Bf.267/2015/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés a./ pont) állapította meg. A törvényszék ezért a vádlottat 3 év börtönbüntetése, 3 év közügyektől eltiltásra és 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 Ft-ban határozta meg azzal, hogy az így kiszabott 600.000 Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként kell egy-egy nap szabadságvesztésre átváltoztatni. A vádlottal szemben 120.000 euró erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének letöltését követően feltételes szabadságra bocsátható. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította és döntött a lefoglalt bűnjelek sorsáról. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a vádlott és védője az ítélet megalapozatlansága miatt jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.858/2015/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az első fokon eljárt törvényszék a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott eljárásában ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A vádlott ténybeli beismerése mellett mérlegelési jogkörében eljárva helyesen állapította meg a tényállást, indokolási kötelezettségét kellő terjedelemben teljesítette. A mérlegelés útján kialakított tényállást megalapozottnak találta, amelyből okszerűen következik a vádlott bűnössége. Álláspontja szerint a törvényszék törvényesen minősítette a vádlott által elkövetett cselekményt vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének, azonban tévedett, amikor a folytatólagosság megállapítását mellőzte. Ennek indokaként azt emelte ki, miszerint a vádlott nem vitathatóan ugyanazon kérdésben kérte az előnyt, amit azonban egyrészt eltérő hivatkozásokkal, másrészt különböző pénzösszegekre tett meg. Így

1. decemberében,
2. január 11-én, január 28-án, február 7-én és 9-én is tényállásszerű magatartást tanúsított. Erre figyelemmel a folytatólagosság megállapítása nem mellőzhető. Figyelemmel a
3. január 4-én a vádlottal szemben jogerőre emelkedett ítéletre, az abban kiszabott 6 hónap fogházbüntetés végrehajtásának elrendelése is szükséges. A büntetés kiszabása körében további súlyosító körülményként a folytatólagos elkövetést jelölte meg. A kiszabott szabadságvesztés mértékét illetően az 5 évet kitevő középmértéktől történt, a vádlott javára mutatkozó jelentős eltérést indokolatlannak találta. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét változtassa meg: a vádlottat folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés bűntettében mondja ki bűnösnek, a kiszabott börtönbüntetés tartamát és ehhez igazodóan a közügyektől eltiltás tartamát emelje fel, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét nagyobb értékben állapítsa meg, rendelje el a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 1.B.III.502/2011/
4. számú ítéletével kiszabott 6 hónap fogházbüntetés végrehajtását, míg egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. A vádlott védője fellebbezését
5. sorszám alatti beadványában részletesen megindokolta. Annak lényege szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan, mert a törvényszék eljárási szabálysértést követett el a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályok megszegésével, másrészt a tényállás nincs felderítve. A védő a bizonyítás törvényessége körében a titkos információgyűjtés keretében beszerzett iratok adatait elemezte. Az I. fedőnevű titkos információgyűjtés egyes határozatainál kifogásolta a Nemzetvédelmi Szolgálatnál a titkos ügykezelésben az iktatási ügyszámokban mutatkozó ellentmondásokat, az elrendelés okában fellelhető hivatkozások ellentéteit. Álláspontja szerint mind a helyiséglehallgatás elrendelése, mind a telefonlehallgatások során hiányzik a felhasználhatóság kritériuma. Az I. fedőnevű titkos információgyűjtés alapjául ugyanis a II. fedőnéven és a III. fedőnéven elrendelt lehallgatás szolgált, amelyekben a visszaélés korlátozott terjesztésű minősített adattal bűncselekmény gyanúja szerepelt, ennek büntetési tétele viszont nem haladja meg a 3 évet. Erre visszavezethetően vitatta az I. fedőnevű titkos információgyűjtés során beszerzett bizonyítékok felhasználhatóságát. Az elrendelés alapjául szolgáló bűncselekmény tisztázására nem volt lehetőség, a titkos iratokba betekintés jogával nem élhettek. Hivatkozott továbbá arra, hogy a
6. január
7. napján az Ügyvédi Irodában a sürgősségi elrendelésről készített NVSZ határozat tanú
8. e napon tett bejelentésén alapszik, ennek jegyzőkönyvi tartalma azonban nem felel meg az NVSZ határozata indokolásának. Álláspontja szerint ezeket a bizonyítékokat, mint törvénytelenül beszerzett bizonyítékokat ki kell zárni. A tényállás felderítetlensége körében arra hivatkozott, hogy a vádlott, tanú
9. és tanú
10. vallomásainak egybevetésével nem tisztázott, hogy a
11. december 20-án a vádlott által átvett 120.000 euro összefüggésbe hozható-e a bűncselekménnyel, vagy az valóban a vádlottnak jogszerűen járó munkadíj része volt-e. Tanúként indítványozta tanú
12. ismételt meghallgatását és tanú
13. tanúkénti meghallgatását is. Ide kapcsolódóan indítványozta, hogy az ítélőtábla mellőzze a tényállásból azt a megállapítást, hogy a vádlott a követelés okán vette át a 120.000 eurót és ezzel együtt a vagyonelkobzás intézkedés alkalmazását is mellőzze, mert nem bizonyítható, hogy az átvett összeg a bűncselekmény kapcsán került kifizetésre. Indítványozta a magánnyomozó tanúkénti kihallgatását is, akivel védence az elsőfokú ítélet kihirdetését követően találkozott. A beadvány további részében vitatta, hogy a vádlott magatartása kimerítette a befolyással üzérkedés minősített esetét, miután védence soha nem hivatkozott hivatalos személyekre olyan értelemben, hogy a pénz részükre kerül továbbításra. Ezzel szemben a vádlott azt mondta, hogy a hivatalos kapcsolatok, mint a belügyminiszter és a legfőbb ügyész részt vettek az ügy megkomponálásában, de ők ezt barátságból tették. A pénz arra kell, hogy a vádlottak felmentését a „Faszinak" nevezett személy elfogadtassa a miniszterelnökkel. A védő álláspontja szerint, ha az előny kérése tényállásszerű is lenne, az nem bizonyítható, hogy a vádlott hivatalos személyt kívánt befolyásolni, ezért bizonyítottság hiányában a vádlott felmentésére tett indítványt. A nyilvános ülésen a vádlott észrevételében kijelentette, hogy nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Szándéka tanú
14. vesztegetési szándékának felderítésére irányult. Nem ajánlotta fel tanú2-nek, hogy az eljárást megszüntetik, illetve nem emelnek vádat és nem ígért olyat, hogy jogszabállyal ellentétesen tanú
15. vagy tanú
16. érdekében fognak eljárni. Az un. MVM ügy az elszámoltatási ügyek között kiemelten szerepelt, nem gondolta, hogy nem kerül bíróság elé. Soha nem mondta, hogy a pénz hivatalos személynek megy. A pénz arra kellett, hogy a „Faszi" elfogadtassa a jogerős bírói ítéletet a miniszterelnökkel. A tanú
17. által átadott pénzt csak később számolta meg, az 120.000 euró volt, nem tudta, hogy vesztegetésre, vagy zsarolásra adja, tévedése büntethetőséget megszüntető ok. Védőjével egyetértve hangsúlyozta a titkos nyomozások és eszközök törvénysértő voltát. Kérte az ítélőtáblát, hogy számára kedvező döntést hozzon. A Fővárosi Ítélőtáblatan tanú1, tanú
18. és a magánnyomozó tanúkénti meghallgatása iránt a védő által előterjesztett bizonyítási indítványt elutasította, mert tanú
19. meghallgatása nem szükséges, a másik két tanút pedig az elsőfokú eljárásban már kihallgatta a bíróság. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője felszólalásában az átiratban foglaltakat mindenben fenntartotta. Az ügyészi fellebbezést a jogi minősítés körében a folytatólagosság megállapítása, a továbbiakban a büntetés súlyosítása érdekében indokolta. Álláspontja szerint a vádlott cselekményét jogdogmatikailag folytatólagos magatartásként kell értékelni, ez is alátámasztja a vádlott kitartó szándékát. A minősítésbeli változtatás a közélet tisztasága elleni bűncselekményt elkövető vádlott büntetésének súlyosítását indokolja. A védő beadványára reflektálva hangsúlyozta, hogy a titkos információgyűjtés szabályait, majd az így szerzett bizonyítékok felhasználásának a büntető eljárási törvényben foglalt garanciális szabályait megtartották. Nem merülhet fel alappal, hogy a telefonlehallgatások, vagy az iroda lehallgatás anyagát ki kellene zárni a bizonyítékok köréből. Indítványát az átiratban írtak szerint tette meg. A védő felszólalásában az írásban már előterjesztett perorvoslati indokolását fenntartotta. Annak tartalmából kiemelten hivatkozott arra, hogy a titkos információgyűjtésből származó adatokat az ügyészség bocsátja a bíróság rendelkezésére. Korlátozottabb az iratátadási kötelezettsége, de a bíróság élhet az iratbetekintés jogával. Ez jelen ügyben nem történt meg, egyes okiratokat a nyomozó hatóság, majd az elsőfokú bíróság is kért betekintésre, de azokat a Nemzetvédelmi Szolgálat nem bocsátotta rendelkezésre. Azok megtekintését a védő szükségesnek találta volna függetlenül attól, hogy a benne foglaltakat a törvényszék elnöke igazolta. Ismételten hivatkozott az ügyvédi irodára elrendelt lehallgatás felhasználásának törvénysértő voltára, mert az ügyészi határozatban és tanú
20. bejelentésében foglaltak ellentétben álltak egymással, a lehallgatás jogszerű alapja nem állapítható meg. A bíróságnak mérlegelnie kellett volna, hogy az NVSZ miért korlátozza a betekintés jogát, ezt a körülményt a felhasználhatóság körében nem értékelték. Tanú
21. ismételt tanúkénti meghallgatását azért tartotta volna indokoltnak, mert a tanú vallomása több ponton ellentmondásokkal terhelt. A tanú utóbb azt vallotta, hogy a 120.000 eurót munkadíjként adta, további munkadíj tartozását is elismerte. Erre figyelemmel kérte a vagyonelkobzás mellőzését. Hivatkozott arra is, hogy tanú2-nek és tanú1-nek tudnia kellett, hogy hivatalos személynek kell eljárni az ügyük megszüntetése érdekében. Védence egy lépcsőzetes megoldást mutatott be, lesz valaki, aki a hivatalos személyt meggyőzi, a pénz pedig az ő számára kellett volna ennek végrehajtásáért és nem a hivatalos személynek. Végső indítványában elsődlegesen a vádlott felmentését, másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A vádlott az utolsó szó jogán az ügyészi fellebbezés elutasítását, védője indítványának elfogadását kérelmezte. Kijelentette, hogy nem követett el bűncselekményt, sem tanú1., sem tanú
22. nem szorult az ő közbenjárására. A fellebbezések közül az ügyészi perorvoslat részben alapos a következők szerint. A Fővárosi Ítélőtábla a fenti kétirányú perorvoslatok folytán bírálta felül a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárását. Az ítélőtábla a felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a vonatkozó perrendi szabályoknak megfelelően, kellő alapossággal folytatta le. A törvényszék a vád tárgyává tett cselekmény elbírálásához szükséges és lehetséges bizonyítékokat feltárta, ügyfelderítési kötelezettségének az adott körülmények között teljességgel eleget tett. Ide vonatkozóan szükséges utalni arra, hogy a törvényszék megkereste a Nemzeti Védelmi Szolgálat Polgári Titkosszolgálatok Védelmi Szolgálata Igazgatóságot az Ügyvédi Irodában
23. január 11én 10 órától elrendelt helyiséglehallgatás vonatkozásában rendelkezésre álló, az elrendelés alapjául szolgáló alapinformáció tekintetében adatot tartalmazó irat megküldése iránt. Az ennek eredményeként megküldött Hivatalos feljegyzést a címzett a bíróság rendelkezésére bocsátotta, a titkos minősítést
24. május
25. napján törölte. (elsőfokú bírósági iratok
26. sorszám) Voltak olyan további minősített iratok, amelyek titkos minősítését fenntartva nem küldtek meg a bíróságnak, ezek hiánya azonban - a védő álláspontjával ellentétben - az iratok között fellelhető iratok felhasználhatóságának érdemi megítélését nem érintette. A törvényszék indokolási kötelezettségét messzemenően teljesítette. Bizonyítékokat értékelő tevékenységéről számot adva meggyőző, logikus érveléssel elemezte a vádlott többször megváltoztatott, önmagának is ellentmondó vallomásainak azokat a részeit, amelyeket egyéb bizonyítékok is alátámasztottak. Logikus, meggyőző érveléssel adta magyarázatát, miért nem fogadható el az a vádlotti védekezés, miszerint ő csak tanú
27. vesztegetési szándékát akarta leleplezni. A vádlott saját előadása szerint ő maga tanú2-től értesült a pénzkövetelésről, minden további megfontolás nélkül mondta, hogy fizessenek egy olyan személynek, akit nem ismert, róla a vezetéknéven túl tanú
28. sem mondott közelebbit. Tette ezt olyan személyi kapcsolatban, amikor ő hosszabb ideje és mélyebb ismeretekkel tanú
29. és tanú
30. tanácsadójaként segítette védekezésük összeállítását az ellenük indult büntető ügyben. Semmilyen más megoldásban nem gondolkodva tanú2-vel határozták meg a fizetés részleteit, ennek feljegyzését maga a vádlott csatolta. Azt sem vitatta, hogy a későbbiekben ő biztatta, illetve sürgette az esedékes részlet megfizetését saját kezéhez, hiszen Szabó neve, személye az első jelzést követően fel sem merült. Annak megállapítása, hogy a vádlott által átvett mintegy 120.000 euró nem a munkadíj része, hanem a követelt összeg - jóllehet a megállapodottnál kisebb - részlete volt, a törvényszék által logikus érveléssel kifejtett indokolásban foglalt bizonyítékon alapszik. Az eljárásban rendelkezésre álló személyi bizonyítékok - vádlotti előadások, tanú
31. és taú
32. tanúk, az ügyvéd és mások tanúvallomásai mellett jelentős szerepet kaptak a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés körében beszerzett bizonyítékok. A Fővárosi Törvényszék ítélete indokolásában részletesen megjelölte azt a jogi hátteret, amely a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés során keletkezett iratok, adatok felhasználhatóságát biztosítja, egyben a garanciális követelmények teljesítésével nem okozza a vádlott jogainak sérelmét sem. Miután a védelem mind az alapeljárásban, mind a fellebbezése indokolásában vitatta a fenti okiratok felhasználhatóságának törvényességét, az ítélőtábla szükségesnek látta konkrétan a következőkre felhívni a figyelmet. Az ügyvéd irodájában történt lehallgatás elrendelésének alapinformációját a Nemzeti Védelmi Szolgálat Polgári Titkosszolgálatok Védelmi Szolgálat Igazgatóság Központi Szervek Védelmi Főosztályának
33. január
34. napján kelt Hivatalos feljegyzése tartalmazza. Ennek értelmében „a mai napon", azaz
35. január
36. napján 09:50 órakor a Főosztály hivatalos helyiségében tartott eligazításon elhangzott információk alapján tanú1., a vádlott, illetőleg az ügyvéd vonatkozásában felmerül a Btk.253.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntett elkövetésének gyanúja. Erre alapozottan született a 30310-1-200/7/2012.Tük számú -

1. december 3-án törölt minősítésű - Határozat különleges eszköz alkalmazásának sürgősségi elrendeléséről az ügyvéd vonatkozásában
2. január 11-én 10 órától kezdődő időszakra az általa használt kapcsolási számú telefonra és a az ügyvédi irodában folytatott helyiségellenőrzésre. Tartalmában a helyszínt az a tanú1-től származó információ jelölte ki, hogy ott kerül sor a tanú
3. és a vádlott találkozására, a lehallgatás a köztük zajló beszélgetés lehallgatását célozta. Tény, hogy a vádlottal szemben a sürgősségi elrendelésről szóló határozat nem áll rendelkezésre, azonban a Fővárosi Bíróság elnökének T/.El.06/3/2012.Tük számú igazolása a felhasználhatóság adatait bizonyítja. A Fővárosi Törvényszék elnökének
4. január 19-én kelt igazolása szerint a vádlottal szemben az Ügyvédi Irodában a vádlott által folytatott beszélgetés technikai eszközzel történt rögzítése a Pesti Központi Kerületi Bíróság
5. január
6. napján kelt 1.Ti.0564/10/2011.Tük számú végzése alapján került sürgősség elrendelésével engedélyezésre
7. január
8. napjának 10 órától
9. április
10. napjáig. Az információgyűjtés célja a Btk.253.§

(1)bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntett volt. A Fővárosi Törvényszék elnökének T.El.06/2/

1. Tük. számú igazolása a vádlott mobiltelefonján továbbított közlés megismerésére a Pesti Központi Kerületi Bíróság
2. december
3. napján kelt Ti.0564/2/
4. Tük. számú engedélyező végzése alapján került sor. Rendelkezésre áll a PKKB.5.TBN 02/2/2012.Tük számú
5. január
6. napján kelt végzése, amely a tanú1., a vádlott, tanú3., tanú2., tanú
7. és az ügyvéd megjelölt mobil hívószámú telefonjain a továbbított közlések tartalmának technikai eszközzel történő megismerésének engedélyezését célozza
8. január
9. napjától. A végzés már a nyomozás
10. január 13-án történt elrendelését követően született, ezért az ezt megelőző 1.Ti.0564/…/2011.Tük szám helyett már 5.TBN 02/2/2012.Tük számmal jelzett. Ezen túlmenően a Pesti Központi Kerületi Bíróság az 5.TBN 03/3/
11. Tük. számú végzésében megállapította, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1.Ti.0564/2/
12. Tük. számú végzésével megfigyelt 1., megfigyelt
13. és a vádlott ellen, továbbá a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1.Ti.0564/10/
14. Tük. számú végzésével a vádlott ellen a az Ügyvédi Irodában engedélyezett titkos információgyűjtés során keletkezett és rögzített adatok a vádlott és társai, többek között tanú1., tanú2., tanú3., tanú4., az ügyvéd érintettek ellen indított büntetőeljárásban bizonyítékként történő felhasználásra alkalmasak. A végzés indokolása szerint a PKKB - bűnüldözési célból - az 1.Ti.0564/2/
15. számú végzésével titkos információgyűjtést engedélyezett a végzésben megjelölt Btk.250.§

(1)bekezdésbe ütköző és aszerint minősülő vesztegetés bűntette és a Btk.222/A.§

(1)bekezdés a./, b./ pontja szerint minősülő visszaélés korlátozott terjesztésű minősített adattal bűntett gyanúja miatt. Ugyanezen bíróság - szintén bűnüldözési célból - az 1.Ti.0564/10/2011.Tük. számú végzésével titkos információgyűjtést engedélyezett többek között a vádlott érintettel szemben a Btk.253.§

(1)bekezdésébe ütköző vesztegetés bűntett gyanúja miatt. A bíróság e végzésében a korábbi, 2. alszámú végzését akként egészítette ki, hogy az érintettek által elkövetett cselekmény a Btk.256.§

(1)bekezdésébe ütköző befolyással üzérkedés bűntett gyanúja miatt is folyik. Megállapította továbbá, hogy az 1.Ti.0564/10/2011.Tük számú végzésben feltüntetett bűncselekményen túl a befolyással üzérkedés bűntette (Btk.256.§

(1)bekezdés) miatti felelősségre vonás lehetősége is fennáll a vádlott érintettel szemben. Rendelkezésre áll továbbá a Pesti Központi Kerületi bíróság 5.TBN.03/5/

1. számú végzése, amelyben megállapította, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1.Ti.0564/2/2011.Tük. és az 1.Ti.0564/10/2011.Tük. számú végzéseivel engedélyezett titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként felhasználható. A végzés indokolása megerősítette az előzőekben már jelzett okiratok tartalmát. Az előzőekből kitűnően az ügyvédi irodában történt lehallgatás és a telefonlehallgatások engedélyezésének érintettjei, az alapinformáció a bűnüldözési cél és az abban megjelölt bűncselekmény gyanúja a Pesti Központi Kerületi Bíróság határozatai szerint is végig követhető, a felhasználhatóság kérdésének alapjául szolgáló információkat a Pesti Központi Kerületi Bíróság megismerte, határozatait az abban foglaltakra alapította. A bíróság végzései közokiratok - miként az alapul szolgáló iratok -, tartalmuk valósága iránt nem merült fel kétség. Az ügyvédi iroda, mint a lehallgatás helyszíne tekintetében szükséges utalni a következőkre is. Az ügyvéd a tanú
2. ellen indult, a Magyar Villamos Művek sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény miatti eljárásban szerepelt védőként. Az irodájában a lehallgatásra nem az un. MVM ügyben került sor, hanem a vádlott és a határozatban szereplő más személyek cselekvőségének feltárását célozta. Engedélyezésénél adat merült fel, hogy a vádlott magatartását nevezett ügyvéd is támogatja, csak így kötődik össze az iroda és a személye jelen üggyel. Ebben az ügyben azonban nem szerepel védőként, egyébként pedig a titkos információgyűjtés szabályai szerint az ügyvédi iroda nem élvez olyan kiemelt védelmet, mint adott körülmények között a titkos adatszerzés során. Megállapítható továbbá, hogy az irodában a tanú
3. és a vádlott beszélgetésénél az ügyvéd nem is volt jelen. A lehallgatás elrendelését tanú
4. kezdeményezte, továbbá „a helyiségben elhangzottak rögzítését az érintett, tanú
5. hajtotta végre a rendelkezésre álló technikai eszközzel" (NVSZ átirat nyom.ir.
6. oldal) Ilyen körülmények között sem az elrendeléskor, sem a lehallgatás végrehajtása során semmilyen törvényi rendelkezés nem sérült. Ügyvédi titok esetleges sérelme sem vethető fel, miután az egyébként más ügyben védőként eljáró ügyvéd nem is volt jelen, tanú
7. pedig maga hajtotta végre a lehallgatást. Végső soron megállapítható, hogy az ügyben több szálon futó titkos információgyűjtés és adatszerzés zajlott, amelyek közül egyesek nem tartoztak jelen ügy tárgyához, a nyomozati iratok azok mindegyikét nem tartalmazzák, esetenként a hivatkozások nem követhetők, illetve azok alapja nem ellenőrizhető. Ugyanakkor a jelen ügyben bizonyítékként felhasznált és az előzőekben részletezett titkos információgyűjtés, illetve titkos adatszerzés során beszerzett bizonyítékok felhasználhatósága igazolt. Az ítélőtábla nem osztotta a védő ezirányú kifogásait, a Fővárosi Törvényszék helyesen döntött a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés során jelen ügyben relevanciával bíró bizonyítékok törvényessége, felhasználhatóságuk kérdésében. E körben értelemszerűen nem csupán a felhasználhatóság tárgyában hozott bírósági határozatok bírtak jelentőséggel, tekintve, hogy a perbíróságnak ettől függetlenül vizsgálnia kell a felhasználhatóság kérdését és e kérdésben is a Fővárosi Törvényszék álláspontjával értett egyet. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást alapvetően megalapozottnak találta, azonban a Be.352.§

(1)bekezdés a./ pontja szerint, az iratok tartalma alapján szükségesnek látta kiegészíteni a következőkkel: - A személyi körülmények között: a vádlott személyazonosító igazolványa szerint a nevét helyesbíti. - Az ítélet

1. oldal
2. bekezdés utolsó előtti mondatában téves az a megállapítás, miszerint „tanú
4. decemberében - tanú
5. közvetítésével - tájékoztatta a vádlottat a követelésről és segítségét kérték. Helyette azt rögzíti, hogy tanú
6. tájékoztatta a vádlottat és vele megbeszélve tanú
7. tájékoztatta a vádlottat. Utána helyesen szerepel a tényállásban, miszerint ezt követően a vádlott - átvéve a közvetítő szerepét - azt javasolta, hogy a kért pénzt fizessék ki. (tanú
8. tanúvallomása
9. tjkv.
10. oldal, tanú
11. tanúvallomása
12. tjkv.
13. oldal) - A
14. oldal
15. bekezdése után rögzíti: A vádlott a Szabó nevezetű személy kilétéről, elérhetőségéről semmilyen adattal nem rendelkezett és meg sem kísérelte annak kiderítését. A továbbiakban Szabó személye már nem is került szóba. (nyomozati iratok
16. oldal, a vádlott válasza saját védője kérdésére, hogy megkísérelte volna Szabót beazonosítani, de semmilyen adata nem volt.
17. sorszámú tjkv.
18. oldal
19. bekezdés, tanú
20. tárgyalási vallomása, mely szerint Szabó Úrról soha többé nem beszéltek, kitűnt a képből.) - A
21. oldal
22. bekezdését kiegészíti azzal, a megjelölt összeg megfizetésének részletezése szerint 750.000 eurót rövid időn belül, majd további részletként 600.000 eurót
23. március 16-
24. napjáig, 400.000 eurót május 15-
25. napjáig, és a többit június 15-
26. napjai között kellett volna eljuttatni a vádlotthoz. (
27. sorszám alatti jegyzőkönyvhöz csatolva mellékletként a részletezés) - Az ítélet
28. oldal
29. bekezdéséhez rögzíti, hogy a vádlott és tanú
30. között a
31. január
32. napjára megbeszélt találkozáson csak a vádlott és tanú
33. vettek részt. (tanú
34. tanúvallomása
35. sorszámú jkv.
36. oldal, az ügyvéd tanú vallomása, nyomozati iratok
37. oldal, hivatalos feljegyzés nyom.ir.
38. oldal) Tanú
39. a találkozás megtörténte előtt már bejelentést tett, ennek következménye az irodában történt lehallgatás, az ügyvéd közölte, hogy egy alkalommal a vádlott és tanú
40. kérték, hogy hagyja őket magukra. -
41. oldal
42. bekezdését követően rögzíti a következőket: tanú
43. először
44. december 21-én, majd
45. január 11-én 13 órakor tett bejelentést a Központi Nyomozó Ügyészségen. (nyom.ir.
46. oldal) Tanú
48. január 23-án tett bejelentést a fenti hatóságnál. (nyom.ir.
49. oldal) - A Nemzeti Védelmi Szolgálat Polgári Titkosszolgálatok Védelmi Szolgálat Igazgatóság befolyással üzérkedés bűntette elkövetésének gyanúja miatt
50. január 12-én tett feljelentést. (nyom.ir.
51. oldal) A fenti kiegészítésekkel a tényállás már mindenben mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, ezáltal teljeskörűen megalapozott. A védő részéről a megalapozatlanságra és felderítetlenségre hivatkozó érveléssel az ítélőtábla az előzőekből kitűnően nem értett egyet, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nem volt alap. Emellett a felmentést célzó fellebbezések a bizonyítékok eltérő értékelését igényelték volna, amelyre megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban nincs perjogi lehetőség. Az irányadó tényállás alapján a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, cselekményének a Btk.299.§

(1)bekezdésében meghatározott, de a

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettekénti minősítése törvényes. A törvényszék az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályos büntető törvénykönyv rendelkezéseinek összevetése alapján helyesen alkalmazta a jelenleg hatályos anyagi jogi szabályokat. A megjelölésnél nem a régi Btk. és az új Btk. feltüntetése helyes, hanem az elkövetéskorinál az

1. évi IV. törvény, az elbíráláskorinál a Btk-t kell felhívni. Az ítélőtábla ezért a minősítésnél a Btk. mellett az új jelzőt mellőzte. Az ítélőtábla a védő minősítést illető kifogásait, miszerint a vádlott nem hivatalos személy számára kérte a pénzt, hanem egy bizonyos közvetítőnek, nem találta elfogadhatónak. A Fővárosi Törvényszék a vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének valamennyi tényállás elemét és a minősítő körülmény megállapíthatóságát ítélete jogi indokolásában igen részletesen elemezte és annak eredményeként helytálló jogi álláspontra helyezkedett. Az eljárás során keletkezett iratok, vádlotti és tanúvallomások egységet képeznek. Azokból egyértelműen kitűnik, hogy a vádlott az MVM ügyben történő kedvező döntés elérése érdekében kérte a jelentős összeget, amelyet azután részletekre bontottak. Már a Szabó nevűként megjelölt személy első felvetésénél is az szerepelt, hogy kifizetés esetén védekezésüket a nyomozó hatóság elfogadja, ezzel azonosulva hangzott el a vádlott részéről, hogy fizessenek. Amikor pedig Szabó már szóba sem került, a vádlott jelölt meg különböző eljárási lehetőségeket, amely úton a pénzzel az eljárás menetét, illetve végkifejletét befolyásolni lehet. Maga a vádlott is úgy nyilatkozott - jóllehet védekezésének elemeként, - hogy tanú
2. vesztegetési szándékát akarta leleplezni. A vádlott által felvetett lehetőségek, mint pl. az ügyek elkülönítése, védekezés elfogadásával a vádemelés elkerülése, az eljárás megszüntetése, stb. egy folyamatban lévő büntető eljárás rendes menetébe való beavatkozást vázoltak fel. Ennek elérése nyilvánvalóan csak az eljárást folytató hivatalos személy által valósulhat meg. A törvényszék helytállóan foglalt állást atekintetben is, hogy függetlenül attól, karmesternek, komponistának, vagy faszinak, vagy elmebetegnek nevezte meg, a résztvevők számára nem lehetett kétséges, hogy az előny kérése hivatalos személy részére történik. Ennek a megállapításnak a helyességét nem gyengíti, hogy a vádlott az egyes találkozások alkalmával esetenként eltérő eszközöket jelölt meg a befolyásolás módjaként, hiszen a cél elérése az eljárás kedvező fordulata - mindenképpen csak hivatalos személy közreműködésével valósulhatott volna meg. Az ítélőtábla nem osztotta az ügyészi fellebbezést abban a részében, amely a bűncselekmény folytatólagos elkövetésének megállapítását indítványozta. A másodfokú bíróság ebben a körben is az elsőfokú bíróság álláspontjával értett egyet, amikor azt állapította meg, hogy a cselekmény
3. decemberében az előny kérésével, illetve a 120.000 euró átvételével befejezetté vált. A vádlott későbbi cselekményei csak az eredeti cél megerősítését szolgálták, a folytatólagosság fel sem merülhet, így a
4. január
5. napját követő elkövetési idő hiányában a vádlott felfüggesztett szabadságvesztés büntetése végrehajtásának elrendelésére sem kerülhet sor. A Btk.6.§

(2)bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére rövid időközönként többször követ el. A folytatólagos elkövetés alapvető feltétele tehát a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek ismételt kimerítése. Az adott esetben a vádlott

1. decemberében a már megjelölt 3 millió euró kifizetésére szólította fel tanú2-t, illetve rajta keresztül tanú1-et az ellenük indult büntetőeljárás kedvező fordulata érdekében. Ezt követően ennek keretében egyeztek meg tanú2-vel a fizetés módjában, részleteiben és kerültek szóba különböző lehetséges eljárási módok. Amikor
2. december 20-án a pénz átadása és a fentiekben való megállapodás lezajlott, a befolyással üzérkedés bűntettének törvényi tényállási elemei megvalósultak, tehát a bűncselekmény befejezetté vált. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által megjelölt
3. január 11-én, 28-án, február 7-én és 9-én az újabb tényállásszerű magatartás megállapítására nincs alap. A megjelölt napokon ugyanis a már korábban kért összeg egyes részleteinek, a fizetés határidejének módosítása történt, vagy éppen a befolyásolás módozata módosult. A vádlott tehát nem újabb és újabb összegek megfizetését kérte, továbbá nem jelölt meg konkrétan más és más személyt sem, akinek a vesztegetési pénzt eljuttatja. Az adott esetben a vádlott a korábban megjelölt előny részleteit szorgalmazta, semmiben nem ment túl, nem ígért az előnyért más célt mint eredetileg: a büntető eljárás kedvező irányú befolyásolását. Nem érinti a cselekmény befejezettségét, hogy az elkövető és az előnyt adó személy között az elszámolás még nem történt meg, a befolyásolási látszat fenntartása nem tényállási elem. Így a vádlott
4. december
5. napját követő magatartása, amikor megerősítette, megismételte, nyomatékosította, ha nem is azonos szavakkal, de mindenképpen azonos tartalommal, természetes törvényi egység, folytatólagos elkövetést nem alapoz meg. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen sorolta fel az enyhítő és súlyosító körülményeket. A törvényszék azonban tévesen értékelte a vádlott javára a ténybeli beismerő vallomását. Az állandó és töretlen bírói gyakorlat értelmében a ténybeli beismerés nem bír enyhítő hatással, ha az nem párosul a bűnösség beismerésével. A vádlott az egész eljárásban vitatta a bűnösségét, ténybeli beismerését a védekezésének egyik formájaként hangoztatta. Az ítélőtábla ezért azt mellőzte az enyhítő körülmények közül. Az időmúlást helyesen írta a törvényszék a vádlott javára. Az ügyben a feljelentés
6. január
7. napján kelt, a nyomozás folyamatos hosszabbítások mellett indokolatlanul elhúzódott, vádemeléssel csak
8. október
9. napján érkeztek az iratok a bíróságra. Az eljárásban a vádlott minden esetben segítette a hatóság munkáját, az időmúlás számára nem felróható, így ennek nyomatéka jelentősebb. Ugyanakkor az ítélőtábla további súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott nyugdíjazását megelőzően kifejezetten a bűnüldözéssel kapcsolatos tevékenységet végzett, magas vezetői tisztségeket töltött be, amely alanyi bűnössége mértékét növeli. Figyelemmel a 2 évtől 8 évig terjedő büntetési tétellel fenyegetett minősített befolyással üzérkedés bűntettének tárgyi súlyára és valamennyi enyhítő és súlyosító körülményre, az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama eltúlzottan enyhe. Az ítélőtábla egyetértett az ügyészi állásponttal, miszerint a büntetési tétel alsó határát nem sokkal meghaladó 3 év tartamú szabadságvesztés súlyosítása indokolt. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a szabadságvesztés tartamát felemelte, de az eljárás nyomozati szakaszának elhúzódására, az időmúlásra tekintettel azt nem a középmértéket elérő szinten, de azt megközelítő mértékben 4 év 6 hónapban határozta meg. Ezzel arányosan szükségesnek látta a közügyektől eltiltás mellékbüntetés felemelését is. Emellett azonban a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés súlyosítását az ítélőtábla nem látta indokoltnak. Az elsőfokú bíróság törvényesen alkalmazta a Btk.74.§

(1)bekezdés a./ pontja szerint a vagyonelkobzás kötelező elrendelését. Tévedett azonban, amikor annak összegét külföldi fizetőeszközben határozta meg. Jóllehet a vádlott az irányadó tényállás szerint jogtalan előnyként 120.000 eurót vett át, ennek összegét a hivatalos magyar fizetőeszközre átszámítva kell a vagyonelkobzás alá vonni. Az ítélőtábla ezért a Magyar Nemzeti Bank

1. december
2. napján hivatalos deviza középárfolyama - 1 euró 302,47 Ft - szerint a vagyonelkobzás összegét 36.296.400 Ft-ban határozta meg. Pontosítani kellett továbbá a törvény szövegének megfelelően a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságának időpontját. A Fővárosi Ítélőtábla a fentiek szerint a Be.372.§

(1)bekezdése értelmében változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év december hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Fatalin Judit sk. bíró A Fővárosi Törvényszék 15.B.1503/2014/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.267/2015/5.számú ítéletében foglalt változtatással
4. december
5. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
6. év december hó
7. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő