Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.086/2016/19/I.szám A Győri Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperesnek a Kleszó Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen 2.403.470.216,-Ft és járulékai megfizetése iránti perében a Győri Törvényszék
- március
- napján kelt G.20.803/2015/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- szám alatt benyújtott fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles megfizetni az alperes az államnak az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására és az abban megjelölt módon 2.500.000,- (Kettőmillió-ötszázezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket. Köteles továbbá megfizetni az alperes a felperesnek 15 napon belül 1.750.000,- (Egymillióhétszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget, viselje továbbá a fellebbezésével felmerült költségeit. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Győri Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.403.470.216,-Ft tőkeösszeget, és ezen tőkeösszeg után
- április
- napjától a kifizetés napjáig járó felperesnek a mindenkori évi kondíciós listájában közzétett jegybanki alapkamat évi 7 %-os mértékű kamattal növelt késedelmi kamatát, valamint 5.000.000,-Ft perköltséget. Az ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes bank és a perben nem álló "A" Kereskedelemfejlesztő Korlátolt Felelősségű Társaság (jelenlegi elnevezése "K" Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság „fa.") adós között
- szeptember
- napján BH-34/
- számon bankhitelszerződés jött létre, amelyet a felek több ízben módosítottak. A bankhitelszerződés VI. Egyéb feltételek
- pontja értelmében a bank által nyújtott hitelkeret és járulékai mindenkori összegének megállapítása szempontjából a bank üzleti könyvei az irányadók, kivéve, ha azok bizonyíthatóan tévesek.
- január 4-én készfizető kezesi megállapodás jött létre a felperes, valamint az alperes és a perben nem álló "R" Ipari, Kereskedelmi Kft. között, amelynek értelmében az alperes és az "R" Kft. egyetemlegesen készfizető kezességet vállaltak az "A" Kereskedelemfejlesztő Kft-nek a BH-34/
- számú, 3.200.000.000,-Ft összegű bankhitelszerződésből eredő valamennyi fennálló tartozása, de nem több, mint 3.200.000.000,-Ft és járulékainak megfizetéséért. A BH-34/
- számon létrejött bankhitelszerződés
- június 29-én kelt
- számú módosításának I.számú záradéka az alperes, mint készfizető kezes nyilatkozatát tartalmazza arról, hogy az alperes a szerződésmódosítás rendelkezéseit megismerte, tudomásul vette és a BH-34/
- számú bankhitelszerződés biztosítékaként a felperes bankkal
- január
- napján megkötött készfizető kezesi megállapodásban tett kötelezettségvállalását a módosításra való tekintettel is kifejezetten fenntartja. A 3.200.000.000,-Ft összegű bankhitel-keretszerződés terhére a felperes bank, és az "A" Kereskedelemfejlesztő Kft. adós között három szerződés jött létre.
- szeptember 21-én az F-22/2005-ös számú bankhitelszerződés,
- október 3-án az R-76/2005-ös számú rulírozó hitelszerződés és
- október 3-án a G-147/2005-ös számú keretszerződés bankgarancia kibocsátására és akkreditív nyitására vonatkozó írásbeli megállapodás. A Fővárosi Bíróság
- május
- napján az 1.Fpk.01-12-
- számú végzésével elrendelte az "A" Kereskedelmfejlesztő Kft-vel szemben indított felszámolási eljárás közzétételét. A felperes a felszámolási eljárásban
- június 11-én hitelezőként bejelentkezett és az F-77/
- számú szerződésre tekintettel 881.411.763,77 Ft tőke, az R76/
- számú szerződésre vonatkozóan 1.600.000.000,-Ft tőke, a G-147/
- számú szerződés alapján 57.093.536,-Ft tőke és 840.676,-Ft díj és jutalék összegű, mindösszesen 2.538.505.300,27 Ft tőke és 840.676,-Ft díj és jutalék összegű hitelezői igényt jelentett be. A felszámoló ezen hitelezői igényt nyilvántartásba vette. A későbbiekben a felperes zálogjogával terhelt vagyontárgyak értékesítésére tekintettel 21.121.000,-Ft utalásra került a felperes részére. A felszámoló
- március 3-án kelt visszaigazolása értelmében a nyilvántartott hitelezői igény tőkeösszege 2.465.234.038,-Ft-ra csökkent. A
- január
- napján 11079/Ü/103/2016/
- ügyszám alatt felvett ténytanúsításra vonatkozó közjegyzői jegyzőkönyv szerint a felperes követelése az F-77/
- számú bankszámla hitelszerződésből eredően 793.631.624,77,-Ft, az R-76/
- számú rulírozó hitelszerződésből 1.600.000.000,-Ft és a G-147/
- számú bankgarancia kibocsátására és akkreditív nyitására vonatkozó keretszerződésből 9.838.590,76 Ft, összesen 2.403.480.971.,68.- Ft. A felperes a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult jogvitában készfizető kezességvállaláson alapuló tartozás jogcímén 2.403.470.216,-Ft tőkeösszeg és ennek
- április
- napjától számított, az évi kondíciós listában közzétett jegybanki alapkamat 7 %kal növelt mértékű késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy a felperes üzleti könyvei alapján az adósnak az F-77/
- számú szerződésből 793.631.624,77 Ft, az R-76/
- számú rulírozó hitelszerződésből 1.600.000.000,-Ft és a G-147/
- számú bankgarancia kibocsátására és akkreditív nyitására vonatkozó keretszerződésből 9.838.590,76 Ft, összesen 2.403.470.216,-Ft tartozása áll fenn. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy a fennálló tartozás összege - a kamat és költségváltozásokra is tekintettel olyan szakkérdés, amely igazságügyi könyvszakértő perbe való bevezetését indokolja, a felperes azonban a kereseti kérelme összegszerűségének bizonyítására könyvszakértő kirendelését nem indítványozta, ezért az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget . Rámutatott, hogy a felszámolási eljárásba bejelentett hitelezői igény nyilvántartásba vétele önmagában nem igazolja a felperes követelésének megalapozottságát, tartozáselismerésnek nem minősül. A felszámoló által végrehajtott hitelezői igénybesorolás nem tartalmazza a hitelezői igény szerződésenkénti bontását, így az alperesnek, mint kezesnek a felperes felé szerződésenként fennálló tartozása megállapítására is alkalmatlan. Az alperes álláspontja szerint a készfizető kezesi kötelezettsége kizárólag a BH 34/
- számú szerződésből eredő és csak a készfizető kezesi szerződés megkötésének időpontjában fennálló tartozásokra terjed ki. Az alperes a Ptk.
- §.
(2)bekezdésre hivatkozva azzal is érvelt, hogy a felperesi követelésnek a főkötelezett céggel szembeni behajthatatlanná válása a felperes magatartása miatt következett be, mert a főkötelezett képviseletében eljárt "B" nek a tartozás rendezésére vonatkozó javaslatát nem fogadta el. A törvényszék a jogvitát a Pp. XXVI. fejezetének kiemelt jelentőségű perekre vonatkozó szabályai alapján elbírálva rögzítette, hogy a perben a feleknek kellett meghatározniuk a jogvita eldöntése szempontjából releváns és vitatott tények körét és azt is, hogy ezen tények tekintetében melyik félre hárul a bizonyítási kötelezettség és a szükséges bizonyítás elmaradásának következményei kit terhelnek. A bíróság leszögezte, hogy az F-77/2005., az R-76/2005., és a G-147/
- számú megállapodás is kifejezetten rögzíti, hogy a BH.34/
- számú bankhitelszerződés terhére kerültek megkötésre, ezért a felperes által peresített mindhárom perbeli szerződésből fennálló tartozásért az alperes készfizető kezességet vállalt. A BH.34/
- számú bankhitelszerződés VI. számú egyéb feltételek
- pontja szerint a felperes által nyújtott hitelkeret és járulékai összegének megállapítása szempontjából a felperes bank üzleti könyvei az irányadók, kivéve, ha azok bizonyíthatóan tévesek. A felperes által csatolt
- január 21-i ténytanúsításra vonatkozó közjegyzői jegyzőkönyv a felperes üzleti könyvei alapján szerződésenként lebontva rögzítette és igazolta a felperes követelésének összesen 2.403.470.216,-Ft összegét. Figyelemmel arra, hogy ettől eltérő adat bizonyítására a perben nem került sor, ezért a követelés összegszerűségét az elsőfokú bíróság a ténytanúsítással igazoltak alapján a kereseti kérelemben foglaltak szerint határozta meg. Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a tartozás főkötelezettől való behajthatatlansága nem róható a felperes terhére az okból, hogy nem fogadta el az adós tartozása rendezésére vonatkozó - "B" által előterjesztett - javaslatát. A főkötelezettől származó rendezési javaslat elfogadására vonatkozóan a felperesnek sem szerződésen, sem egyéb jogcímen alapuló kötelezettsége nem állt fenn. A törvényszék kitért arra, hogy a felperes részéről ilyen tartalmú kötelezettségvállalás ellentmondásban állna a főkötelezett lejárt tartozását biztosító egyéb szerződéses rendelkezésekkel, ugyanis amennyiben az adós volna jogosult meghatározni a lejárt tartozás megfizetésének módját, úgy nem volna jelentősége a főkötelezettség felperes felé vállalt biztosítékainak. A követelés behajthatatlansága azért sem róható a felperes terhére, mivel a felperes egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy eszközértékesítéshez nem járul hozzá. Az alperes tehát adós maradt annak bizonyításával, hogy a követelés a főkötelezett, a felperes magatartása miatt vált behajthatatlanná. A felszámoló mindhárom peresített szerződésből eredő tőkekövetelést nyilvántartásba vette, ugyanakkor ezeken kívül egyéb tőkövetelés nyilvántartásba vételére nem került sor, így a felszámoló által nyilvántartásba vett tőkekövetelés a felperes által peresített szerződésekből eredő tőkekövetelésnek minősül. Végül a törvényszék kitért arra, hogy a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett felperesi hitelezői igénynek és az azzal kapcsolatosan történt főkötelezetti teljesítésnek egyrészt amiatt volt jelentősége a perben, hogy van-e a felperesnek a főkötelezettel szembeni felszámolási eljárásban az alperessel szembeni követelésnek megfelelő összegű, jogcímű, és a felszámoló által nyilvántartásba vett követelése és ezáltal kizárható, hogy a felperesnek a főkötelezettel szembeni követelésével kapcsolatosan jogvesztés bekövetkezett. Másrészt a módosított összegben nyilvántartott felperesi hitelezői igény már tükrözi a vagyonértékesítésből származó bevételek elszámolását, ezért az alperes(kezes) felperes felé fennálló, teljesítéssel csökkentett tartozása is ezzel egyező, azaz 2.403.470.216.-Ft összegű, ami a kereseti kérelem összegszerűségének megalapozottságát támasztja alá. A törvényszék a Pp.
- §-nak megfelelően kötelezte az alperest a kereseti kérelemben megjelölt
- április 25-i lejárati időponttól az egyes szerződésekben meghatározott mértékű és ebben a részében (kamatmérték) alperes által vitássá nem tett késedelmi kamat megfizetésére. Az alperes a fellebbezésében és annak kiegészítésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes kereseti kérelmének elutasítását, másodlagosan részbeni elutasítását kérte. A harmadlagos kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Perköltségre igényt tartott. Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes a Pp.
- §.
(1)bekezdése alapján a kereseti kérelem összegszerűsége tekintetében őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Hangsúlyozta, hogy a felperes az elsőfokú bíróság
- január 6-án kelt felhívásában foglaltak ellenére sem részletezte a kereseti kérelme összegszerűségét, pusztán az egyes szerződések tekintetében fennálló igényt jelölte meg. A felperes nem közölte milyen tőke-, kamat- és költségtételekkel számolt, mely összegeket mikor, mire számolt el, mi térült meg a főadós rendes gazdálkodása alatt, a felszámolási eljárás, illetve a végelszámolás során. Ezen tények és adatok ismeretében lett volna az alperes abban a helyzetben, hogy az összegszerűség tekintetében a kifogásait előterjeszthesse. A törvényszék az ítéletének indokolásában e körben alaptalanul hivatkozik a BH.34/
- számú bankhitelszerződés VI. Egyéb feltételek
- pontjára - miszerint a bank által nyújtott hitelkeret és járulékai mindenkori összegének megállapítása szempontjából a felperes üzleti könyvei az irányadóak -, ez a szerződéses kikötés ugyanis a hitelező bank és az adós között létrejött megállapodás részét képezi. Ez okból a banki kimutatás elfogadására vonatkozó nyilatkozat csak a főadóst köti, ez a kezesre nem irányadó. A felperes által az alperessel szemben érvényesített igénynek a kezesi szerződés a jogalapja. Kiemelte, hogy a Ptk.
- §.
(1)bekezdése alapján a kezes helytállási kötelezettsége ahhoz kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt, azonban a főadós elismerése a kezest nem köti. A jelen esetben pedig a főadós nem is tett tartozáselismerő nyilatkozatot, hanem a maga nevében vállalta, hogy a banki kimutatásokat elfogadja. A banki nyilvántartások főadós általi elfogadása azonban nem eredményezi azok kezes általi elfogadását is. Ez okból a bank üzleti könyvein alapuló ténytanúsítvány önmagában az összegszerűséget nem igazolja, annak bizonyítására könyvszakértő kirendelése szükséges. Az alperes következetes álláspontja az volt, hogy a kezességvállalás a kezesi szerződés aláírása napján (2012. január 4.) a BH-34/2005. hitelszerződésből fennálló tartozások vonatkozásában, annak erejéig, de legfeljebb 3.200.000.000.-Ft összeghatárig jött létre. Ezt csökkentik az időközbeni megtérülések, valamint a Ptk. 276. §.
(2)bekezdése szerinti mentesülés. A felperes adós maradt annak bizonyításával, hogy
- január
- napján mennyi volt a főkötelezett BH-34/
- számú szerződésből eredő tartozása. Pp.
- §.
(1)bekezdésére hivatkozással előadta, hogy az elsőfokú ítélet kézbesítését követően, annak birtokában volt lehetősége a főadós felszámolójával történő konzultációra, amelynek során a tudomására jutott és általa addig nem ismert adatokból az a következtetés vonható le, hogy a felperes a végelszámolás időszaka alatt hozzájárult kb. 3 milliárd forint értékű készlet és követelés mindössze 380 millió forintért történő értékesítéséhez. A felperes ezen eljárása következtében az általa a kezessel szemben érvényesített követelés behajthatatlanná vált, amely körülmény az rPtk. 276.§.
(2)bekezdése értelmében az alperes kezes felszabadulását eredményezi. A csatolt iratok szerint a
- július
- napján végelszámolás alá került főkötelezett felperesi bank felé fennálló tartozása
- június
- napján 2.919.523.390,-Ft volt. Ezzel szemben
- július 9-én a főadós készleteinek nettó beszerzési értéke 1.908.204.676,-Ft-ot tett ki, míg a
- május 31-i főkönyvi kivonatból megállapítható, hogy a főadós 2.331.713,337,-Ft követelésállománnyal rendelkezett. A fentiekből kiolvasható, hogy a végelszámolás megindításakor a főadós a 2,9 milliárd Ft-os banki tartozásával szemben 4,2 milliárd Ft vagyonnal rendelkezett. A fentiekkel szemben a főadós
- május
- napján készült végelszámolási zárómérlege és készletjelentése szerint a főadós végelszámolási zárókészlete 5.096.000,-Ft, követelésállománya 1.220.000.425,-Ft volt. A bank hitelezői igény bejelentéséből megállapítható, hogy a végelszámolás megindulásakor fennálló 2.919.523.309,-Ft tartozás a felszámolás kezdetére mindössze 2.539.345.976,-Ft-ra csökkent. A tartozás 380.000.000,-Ft-tal történő csökkentéséhez kb. 3 milliárd Ft értékű készlet és követelés került felhasználásra akként, hogy a végelszámolás időszakában a végelszámoló kizárólag a bank hozzájárulásával és az általa elfogadott áron értékesíthetett készletet, követelést figyelemmel arra, hogy a felperes az ingatlanokat és a vagyont terhelő keretbiztosítéki zálogjoggal rendelkezett. A fentiek igazolására megkeresni kérte az adós felszámolóját a végelszámolás dokumentációjának csatolása végett annak szakértő közreműködésével történő tisztázásához, hogy a készletek és a követelések értékesítése piaci áron történt-e. Az alperes arra hivatkozott, hogy csak a felszámolási eljárásban volt lehetősége a csatolt bizonyítékok előterjesztésére, mivel a főadós felszámolója a részletes tájékoztatást megtagadta és csak az ítélet birtokában közölte a felszámoló, hogy a főadós vagyonának értékesítése mind a végelszámolás, mind a felszámolás alatt a felperes hozzájárulásával történt. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében és annak kiegészítésében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az összegszerűség kérdésében osztotta a törvényszék által elfoglalt jogi álláspontot, amelyet azzal az észrevétellel egészített ki, miszerint az alperes az elsőfokú eljárás során a felszámoló által nyilvántartott követelés összegét (melynek megfizetéséért készfizető kezességet vállalt) nem vitatta, azaz a követelés összegszerűségét elismerte. Hangsúlyozta, hogy r.Ptk. 276.§.
(2)bekezdése értelmében az alperes mentesülésére sem az elsőfokú eljárásban hivatkozott - azaz a főadós képviselője ("B") által előterjesztett javaslat elvetését sérelmező - , sem a fellebbezésben felhozott indokok nem adnak alapot. Az újonnan csatolt bizonyítékok a Pp. 235. §.
(1)bekezdése folytán a másodfokú eljárásban nem befogadhatók, mivel az alperes azokról már korábban is informálódhatott volna a felszámolótól. Az alperes érvelését érdemben azzal cáfolta, hogy a főadóssal szembeni követelései megtérülésének elősegítése érdekében
- szeptember 6-án a "C" Kft-vel operatív bankbiztosítási megállapodást kötött. Az ennek keretében született jelentésekből is kiolvasható, hogy a készletek értékének csökkenése és a megtérülés esetleges ellehetetlenülése nem a felperes felróható magatartásának következménye, hanem az adós által forgalmazott áruk romlandó jellegéből, a vevők rossz fizetési moráljából és az aktuális piaci viszonyokból adódott. A felperes annak igazolására, hogy a követelése megtérülése érdekében maximális gondossággal járt el, csatolta a felperes, az adós valamint a "D" Pénzügyi, Gazdasági Tanácsadó és Műszaki Szolgáltató Zrt. között
- augusztus
- napján létrejött megállapodást, amelyben meghatározásra került az értékesített tárgyi eszközök és készletek minimum eladási ára is. A felperes tehát - az alperes állításával szemben - nem tanúsított olyan magatartást, ami az alperes Ptk.
- §.
(2)bekezdése szerinti felszabadulását indokolná. A felperes hangsúlyozta, hogy a főkötelezett teljesítőképességével, vagyoni helyzetével, illetve ezek változásával kapcsolatos kockázatok nem háríthatóak át a felperesre. Az alperes kifogása az okból is alaptalan, mert a felperes követelésének főadóstól történő behajthatatlansága nem állapítható meg, a felszámolási eljárás nem fejeződött be, és behajthatatlansági nyilatkozat kiállítására nem került sor. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében általános érvénnyel szögezte le, hogy a készfizető kezes a felszámolás alá került főkötelezettel szemben megtérítési igényét már csak a felszámolási eljárásban érvényesítheti. Ebben az eljárásban azonban akár jogutódként (amennyiben a jogosult a hitelezői igényét már bejelentette), akár a Cstv. 37. §.
(1)bekezdése alapján - a jogvesztő határidő eltelte előtt -, a saját jogán a hitelezői igényét érvényesítheti . A készfizető kezes tehát a kezesi szerződésből eredő jogai gyakorlásával és kötelezettségei teljesítésével önálló, saját jogcselekményeivel elháríthatja a felszámolási eljárásban a Cstv. 37. §.
(3)bekezdésében meghatározott jogvesztés bekövetkeztét. Ha a készfizető kezes már késedelembe esett, akkor ez kizárja azt, hogy a követelés a jogosult hibájából váljon behajthatatlanná, azaz a Ptk. 276. §.
(2)bekezdése alkalmazását. Hangsúlyozta, hogy jelen esetben az alperes a Cstv. szabályai szerint az adós felszámolási eljárásába hitelezőként nem jelentkezett be. A felperes álláspontja szerint az alperes a felperes követelésének jogalapját és összegszerűségét csak a felszámolási eljárás keretei között vitathatta volna, hiszen a felperes követelése a felszámoló és a többi hitelező által elismerésre került a felszámolási eljárásban. A Cstv. 51. §.
(1)bekezdése alapján az alperes a felperes követelését sem jogalapjában, sem összegszerűségében nem vitatta, ezzel a követelést mind jogalapjában, mind összegszerűségében elfogadta. A felperes a fellebbezésben előterjesztett bizonyítási indítványok elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a Pp. 235. §.
(1)bekezdése értelmében az alperes által az elsőfokú eljárásban elmulasztott, az összegszerűség igazolására vonatkozó könyvszakértői bizonyítás a másodfokú eljárásban nem pótolható figyelemmel arra, hogy ezen indítvány alapjául szolgáló tényekkel az alperes már az elsőfokú eljárás során is tisztában volt. A másodfokú eljárásban az alperes - a fellebbezési ellenkérelemben és annak kiegészítésében foglaltakra tekintettel - a
- június
- napjától kettévált "A" cégcsoport tulajdonosi szerkezetének változásával kívánta igazolni, hogy a kezes alperes nem ismerhette a főkötelezett felperes felé fennálló tartozásának alakulását, sem pedig a főkötelezett végelszámolási és felszámolási vagyona változását, az értékesítésének menetét. A vagyon áron aluli értékesítéséről az elsőfokú ítélet meghozatalát követően szerzett tudomást, így az erre hivatkozással az rPtk.276.§.
(2)bekezdés alapján előterjesztett védekezése érdemi vizsgálatát a Pp.235.§.
(1)bekezdése sem zárja ki. Az alperes csak a kezesi szerződés létéről és a főadós felszámolási eljárásának tényéről bírt tudomással, de a tartozás pontos összegéről csak a felperes
- március
- napján kelt felszólító leveléből értesült. A felperes írásbeli felszólítása tette a felperesi követelést a kezessel szemben lejárttá, így ezt megelőzően az alperes a követelést a főadóssal szemben nem érvényesíthette volna a felszámolási eljárásban. Ezért a kereseti kérelem szerinti kezesi helytállás esetén az alperes a követelését a felszámolási eljárásban már csak a vagyonát vesztett főkötelezettel szemben érvényesíthetné, a kötelezettel szembeni korábbi igényérvényesítés lehetőségétől a felperes megfosztotta az alperest. A "C" Kft. igénybevételével kapcsolatosan az alperes rámutatott, hogy a felperes által igénybevett vagyonfelügyelő szakértelme az élelmiszer- és vegyi áru kereskedelem tekintetében, így az adós árukészletét érintően sem igazolt. A készletek érték alatti eladása azonban ténykérdés, amelyhez a felperes - éppen a megállapodásban foglaltakban írt módon - hozzájárult. Hangsúlyozta, hogy a felperes által példálózó jelleggel csatolt
- október 3-i és szeptember 25-i beszámolók nem adnak teljes képet a végelszámolás időszaka alatti, mintegy 1,711 milliárd Ft veszteségről. Részletes adatok hiányában nem állapítható meg, hogy ilyen mértékű veszteség indokolt volt-e, vagy gondosabb gazdálkodással elkerülhető lett volna. A végelszámolás alatti értékesítések teljes folyamatának vizsgálata szakértői kérdés. Az alperes által indítványozott szakértői bizonyítás tükrében lehet eldönteni azt, hogy a bank a vagyont áron aluli értékesítő szerződésekhez járult-e hozzá, vagy pedig valóban a megtérülés maximalizálására törekedett. Az alperes fellebbezése alaptalan. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, a bizonyítékokat okszerűen, a Pp.
- §-ban írtaknak megfelelően értékelve helyes tényállást állapított meg, amelyből levont jogi következtetései helytállóak. A perben nem volt vitatott, hogy a felek között
- január 4-én készfizető kezesi megállapodás jött létre, amelynek értelmében az alperes a Ptk.
- §.
(1)bekezdése alapján helytállni tartozik a "K" Kft. „fa." főkötelezettnek a BH-34/
- számú bankhitelszerződésből származó valamennyi fennálló tartozásáért, de nem több mint 3,2 milliárd Ft és járulékai megfizetéséért. Az alperes védekezésében foglaltakkal szemben nem fogadható el a készfizető kezesi megállapodás olyan szűkítő értelmezése, miszerint a kezes helytállási kötelezettsége csak és kifejezetten a kezesi megállapodás napján fennálló tartozások összegéért áll fenn, ilyen tartalmú szerződéses rendelkezést a kezesi megállapodás nem tartalmaz. A kezes az adósnak a jogosult felé fennálló, a BH-34/2005.számú szerződésből eredő lejárt tartozása aktuális összegéért tartozik helytállni. Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által elfoglalt álláspontot a követelés összegszerűsége kérdésében is. A Pp. XXVI. fejezetének kiemelt jelentőségű perekre vonatkozó szabályai értelmében a bíróságot tájékoztatási kötelezettség a bizonyítási teher kiosztása körében nem terhelte, a feleknek kellett meghatározni a jogvita eldöntése szempontjából releváns tények körét és az azokat érintő bizonyítatlanság egyes felekre háruló következményeit. A fentieknek megfelelően a felperes
- számú előkészítő iratában szerződésenként lebontva megjelölte a keresettel érvényesített, az F-77/
- számú bankszámla hitelszerződésből, az R-76/
- számú rulírozó hitelszerződésből, és a G-147/2005-ös számú keretszerződés bankgarancia kibocsátására és akkreditív nyitására elnevezésű szerződésből eredő tőkekövetelését. Ennek igazolására
- január 21-én kelt ténytanúsításra vonatkozó közjegyzői okiratot csatolt. Egyúttal - terjedelmi okokból - elektronikus adathordozón a per anyagává tette a főadósnak a felperesnél vezetett bankszámlája
- 23-től
- 12-ig terjedő időszakra vonatkozó bankszámlaforgalmát tételesen tükröző bankszámla-kivonatait. A BH-34/2005-ös számú bankhitelszerződés VI./
- pontja értelmében a bank által nyújtott hitelkeret és járulékai mindenkori összegének megállapítása szempontjából a felperes bank üzleti könyvei az irányadók, kivéve, ha azok nyilvánvalóan tévesek. Az alperes a keretszerződés fenti pontja ismeretében vállalt kezességet, így kötelezettsége összegszerűsége megállapítása során a hitelkeret szerződés fenti rendelkezése rá vonatkozóan is irányadó. A szerződés fenti pontjából nem következik, hogy „a követelés főadós általi elismerése a kezes elismerésének minősül" (fell.2.o.1-2.bek. és fell.kieg.3.o.5.bek.), azonban a követelés - felperes által a fentiek szerint igazolt összegének vitatására tekintettel ekörben az alperesre hárult a bizonyítási kötelezettség. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a főadós felszámolója a felperes követelését elismerte,
- augusztus 29-én nyilvántartásba vette, majd a felperes zálogjogával terhelt tárgyak értékesítésére tekintettel annak csökkentett összegét
- március 3-án kelt nyilatkozatában elismerte. A közjegyzői ténytanúsítvánnyal, a bankszámlakivonatokkal, és a BH-34/
- szerződés VI/
- pontjával szemben az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a követelés általa vitatott összegszerűsége tekintetében, amelynek könyvszakértői bizonyítás indítványozásával tehetett volna eleget. A bizonyítási teher körében elfoglalt téves álláspontja miatt azonban az alperes ezt az elsőfokú eljárásban elmulasztotta, így ezen bizonyítás - a fellebbezés kiegészítésben indítványozott - lefolytatására a másodfokú eljárásban a Pp.
- §.
(1)bekezdésében foglaltakra tekintettel nincs lehetőség. A kifejtettek alapján az ítélőtábla a követelés összegszerűségét a felperes által meghatározott 2.403.470.216,-Ft összegben fogadta el. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy jelen tényállás mellett irreleváns a fellebbezési ellenkérelemben és annak kiegészítésében a kezesnek a főadós felszámolási eljárásába való bejelentkezésével kapcsolatos jogi érvelés. A jelen esetben ugyanis az alperes kezes a követelést a jogosult felé nem teljesítette, így sem saját jogán, sem a hitelezői igényét már előterjesztett felperes jogutódjaként nem léphetett fel a felszámolási eljárásban. Ez azonban önmagában - a fellebbezési ellenkérelemben írtakkal szemben - nem zárja el a kezest sem attól, hogy a követelés összegszerűségét jelen perben vitássá tegye, sem pedig attól, hogy egyéb indokok alapján a rPtk. 276. §.
(2)bekezdésére, azaz a követelés jogosult hibájából történő behajthatatlanná válására hivatkozzék a folyamatban lévő eljárásban. Az alperes már az elsőfokú eljárásban is hivatkozott az rPtk. 276. §.
(2)bekezdésére azon a ténybeli alapon, hogy a követelés a főadóstól azért vált behajthatatlanná, mert a jogosult nem fogadta el a főadós képviseletében eljáró "B"nek a követelés megtérítésére vonatkozó rendezési javaslatát. Helytállóan érvelt ekörben a törvényszék azzal, hogy a jogosultat nem terhelte a javaslattétel elfogadására vonatkozó kötelezettség, és nem róható a terhére, hogy azt gazdasági, vagy egyéb megfontolásból visszautasította. Az alperes azon új, az elsőfokú eljárásban nem vizsgált körülményre is hivatkozott a fellebbezésében, miszerint a felperes által a kezessel szemben érvényesített követelés a főadóstól azért vált behajthatatlanná, mivel a végelszámolási eljárásban a jogosult hozzájárult a kötelezett vagyona áron aluli értékesítéséhez. Figyelemmel arra, hogy az alperes igazolta, hogy a fenti körülményekről csak az elsőfokú eljárást követően szerzett tudomást, illetve a hivatkozását alátámasztó adatokat a főadós felszámolója csak az elsőfokú ítélet meghozatalát követően bocsátotta a rendelkezésére, így a fenti bizonyítékok fellebbezési eljárásban való vizsgálatának a Pp. 235. §.
(1)bekezdése nem képezte akadályát (Gf.IV.20.086/2016/11/A/1). Az alperes által e körben felhozott, a fentiekben már ismertetett érvekkel szemben azonban a felperes alappal hivatkozott arra, hogy - ingatlanokat és vagyont terhelő keretbiztosítéki zálogjogára is tekintettel -
- augusztus
- napján háromoldalú megállapodást kötött az adóssal és a végelszámolóval, az optimális megtérülés biztosítása céljából az eszközök és a készletek értékesítésének minimális értékhatárait megjelölve. Emellett
- szeptember 6-án operatív bankbiztosítási szerződést kötött a "C" Kft-vel az adós gazdasági helyzetének átvilágítására, a cég jövedelemtermelő képességének javítására, gazdasági tanácsadásra és a cég tevékenységének ellenőrzésére a jogosult felé történő rendszeres jelentések útján. A felperes tehát a Ptk.
- §.
(2)bekezdése által a kezes mentesüléséhez előírt, a kezes érdekeit negligáló aktív magatartást vagy mulasztást, amelynek következményeként a teljesítő kezes elesne igénye megtérülésének lehetőségétől nem tanúsított. A felperes eljárása éppen az optimális megtérülés biztosítására szolgált. Az ítélőtábla utal arra, hogy az adós végelszámolási vagyonának az alperes által vélelmezett és sérelmezett áron aluli értékesítésének kérdése a jelen eljárás keretein túlmutat. A végelszámolási eljárás jogszerű és gazdaságilag optimális lefolytatása - a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének minősülő - végelszámoló feladata, amelyért a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
- évi V. törvény (Ctv.)
- §-a értelmében felelősséggel tartozik. Amennyiben - jelen esetben - a főkötelezett fizetésképtelensége és ebből következően a követelés behajthatatlanná válása nem a gyorsan romló árukészlet értékvesztésének, nem a kedvezőtlen piaci viszonyoknak és nem a főadós kintlévőségei meg nem térülésének, hanem a végelszámolási vagyon áron aluli értékesítésének volna betudható, úgy ez elsősorban a végelszámoló felelősségének kérdését és nem a követelése megtérülését szorgalmazó hitelező (felperes) felelősségét veti fel. A fentieket összegezve megállapítható, hogy a Ptk.
- §.
(2)bekezdésében írtakra tekintettel a jogosultnak szem előtt kell tartania a kezes kötelezettel szembeni megtérítési igényének eredményességét, a vele szemben támasztott elvárhatóság azonban nem terjedhet addig, hogy a főadós végelszámolási vagyonának jogszerű és gazdaságilag optimális értékesítését garantálja, biztosítsa. A felperes a készletek, eszközök értékesítésének, a követelések érvényesítésének kereteit rögzítő és minimum értékhatárait rögzítő megállapodással és ennek ellenőrzését elősegítő bankbiztosítási szerződéssel a Ptk. 276. §.
(2)bekezdése alapján vele szemben támasztható követelményeknek eleget tett. Az alperes az általa felhozottak alapján a kezesi helytállási kötelezettsége alól nem mentesülhet. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék helytálló ítéletét a Pp. 253. §.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperest az ítélőtábla a Pp. 78. §.
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 2.500.000,-Ft összegű fellebbezési illeték állam javára, és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§.
(2)c pont
(5)
(6)bekezdés alapján megállapított mértékű ügyvédi munkadíjból álló perköltség felperes részére történő megfizetésére. Győr,
- szeptember
- napján Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: . Sarmon Hedvig sk.. Maurer Ádám sk. előadó bíró bíró