Mfv.10537/2015/1 – Kúria

(1)bekezdés c) pontja alapján arra hivatkozva, hogy nem végezte munkáját megfelelően. A határozat indokolása szerint a felperes két alkalommal írásbeli figyelmeztetésben részesült a 2/

1. számú piacvezetői utasítás megszegése, illetve a jelszó megváltoztatása miatt.
2. október 16-án az jutott a munkáltatói jogkör gyakorolójának tudomására, hogy a K. Bt. részére a napi helypénzt a felperes havonta egy alkalommal szedte be a napi beszedés helyett. Mindezt megerősítette a Bt. írásbeli nyilatkozata is, miszerint a felperessel történt szóbeli megállapodás alapján minden hónap közepén fizették meg egy összegben a napi helypénzt. A felmentés indokolása tartalmazta, hogy a ... Önkormányzatának a vásárcsarnokokról és a piacokról szóló 26/1995.(VI.16.) rendelet (továbbiakban: Rendelet)
3. §

(2)bekezdése értelmében a bérleti szerződés hiányában napi helypénz fizetése ellenében vehető igénybe a piac árusítás céljából. A napi helypénzt azonnal meg kell fizetni. A felperes azzal a magatartásával, hogy havonta egy összegben szedte a bérleti díjat, megszegte együttműködési kötelezettségét, továbbá a munkáltató jogos gazdasági érdekeit sértő módon járt el a munkakörét érintő szakmai szabályok, szokások és utasítások megsértésével. Ezen túl megsértette az Mt. 52.§-át az elvárható szakértelem, gondosság, a munkára vonatkozó szabályok, utasítások betartása, a munka ellátásához szükséges bizalom megtartása, a munkatársakkal történő együttműködés vonatkozásában, mivel szóbeli megállapodás megkötésére nem volt jogosultsága, és a piacfelügyelet vezetőjét előzetesen és utólag sem tájékoztatta a pénzbeszedési gyakorlatról, veszélyeztetve ezzel a piacfelügyelet gazdálkodását. Mindezek alapján a korábbi figyelmeztetésekre is figyelemmel döntött a jogviszony megszüntetéséről. A felperes keresete, alperes ellenkérelme 5 A felperes keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását kérte arra hivatkozva, hogy a K. Bt.-től a korábbi vezető engedélyével szedte 30 naponként a helypénzt, amire a Rendelet

1. §-a lehetőséget ad. Az ezt megelőző két írásbeli figyelmeztetés tartalma is valótlan, mivel a napi összesítőket a piacfelügyelet vezetője elkérte tőle, így ő nem fért hozzá, és azon véglegesíteni sem tudta a kapott hálapénz összegét, ezért maradt üresen a rubrika. A központi e-mail jelszavának módosításával kapcsolatban előadta, hogy próbálta tájékoztatni a piacfelügyelet vezetőjét, de nem érte el őt, a jelszó megváltoztatására pedig azért volt szükség, mert kollégája felmentésére került sor, és szükség volt a hozzáférés módosítására. Sérelmezte azt is, hogy felmentése a rendeltetésszerű joggyakorlásba ütközött, az alperes zaklatásszerűen ellenőrizte, nem biztosított elég időt arra, hogy az általa újonnan meghatározott szabályok szerint végezze munkáját. A felmentés valódi indoka az volt, hogy a polgármester utasította a piacfelügyelet vezetőjét arra, hogy újítsa meg a piacfelügyelet személyi állományát. 6 Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte fenntartva a felmentésben foglalt indokokat. Az első- és másodfokú ítélet 7 A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 44.M.966/2013/
2. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest a perköltség megfizetésére. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes megszegte a piacfelügyelői utasítást azzal, hogy
3. október 6-án nem tüntette fel a hálapénzt az összesítő megfelelő rovatában. Az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy a felperes utóbb miért nem pótolta mindezt. Ezt olyan súlyos kötelezettségszegésnek értékelte, amely önmagában is megalapoz egy munkáltatói figyelmeztetést, mivel az üresen hagyott rubrika 8 9 10 11 visszaélésekre ad lehetőséget. A
4. október 18-ai írásbeli figyelmeztetés kapcsán az együttműködési kötelezettségre hivatkozva nem fogadta el, hogy a felperes a megváltoztatott jelszóról mobiltelefonon próbálta értesíteni felettesét, és néhány eredménytelen hívást követően felhagyott ezzel. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek kötelezettsége lett volna írásban vagy egyéb úton tájékoztatni az alperes képviselőjét az e-mail jelszó megváltoztatásáról. Megállapította, hogy a jelszó megváltoztatásával kapcsolatban az alperesnek kellett volna intézkednie, és a felperes azt sem bizonyította, hogy erre jogosult volt. A felmentés alapjául szolgáló helypénz beszedés vonatkozásában az elsőfokú bíróság nem találta igazolhatónak, hogy a korábbi piacvezető adott engedélyt a betéti társaság számára a helypénz havonkénti befizetésére, valamint azt sem, hogy az így kialakult gyakorlatot a korábbi vezető hallgatólagosan tudomásul vette. A Rendelet
5. §-ára alapítva az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem volt jogosult a napi helypénzt havonta szedni, s ezzel megszegte együttműködési kötelezettségét, mivel a gyakorlatról nem tájékoztatta az új piacvezetőt. A korábbi írásbeli figyelmeztetéseket súlyosbító körülményként értékelve megállapította, hogy jogszerű volt a jogviszony megszüntetése. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.048/2015/
6. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a jogalap vonatkozásában megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, s az összegszerű kereset elbírálása az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte. A másodfokú bíróság kiegészítette, illetve pontosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Megállapította, hogy az új piacvezető
7. júliusában került kinevezésre, aki felett a munkáltatói jogkört a képviselő-testület, illetve a nevében eljáró polgármester gyakorolta, aki a
8. szeptember 20-án tartott képviselő-testületi ülésen a piacfelügyelet vezetőjével szemben a személyi állomány megújítására vonatkozó elvárást és cselekvési tervet fogalmazott meg. Arra kérte a piacfelügyelet vezetőjét, hogy „ne remegjen a keze", és újítsa meg a piacfelügyelet személyi állományt, hogy tiszta lappal indíthassa el munkáját. A felperes jogviszonya megszüntetését megelőzően a piacfelügyelet négy fős személyi állományából már csak a felperes jogviszonya maradt fenn piacfelügyelőként, egyedül ő szedte a helypénzeket. Az új piacfelügyeletet vezető két belső utasítást adott ki. Az 1/
9. számú utasítás azt tartalmazta, hogy a Rendeletben szabályozott helypénz beszedése hogyan, milyen négyzetméter alapterület, elfoglalt asztal, illetve járműről, egyéb szállítóeszközről történt árusítás figyelembevételével történjen. A 2/2012-es utasítás arról szólt, hogy az utasítást adó vezető „a hálaszolgálat intézményét nem támogatva" akként rendelkezett, hogy a munka törvénykönyvéről szóló
10. évi I. törvény
11. §

(2)12 13 14 bekezdésére figyelemmel a piacfelügyelők a hála kifejezésére szánt pénzösszeget vagy kisebb értékű ajándékot elfogadhatnak. Az átvett összeg adóköteles, annak összegét az átvevő a napi helypénz összesítő táblázatban köteles feltüntetni. Azzal kapcsolatban a munkáltatónak adó- és járulékfizetési kötelezettsége nem volt. Az alpolgármester vallomása alapján tényként rögzítette a törvényszék, hogy az alperesnek hivatalos e-mail címe, illetve informatikai szabályzata nem volt, az úgynevezett „magánúton" elkészített e-mail címen tudták az alperest elérni az árusok és az önkormányzat is. Ehhez hozzáférése a piacfelügyelet vezetőjének, illetve a piacfelügyelőknek volt jogviszonyuk megszűnéséig. Sz. Á. jogviszonyának megszűnésekor megmaradt a hozzáférése, ezért változtatta meg a felperes a jelszót, amelyről aznap telefonon eredménytelenül kísérelte meg értesíteni a munkáltatói jogkör gyakorlóját. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában pontosította és időrendi sorrendben rögzítette a felmentés indokolását is. A kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság több okból megalapozatlan döntést hozott, és tévesen értékelte az írásbeli figyelmeztetéseket. A felmentés indoka a helypénz nem megfelelő beszedése volt, amely a törvényszék megállapítása szerint nem volt valós indok, azonban abból még valósága esetén sem következhet okszerűen a felperes jogviszonyának megszüntetése. A felmentésben az szerepelt, hogy az „Önnel történt szóbeli megállapodásunk alapján" fizetett havonta egy alkalommal egy összegben napidíjat a betéti társaság. Ezen szöveg nyelvtani értelmezése, de a kialakult gyakorlat alapján is mindez azt támasztja alá, hogy a megállapodás a munkáltató intézkedése, illetve engedélye alapján jött létre az alperes és a kereskedő között. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a tanúvallomásokat, mivel Sz. Á. egyértelműen megerősítette, hogy a korábbi piacvezető tudtával szedték be havonta a helypénzt, és a másik tanú sem cáfolta ezt a gyakorlatot. A kialakult gyakorlatról az új intézményvezetőnek is tudomása volt, ami következik abból, hogy néhány alkalommal ő maga is együtt szedte a felperessel a helypénzeket, illetve nem vitatta, hogy szándéka a korábbi vezető által engedélyezett gyakorlat felszámolására irányult, így azt ismernie is kellett. A másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperes nem szegte meg a 2/2012-es számú piacvezetői utasítást, mivel az csak a napi helypénz díjtételére, és nem a fizetés időpontjára tartalmazott kötelező rendelkezéseket, így abból nem következett, hogy a munkáltató által korábban kialakult gyakorlatot ne lehetne folytatni. Amennyiben a korábbi gyakorlatot kívánta felszámolni a munkáltató, úgy arra kifejezett utasítást kellett volna adnia, és erről tájékoztatni kellett volna az érintett munkavállalót. Nem a felperest terhelte tájékoztatási kötelezettség a gyakorlat vonatkozásában, hanem a munkáltató vezetőjének volt ellenőrzési kötelezettsége, amit hónapokon keresztül elmulasztott. Bár a helypénz beszedésének módja a rendelettel ellentétes volt, az 15 16 intézkedés okszerűtlennek minősült, mert a korábbi vezető idején kialakult szabálytalan gyakorlat folytatását nem lehetett a felperes terhére értékelni. A felmentést megelőző figyelmeztetésekkel kapcsolatban a törvényszék megállapította, hogy a felperes nem szegte meg munkaköri feladatát és kötelezettségét, figyelemmel arra, hogy felettesének nem volt munkaköri feladata és kötelezettsége a felperesnek juttatott hálapénzek bevallását, kezelését illetően. Az alperes azt sem bizonyította, hogy a felperes 2012. október 8-án egyáltalán kapott-e hálapénzt. Az e-mail cím megváltoztatása vonatkozásában a másodfokú bíróság megállapította, hogy a piacvezető nem vitatta, hogy a felperes jogosult volt a jelszó megváltoztatására, így maga ismerte el, hogy a figyelmeztetés, illetve a felmentés indoka e tekintetben nem valós. A felperes az alperes érdekében járt el, amikor megpróbálta megakadályozni, hogy illetéktelenek is hozzáférjenek a munkáltató levelezéséhez. Önmagában az, hogy a sikertelen telefonhívásokat követően a felperes nem kísérelte meg más módon is értesíteni felettesét, nem lehetett kötelezettségszegésként értékelni. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem 17 A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az eljáró bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására, és marasztalja az alperest a felülvizsgálati eljárás költségében. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat okszerűtlenül, a per egyéb adataiból tévesen következtetve értékelte és hozta meg közbenső ítéletét. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a 2012. szeptember 20-án megtartott képviselő-testületi ülés jegyzőkönyvében szereplő felszólalás teljes szövegét, amely a korábbi jogszerűtlen gyakorlat felderítésére és megszüntetésére irányult. Előadta, hogy korábban is kizárólag a felperes feladata volt a helypénzek szedése, ezt a munkát csak abban az esetben látta el más, ha a felperest kellett helyettesíteni. Az alperes a 2/2012es piacfelügyeleti utasítást az Mt. 52. §

(2)bekezdésére figyelemmel vezette be, mentesítve az alkalmazottakat a vonatkozó törvényi tilalom alól. Nem volt figyelemmel a törvényszék az általa hivatkozott bírói gyakorlatra, miszerint a bizonyítottan ismétlődő, önállóan is értékelhető kötelezettségszegések megalapozhatják a munkáltató rendkívüli felmondását, az adott esetben a felmentést. A felperes azzal, hogy nem megfelelően szedte a K. Bt. esetében a helypénzt, megszegte a Rendelet 6. §

(2)bekezdését, 9. §

(1)és

(2)bekezdését, továbbá ezzel nem tett eleget az Mt. 6.§

(2)bekezdésében rögzített együttműködési kötelezettségének, és ez sértette az Mt. 8. §

(1)bekezdésében rögzített munkáltatói jogos gazdasági érdeket, és munkáját nem az Mt. 52. §

(1)bekezdés

1. c)-
2. e)pontjában rögzített elvárható szakértelemmel, gondossággal végezte, illetve megszegte a Kjt. 39. §

(2)bekezdését is. A felmentést nem 18 19 a figyelmeztetésekkel szankcionált kötelezettségszegésekre alapította, így a másodfokú bíróság megalapozatlanul hivatkozott közbenső ítéletében arra, hogy a munkáltató ténylegesen három különböző munkavállalói magatartásra hivatkozott felmentésében.

1. júliusában az új piacfelügyelő vezető egyértelművé tette, hogy megköveteli a piacrendeletnek és az egyéb előírásoknak megfelelő munkavégzést. A helypénz szedésének gyakorlata nem felelt meg e szabályoknak, ezért kellett az utasítást kiadni. A hálapénz vonatkozásában a munkáltató felhívta a felperes figyelmét az utasítás végrehajtására, mellyel kapcsolatban a felperes úgy védekezett, hogy valószínűleg hanyagságból nem tüntette fel a szolgáltatást az adott rovatban. Az alperes szerint helytelenül értékelte a törvényszék a jelszó önkényes megváltoztatásával kapcsolatos felperesi magatartást is. Habár az e-mail cím magánúton készült, a piacfelügyelet hallgatólagosan elfogadott hivatalos címe ez lett, ezt használták. A felperes nem ismerte kellő mélységben a piacrendeletet, holott annak betartása és betartatása lett volna alapvető munkaköri kötelezettsége. A felperes felülvizsgálati ellenérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában tartsa fenn, és marasztalja az alperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségekben. A Kúria döntése és indokolása 20 Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. 21 A felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslati kérelem, abban a törvény értelmében pontosan meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp.
2. §

(2)bekezdés]. Ebből következően nem felel meg a törvénynek, ha a felülvizsgálati érvelés konkrét jogszabálysértést nem jelöl meg. A Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részét bírálhatja el, amely a jogszabályoknak megfelel [1/2016.(II.15.) PK vélemény 3.

1. pont]. 22 A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta, hogy a törvényszék okszerűen, a jogszabályoknak megfelelően értékelte a bizonyítékokat, azonban nem jelölte meg a megsértett jogszabályhelyet, erre figyelemmel a Kúria a bizonyítékok mérlegelését a fent idézett jogszabályi rendelkezésnek megfelelően nem vizsgálhatta, és a megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárás során irányadónak kellett tekinteni. 23 Felmentésében a munkáltató azt rótta a felperes terhére, hogy a felmentésre okot adó cselekményt megelőzően két esetben írásbeli figyelmeztetésben részesítette. A felmentésre az adott alapot, hogy a Kriz-Ker betéti társaságtól a felperes a kialakult gyakorlat alapján havonként, és nem naponta szedte be a helypénzt. 24 25 26 A másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a tényállás részeként megállapította, hogy az alperes és a betéti társaság között megállapodás jött létre arra, hogy a betéti társaság a helypénzt nem naponta, hanem havonta egy összegben fizeti meg. E tényről Liszka Levente intézményvezetőnek, a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomása volt, néhány alkalommal ő maga is együtt szedte a felperessel a helyjegypénzeket. E tényállás alapján levont jogkövetkeztetés nem jogszabálysértő. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem szegte meg a 2/
2. számú piacvezetői utasítást, mivel az csak a napi helypénz díjtételére, és nem a fizetés időpontjára tartalmazott kötelező rendelkezéseket, így abból nem következett a felperes számára az, hogy a korábbi - bár a rendelettel ellentétes gyakorlat a továbbiakban nem folytatható. Ezek alapján megfelelően jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felmentés indoka ugyan valós volt, nem minősült azonban okszerűnek, mivel az alperes által hosszú időtartamon keresztül megtűrt szabályellenes gyakorlat folytatása nem bizonyít munkáltatói utasítással ellentétes, nem megfelelő munkavégzést. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a felmentést megelőzően kibocsátott két írásbeli figyelmeztetést nem lehetett a felmentés indokaként értékelni a kétszeres értékelés tilalmára figyelemmel. Nem volt olyan felmentési indok, amely kapcsán súlyosító körülményként értékelni lehetett volna a korábbi figyelmeztetéseket, melyeket a másodfokú bíróság a bizonyítékokat értékelve szintén nem tekintett jogszerű intézkedéseknek. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős közbenső ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp.
3. §

(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Záró rész 27 A pervesztes alperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét. 28 A felülvizsgálati eljárási illetéket az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5.§

(1)bekezdése alapján megillető személyes illetékmentességre figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet

1. §-a alapján az állam viseli. 29 A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a
2. március 23-án tartott tárgyaláson bírálta el. Budapest,
3. március
4. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző