A határozat elvi tartalma: Az a tény, hogy az adásvételi szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése szükséges, nem zárja ki azt, hogy a felek között a belegyezés beszerzéséhez szükséges kötelezettségek teljesítése körében érvényes megállapodás jöjjön létre. Az egyik fél szerződésszegéssel kapcsolatos kárigénye esetén a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a felek teljesítették-e azon kötelezettségeiket, amelyek a beleegyezés beszerzéséhez szükségesek voltak.
- IV. Tv.
- § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma : A tanács tagjai: Pfv.VI.22.066/2015/
- . Kollár Márta a tanács elnöke Tamáné dr. Nagy Erzsébet előadó bíró . Puskás Péter bíró A felperes: A felperes képviselője:. Szabó Péter ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: . Danka Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Danka János ügyvéd A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Ítélőtábla Pf.II.20.213/2015/
- Az elsőfokú bíróság neve és határozata száma: Törvényszék 10.P.22.567/2012/
- Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 2.524.300 (kétmillió-ötszázhuszonnégyezerháromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és házastársa, V. A. adótársként és zálogkötelezettként
- január 10-én szerződést kötöttek a Bank Nyrt-vel és a Jelzálogbank Zrt.-vel. A japán yen (a továbbiakban: JPY) devizában nyilvántartott 28.185.000 forint kölcsön biztosítékául az adósok S., D. u.
- szám alatti, 875 helyrajzi számú ingatlanán elidegenítési- és terhelési tilalommal biztosított jelzálogjogot alapítottak 45.032.000 forint erejéig. A felperes házassági életközössége
- őszén megszakadt, az ingatlan magához váltása reményében a hitelt a felperes vállalta törleszteni. A felperes és házastársa
- szeptember 16-án az alperessel a S., D. u.
- szám alatti ingatlanukra - a per-, teher és igénymentességét szavatolva - adásvételi szerződést kötöttek. A vevő alperes vállalta, hogy a 45.000.000 forint vételárat az eladók helyett a kölcsön visszafizetésével, az ingatlan tehermentesítésével fizeti meg. Az eladók kötelezettségeként rögzítették a tehermentesítéshez szükséges eljárás megindítását. A felperes az ½ tulajdoni hányadára 688.553 forint erejéig bejegyzett végrehajtási jog kapcsán az adótartozás 30 napon belül történő kifizetését vállalta. Az eladók a tehermentesítés érdekében az eljárást nem indították meg. A felperes a végrehajtási joggal érintett adótartozását nem fizette meg. Az adásvételi szerződést a felek
- november 10-én módosították, rögzítették arra vonatkozó tudomásukat, hogy a jogügylet teljesítéséhez a kölcsönt folyósító pénzintézet hozzájárulása szükséges. A vételár megfizetésének a módját a bank számlájára utalással írták elő az alperes által a Bank Zrt.-től felvett 14.000.000 forint lakásvásárlási és 31.000.000 forint banki hitelből legkésőbb
- december 18-ig. Az alperes kötelezettségeként rögzítették, hogy a szerződés aláírását követően haladéktalanul megindítja a hiteligénylési eljárást. A felperes az ugyanakkor keltezett írásbeli nyilatkozatban kijelentette, hogy a tulajdoni lapon szereplő terheket és a közüzemi tartozásokat nem vállalja megfizetni, azok rendezése a vevőt terheli. A nyilatkozat szerint az okiratot az alperes átvette, megismerte és aláírásával tudomásul vette. A nyilatkozatot az alperes aláírta és dr. F. J. ügyvéd ellenjegyezte, a felperes házastársa mint eladó azonban a nyilatkozatban nem szerepelt, holott a nyilatkozat nevezettre külön kötelezettségeket állapított meg. A felperes az adásvételi szerződés aláírását követően a hitelt nem törlesztette, a jelzálogjog jogosult bank hozzájárulását az ingatlan átruházásához sem szerezte be. Az alperes a Bank Zrt.-hez elbírálásra alkalmas hitelkérelmet nem nyújtott be, a vételárat más forrásból sem fizette meg. A Bank a kölcsönszerződést a fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt
- január 19-én keltezett okiratban felmondta.
- január 11-én a tartozás 18.620.269,49 JPY volt. [2] Az alperes a bank követelésének megvásárlására
- januárban, márciusban, áprilisban, augusztusban sikertelen ajánlatot tett. A
- szeptember 11-én a Jelzálogbank Zrt. és a Faktoring Zrt. a 19.410.610,30 JPY, (52.350.416 forint) követelést ellenérték fejében a felperes édesapjának az érdekeltségébe tartozó M. Kft.-re engedményezte. A jogügylet során a felperes meghatalmazottként járt el. A felperes
- október 20-án az alperesnek ajánlatot tett új adásvételi szerződés kötésére 39.000.000 forint vételáron, majd
- október 25-én a házastársával az ingatlant 29.700.000 forint vételáron perben nem álló vevők részére értékesítette. [3] Az eladók
- november 7-én keltezett, az alpereshez címzett írásbeli nyilatkozattal a módosított adásvételi szerződéstől érdekmúlásra hivatkozással elálltak, mert a vevő a vételárat határidőben nem fizette meg. A kárenyhítési kötelezettség teljesítéseként kötött adásvételi szerződésben foglalt vételárra tekintettel a kölcsöntartozásból fennmaradt követelést mint a kárigényüket jelentették be. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperes keresetében az alperest szerződésszegése folytán az
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)és 339. §
(1)bekezdése alapján kártérítésként az ingatlan vételárával nem fedezett hiteltartozás összegének megfizetésére kérte kötelezni. A követelése az engedményes M. Kft.-nek
- december 31-ig általa megfizetett 11.538.627 forint és a még fennálló 6.353.777,54 JPY tartozás forint összege és annak késedelmi kamata volt. [5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az adásvételi szerződésük a bank javára bejegyzett elidegenítési tilalomba ütközött, a bank azt nem hagyta jóvá, a kölcsönszerződés felmondásával pedig a szerződés teljesítése lehetetlenült. A felperes mulasztása folytán fennállt végrehajtási jog miatt nem jutott a Banknál a hitelhez. A saját felróható magatartására előnyök szerzése végett a felperes nem hivatkozhat, a mulasztása, a késedelme az alperes egyidejű késedelmét kizárta. A felperes kára nem áll okozati összefüggésben az alperes magatartásával. Az első- és másodfokú ítélet [6] Az elsőfokú elutasította. bíróság a kijavított ítéletével a keresetet Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában a Ptk.
- §
(1), a 339. §
(1), a 4. §
(1)és
(4)bekezdése felhívásával rögzítette, hogy a felperesnek kellett bizonyítania a perben az alperes szerződésszegő magatartását és állított kárának azzal ok-okozati összefüggésben történt felmerülését. A Ptk. 215. §
(1),
(2)és
(3)bekezdése felhívásával megállapította, hogy a
- szeptember 16-i szerződés, és a november 10-i módosítása érvénytelen, mert annak hatályosulásához pénzintézeti jóváhagyásra lett volna szükség. A felperes „nyilatkozat"-át a felek egyező akaratnyilvánítását tükröző tartalom hiányában nem tekintette az adásvételi szerződést kiegészítő okiratnak. Az elsőfokú bíróság ezért azt állapította meg, hogy a felperes a végrehajtási joggal terhelt adótartozása megfizetését az adásvételi szerződésben vállalt kötelezettsége ellenére nem teljesítette. Az alperes hiteligénylése a tehermentesítés hiányában nem volt lehetséges. A felperes a Ptk.
- § b) pontja szerint késedelembe esett akkor, amikor nem intézkedett a végrehajtási jog törlése iránt. Az alperes a Ptk.
- § a) pontja alapján esett késedelembe, amikor
- december 18-án, de legkésőbb
- január 18-ig a vételárat nem teljesítette. Ugyanakkor az alperes késedelme a felperes késedelmére tekintettel a Ptk.
- §
(3)bekezdése szerint nem állapítható meg, ily módon az alperes szerződést nem szegett. A kölcsönszerződés felmondásával, a tartozás egyösszegű esedékessé válásával az adásvételi szerződés teljesítése egyébként is lehetetlenült, hiszen a pénzintézet hozzájárulásának a megszerzése reménytelenné vált. Az elsőfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a kölcsönszerződés felmondását követően a felperes a M. Kft. képviseletében eljárva, - ahogy az alperes is - a követelés megvásárlására tett lépéseket. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az adásvételi szerződésüket egymás viszonylatában már maguk sem tartották érvényesnek. [7] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. [8] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a felperes által fizetendő perköltség összegét illetően részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. A másodfokú bíróság a feltárt tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, ugyanakkor az érdemi döntéssel eltérő jogi indokolással értett egyet. A per tárgya az volt, hogy a felperes érvényesítheti-e az alperessel szemben kárigényként a hitelét nem fedező vételáron mással kötött szerződés miatt fennmaradó hiteltartozását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete nem helytálló abban a kérdésben, hogy a Ptk. 215. §-a alapján a módosított adásvételi szerződés pénzintézeti jóváhagyás hiányában érvénytelen. A harmadik személy beleegyezésének formája lehet egy már megkötött szerződés jóváhagyása, vagy a szerződéskötéshez történő előzetes hozzájárulás. A felperes és házastársa által kötött kölcsönszerződés IV.1. pontjában az ingatlant csak a zálogjogosult előzetes hozzájárulásával lehetett volna elidegeníteni, ennek megfelelően a bank előzetes hozzájárulását az eladóknak kellett volna beszerezniük. Ennek megtörténtéig az adásvételi szerződés nem jön létre. A Ptk. 215. §
(3)bekezdése alapján ennek csak jogkövetkezménye azonos az érvénytelenség jogkövetkezményével, vagyis az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, illetve a felek által célzott joghatások nem érhetők el, amelyre tekintettel a felperes kárigényt az alperessel szemben e szerződésre alapítottan nem érvényesíthet. Ugyanakkor a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felperesnek a szerződésmódosítással egyidejűleg tett nyilatkozata nem vált a felek adásvételi szerződésének részévé. A felperes házastársa aláírásának hiányában a nyilatkozat mint az adásvételi szerződést módosító megállapodás a Ptk. 217. §
(1)bekezdése alapján az alakiság megsértése miatt érvénytelen. Ezt az érvénytelenségi okot hivatalból is észlelni kellett (2/
- (VI.28.) PK vélemény). A felperes a házastársának meghatalmazása nélkül a nyilatkozatban a tulajdonostársára, házastársára nem háríthatta volna át teljes egészében a szavatossági felelősséget. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát az alperest a szerződés létre nem jötte miatt a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján vételár fizetési kötelezettség nem terhelte és ez kizárja, hogy a felperes szerződésszegésre alapítottan kártérítési igényt érvényesítsen vele szemben. A felperesnek, ha az adásvételi szerződés létrejött volna, akkor kellett volna bizonyítania az alperes szerződésszegését, a kárának összegét, valamint a kár és a kötelezett jogellenes magatartása közötti okokozati összefüggést. A felperes kárát azonban vételár szolgáltatási kötelezettség hiányában nem az alperes idézte elő, így kártérítésre sem kötelezhető. [9] Az alperes felelőssége a szerződésen kívüli magatartásból származó kárért való felelősség alapján sem állapítható meg. A hitelintézet hozzájárulása miatt fennálló függő jogi helyzet megszüntetése érdekében az eladóknak, tehát a felperesnek és házastársának kellett volna a hitelintézetnél eljárnia. A kölcsönszerződés IV/
- pontja alapján az ingatlan elidegenítéséhez a bank előzetes hozzájárulását meg kellett volna szerezniük, emellett a kölcsönszerződésük III/
- pontja szerint a fennálló tartozás egyösszegű teljes visszafizetése érdekében az eladóknak kezdeményezniük kellett volna a kölcsönszerződés módosítását is. Emellett a kifejtettek alapján a felperesnek kellett volna az adótartozását rendeznie annak érdekében, hogy az alperes a vételár finanszírozásához szükséges hitelfelvétel iránt intézkedhessen. A függő jogi helyzetben a felperes és házastársa szerződésszegő magatartásának volt betudható, hogy a hitelintézet a hitelt felmondta, hiszen a törlesztőrészleteket a felperes vállalása ellenére nem fizette. A hiteltartozásnak az új vevőkkel kötött adásvételi szerződésben megállapított vételárral része, mint kár tehát nem hárítható az alperesre. nem fedezett A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben elsődlegesen a kereseti kérelmének történő helyt adást kérte a perben született ítéletek hatályon kívül helyezése mellett, másodlagosan pedig a hatályon kívül helyezést követően az ügyben eljáró bíróságok valamelyikét kérte új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítani. A felperes vitatta a másodfokú ítélet jogi érvelésének helyességét, miszerint a felek között a hitelintézet előzetes jóváhagyásának hiányában az adásvételi szerződés nem jött létre. Állította, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Ptk.
- §
(1)és
(1)bekezdését és
- -
- §-át is. Álláspontja szerint a peres felek érvényesen megállapodhattak az adásvételi szerződés feltételeiben, abban, hogy az alperes fizeti ki a felperes és a volt házastársa hiteltartozását, ehhez nem kellett a hitelintézet sem előzetes, sem utólagos hozzájárulását beszerezni. A bank hozzájárulására akkor lett volna szükség, ha a felperes a kölcsöntartozást is át kívánta volna ruházni az új vevőre. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Ptk.
- §-a szerint a jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetve a teljesítés nem igényel olyan szakértelmet, vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. Mind a hitelintézet jóváhagyásának hiánya, mind az elidegenítési és terhelési tilalomba való ütközés utólagosan is orvosolható, tehát amennyiben az alperes a szerződésben foglaltakat teljesíti, a jóváhagyás beszerezhető lett volna. A felperes szerint abban az esetben, ha a jogerős ítélet jogi álláspontja helyes, akkor is rendelkeznie kellett volna a másodfokú bíróságnak a felek jogviszonyáról, mégpedig a szerződéseknek a határozat hozatalig történő hatályossá nyilvánításával. Ezáltal a peres feleknek a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján egymással szemben úgy kell felelniük, mintha a szerződésük érvényes lett volna, így az alperes szerződésszegésére figyelemmel a felperes kárigénye teljesíthető lett volna. [11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Kúria döntése és jogi indokai [12] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [13] A jogerős ítélet helytállóan utal arra, hogy a Ptk. 215. §
(1)bekezdése szerint, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése, vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre. Amennyiben a beleegyezés, illetve a jóváhagyás megtörténik - ha jogszabály kivételt nem tesz - a szerződés a megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre. A
(3)bekezdés értelmében pedig jóváhagyás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. A felülvizsgálati kérelem a Kúria szerint megalapozott ugyanakkor abban a kérdésben, hogy az eladónak és a vevőnek előzetesen, a hitelintézet álláspontjának beszerzését megelőzőn szükségképpen meg kell állapodniuk a szerződési feltételekben, abban, hogy a tulajdonjog átruházást megelőzően melyik fél milyen lépéseket köteles megtenni. A szerződési feltételek ismeretének hiányában a hitelintézet az előzetes jóváhagyást nem is tudja megadni. Az a tény azonban, hogy a tulajdonjog átruházásához, ebben a körben az adásvételi szerződés létrejöttéhez a hitelintézet jóváhagyása szükséges, nem jelenti azt, hogy a feleknek a jóváhagyás beszerzéséhez szükséges, azzal közvetlen összefüggésben álló kötelezettségeiket ne kellene teljesíteniük. A felek az általuk kötött adásvételi szerződésben különböző vállalásokat tettek. A felperes vállalta, hogy tehermentesíti az ingatlant a tulajdoni hányadát terhelő végrehajtási jogtól, illetve a felperes és adóstársa vállalták, hogy kezdeményezik a bankjuknál a tulajdonjog átruházásához szükséges hozzájárulás beszerzését. Az alperes ugyanakkor vállalta, hogy a fenti feltételek teljesülése esetében bankkölcsön felvételét kezdeményezi a vételár kifizetése érdekében. Ezen lépések teljesítése szükségképpen megelőzi a bank hozzájárulásának megadását a tulajdonjog átszállásához. A felek között tehát az adásvételi szerződés megkötésétől addig, amíg el nem dől, hogy a bank a jóváhagyását megadja-e, függő jogi helyzet állt fenn, amely alatt a felek nyilatkozataikhoz kötve voltak. Ez pedig azt jelenti, hogy ha ebben az időszakban valamelyik fél a vállalt kötelezettségeit nem teljesíti, nem hivatkozhat a másik féllel szemben arra, hogy a bank jóváhagyásának hiányában az adásvételi szerződés, a tulajdonjog átruházása a Ptk. 215.§-a alapján nem jött létre. Ilyen esetben ugyanis ez a körülmény az ő terhére esik. [14] Az eljáró bíróságok a Kúria szerint jogszerűen állapították meg, hogy a felperes un. nyilatkozata a felesége, mint szerződő fél aláírása nélkül nem tekinthető az adásvételi szerződést módosító megállapodásnak, így az alperest annak tudomásul vétele ellenére nem kötelezi. [15] A függő jogi helyzetben végrehajtandó kötelezettségek teljesítésével a felperesnek és házastársának kellett volna elöl járnia. A peradatok szerint a felperes volt az, aki a függő jogi helyzet megszűnéséhez szükséges lépéseket nem tette meg. A Bank a perben igazolta, hogy a tehermentesítés hiánya miatt nem kerülhetett sor arra, hogy az alperes hitelkérelmet nyújtson be és azt érdemben megvizsgálják, a felperes és adóstársa nem is kezdeményezte a bankjuk jóváhagyásának beszerzését az adásvételi szerződéshez. A Kúria álláspontja tehát eltérő a másodfokú bíróság jogerős ítéletében kifejtettektől annyiban, hogy a Kúria szerint a felek között létrejött adásvételi szerződés azon elemeit, amelyek a felek előzetes kötelezettségvállalásait tartalmazták, a pénzintézet hozzájárulása nélkül is teljesíteni kellett volna. E kötelezettségvállalások teljesülése előfeltétele volt a függő jogi helyzet megszűnésének, vagyis annak, hogy a tulajdonjog átruházását is eredményező adásvételi szerződés létrejöttéhez a felperesek hitelintézete a hozzájárulását megadja a kölcsönszerződés, illetve a Ptk. 215. §
(1)bekezdése szerint. A függő jogi helyzet azonban jóváhagyás hiányában is megszűnt a kölcsönszerződés felmondásával a törlesztés felperes részéről történő beszüntetése miatt. Azáltal, hogy a hitelező a követelést engedményezte, a felek adásvételi szerződésében előírt rendelkezéseket már nem lehetett teljesíteni. Ezt mindkét fél így értékelte, hiszen a banki követelés megvásárlása iránt tett lépéseket. [16] A Kúria álláspontja szerint a felperes a függő jogi helyzetben már ezt megelőzően megszegte a megállapodást azzal, hogy vállalt kötelezettségeinek nem tett eleget, a tehermentesítésről nem gondoskodott. Az eljáró bíróságok helyesen mutattak rá arra, hogy a felperes késedelme a Ptk. 303. §
(2)bekezdés szerint az alperes késedelmét kizárta. Nem esik tehát az alperes terhére az, hogy hitelkérelemmel végül is nem élt. Az alperest, szemben a felperes álláspontjával a szerződésben foglalt határidő lejárta ellenére nem terhelte vételár-fizetési kötelezettség, a vételár megfizetésének határidejét elmulasztva nem esett késedelembe, hiszen a fizetési kötelezettsége akkor állt volna be, ha a hitelező bank az ingatlan tulajdonjogának átruházásához a hozzájárulását megadja, ezáltal a függő jogi helyzet megszűnik. A banki hozzájárulás beszerzését azonban a felperes és adóstársa nem is kezdeményezték. [17] A felperes a Kúria álláspontja szerint alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a Ptk.
- §-ára is. Az alperesnek ugyanis a kifejtettek alapján a bank jóváhagyásának felperes által történő kérelmezése, illetve beszerzése előtt nem állt fenn vételár-fizetési kötelezettsége, emellett pusztán a vételárhátraléknak, a kölcsön összegének a bank részére történő megfizetésével a felperes és adóstársa helyett nem teljesíthetett volna. A felperes és felesége által kötött kölcsönszerződés egyértelműen rögzítette, hogy milyen módon lehet beszerezni a bank hozzájárulását az ingatlan értékesítéséhez, illetve azt is, hogy a kölcsön visszafizetésére milyen rendszerben kerülhet sor. A felperes is tisztában volt ezzel, ezért rendelkeztek a felek az általuk kötött szerződésben a tehermentesítés menetrendjéről. [18] A felülvizsgálati kérelemben a felperes alaptalanul utal arra is, hogy a bíróságoknak a szerződést hatályossá kellett volna nyilvánítaniuk a Ptk.
- §
(2)bekezdése alapján. A szerződés hatályossá nyilvánítása elsődlegesen arra szolgál, hogy a bíróság rendelkezhessen az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről abban az esetben, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani. A felek között egymás részére szolgáltatásnyújtás nem történt, az ingatlan birtokában a felperes és adóstársa maradt, így a jelen ügyben a hatályossá nyilvánítás jogi feltételei nem állnak fenn. A szerződéskötést megelőző eredeti állapot az ügyben mindaddig fennállt, amíg a felperes és adóstársa az ingatlant perben nem álló harmadik személyek részére értékesítette. [19] A Kúria álláspontja szerint tehát a bíróságnak a felperes kárigényével kapcsolatban azt kellett vizsgálnia, hogy melyik fél nem teljesítette azokat a - a végül létre nem jött - szerződésben vállalt kötelezettségeit, amelyek a harmadik személy beleegyezésének a beszerzéséhez szükségesek voltak. A kifejtettek alapján az adásvételi szerződésnek azon részei, amelyeket a függő jogi helyzetben a felperes és adóstársa vállalt teljesíteni, a felperes és adóstársa magatartása miatt nem teljesültek és ez vezetett oda, hogy a kölcsönszerződés felmondása következtében a bank hozzájárulásának a beszerzésére már nem kerülhetett sor. A kifejtettekre tekintettel a felperes az alperessel szemben kártérítési igényt nem érvényesíthet. [20] A fentiek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül eljárva - részben eltérő indokkal - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [22] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült perköltségét, melyet a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése alapján, az elvégzett ügyvédi munkával arányban állóan állapított meg. [23] A felperes személyes költségmentességben részesült, így az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése, valamint a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdése és
- §-a alapján a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
- augusztus
- . Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző