Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.035/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Rusznák Jánosné dr. ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az id. I.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű, ifj. IV.rendű alperes neve (ugyanottani lakos) IV. rendű, V.rendű alperes neve (V. rendű alperescíme) V. rendű és a dr. Kalmár István jogtanácsos által képviselt V.rendű alperes neve (címe) VI. rendű alperesek ellen személyiségi jogvédelem iránt indított perében a Kaposvári Törvényszék
- december
- napján kelt 24.P.21.661/2015/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül a III. rendű alperesnek 5.000 (ötezer), a IV. rendű alperesnek 5.000 (ötezer), a VI. rendű alperesnek 100.000 (egyszázezer) forint másodfokú perköltséget, valamint fizessen meg az állam javára - az illetékes állami adóhatóság felhívására, az ott írt módon és számlára - 800.000 (nyolcszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Ismeretlen személy ártó szándékkal a III. és az V. rendű alpereseket feladóként megjelölve a felperessel jó viszonyban lévő G J-né, illetve T J-né ni lakos címzettek részére
- február
- napján Sz községben két csomagot adott postára. Mindkét csomag a köztiszteletben álló idős címzettek személyes körülményeire is utaló, obszcén hangvételű zaklató levelet és egy műpéniszt tartalmazott. G J-né sérelmére
- évben már követtek el hasonló cselekményt, így ő a gyanús csomag átvételét követően haladéktalanul P Zs körzeti megbízotthoz fordult. T J-né részére a kézbesítést sikertelenül kísérelték meg, így a kézbesítő a küldeményt a feladóként megjelölt és a címzett szomszédságában élő V. rendű alperesnek adta át. Ugyanaz az ismeretlenül maradt személy az V. rendű alperes nevében hirdetést adott fel a
- február
- napján megjelent TSHben, melyben a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül T J-né ingatlanát kínálta eladásra, megjelölve a vezetékes telefonszámát is. A sértettet ezen a telefonszámon több alkalommal hívták, őt rendszeresen zaklatva. Mindkét sértett feljelentést tett, a T Rendőrkapitányság a nyomozásokat egyesítette. A nyomozóhatóság tanúként hallgatta ki a III. rendű alperest, aki tagadta, hogy G J-né részére a sérelmes levelet ő írta volna, közölte, hogy egy haragosa van, a felperes, ő szokta a fiát „hülye T"nak nevezni, ahogy az a G J-nének címzett levélben szerepel. A IV. rendű alperes, a III. rendű alperes fia hasonló tartalmú vallomást tett. Az V. rendű alperes tanúvallomásában előadta, hogy őt Tné a hirdetéssel kapcsolatban kérdőre vonta azzal, hogy a felperes látta a nevét és az aláírását a hirdetésen, a felperes az ezzel kapcsolatban nekiszegezett kérdésre nem tudott elfogadható választ adni. A felperes röviddel a történteket követően a postahivatalban megjelent, a postai alkalmazottakat emelt hangon felelősségre vonta a T J-nének címzett küldemény szabálytalan kézbesítése miatt, ellenük fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezte. A nyomozó hatóság
- augusztus
- napján a felperest gyanúsítottként hallgatta ki. A felperes a jegyzőkönyvben saját kezűleg rögzítette és aláírta, hogy a gyanúsítást megértette, panaszt nem tesz, a bűncselekményt nem követte el. A felperes vallomást tett, gyanúsítotti kihallgatása megtörtént és írásmintát is adott. Az írásszakértői vélemény szerint a levelek, illetve a hirdetés kézzel írott szövege nem a felperestől származott. Az eljárás során a T Megyei Főügyészség több határozattal a nyomozás határidejét meghosszabbította.
- július
- napján a T Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Vizsgálati Alosztálya rögzítette, hogy a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekményeket a felperes követte el, javasolták a nyomozás megszüntetését. A T Járási Ügyészség B.107/2012/
- számú határozatával a nyomozást megszüntette. A megszüntető határozat kitért arra, hogy a műpéniszt és a becsmérlő levelet tartalmazó csomagok postára adása a háborgatás rendszerességének hiányában bűncselekménynek nem volt minősíthető. A felperes pontosított keresetében a becsülete, jóhírneve, emberi méltósága megsértésének megállapítását, az alperesek jogsértés abbahagyására kötelezését és a jövőbeni jogsértéstől történő eltiltásukat, elégtétel adására kötelezésüket és 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékaiban történő marasztalásukat kérte. A III., IV. és V. rendű alperesek vonatkozásában azt sérelmezte, hogy a gyanú tárgyát képező bűncselekmények elkövetésével alaptalanul, rosszindulatból őt hozták összefüggésbe, a nyomozás megszüntetését követően továbbra is állították, hogy a gyanú tárgyát képező cselekményeket elkövette. A VI. rendű alperes koholt bizonyíték, rosszindulatú feltételezés következtében gyanúsította meg, olyan cselekmény miatt, ami a bűncselekmény törvényi tényállását egyébként sem merítette ki. Sérelmezte azt is, hogy a VI. rendű alperes a T J-nével kötött, az eljárással össze nem függő öröklési szerződését vizsgálat tárgyává tette és ezzel a
- évi CXII. törvény adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseit is megsértette. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a III., IV. és V. rendű alperesek tanúvallomásának tartalma a felperes emberi méltóságát nem sérti, a szóhasználat nem volt indokolatlanul bántó, sértő, megalázó, a III. és IV. rendű alperesek azon véleményüket fejtették ki, hogy a felperesnek az elébük tárt gyanús levélhez köze van, mely vélemény nem volt okszerűtlen. Utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a vallomás nem minősülhet önmagában jogellenesnek és nem valósíthat meg személyiségi jogsértést, ha azt a személyt, akit a tanú bűncselekmény elkövetésével gyanúsít, a büntető eljárás során felmentik. Azon felperesi tényállítás nem volt bizonyított, hogy a III. IV. és V. rendű alperes a nyomozás megszüntetését követően is állította vagy híresztelte volna, hogy a felperes követte el a gyanú tárgyát képező cselekményt. G Jné, T J-né, B Z-né tanúk ilyen szóbeszédről nem hallottak. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a T Rendőrkapitányságon a felperest gyanúsítottkénti kihallgatása során a jogairól tájékoztatták, a felperes úgy nyilatkozott, hogy a gyanúsítás ténye miatt panaszt nem tesz. Ebből az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a felperes a nyomozó hatóság megjelölt eljárásához hozzájárult, így az a Ptk.75.§
(3)bekezdésének értelmében személyiségi jogot nem sért. Kitért rá az elsőfokú bíróság, hogy az VI. rendű alperes helyesen utalt az 1994. évi IV. törvény 17.§
(1)bekezdésében és a 2011. évi CXII. törvény 5.§
(1)bekezdésében írt rendelkezésekre, melyek szerint a büntető eljárás során keletkezett adatok kezeléséhez nincs szükség az érintett hozzájárulására. Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a rendőrség az adatkezelés szabályait, a felperes személyiségi jogait sértette volna, a felperes által hivatkozott öröklési szerződés a nyomozás iratai között nem volt fellelhető, a szerződés adatait sem rögzítették, tárolták vagy továbbították. Az elsőfokú bíróság mellőzte P Zs, T A, dr. B Sz rendőrök és dr. K B ügyvéd tanúkénti kihallgatását, mert tőlük a felperes gyanúsításának tényéről a közokiratban írtakat meghaladó, a kereset elbírálása szempontjából releváns vallomás nem volt várható. Mellőzte a T J-né ismételt kihallgatására, írásszakértő kirendelésére irányuló felperesi bizonyítási indítványt is, mert a kereset alapjául előtárt tényállás szempontjából nem volt jelentősége, hogy T J-né írta-e alá a nyomozás során jegyzőkönyvbe foglalt vallomását. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezése elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Másodlagosan kérte, hogy a Pécsi Ítélőtábla a tényállás megállapítása érdekében a bizonyítást folytassa le és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kereseti kérelmének adjon helyt, az alpereseket kötelezze a kereseti kérelmében foglaltak teljesítésére perköltségviselés mellett. A fellebbezését elsődlegesen azzal indokolta, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan, ellentétes az eljárás során beszerzett és rendelkezésre álló iratok tartalmával. Keresetének jogalapja az volt, hogy a T Rendőrkapitányság alapos gyanú nélkül indított büntető eljárást. Mivel a büntető eljárás megindításának jogszabályi feltétele hiányzott, a magatartás polgári jogi szempontból személyiségi jogsértő. A III. IV. és V. rendű alperesek közreműködtek a nyomozati eljárásban. Az elsőfokú bíróság nem adott magyarázatot arra, hogy milyen alapon, milyen konkrét, objektív bizonyíték alapján hozták őt a tanúk a bűncselekményekkel összefüggésbe. Hangsúlyozta a felperes, hogy mindkét sértettel, G J-nével és T J-nével is jó viszonyban van. Vitatta, hogy azáltal, hogy a gyanúsítás ténye ellen panaszt nem jelentett be, a vele szemben indított büntető eljáráshoz, a gyanú közléséhez hozzájárult volna. Kiemelte, hogy a T Járási Ügyészség B.107/2012/14. számú nyomozást megszüntető határozatának indokolásában foglaltak szerint a feljelentés alapján a zaklatás bűncselekménye nem valósult meg. Ennek ellenére rendelték el vele szemben a nyomozást, úgy, hogy a nyomozóhatóság látóterébe haragos tanúk, fegyelmi eljárás alá vont postai dolgozók vallomása alapján kerülhetett. A VI. rendű alperes megsértette a büntető eljárás szabályait. Hivatkozott a Be.172/A.§
(1)bekezdésére, a Be.174.§
(1)bekezdésére, mely előbbi a feljelentés kiegészítéséről, utóbbi pedig arról rendelkezik, hogy az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül elutasítja, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. Hangsúlyozta fellebbezésében a felperes, hogy a büntető eljárás megindítása nem lehet mérlegelési kérdés, annak szigorú jogszabályi feltételei vannak, a nyomozó hatóság önkényesen nem indíthat eljárást az állampolgárokkal szemben. A nyomozó hatósággal szemben közreműködési kötelezettségének tett eleget, azért nem élt panasszal, hogy igazolja, nem követte el a zaklatási cselekményeket. Az adatkezelés szabályait illetően kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság azt állapította meg, az öröklési szerződés adatait nem rögzítették, nem tárolták, nem továbbították; ezzel szemben P Zs rendőr azt írta a jelentésében, miszerint ő azért küld csomagot T J-né részére, mert attól fél, hogy T J-né a vagyonát az V. rendű alperesre fogja íratni. Ismételten hangsúlyozta, hogy mivel öröklési szerződése van T J-nével, nem kell félnie attól, hogy a vagyonát másra fogja íratni. Sérelmezte, hogy a bíróság elutasította P Zs, T A rendőrök, dr. B Sz T Rendőrkapitányság vezetője és dr. K B ügyvéd tanúkénti kihallgatása iránti indítványait. T A volt az a rendőr, aki gyanúsítottként kihallgatta, a rendőrkapitánynak pedig minden büntető ügyben érdemi információval kell rendelkeznie. Dr. K B a jogi képviselője volt, ő tudott róla nyilatkozni olyan lényegi kérdésben, hogy a gyanúsítás elleni panasz milyen úton került érvényesítésre, annak ellenére, hogy ez az írásos anyagban nem szerepel. Vitatta azt is, hogy T J-né nyomozás során jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomásának aláírása irreleváns lenne jelen perben, hangsúlyozva, hogy a közokirat hamisítás bűncselekménye is felmerülhet. Indítványozta az elsőfokú eljárás során elutasított bizonyítási indítványai teljesítését. A III., IV. és VI. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, az V. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg és abból túlnyomórészben helyes jogi következtetéseket levonva hozta meg érdemben is helyes ítéletét. Maradéktalanul egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a III., IV. és V. rendű alperesek által tett tanúvallomás, illetve az alperesek bármely egyéb magatartása a felperes személyhez fűződő jogait nem sértette meg. Az alperesek - jellemző szóhasználatra, a felperessel folytatott beszélgetésre hivatkozással - okszerű magyarázatot adtak arra, hogy miért gondolják a felperest az eljárás tárgyává tett zaklató cselekményekkel kapcsolatba hozhatónak. Nem lehet vitás az sem, hogy a cselekmény nem kizárólag a címzettek, hanem a valótlan módon feladóként megjelölt személyek ellen is irányult, így jelentőséggel bírt az a körülmény is, kiről feltételezhették az alperesek, hogy ártalmukra kíván lenni. A felperes (annak ellenére is, hogy T J-nének címzett postai küldemények átvételére meghatalmazással rendelkezett), magára terelte a gyanút azáltal, hogy a postai dolgozók felelősségre vonását követelte egy olyan kézbesítés miatt, melynek meghiúsulása a címzett szempontjából a küldemény tartalmára figyelemmel az elképzelhető legkedvezőbb fordulat volt, és amely kézbesítési hiányosság elsősorban a tényleges feladó érdekeivel lehetett ellentétes. A fenti körülmények magyarázatot adhatnak arra is, hogy mi indokolta a felperes meggyanúsítását, ugyanakkor a VI. rendű alperessel szemben támasztott igény elbírálása szempontjából másodlagos jelentőségűek; a keresetet az VI. rendű alperessel szemben más indokkal kellett elutasítani. A VI. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset vonatkozásában annak volt jelentősége, hogy a felperes a rendelkezésre álló rendes jogorvoslatot nem használta ki, a gyanúsítás ellen panasszal nem élt, holott az elviekben alkalmas lett volna az őt ért jogsérelem kiküszöbölésére: a panasz eredményessége esetén az ügyészség már a panasz elbírálása alkalmával lezárhatta volna az eljárást ugyanazon okból, amely miatt az eljárás később megszüntetésre került. Miután pedig a rendes jogorvoslatot a felperes nem merítette ki, ez a mulasztás az 1959-es Ptk. 349.§
(1)bekezdése alapján a VI. rendű alperessel szemben a polgári jogi felelősség hiányában bármely további igény érvényesíthetőségét kizárja. A felperes az adatkezeléssel kapcsolatos jogsértést állította ugyan, de azt sem konkretizálni, sem alátámasztani nem tudta. A gyanúsítotti kihallgatása során felvett adatait a rendőrség az elsőfokú bíróság helyes megállapítása szerint kezelni volt jogosult és tényszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a T J-nével kötött öröklési szerződésre vonatkozóan a VI. rendű alperes semmilyen adatot nem kezelt, az az iratok között nem volt fellelhető, a felperes volt az, aki a kihallgatása során e szerződésről említést tett. Helytállóan döntött az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a felperes által megjelölt további bizonyítási indítványokat elutasította. A felperes nem jelölt meg olyan, a per elbírálása szempontjából releváns körülményt, amely az iratokból megismerhető adatokon, a már rendelkezésre álló információkon túl e tanúk vallomása alapján lett volna tényként megállapítható. Mellőzi azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából az 1959-es Ptk.75.§
(3)bekezdésére való hivatkozást, mely rendelkezés szerint a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A hozzájárulásnak csak abban az esetben lenne jelentősége, ha a magatartás egyébként alkalmas személyhez fűződő jogsérelem előidézésére; ez az adott esetben nem volt megállapítható. Mindazonáltal a hozzájárulásnak kifejezettnek kell lennie. Az a passzív magatartás, hogy valamely jogorvoslati lehetőséget a fél nem használ ki, nem fejezi ki egyértelműen a sérelmezett cselekménnyel, eljárással, hatósági aktussal kapcsolatos egyetértését, így hozzájárulásnak nem tekinthető. A fenti indokolásbeli pontosítással a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben maradéktalanul és indokait tekintve is túlnyomórészben helyes ítéletét a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperesi eredménytelenül fellebbezett, ezért a Pp.239.§-a folytán alkalmazandó Pp.78.§
(1)bekezdése alapján köteles az alperesek másodfokú eljárásban felmerült perköltségét megfizetni. A III. és IV. rendű alperesek a megjelenésükkel felmerült készkiadásuk megtérítésére tarthatnak igényt, míg a jogi képviselővel eljáró VI. rendű alperes jogi képviseletével felmerült költséget a másodfokú bíróság a Pp. 67.§
(2)bekezdése folytán alkalmazandó a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése szerint, a
(6)bekezdés alapján a kifejtett munkával arányosítva állapította meg. Az V. rendű alperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, így arról rendelkezni nem kellett. Az Itv. 74.§
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kmr. 13.§
(2)bekezdés alapján a feljegyzett fellebbezési illetéket a felperes köteles az államnak megfizetni. P é c s ,
- szeptember
- dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. előadó bíró, dr. Vogyicska Petra s.k. bíró