Gf.40184/2016/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján. A keresete ténybeli alapjául arra hivatkozott, hogy a tagi rovat változásának bejegyzését megalapozó üzletrész átruházására irányuló szerződés színlelt, ezért semmis. Véleménye szerint a szerződés célja kizárólag az volt, hogy a lefoglalt üzletrészt a volt tag kivonja a végrehajtás alól. Előadta, hogy az üzletrész adásvételi szerződés semmissége, illetve relatív hatálytalanságának a megállapítása iránt pert indított a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt. Álláspontja szerint a cégbíróságnak a változás bejegyzésekor észlelnie kellett volna, hogy a tagváltozással érintett rovat végrehajtással terhelt, ezért a kérelmet el kellett volna utasítania vagy hiánypótlás keretében a végrehajtási jog jogosultjának hozzájárulását be kellett volna kérnie, esetlegesen automatikusan és járulékosan a végrehajtási jog hivatkozási számát hivatalból módosítani úgy, hogy az már ne a törölt tagi rovathoz, hanem az új tagi rovathoz kapcsolódjon. Ennek hiányában sérült a cégnyilvántartás közhitelessége, hiszen a cégnyilvántartásban olyan rovatoknak kell szerepelnie, amelyek hitelesen tanúsítják az ott feltüntetett tényeket. Kiemelte, hogy a keresettel támadott végzés reá rendelkezést tartalmaz, mert a cégjegyzékbe bejegyzett végrehajtási jog jogosultja, így közvetlenül érintett abban, hogy a végrehajtással terhelt üzletrészből követelése kielégítést nyerhessen. A jelenlegi cégjegyzéki adat szerint a tagi rovat mint üzletrész tehermentes, a korábbi tagi rovat törlésével a felperes elvesztette az adott üzletrészre jogszerűen bejegyzett és fennálló végrehajtási jogát. Előadta továbbá, hogy az alperes végrehajtási igénypert is kezdeményezett ellene. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az alperes a védekezésében elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogának hiányára hivatkozott, ugyanis a támadott végzés a felperesre rendelkezést nem tartalmaz, és a közvetett érintettség nem alapozza meg a kereshetőségi jogát. Kifejtette, hogy a jelen pertípusban sikeresen csak olyan jogszabálysértést lehet a kereset indokául felhozni, amelyet a cégeljárásban lefolytatható okirati bizonyítás során, az adott ügyre vonatkozó eljárási szabályok betartása mellett a cégbíróságnak figyelembe kellett volna vennie. A tagváltozás 2015. május 28-án következett be a vételi jog gyakorlásával, így az üzletrész későbbi, 2015. június 10-én történt lefoglalása a tagváltozás bejegyzési eljárása során nem volt értékelhető. A Fővárosi Törvényszék a 2016. február 16-án kelt 38.G.42.595/2015/17. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 forint + áfa perköltséget. Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában a Ctv. 65. §

(1)-

(3)bekezdésében foglaltak idézését követően megállapította, hogy a felperes a keresetét a jogvesztő határidőn belül nyújtotta be. Ezt követően azt vizsgálta, hogy a felperes a keresetindításra jogosult volt-e, a kereshetőségi joga fennáll-e. Figyelemmel arra, hogy a Ctv. 65. §

(1)bekezdése pontosan meghatározza azon személyek körét, akik pert indíthatnak, arra a következtetésre jutott, hogy ezen pertípusban a kereshetőségi jog és a perindítás joga megegyezik, és arra csak az jogosult, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, ezzel meghatározva a közvetlen érdekeltséget. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperesre a támadott végzés rendelkezést nem tartalmaz, ezért kereshetőségi joggal nem rendelkezik. Kiemelte, hogy a cégnyilvántartásba bejegyzett végrehajtási jog az azzal terhelt üzletrészhez kapcsolódik a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 104. §

(3)bekezdésében foglaltak szerint. A Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte a perköltség viselésére, annak körében az alperes részére a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi munkadíjról szóló 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet (R.) alapján mérlegeléssel megállapított ügyvédi munkadíj összegének megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Érvelése szerint a kereshetőségi jog vizsgálata során a Ctv.
2. §

(1)bekezdésében foglaltakat az elsőfokú bíróság tévesen, leszűkítően értelmezte azzal, hogy a támadott végzés csak az üzletrész eladójának és a vevőjének személyére tartalmaz rendelkezést. Álláspontja szerint az üzletrész eladója tagi viszonya (üzletrészének) a cégjegyzék II.1.1/5 rovaton nyilvántartott bejegyzésének törlése és az üzletrész új tulajdonosának az 1/6 rovaton történő bejegyzése közvetlenül érinti a felperest, mint a cégjegyzék I.35.35/1 rovatában a II.1.1/5 rovatára történő hivatkozással bejegyzett, „a cég tagja (részvényese) vagyoni részesedésének lefoglalása" jogosultját, figyelemmel a két rovat között e hivatkozás által teremtett és fennálló direkt kapcsolódásra. Ennek folytán a végzés reá közvetlen és nem közvetett rendelkezést tartalmazott, mert közvetlenül szüntette meg a cégjegyzékbe bejegyzett jogát. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság jogszabály értelmezése a törvény szövegéhez képest azért szűkítő tartalmú, mert a törvény szövege nem tartalmaz közvetettségre és közvetlenségre vonatkozó előírást. Az alkalmazott jogértelmezés azért sem lehet helyes, mert ezzel kizárta annak a lehetőségét is, hogy a törvénysértő bejegyzés folytán nyilvánvalóan sérelmet szenvedő fél fellépjen a jogsértés ellen a jogai védelmében. A jogalkalmazónak a jogszabály értelmezése során figyelemmel kell lennie a törvényalkotó szándékára is, amely nem irányulhatott arra, hogy a sérelmet szenvedettek a cégjegyzék tartalma vonatkozásában a jogvédelem teljes lehetősége nélkül maradjanak, figyelemmel arra is, hogy ennek következtében sérül a cégnyilvántartás közhitelességének elve. Hangsúlyozta, hogy a támadott végzés sérti a Ctv. 22. §

(1)bekezdésében foglalt alapelvet, továbbá sérti a Ctv. 26. §

(1)bekezdésének j) pontját, amely szerint a cégjegyzékben fel kell tüntetni a cég tagja (részvényese) vagyoni részesedésének lefoglalását, továbbá sérti a 26. §

(7)bekezdésében szabályozott törlés előírásait. Kiemelte, hogy nem tartozik sem a cégbíróság, sem a jelen peres eljárásban eljáró bíróság hatáskörébe a vételi jog gyakorlása, és a lefoglalás időpontja bejegyzésének időrendi vizsgálata, mérlegelése. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kereshetőségi jog vizsgálata során a Ctv.

1. §-ában foglaltak alapján helyesen indult ki abból, hogy pert csak abban az esetben lehet indítani, ha a bejegyzés alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütköznek, és erre annak van lehetősége, akire a végzés rendelkezést tartalmaz (valamint az ügyésznek). Az érdemi elbírálás tehát kétirányú lehet: történt-e jogszabályba ütközés a bejegyzés alapjául szolgáló iratokban, és olyan jogszabálysértés történt-e, amit a változásbejegyzési eljárásban eljárt cégbíróságnak észlelnie kellett volna. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság az ítéletében helyesen állapította meg, hogy ilyen akadály nem volt. Felhívta arra a figyelmet, hogy a felperes a fellebbezésében a bejegyzés alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközését már nem is állította. Előadta, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy jogvédelem nélkül maradt, mert maga állította, hogy keresetlevelet terjesztett elő a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt a gyakorolt vételi jog alapján létrejött üzletrész-átruházási szerződés semmisségnek, relatív hatálytalanságának megállapítása érdekében. Van tehát olyan performa, amellyel a felperes jogorvoslatot kereshet a jogos vagy jogosnak vélt érdekei védelmében. A fellebbezés megalapozatlan. A változásbejegyzési eljárással összefüggő jogorvoslatokra, a bejegyző, változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perre a Ctv. tartalmaz szabályozást. A Ctv.
2. §

(1)bekezdése szerint a kérelemnek helyt adó változásbejegyzési végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A végzés, vagy annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközése miatt az ügyész, valamint az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz - a rendelkezés őt vérintő részére vonatkozóan - pert indíthat a cég ellen a végzés hatályon kívül helyezése iránt. A

(2)bekezdés értelmében a per a végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül indítható meg. A

(3)bekezdés úgy rendelkezik, hogy a keresetlevélben, illetve az eljárás során csak olyan jogszabálysértésre lehet hivatkozni, amelyet a bejegyzési eljárásban a cégbíróságnak észlelnie kellett volna. A Ctv. idézett

1. §-a alapján a változásbejegyző végzés elleni perindítási jogosultság szigorú szabályokhoz kötött, a jogorvoslat csak meghatározott személyi körben biztosított, az ügyészen kívül kizárólag a végzéssel törölt vagy bejegyzett, nevesített személyek jogosultak. A perindításra jogosultak köre nem tágítható, a közvetett érintettség kereshetőségi jogot nem alapoz meg. A keresettel támadott változásbejegyző végzés a felperesre egyáltalán nem tartalmaz rendelkezést, ezért a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal, ahogyan erre az elsőfokú bíróság a Ctv.
2. §

(1)bekezdésének helyes értelmezésével rámutatott. A Ctv. 65. §

(1)bekezdését a jogszabály szövegével ellentétesen értelmező fellebbezés nem vezetett sikerre. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló érdemi döntését - annak helyes indokai mellett - a Pp. 254. §

(3)bekezdése alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése értelmében kötelezte a felperest az alperes ügyvédi munkadíjban felmerült másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét - figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított ügyvédi munkadíj összegére - az R. 3. §

(3)és

(5)bekezdése alapján határozta meg. Budapest,

1. szeptember
2. . Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke . Pusztai Anita s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. bíró