Bfv.173/2016/17 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont], amiért őt 5 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] A terhelt feltételes szabadságra bocsátása legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. A törvényszék ítélete ellen bejelentett ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a

1. november
2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott 5.Bf.218/2015/
3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt szabadságvesztését 7 évre, közügyektől eltiltását 7 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen L. G. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványát a védő a Be.
4. §

(1)bekezdés c) pontjára alapította és a Be. 373. §

(1)bekezdés III/a) pontjában foglaltakra, vagyis az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség BF.244/2016/

1. számú átiratában a védő felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak jelölte meg és a támadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt. A védő erre tett észrevételében az ügyészi állásponttal vitatkozva lényegében megismételte az indítványban foglaltakat. A Kúria a védői felülvizsgálati indítványt a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el. Bár a védő nyilvános ülés kitűzését kérte, az indítvány tartalmára is tekintettel a Kúria a Be. 424. §

(2)bekezdésében foglaltak alkalmazását nem tartotta szükségesnek. A Kúria a védő felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a támadott határozatot a Be. 423. §

(4)és

(5)bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okból, továbbá a hivatalból vizsgálandó, a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott, további ún. feltétlen eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül. Felülbírálata során a Kúria a védő által nem hivatkozott, hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a védő felülvizsgálati indítványát pedig - a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal egyezően részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjára figyelemmel a védő által is hivatkozott Be. 373. §

(1)bekezdés III/a) pontja értelmében felülvizsgálati ok, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. A védő a jelen esetben mindezt a terhelt bűnösségének megállapítása tekintetében kifogásolta. A Kúria a védő e körbeni érveivel nem értett egyet. A védő által hivatkozott felülvizsgálati ok megállapítására a Kúria gyakorlatában akkor van lehetőség, ha a megtámadott határozat indokolása tény- vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, hogy a bíróság mire alapozta döntését (EBH 2010.2210.). [10] Az indokolási kötelesség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatból kitűnik az eljárt bíróságnak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.). [11] A felülvizsgálati indítvánnyal érintett határozat a támadott szempontból kifogástalan. Valamennyi büntetőjogi főkérdés tekintetében teljes körűen megindokolt, egyértelműen nyomon követhető. [12] A védő kifogásai tartalmilag két körbe sorolhatóak. A csekélyebb mértékű kör - a védő hangoztatott hivatkozása ellenére - a rögzített tényállás megállapításának mikéntjét, a bizonyítás teljességét és a bizonyítékok értékelését érinti, ezek azonban - a felülbírálati tényállás támadhatatlansága folytán [Be. 423. §

(1)bekezdés] - a törvény kizáró rendelkezése folytán érdemben nem vizsgálhatók. Az indítvány e részében a törvényben kizárt. [13] A védő felülvizsgálati hivatkozásainak túlnyomó része - és az indítvány e körben igényel érdemi elbírálást azon a gondolatmeneten alapul, hogy a védő megfogalmazása szerint: „az indokolási kötelezettség elmulasztása, megsértése fogalma védői álláspontom szerint abban áll a jelen konkrét esetben, hogy a jogerős ítélet nem kellően indokolta meg - a bűnösség elvén alapuló - jogi álláspontját, mert a bűnösséget megállapító ítélet a saját belső logikai rendszerén belül sincs megindokolva eléggé. Az indokolási kötelezettség elmulasztása megsértése abban áll, hogy elmulasztotta az ítélőtábla a történeti tényállás másik, védői és vádlotti alternatív, életszerű verziója elutasításának azon, logikailag teljes és mindenre kiterjedően megfelelő mértékű indokolását megadni, hogy azt mikre alapozta a t. ítélőtábla annak teljes elutasítását. Az ítéleti történeti tényállás indokolásához jelen konkrét esetben ugyanúgy hozzátartozik a másik és másodpercre lefedett és fizikailag lehetséges alternatív verzió el nem fogadásának teljes indokolása, mint az elfogadotté, mert a vádlott nem puszta tagadásban van, hanem megadja a választ, hogy mi az a másik lehetőség, ahogy történtek a cselekmények és azt mondja, hogy márpedig úgy történt, ahogy ő mondja. Vagyis nem bűnös, elítélni jogellenes, a bűnösségét nem kizáróan bizonyítottság miatt. Az alátámasztható és életszerű alternatív tényállás puszta lehetségessége megalapozza a kötelességet, vagyis a felmentés logikai szükségességét. Ezen kétségesség elvetésének kellő meg nem indokolása az indokolási kötelezettség megsértésének minősül álláspontom szerint." [14] A védő ezen jogi álláspontja alapjaiban téves. [15] Az indokolási kötelezettség teljesítése a Kúria által a korábbiakban kifejtetteket jelenti. Nincs jogszabályi vagy a bírói gyakorlat által kialakított alapja annak a hivatkozásnak, amely szerint amennyiben a védelem a terheltnek felróttal szemben alternatív lehetőséget vázol fel, e verzió megcáfolásának indokolása ugyanolyan részletességgel lenne szükséges, mint a terhelti marasztaláshoz kapcsolódó. [16] Az ellentétes irányú bizonyítékok értékelése, mérlegelése, majd a mérlegelés eredményeként egyes bizonyítékok elvetése, más bizonyítékok alapul vétele a tényállás megállapításánál egyben az egyes szóba jöhető verziók közötti választást is jelent, értelemszerűen az egymást kizáró lehetőségek közül az egyik elfogadása a másik elvetését jelenti. [17] A konkrét esetben az események lejátszódására vonatkozóan a terhelt és a sértett előadása teljes mértékben ellentétes volt. Az eljárt bíróságok indokokkal alátámasztott álláspontjuk alapján a sértett verzióját fogadták el a tényállás megállapításának alapjául, már pedig ez önmagában kizárta a terhelt által előadottak valósságát. A bizonyítékok mikénti mérlegelése pedig a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható. [18] A Kúria rámutat arra, hogy a védő felülvizsgálati indítványának a gondolata, a reálisan felhozható más verzió cáfolatának szükségessége a közvetett bizonyítás ún. láncszabályának egyik eleme, amikor az elsődlegesen bizonyítandó tényekkel kapcsolatban közvetlen bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Ha megállapítás alapját a közvetett bizonyítékokból levonható következtetések adják, ezen következtetéseknek kizárólagosnak kell lenniük. L. G. terhelt esetében viszont L.-né Ny. M. lakóház emeletről történő ledobásának megkísérlését az erre vonatkozó közvetlen bizonyíték, a sértett elfogadott vallomása bizonyította, ebből következően a terhelti verzió további cáfolata nem volt szükséges. [19] Tekintettel arra, hogy a védő felülvizsgálati indítványának alaptalansága már az alapgondolat téves voltából következett, a Kúria a részletek alátámasztására a védő által felhozottakat már nem vizsgálta. [20] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria L. G. terhelt védője felülvizsgálati indítványának nem adott helyt és a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. [21] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §

(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. [22] A Be. 418. §

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival, azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,

1. június
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Horváth Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Schulz Oszkárné tisztviselő Dr. Kiss Sándor s.k.