatások eredményével, továbbá a nyomozás során keletkezett okirati bizonyítékokkal, így a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv adataival, a fényképmellékletekkel, bűnjelekkel, rendőri jelentések tartalmával, illetve egyéb bizonyítékokat is értékelt. Vádlott és sértett kapcsolatát, életvitelét illetően számos tanút hallgatott ki, a házaspár fiának vallomását felolvasás útján tette a bizonyítás anyagává. Mindezekből a házaspár életvitelére, az alkoholfogyasztásból is fakadó vitákra és veszekedésekre alappal következtetett. A vádlott védekezéséhez képest, hogy miért nem történhettek úgy az események, ahogy módosított vallomásaiban elhangzott, rendkívül alaposan végigelemezte a törvényszék vádlott vallomásaiban elhangzottakkal szemben a rendelkezésre álló és felsorolt bizonyítékokat, amelyek egyértelmű cáfolatát adták a terhelti előadásnak. Foglalkozott az elkövetés helyszínével, azzal hogy a konyhában vagy a szobában történt-e a cselekmény, álló vagy fekvő testhelyzetben érte a szúrás a sértettet, mely időpontban, és az elszenvedett sérülést követően mennyi idő alatt következett be a halál. Az ítélőtábla álláspontja szerint a törvényszék helyesen következtetett az esti eseményekre, illetve hangsúlyt fektetett a
7. szeptember
8. napjának reggelén történtekre is, hogy valójában mi történt attól kezdve, hogy a vádlott szólt szomszédasszonyának, majd ezt követően a kiérkezett mentősök, és az orvos mit tapasztalt. A cselekménysor aggálytalanul felépíthető volt az értékelt bizonyíték alapján. Megállapította az ítélőtábla, hogy a Tatabányai Törvényszék részletesen megvizsgált valamennyi adatot, és logikusan megindokolta, hogy a vádlott előadása miért nem fogadható el, az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos érvelését az ítélőtábla mindenben osztotta. Meghatározóak az ügyben egyrészt a helyszíni szemle során feltárt körülmények, másrészt a szakértői bizonyítás anyaga, tekintve, hogy az elkövetésnek nem volt szemtanúja, csak a vádlott és a sértett volt a lakásban. A bírósági eljárás során nagyon részletesen kihallgatásra kerültek az igazságügyi orvos szakértők, akik határozott álláspontja megegyezett az írásban becsatolt véleményük tartalmával. Ez alapján egyértelműen nagy erejű szúrás eredményezte a fekvő helyzetben, statikus állapotban lévő sértettet. A vérszennyeződésekből következik, hogy a kisszobában történt a késszúrás, a hajnali órákra határolták be a szakértők a halál időpontját, illetve azt, hogy a sértett halála a sérülés elszenvedését követően perceken belül bekövetkezett. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy az esti órákban a konyhában, dulakodás közben nem sérülhetett meg a konyhakéstől sértett, illetve ilyen jellegű szúrást követően helyváltoztatásra már nem volt képes, mivel 1 percen belül eszméletét vesztette és mozgásképtelenné vált, 5 perc után pedig bekövetkezett a halála. Tehát az orvos szakértők egyértelműen kizárták, hogy az események a vádlott által elmondottak szerint történtek, és kategorikusan kijelentették, hogy fekvő helyzetben érte a szúrás a sértettet, ellenben az, hogy álló helyzetben, dulakodás közben beleesett volna a késbe, az nem fogadható el. Álláspontjuk határozott volt a szúrás mechanizmusát illetően. A részletezett orvos szakértői véleményt mindenben alátámasztják a helyszíni szemle során rögzített adatok, amelyek szintén cáfolják a vádlott védekezésének lényegét. A nyomszakértői vélemény, ahogy az ügyészség is rámutatott, nem volt teljes körű a nyomozás során, emiatt került sor a tárgyalási szakban másik szakértő kirendelésére. Ez arra vonatkozott, hogy a helyszínen lefoglalásra került takarón lévő folytonosság megszakadás származhatott-e az elkövetés eszközéül használt késtől. A bíróság által kirendelt szakértő próbaszúrások elvégzését követően ezt kategorikusan cáfolta, amit az eljárás korábbi szakában kirendelt szakértő is elfogadott az együttes meghallgatásukkor. Az, hogy volt-e takaró a sértetten, amikor a szúrást elszenvedte, az emberölés bűntette minősített esete megállapíthatóságának további alátámasztására szolgált volna, melyet azonban ettől függetlenül az orvos szakértői vélemények megerősítettek, hiszen egyértelműen leszögezték, hogy fekvő helyzetben, alvás közben érte a szúrás sértettet, amit a védekezési sérülések hiánya is alátámasztott. A vádlott elmeállapota tekintetében is alapos bizonyítást vett fel az első fokú bíróság. A nyomozati szakban beszerzett szakvélemény a terhelt kezdeti vallomásain alapult, majd a későbbiekben kirendelt szakértők valamennyi adatra támaszkodva fogalmazták meg véleményüket. Valamennyi szakértőt együttesen meghallgatta tárgyaláson a bíróság, ekkor az ellentmondás már aggálytalanul feloldható volt, amit megfelelően rögzített a törvényszék ítéletében, hogy a beszámítási képessége nem korlátozott. Összességében tehát megállapította az ítélőtábla, hogy a személyi, okirati bizonyítékokat, szakértői véleményeket és egyéb releváns adatokat helyesen mérlegelte az első fokú bíróság. Részletesen kifejtette, hogy mik azok az okok, amelyek miatt vádlott vallomása nem fogadható el, és logikusan megindokolta, hogy mely bizonyítékok támasztják alá az általa rögzített tényállást. A megállapított tényállás a Be. 352.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól mentes, így alapját képezte a másodfokú felülbírálatnak. Vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű és a bűncselekmény minősítése is törvényes. A Btk. 160.§

(1),

(2)bekezdés j./ pontjában meghatározott védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének törvényi tényállási elemei megvalósultak. Az ítélőtábla a jogi indokolás tekintetében szintén egyetértett a törvényszék érvelésével. Az elfogadott tényállás mellett sem a jogos védelemre való hivatkozás nem foghat helyt, ahogy az erős felindulásban való elkövetésről sem lehet beszélni. Helytállóan mutatott rá az első fokú bíróság, hogy a hajnali órákban, az élet kioltására alkalmas eszközzel - ami egy 17,5 cm pengehosszúságú kés volt -, célzott mozdulattal az ágyában fekvő sértettnek, aki adott helyzetben és állapotban nem tudott ellenállást kifejteni, célzottan, nagy erővel történő megszúrása a mellkasán egyértelműen alkalmas volt az élet kioltására. Megvalósult az emberölés minősített esete, mivel az elfogadott bizonyítékok alapján sértett egyértelműen védekezésre képtelen állapotban volt. Az első fokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket feltárta. Úgy ítélte meg az ítélőtábla, hogy a súlyosító körülmények mellett megfelelően értékélte az enyhítő körülmények nyomatékát, és indokoltan eltérve az irányadó középmértéktől arányos büntetést szabott ki, amely szükséges és elégséges joghátrány a büntetési célok kifejezésére. Enyhítésre nem látott okot az ítélőtábla. A büntetés mértéke mellett a végrehajtási fokozattal szintén egyetértett a másodfokú bíróság. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. Észlelte az ítélőtábla, amit a fellebbviteli főügyészség is jelzett, hogy 2016. március 1. napján ülnökváltás folytán a tárgyalást elölről kellett kezdeni, ezért az ítélet bevezető részéből a 2015. január 6. és március 17-i tárgyalási napokat mellőzni szükséges, ezért a másodfokú bíróság az ítélet bevezető részében a tárgyalási napok megjelölését a Be. 258.§

(1)bekezdés c./ pont és 287.§

(3)bekezdésére figyelemmel korrigálta, mivel a megelőző tárgyalási napok feltüntetése szükségtelen. A vádlott leánykori neve, születési helye, anyja neve és állampolgársága az okiratok alapján pontosításra szorult. Mindezek alapján az ítélőtábla a Tatabányai Törvényszék ítéletét a rendelkező részben írtak szerint a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő közreműködésével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viseléséről az ítélőtábla a Be. 381.§ alapján, figyelemmel a Be. 338.§

(1)bekezdésére határozott. Győr,

1. augusztus
2. napján Dr.Zólyomi Csilla sk. .Csák Csilla sk. .Vajda Edit sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Tatabányai Törvényszék
3. március
4. napján kelt 4.B.394/2014/
5. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. augusztus
7. napján .Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: