Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.018/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Nagyné dr. Lukács Anna ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - Marján Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a......Törvényszék
- április hó
- napján kelt .../
- számú ítélete ellen a felperes részéről 86., az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 115.000,- (száztizenötezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állami adóhatóság felhívására 402.600,(négyszázkettőezer-hatszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6.861.495,- forintot, és ennek
- január hó
- napjától a az
- évi IV. tv (Ptk.) 301/A. §
(2)bekezdése szerinti késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet és az alperes beszámítási kifogását elutasította. Megállapította, hogy peres felek között
- december hó
- napján vállalkozási szerződés jött létre, melyben a felperes elvállalta a .... szám alatti ingatlan felújítási munkáit (I. számú ütem),
- január
- teljesítési határidővel, melyből eredő, 3.170.891,- forint vállalkozói díjat az alperes megfizette, nem fizette azonban meg I. ütem pótmunkáinak 1.718.124,- forint összegű díját, majd a felperes
- február hó
- napján a felek szóbeli megállapodása alapján az udvari épület részen megkezdte a II. ütem építési munkáit, az elvégzett munka díja 14.470.237,- forint, így az alperes részteljesítésére figyelemmel a felperesnek összesen az I. és II. számú ütem alapján 12.326.827,- forint vállalkozói díj járna. Megállapította, hogy a felperes 77 nap késedelemmel,
- április hó
- napján teljesítette az I. ütemet, a késedelem azonban
- február hó
- napjáig rajta kívül álló okból, az antik fürdőszobabútor beszerzése és restaurálása miatt következett be, 49 nap késedelemért azonban a felperes felel, nem hivatkozhat arra, hogy a késedelem a toldás nélküli - kereskedelemben nem kapható hosszúságú hajópadló beszerzési nehézségei - miatt, rajta kívül álló okból következett be, mert a felperes tisztában volt azzal a szerződéskötéskor, hogy sérültek számára készülő ingatlanban toldás nélkül kell kiviteleznie a hajópadlót. Az elsőfokú bíróság ezért a felek között létrejött szerződés
- pontja alapján 49 nap késedelemre - az alperes beszámítási kifogásának részben helyt adva - 2.450.000,forint kötbért számolt el a felperes terhére. Alaptalannak találta a felperes kötbér mérséklése iránti kérelmét hivatkozással arra, hogy annak a Ptk.
- §-a és a GK.
- számú állásfoglalás szerinti feltételei nem állanak fenn. Kifejtette, hogy a felperes a II. ütemben hibásan teljesített, a tetősík kiegyenlítése minőségi osztályba nem sorolható, a műszaki értékcsökkenés 24 % mérték, a tetőfólia számottevő része levált, perforált, nem felel meg funkciójának, a födém hőszigetelése körében a párazáró fóliát nem összefüggő, hanem csomagoló fólia felhasználásával alakította ki a felperes, nem biztosított a párazárás, a fal szegély bádogok nem I. osztályú kivitelezésnek megfelelően készültek, így értékcsökkenés címén 25.709,- forintot, kijavítási költség címén 2.989.623,- forintotmelyből a tetőfólia kijavítási költsége: 2.623.022,- forint-, összesen 3.015.332,- forintot számolt el a felperes terhére az alperes beszámítási kifogása alapján. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő. Felperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását a hibás teljesítéssel és a késedelmi kötbérrel kapcsolatos beszámítási kifogás körében. A hibás teljessel összefüggő 2.623.022,- forint kijavítási költség tekintetében a beszámítási kifogás elutasítását kérte, hivatkozott arra, hogy a tetőfóliát az igazságügyi szakértő a kötelező alkalmassági időn túl vizsgálta, nem állapította meg, hogy a felperes felelőssége fennáll, alperes nem bizonyította a hibás teljesítést. Sérelmezte a késedelmi kötbérre vonatkozó beszámítási kifogás teljesítését, állította, hogy a hajópadló beszerzési nehézségei miatt volt késedelemben 2007.április hó
- napjáig, mivel a toldás nélküli hajópadló csak
- március hó
- napján volt megvásárolható, ezt követően azonnal megkezdte a beépítést, és a munkát
- április hó
- napján befejezte. Továbbra is kérte a kötbér mérséklését napi 5000.- forintra, és elsődlegesen 8 nap késedelem alapulvételével 2.410.000,forinttal, másodlagosan az első fokú bíróság által megállapított 49 nap késedelem, harmadlagosan az alperes által állított 77 nap késedelem alapul vételével - mérsékelt összegű kötbérrel számolva kérte a marasztalási összeg felemelését. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a napi 50.000,- forint kötbér eltúlzott a vállalkozói díj összegére és arra tekintettel, hogy az alperesnek volt teljesítést késleltető magatartása, az alperes a késedelemmel kárt, vagy más jellegű sérelmet nem szenvedett el. Fellebbezési tárgyaláson utalt arra, hogy a fürdőszoba bútor restaurálása is kimenti a késedelmét, mivel az alperes
- január hó
- napján vásárolta meg a bútort. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a késedelmi kamat iránti kereset elutasítását, és további 1.400.000,- forint kötbér beszámítását kérte. Kiemelte, hogy a II. ütemre ráutaló magatartással jött létre szerződés, a felek sem teljesítési határidőben, sem vállalkozói díjban nem állapodtak meg, a felperes késedelembe esett, átadás-átvétel nem történt, az ingatlant az alperes a mai napig nem tudja használni, a felperes teljesítési késedelme pedig kizárja az alperes fizetési késedelmét. Utalt arra, hogy a felperes hibás teljesítése miatt a Ptk.
- §-a alapján a vállalkozói díj visszatartására jogosult volt. Hivatkozott arra, hogy a toldás nélküli hajópadló az I. ütem szerződésbe foglalt tartalma volt, ezért a felperes késedelme 77 nap. Kifejtette, hogy a fürdőszoba bútor miatti késedelem is a felperes érdekkörébe esik, mivel a restaurálási munka a felperes kötelezettsége volt. Kiemelte, hogy a felperes a kötbérigényt az I. ütem elszámolásakor írásban elismerte. Felperes fellebbezési ellenkérelmében az alperes fellebbezésével érintett részben, az alperes fellebbezési ellenkérelmében a felperes fellebbezésével érintett részben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezések alaptalanok. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai alapján kiegészíti azzal, hogy a II. ütem részét képező tető fóliafedés rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, melynek oka vagy a fólia anyaghibája, vagy kivitelezési hiba - a tetőcserép hézagos felrakása miatt a fóliát az UV sugárzás károsította - vagy az anyag és kivitelezési hiba együttesen. A bútorjavítás az I. ütem műszaki tartalmához képest utólag megrendelt, pótmunka volt. A fürdőszoba bútort a felperes
- január hó
- napján vette át a az alperestől és szállította el restaurálásra, a restaurálás indokolt munkaidő szükséglete körülbelül másfél hónap volt, az ezt követő szerelési munkálatok pedig két- három napot vettek igénybe. A bútorjavítás
- február hó
- napján még nem történt meg. Pontosítja a másodfokú bíróság a kötbérfizetési kötelezettség alapjául szolgáló tényállást azzal, hogy a toldás nélküli hajópadló a szerződéskötéskor a felperes számára ismert megrendelői igény volt. Az így kiegészített tényállásra figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, az elsőfokú ítélet jogi indokolását azonban a fellebbezésben foglaltakra is figyelemmel a másodfokú bíróság az alábbiak szerint pontosítja és kiegészíti: Helyesen kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest késedelmi kamat megfizetésére. A régi Ptk.
- §-ához kapcsolódóan kialakult bírói gyakorlat, valamint a GKT. 92/
- számú állásfoglalás szerint az építési munka teljesítésének joghatásai - formális átadás-átvétel hiányában - a megrendelő által történő tényleges birtokba vétel, illetve használatba vétel alapján is megállapíthatók. A perbeli esetben a felperes a munkát
- április hó
- napján elvégezte, „készre jelentette", a helyszínről elvonult, lehetővé tette az alperesi megrendelőnek, hogy a létesítményt fizikailag átvegye, az alperes pedig az építményt birtokba vette, ezért a teljesítés ebben az időpontban megtörtént. Az a tény, hogy az alperes az ingatlant azóta sem hasznosítja, a felperes teljesítése szempontjából közömbös. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes hibás teljesítése miatt megillette a Ptk.
- §
(4)bekezdése szerint a visszatartási jog, de csak az ellenszolgáltatás arányos része erejéig. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes javára megítélt összeg már a kijavítás, árleszállítás - azaz a visszatartható rész - levonása után megállapított összeg, a visszatartás erejéig alaptalan volt a kereset, a marasztalási összeg után azonban - melyre vonatkozóan nem volt visszatartási joga késedelmi kamat fizetésére köteles. Helyes az elsőfokú bíróság döntése a tetőfólia kivitelezésének hibás teljesítése tekintetében is. A hibás teljesítés oka szakértő szakvéleménye (
- sorszám) szerint vagy gyári hiba, vagy kivitelezési hiba, vagy mindkettő, és a bontott cserepek között kialakult hézagok miatt az UV-sugárzás károsító hatása folytán ment tönkre a fólia. A szakértő egyértelműen kizárta a megrendelő magatartását, a kialakult állapot a szakvélemény alapján független a megrendelőtől. Ugyanakkor mind az anyaghibáért, mind pedig a kivitelezési hibáért a felperes felel, mivel a
- december hó
- napján kelt vállalkozási szerződés
- pontja szerint a munkafeladatok elvégzéséhez szükséges anyag, alkatrész, eszköz biztosítása a vállalkozó kötelezettsége volt, közreműködőjéért pedig - az anyag gyártójáért, forgalmazójáért - a Ptk.315.§-a alapján felel. Az a tény, hogy a hiba jellegénél fogva a teljesítéskor nem volt felismerhető (rejtett hiba), a felperest a felelősség alól nem mentesíti, e tény a Ptk. 308/A. §-a alapján az igényérvényesítési határidőre van kihatással. Ha a hiba oka a teljesítéskor fennáll, akkor ezért a vállalkozó felel a Ptk. 305.§
(1)és
(3)bekezdése szerint. A perbeli esetben szakértő igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a teljesítés időpontjában olyan hiba állt fenn, amelyért a felperes felel, a felelősség szempontjából pedig e perben közömbös, hogy anyaghiba, kivitelezési hiba, vagy e kettő együtt okozta a tetőfólia tönkremenetelét. Nem menti ki a felperes felelősségét az sem, hogy a tetőszerkezet fedése az alperes utasítására bontott anyagból készült, és a fedés emiatt lett hézagos. Az Ptk. 392. §
(3)bekezdése alapján, ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni. A perbeli esetben a vállalkozó felperesnek szakismerete alapján fel kellett ismernie azt, hogy a fedés hézagos lesz, erre azonban az alperest nem figyelmeztette, ezért az esetleges szakszerűtlen utasítás nem mentesíti a felelősség alól (EBH2003/
- szám alatt közzétett Elvi Bírósági Határozat). Nincs jelentősége a hibás teljesítés szempontjából a felperes által hivatkozott tetőjavításnak sem, mivel a felperes által megvalósított eredeti kivitelezési módon - bontott cserép, hézagok - a javítás nem változtatott. H. tanú írásba foglalt nyilatkozata szerint (12/A/2.) változatlanul fennmaradtak a hézagok, mivel a lécezés a cseréphez mérten túl nagy távolságra történt, a tanú vallomása szerint az eredmény az általa elvégzett munka után sem volt tökéletes. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével a késedelmi kötbér kérdésében is, e körben azonban elsődlegesen abban kellett állást foglalni, hogy az elsőfokú bíróság által kimentettnek tekintett 28 napi késedelemnek mi a ténybeli és jogi alapja. Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásból és a jogi indokolásból az következik, hogy az elsőfokú bíróság 28 napot az antik fürdőszoba bútor beszerzése és restaurálása miatt tekintett kimentettnek (
- oldal
- bekezdés, 2.,
- mondat,
- oldal
- bekezdés), és ezzel a megállapítással a másodfokú bíróság egyetért. A bútorjavítás az I. ütem műszaki tartalmához képest utólag pótmunka volt, a fürdőszoba bútort az építési napló bejegyzése szerint két nappal a teljesítési határidő lejárta előtt,
- január hó
- napján vette át a felperes az alperestől és szállította el javításra, a késedelem szempontjából a restaurálás időtartamát pedig figyelembe kell venni (szakértő igazságügyi szakértő nyilatkozata
- sorszám alatti jegyzőkönyv
- oldal 3.,
- bekezdés), ezért
- február hó
- napjáig - amikor is az építési napló tanúsága szerint a restaurálás még tartott, és amely időtartam a szakértő szerint is erre a munkára indokoltan ráfordítandó idő volt - a késedelem semmiképpen sem olyan okból következett be, amelyért a felperes felel. A szakértő azonban csak körülbelüli időtartamot tudott megjelölni, a felperes a restaurálás tényleges időtartamára, a bútor visszaszállítására, szerelésére vonatkozóan tényelőadást sem tett, ezért az építési napló bejegyzés időpontját követő időre nem állapítható meg tényként az, hogy a késedelem olyan okból következett be, amelyért a felperes nem felel. Tévesen hivatkozott azonban a felperes arra, hogy a további 49 nap késedelmet az a tény, hogy toldás nélkül kellett a hajópadlót kiviteleznie kimenti. A perbeli bizonyítékok a Pp.
- § szerinti mérlegelésével az állapítható meg, hogy a felperes annak tudatában kötötte meg a vállalkozási szerződést, hogy toldás nélküli hajópadlót kell készítenie. Az alperes perbeli nyilatkozataiban (31., 66.) hangsúlyozta, hogy a szerződéskötéskor egyedi méretű, vágatlan hajópadlóra vonatkozó igénye egyértelmű volt, figyelemmel arra, hogy az épületet vakok és gyengén látók számára kívánta hasznosítani. Sz. tanú maga is előadta, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy az ingatlannak különleges igényeket kell kielégítenie. A felperes ügyvezetője
- sorszám alatti jegyzőkönyvben tett előadásában nem állította, hogy a toldás nélküli hajópadló nem volt a szerződés része, csak azt állította, hogy az alperes nem engedte a toldást. A felperes
- sorszám alatti előkészítő iratában is úgy fogalmazott, hogy az alperes ragaszkodott a toldás nélküli hajópadlóhoz, a
- sorszám alatti jegyzőkönyvben pedig előadta, hogy a megadott paraméterektől a felperes nem térhetett el, a padlót nem lehetett illeszteni, hanem a megadottak szerinti hosszúságon kellett a padlóburkolatot beszerezni. A felperes idézett nyilatkozatai egyáltalán nem utalnak arra, hogy az eredeti szerződéshez képest jelentett módosítást a toldás nélküli hajópadló, az alperes nyilatkozatával és Sz. tanú vallomásával együtt mérlegelve a felperes saját előadásai is azt támasztják alá, hogy az eredeti szerződés része volt a toldás nélküli hajópadló, amelynek megvalósításához az alperes ragaszkodott. Nem cáfolja ezt az építési napló
- január hó
- napján kelt bejegyzése sem, mely szerint a megrendelő kérése, hogy a szobákban a burkolat ne legyen toldott. A bejegyzés nem tartalmazza azt, hogy ez a megrendelői kérés az eredeti szerződéshez képest jelent eltérést. Sz. tanú megfogalmazása szerint az volt a kérés, hogy ne legyen toldva a hajópadló, készen azonban csak 4 méter volt, külön kellett megrendelni az anyagot és kiszállítani, azonban a tanú nem állította, hogy ez utólagos megrendelői kérés volt. Sz. tanú szerint az hangzott el, hogy nem lehet toldani, és emiatt kellett várni az új, megfelelő méretű hajópadlóra, a tanú szintén nem utalt arra, hogy ez új megrendelői igény lett volna. Fentiekre tekintettel azt kellett megállapítani, hogy a hajópadló toldás nélküli kivitelezése a felperes szerződésen alapuló kötelezettsége volt, a szerződés szerint megvalósítandó egyedi méretű hajópadló beszerzésének esetleges nehézsége pedig nem menti ki a felperes késedelmét. A felperes a szerződés tartalmáról, az egyedi méretű hajópadló beépítésének szükségességéről tudomással bírt, ennek megfelelően kellett felmérnie a beszerzés idő szükségletét, és amennyiben ezt elmulasztotta vagy tévesen ítélte meg, az saját érdekkörébe tartozik, ezért 49 késedelemmel érintett napra köteles kötbér fizetésére. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a kötbér mérséklésének nincs helye, mellőzi azonban e körben a GK
- számú állásfoglalásra hivatkozást, mivel az állásfoglalást az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/
- Polgári jogegységi határozat
- pontja az új Ptk.-tól függetlenül a régi Ptk., illetve más, hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján elbírálandó ügyekre nézve is hatályon kívül helyezte, illetve meghaladottnak tekintette. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. A kötbér a nem szerződésszerű teljesítés esetére írásban kikötött átalány kártérítésként szolgáló pénzösszeg, a kötbér kárátalány jellegéből következően a kötbér mértékéig nem kell bizonyítani a kár bekövetkeztét, sőt a kötbér akkor is jár, ha kár egyáltalán nem merült fel. A Ptk. 247. §
(1)bekezdése nem utal arra, hogy mikor lehet a kötbért túlzott mértékűnek tekinteni, és a mérséklés szempontjait sem határozza meg, ebből következik, hogy maga a törvény a bíróság belátására bízza, hogy él-e a kötbér mérséklésének lehetőségével, és mely körülmények mérlegelése mellett határozza meg a mérséklés mértékét. A Ptk. indokolása szerint a kötbér mérséklésére csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor, az indokolás utal több figyelembe vehető körülményre, így például arra, hogy a bíróság összemérheti a szolgáltatás mértékét a kötbér nagyságával, értékelheti a felróhatóság fokát, a szerződésszegő magatartás súlyát, vagy azt a körülményt, hogy számottevő kár nem keletkezett (BH2009/
- szám alatt közzétett eseti döntés). A perben nem merült fel adat arra, hogy a felperes késedelme folytán kár keletkezett volna, ugyanakkor a felperes a vállalkozási szerződést jelentős késedelemmel teljesítette, a késedelem mértékére tekintettel pedig a felperes felróható magatartásának enyhébb megítélése nem indokolt. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a kötbér napi mértéke a perbeli esetben alig haladja meg a gazdasági élet szereplői által általában elfogadott és alkalmazott 1 % körüli mértéket, ténylegesen 1,57 %, így mérséklése nem indokolt. Tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes a kötbértartozást elismerte. A Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdése értelmében a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető vagy a szerződés érvénytelen. A tartozáselismerést a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik. A tartozáselismerés egyoldalú címzett, írásbeli jognyilatkozat, amelyben a kötelezett a jogosult felé a fennálló kötelezettségét ismeri el. A fél nyilatkozatához a tartozáselismerést következményei csak akkor fűződhetnek, ha a tartozáselismerése magyarázatot nem igénylő módon, kifejezetten és félreérthetetlenül történik (EBH2000/
- szám alatt közzétett Elvi Bírósági Határozat). A perbeli esetben a
- április hó
- napján kelt teljesítés igazolás szerint az alperes a szerződésben megállapított „késedelmi kamatot" az újabb részmunkákban érvényesíti. A felperes által is aláírt nyilatkozat nem tartalmazza, hogy milyen összegű kötbért, milyen időtartamra érvényesít az alperes, és a nyilatkozatból nem tűnik ki egyértelműen és világosan az sem, hogy a követelést a felperes nem vonja kétségbe, ezért nem minősül tartozáselismerésnek. A másodfokú bíróság a fenti módosított és pontosított indokolással az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperesi fellebbezés pertárgy értéke 5.033.022,- forint, az alperesi fellebbezés alapján a pertárgyérték 1.400.000,- forint volt, ezért a felperes köteles a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján a felperesi fellebbezés alapján feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére, az alperes terhén marad az általa lerótt fellebbezési eljárási illeték. A Pp.
- §-a szerint a felperes köteles az alperes javára perköltség megfizetésére, 3.633.022,- forint pertárgyérték alapulvételével, melynek mértékét a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése szerint állapította meg a másodfokú bíróság. P é c s ,
- szeptember
- Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Vogyicska Petra s.k. bíró