Bf.386/2016/10 – Debreceni Ítélőtábla

(9)bekezdésének c/ pontjában írt gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés vétségekénti minősítése. Csatolt egy nyilatkozatot a sértett részéről a baráti kapcsolat helyreállításának és a vádlotti bocsánatkérés elfogadásának igazolására. A bűnösségi körülmények sorában vitatta az elszaporodottságnak súlyosító körülménykénti értékelését és ezt statisztikai számokkal támasztotta alá. Mindezek után fellebbezésének irányait változatlanul fenntartotta. Az ügyész tudomásul vette az elsőfokú bíróság döntését. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a tényállás kiegészítését követően a törvényszék ítéletének a helybenhagyására tett indítványt, egyben T2 tanú vallomásának a bizonyítékok sorából történő kirekesztését tartotta szükségesnek, mivel a tanú az írásbeli vallomásában nem nyilatkozott a hamis tanúzás következményeinek az ismeretére. Az ítélőtábla a védelmi jogorvoslatokra figyelemmel a Be. 348. §-ának

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt nyilvános ülésen bírálta felül a törvényszék ítéletét alkalmazva a Be. 361. §-ának

(1)bekezdését. Ennek során megállapította, hogy a tényállást elsősorban T2 sértett és T1 tanú vallomása alapján rögzítette, figyelemmel az igazságügyi orvosszakértői véleményre, továbbá a bizonyítási kísérletre. Tény, hogy a vádlotti vallomás ismertetése után nem került sor T2 sértett és T1 tanú vallomásainak részletes leírására, de ez nem is elvárás a másodfokú bíróság álláspontja szerint. Az ítélet indokolásában a lényegi ellentmondásokra és azok feloldására kell a figyelmet fordítani, amelyre az elsőfokú bíróság - ha röviden is - törekedett. A törvényszék foglalkozott az említett két tanú vallomásával és a vádlotti védekezés közötti eltérésekkel, ezeket értékelte és állást foglalt, hogy a vádlott védekezésével szemben a sértett és az azt alátámasztó T1 tanúvallomását fogadta el. Ezt nagyon szűkszavúan, de a szükséges mértékben meg is indokolta. Foglalkozott továbbá az előzmények körében történtekkel és a vádlott, valamint a sértett korábbi kapcsolatának körülményeit is feltárta (T3, T4, T5). Itt kell utalni arra, hogy a törvényszék értékelte T2 írásban tett tanúvallomását, amelyet az ítélőtábla kirekeszt a bizonyítékok sorából, mert nem nyilatkozott arról, hogy megértette a hamis tanúzás törvényes következményeire történő bírói kioktatást, és írásbeli vallomását ennek tudatában teszi meg (Be. 85. §

(3)és

(6)bekezdései, Be. 82. §

(2)bekezdés). Ezért a Be.

1. §-a értelmében az írásbeli tanúvallomás bizonyítási eszközként nem volt figyelembe vehető. E tanúvallomás mellőzésének azonban a tényállás megállapítására nem volt befolyása. A törvényszék a bizonyítékokat számba vette, azokat értékelte, indokolási kötelezettségének a szükséges mértékig eleget tett, ezért nem volt akadálya az elsőfokú ítélet felülbírálatának. Ebből következően a védő által felvetett indokolási kötelezettség megsértése miatt az ítélet hatályon kívül helyezésének nem volt törvényes indoka. Az iratok tartalma alapján a Be.
2. §-a

(1)bekezdésének a/ pontja értelmében az ítélőtábla a következők szerint pontosítja és kiegészíti a tényállást: Az előéleti adatok között az elsőként feltüntetett ítéletben a lopás vétsége bűnsegédként elkövetett. A bűncselekmény elkövetési ideje:

1. február
2. A ... Járásbíróság .... számú ítéletével elbírált bűncselekmény elkövetési ideje:
3. november
4. A ... Járásbíróság ... napján kelt ítéletének ügyszáma helyesen ... szám, a könnyű testi sértés vétsége társtettesként elkövetett és a bűncselekmény elkövetésének időpontja:
5. június
6. A ... Járásbíróság a ... napján kihirdetett ... számú nem jogerős ítéletével társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk.
7. §

(1)bekezdés] miatt 3 évi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott személyiségzavara a cselekmény elkövetését nem segítette elő és nem könnyítette meg (nyomozati iratok

1. lapszám). Az ítélet
2. oldal
3. bekezdésének utolsó sora a „vádlottat” helyett helyesen sértettet, s a találkozás helyszíne a ...szám alatti gyógyszertár előtti parkoló volt. A zsebkés 19 cm összhosszúságú volt, ebből a penge hossza 8 cm, míg a pengeszélesség a tövénél 2,5 cm, innen fokozatosan elkeskenyedő. A sértett hátát ért szúrás közepes erőbehatással történt. Maradandó fogyatékosság és súlyos egészségromlás nem alakult ki. E pontosításokkal és kiegészítésekkel a tényállás mindenben megalapozott és a Be.
4. §-ának

(2)bekezdésében írtak szerint a másodfokú eljárásban irányadó. A törvényszék a tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és helyes a terhére rótt bűncselekmény jogi minősítése is. A vádlott volt az, aki a jogellenes támadást kezdeményezte, majd ennek folytán a hátráló és egyensúlyát vesztett sértettet a hátán közepes erővel megszúrta. Ebből következően a védő által megállapíthatónak tartott jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok, nélkülöz minden alapot, miként nincs törvényes lehetőség a cselekmény gondatlanságból történt elkövetésének a megállapítására sem, ahogy azt a védő másodlagos indítványában kérte. A védő által felvetettek kizárólag a bizonyítékok eltérő értékelésével volna elérhető, és ezt a törvény kizárja, hiszen megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő módon való értékelésére nincs törvényes lehetősége a másodfokon eljáró bíróságnak. A kifejtettek alapján a vádlott felmentését, esetlegesen a bűncselekmény eltérő minősítésének a megállapítását célzó vádlotti és védői jogorvoslatok nem vezethettek eredményre. A törvényszék jórészt feltárta a vádlott javára és terhére szóló bűnösségi körülményeket. A részbeni beismerő vallomás enyhítő körülmény, ennek kisebb súllyal való értékelése és indoka nem helytálló, ezért azt mellőzi az ítélőtábla, hiszen nincs jelentősége annak, hogy a vádlott jogos védelemre az elsőfokú bíróság által helytállóan kifejtettek alapján is megalapozatlanul hivatkozott (ítélet

1. oldal
2. bekezdés
3. sor). Ugyanakkor mellőzendő még a személyiségzavar, mint enyhítő körülmény, hiszen az igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény szerint ez a beszámítási képességet nem érinti, és a cselekmény elkövetését nem segítette elő és nem is könnyítette meg. A védelem által hivatkozott, s a fellebbezés indokolásában nevesített statisztikai adatok nem mondanak ellent a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságának, hiszen a testi sértések csökkenése országosan 7,3%-os, megyei viszonylatban 4,9%-os csupán. Az így helyesbített bűnösségi körülményeket szem előtt tartva a vádlottal szemben kiszabott 5 év szabadságvesztés a közügyektől eltiltással együtt arányban van az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával és a fiatal életkorú, de már többszörösen büntetett előéletű vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával. A vádlott a most elbírált bűncselekményét két felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének hatálya alatt állva valósította meg, melyek közül a legutóbbi
4. október
5. napján emelkedett jogerőre, míg a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetésére igen rövid idő elteltével,
6. március
7. napján került sor. Mindez azt mutatja, hogy a vádlottal szemben korábban alkalmazott büntetések semmilyen visszatartó erővel nem bírtak. Az ítélőtábla ezért a büntetés enyhítésére nem talált törvényes indokot, minthogy a középmértéket el nem érő büntetési tartam mellett szóló, azt megalapozó okok nem voltak. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be.
8. §-ának

(1)bekezdését alkalmazva helybenhagyta. Végezetül rögzítette avádlott állandó lakcímét. Debrecen,

1. évi szeptember hó
2. napján Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Szabó József sk. a tanács tagja Záradék: A Miskolci Törvényszék 10.B.50/2015/
3. számú ítélete a másodfokú végzéssel jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. évi szeptember hó
5. napján Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.