DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.859/2016/
- szám A Debreceni Ítélőtábla dr. Kummer Ákos ügyvéd ügyintézése mellett a Kummer Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - dr. Ormós Zoltán ügyvéd ügyintézése mellett az Ormós Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű és a II.rendű alperes neve II. rendű (mindketten: cím) alperesek ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 13.P.21.746/2016/
- sorszámú ítélete ellen az alperesek
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 4 050 (négyezer-ötven) forint általános forgalmi adót tartalmazó 19 050 (tizenkilencezer-ötven) forint fellebbezési költséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az I. rendű alperes által szerkesztett és a II. rendű alperes kiadásában megjelenő M.-i N. hetilap
- ..... 18-i számában „cikk címe …" címmel közölt cikk miatt a Miskolci Törvényszék 13.P.21.583/2016/
- sorszámú ítéletével az I. rendű alperest helyreigazításra kötelezte. A valótlan közlés szerint a felperes korábban azt nyilatkozta a m.-i nyugdíjasokról, hogy csak bulizni tudnak, illetve megvásárolhatók 10 000 forinttal. A helyreigazítás a
- július 30-i lapszámban megjelent. A
- ....... 6-i szám a
- oldalon közölte S. A. „cikk címe2" című cikket: „J. P. a bíróságon próbált menedéket keresni a M.-i N. ellen indított perével - fogalmazott S. A. a Fidesz m.-i frakciócsoportjának vezetője csütörtöki sajtótájékoztatóján. A m.-i Jobbik elnöke ezzel a perrel próbálta elfeledtetni a tényt, mely szerint
- .... 20-án, egy keddi napon, szó szerint ezt mondta sajtótájékoztatóján: M.-on a „Fidesz-KDNP a nyugdíjasoknak szervezett ingyen bulikkal foglalkozik, a nyugdíjasokat F. Á.-mal meg évi tízezer forinttal akarja megvásárolni a S.-iProgramon keresztül" - mondta S. A.. Mindezek után a megvásárolhatósággal, „ingyen bulizással" megvádolt, egy életen keresztül a városunkért és a városunkban dolgozó nyugdíjasaink teljes joggal háborodtak fel és várták el a bocsánatkérést az alpári jobbikostól - nyilatkozta a fideszes politikus. Mi, a Fidesz-KDNP önkormányzati képviselői egyetértünk a m.-i nyugdíjasok felháborodásával. J. ne másokról, ne a bíróságtól várja a menedéket, a felmentést! - fogalmazott S. A.. J. P., a m.-i Jobbik elnöke egy év után végre kérjen bocsánatot a „megvásárolhatósággal" és „ingyen bulizással" megvádolt m.-i nyugdíjasoktól - zárta tájékoztatóját a Fidesz m.-i képviselőcsoportjának vezetője." A felperes
- .... 11-én helyreigazítás iránti kérelemmel fordult az alperesekhez, a valótlan tények helyreigazításaként a hamis tényállításokat megjelölő és a valós tényeket is tartalmazó közlemény megjelentetését kérte. A következő,
- augusztus 26-án megjelent lapszámban a helyreigazítás nem történt meg. A felperes a keresetében arra kérte az I. rendű alperest kötelezni, hogy a M.-i N. című lapban, a
- ..... 6-án „S. A.: cikk címe2" című cikkel azonos helyen és betűszedéssel, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napot követő legközelebbi számában kommentár nélkül jelentesse meg a következő helyreigazító közleményt: „Helyreigazítás: A M.-i N.
- .... 6-i számában a „S. A.: cikk címe2" címmel megjelent cikkünkben S. A. szavait idézve valótlanul híreszteltük, hogy J. P., a Jobbik m.-i közgyűlési frakcióvezetője korábban megvásárolhatósággal és ingyen bulizással vádolta a m.-i nyugdíjasokat." Az indokai szerint a kifogásolt közlés valótlan tény állítása. Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy a cikk S. A. Fidesz-KDNP közgyűlési frakcióvezető által részükre eljuttatott sajtóközlemény, nem szerkesztett tartalom. Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy a M.-i N. című lapban, a
- .... 6-án S. A.: cikk címe2" című cikkel azonos helyen és betűszedéssel, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napot követő legközelebbi számban kommentár nélkül jelentesse meg az alábbi helyreigazító közleményt: „Helyreigazítás: A M.-i N.
- .... 6-i számában a „S. A.: cikk címe2" címmel megjelent cikkünkben S. A. szavait idézve valótlanul híreszteltük, hogy J. P., a Jobbik m.-i közgyűlési frakcióvezetője korábban megvásárolhatósággal és ingyen bulizással vádolta a m.-i nyugdíjasokat." Kötelezte a II. rendű alperest a felperes javára 38 100 forint perköltség és az állam javára 36 000 forint illeték megfizetésére azzal, hogy egyéb költségeiket a felek maguk viselik. Az elsőfokú bíróság az ítéletének az indokolásában a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló
- évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.)
- §
(1)és
(2)bekezdéseinek és a PK
- számú állásfoglalás I. pontjának a felhívásával a kereset alaposságáról foglalt állást. Megállapította, hogy a cikk a S. A. sajtótájékoztatón tett kijelentéséről tudósított, még akkor is, ha az szerkesztett formában jelent meg. A cikkből megállapítható volt az a tényállítás S. A. szavait idézve, hogy a felperes megvásárolhatósággal, ingyen bulizással vádolta korábban a m.-i nyugdíjasokat. E közlés egyértelműen tényállítás, nem vitathatóan tényközlés. Az alperesek már a korábbi perben sem bizonyították azt, hogy a tényállításukat a felperes valóban megtette. Figyelemmel a PK
- számú állásfoglalásra, a cikkben írt valótlan tényállítás vonatkozásában is helye van helyreigazításnak. Az alpereseknek a korábbi jogerős ítélet alapján is tudniuk kellett azt, hogy a felperes ilyen kijelentéseket nem tett, ezért a mástól származó tényállítások közlését az írott sajtóban körültekintőbben kellett volna megjelentetni. A perköltség viselésére a II. rendű alperest a Pp.
- §
(1), az illeték megfizetésére a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján kötelezte. A felperes jogi képviselettel felmerült perköltségét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján, az általános forgalmi adó felszámításával állapította meg. Az alperesek a fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérték. A másodlagos fellebbezési kérelmük az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult a Pp. 252. §
(2)és
(3)bekezdése alapján. Érveik szerint a sajtó-helyreigazítás a tényállításokra korlátozódik, S. A. Fidesz-KDNP közgyűlési frakcióvezető általuk közölt véleménye, értékítélete nem ad alapot helyreigazításra. Hivatkoztak a vélemény-nyilvánítás szabadságára, mint az Alaptörvény IX. cikk
(1)és
(2)bekezdésében rögzített alapelvre. A szabad vélemény-nyilvánításhoz való jog kapcsán utaltak az Alkotmánybíróság 30/
- (V.26.) és 36/
- (VI.24.) AB határozataira. Az Alaptörvény a vélemény-nyilvánítás kapcsán nem tesz kifejezett különbséget a tényközlés és értékítélet között, ezért az általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, függetlenül annak módjától és értékétől, többnyire a valóságtartalmától is. A jelen esetben közügyekre vonatkozó vélemények ütközéséről van szó. Utaltak a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.374/
- számú eseti döntésére, amely szerint ha a sajtó helyi önkormányzati eseményről tudósít, nem terheli annak kötelezettsége, hogy a cikkben szereplő tényállítások valóságát is bizonyítsa. Ezért nem kell bizonyítani a nyilvános sajtótájékoztatón elhangzó vélemények valósághű visszaadásán túl azok valóságtartalmát, a tényekhez fűződő viszonyát. A közélet szereplőinek, a közszereplő minőségükből eredően, el kell viselniük a személyüket kedvezőtlen színben feltüntető és tevékenységüket negatív módon értékelő véleményt és kritikát is. A vélemény-nyilvánítás szabadságát, a szabad sajtót érinti ha a sajtó valakinek a személyes véleményét tartalmazó cikket közöl. Nem lehet párhuzamot vonni a sajtó által megfogalmazott cikk és egy olyan írás között, amelyet a sajtón kívül álló fogalmaz meg véleményként egy másik közéleti szereplőről. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott korábbi ítélet szerkesztői tevékenységet tartalmazó cikkel kapcsolatban született, annak tartalmát az alperesnek egyértelműen bizonyítania kellett. A jelen esetben nyilvános sajtótájékoztatón elhangzott véleményről, politikai ellenfélről mondott értékítéletről van szó, amelyet sajtóközlemény formájában bocsátottak az alperesek rendelkezésére. A cikkben megfogalmazottak nem értékelhetőek tényállításként, az alperesek valósághű tájékoztatást nyújtottak az eseményről, a S. A. által elmondottakról. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az érdemben és indokaiban egyaránt helyes elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az indokai szerint a rá vonatkozó közlést véleményként értékelni nem lehet, a tényállítás pedig bizonyítatlan maradt. Annak híresztelése pedig az alperesek marasztalását kellett, hogy eredményezze. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla a másodlagos fellebbezési kérelmet a Pp.
- §
(2)és
(3)bekezdése alapján, az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése, a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű vagy teljes megismétlése, illetőleg kiegészítése szükségességének a hiányában, nem találta alaposnak. A Pp. 253. §
(1)bekezdés alapján az ügy érdemében döntött, ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, osztotta az érdemi döntését, egyetértett annak indokaival is. Az ítélőtáblának a fellebbezés folytán először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a S. A., a Fidesz m.-i frakciócsoportjának vezetője által sajtótájékoztatón előadottak közlése miatt az I. rendű alperes kötelezhető-e helyreigazításra. A tájékoztatás egyfelől a sajtónak felelősséggel járó feladata, másfelől a közönségnek joga. A sajtó a feladatának akkor tesz eleget, ha a nyilvánossághoz általa eljuttatott tartalom megfelel az Smtv. 13. §
(1)bekezdésben meghatározott hiteles, pontos tájékoztatás követelményének. Csak az ilyen tájékoztatás megfelelő, elégíti ki a közönség jogaként az Smtv.
- §-ában megfogalmazott törvényi elvárásokat. Ugyanakkor a nem hiteles tájékoztatás a közléssel érintett sérelmével is jár. E sérelem orvoslásának az eszköze a sajtó-helyreigazítás, amelynek a célja a hamis tényállítások esetén a valós tények nyilvánosságra hozatala, azaz a nem valós tartalom kiigazítása a valóságnak megfelelő tények közlésével. Ez kényszeríthető ki bírói úton a valótlan tényállítással érintett által a sajtóhelyreigazítási jog gyakorlásával. Az Smtv.
- §
(1)bekezdés alapján a sajtó-helyreigazításnak tárgya a valótlan tény híresztelése, a mástól származó információ továbbadása is, az ugyanolyan megítélés alá esik, mintha a közlő maga állítana hamis tényt. A bírói gyakorlat szerint bizonyos esetekben indokolt lehet az állítás és a továbbadás (híresztelés) egységes megítélésének szigorú szabályának enyhítése, a hamis állítások híresztelése esetén a média mentesítése a felelősség alól. A bírói gyakorlat ilyennek tekinti az állami és önkormányzati szervek hivatalos tudósításairól való beszámolót, például az országgyűléstől, a közigazgatás országos és helyi szerveitől, az önkormányzattól, az igazságszolgáltatás egyes szerveitől kapott tájékoztatást (EBH
- 407., BH
- 142., BH
- 51.). Azonban a fontos közérdekű kérdésekkel kapcsolatos hivatalos sajtótájékoztatón elhangzott állítás valósághű tudósítása - függetlenül a közölt tények valóságtartalmától - önmagában nem alapozhatja meg a média immunitását, mert az könnyen visszaélésekhez vezethet. Ez pedig nemcsak a személyiségi jogokat, hanem a közönség tájékoztatáshoz fűződő érdekeit is hátrányosan érintheti. Az elsőfokú bíróság emiatt helyesen értékelte a felperesnek tulajdonított ugyanazon nyilatkozat közlése kapcsán hozott, az I. rendű alperest helyreigazításra kötelező ítéletét. A perbeli esetben az I. rendű alperestől erre tekintettel volt elvárható, hogy a sajtótájékoztatón elhangzott tényállítást verifikálja, a közlés előtt az állítás igazát ellenőrizze, arról meggyőződjön. Az I. rendű alperes ezért a sajtótájékoztatón elhangzottak közlésére hivatkozással a helyreigazítás alól nem mentesülhetett. A fentiek tisztázását követően az ítélőtáblának a fellebbezés érvei tükrében abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy a közlés kifogásolt tartalma kapcsán a felperest megilleti-e a sajtóhelyreigazítási jog. Az Alkotmánybíróság annak kapcsán, hogy a véleményszabadság érvényesülésének jogalkalmazói gyakorlatát is hatékonyan ellenőrizheti, a 13/
- (IV.18.) AB határozatában kijelölte azt az alkotmányos mércét, amely a jogalkalmazóknak segítséget nyújthat a közügyek vitatását érintő tényállítások és értékítéletek megkülönböztetéséhez, annak érdekében, hogy bíróságok az Alaptörvényből fakadó követelményekkel összhangban foglalhassanak állást a közéleti vitákban elhangzó tényállítások és értékítéletek megkülönböztetéséről [20]. Rögzítette azt is, hogy Magyarország alávetette magát az EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága) joghatóságának, így az Alkotmánybíróság az alapjogok érvényesülésének minimális mércéjeként fogadja el a nemzetközi jogvédelmi mechanizmusok által biztosított jogvédelmi szintet. Kiemelte, hogy az EJEB olvasatában a sajtószabadság a „házőrző kutya" küldetését ellátva a közügyek nyilvános vitatásának garantálásán keresztül óvja a demokratikus közéletet [35]. A tényállítások és értékítéletek között a különbségtétel lényege, hogy míg a tények valósága bizonyítást nyerhet, addig az értékítéletek bizonyíthatóságáról, vagyis azok igazságtartalmáról nem is lehet beszélni [EJEB, Lingens kontra Ausztria (9815/82),
- július 8.,
- bekezdése]. A különbségtétel jelentősége éppen ebben áll: az értékítéletek bizonyítását nem is lehet megkívánni, így azok önmagukban élvezik a véleményszabadság oltalmát. Az EJEB felfogása szerint amennyiben egy állítás igazságtartalma legalább részben ellenőrizhető, igazolható, akkor tényállításról van szó [EJEB, Keller kontra Magyarország, (33352/02),
- április 4., EJEB, Csánics kontra Magyarország, (12188/06),
- január 20.,
- bekezdés]. Az Alkotmánybíróság mindezen szempontok figyelembevétele alapján ítélte meg úgy, hogy a nyilvános közlés megítélése során elsőként arról szükséges dönteni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Ennek megítéléséhez pedig elsődlegesen a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát, kontextusát szükséges figyelembe venni… További szempontként szükséges értékelni a kijelentés tartalmát, stílusát, illetve a közlés aktualitását, valamint célját. Amennyiben e körülmények értékelésével az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi [39]. Ezt követően hasonló szempontok alapján abban szükséges dönteni, hogy a közlés értékítéletnek vagy tényállításnak tekinthető-e [40]. A Csánics-ügyben az EJEB ítélete általános elvként rögzíti azt is, hogy az értékítéletek valóságtartalmának bizonyítását előíró követelmény teljesítése általában lehetetlen, s ilyen követelmény előírása sérti a
- Cikkben biztosított jog alapvető részét képező véleményalkotás szabadságát. A Fratanoló kontra Magyarország ügyben hozott ítéletében (24.) az EJEB hangsúlyozta azt, hogy az Egyezmény
- cikkének
- bekezdése kevés teret enged a közérdekű kérdésekkel kapcsolatos viták korlátozására. A sajtó-helyreigazítás iránti kérelem elbírálásánál a bírói gyakorlat számára továbbra is irányt mutató a sajtó-helyreigazítás érvényesülési köre és az elbírásánál irányadó szempontok tárgyában hozott PK
- számú állásfoglalás, amelynek III. pontja értelmében a véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja. Az ítélőtábla megítélése szerint két parlamenti párt helyi képviselőjének, a perbeli esetben a Fidesz m.-i frakciócsoportja vezetőjének és a Jobbik m.-i közgyűlési frakcióvezetőjének e minőségükben sajtótájékoztatón való megnyilvánulása, közlése a közügyekben való megszólalás. Egyiküknek a társadalom egy jelentős rétegét, a nyugdíjasokat érintő közlése és annak másikuk általi értékelése a közügyek szabad vitatásával összefüggő, közérdekű vita. Ennek során azonban a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat a hamis tényállítás nem élvezi. A tényállítás és a véleménynyilvánítás elhatárolása pedig az ún. bizonyíthatósági teszt alapján történhet. A tény objektív, az emberi tudattól független, a múltban létezett vagy a jelenben létező érzékelhető jelenség, állapot, esemény, történés vagy cselekvés. A vélemény ezzel szemben szubjektív, valamely tényre vonatkozó állásfoglalás, értékítélet, következtetés. A tény fennállása, valósága bizonyítható vagy cáfolható. Ezzel szemben a véleménnyel lehet azonosulni, vagy attól elhatárolódni, de ahhoz a valóság kritériuma nem kapcsolható. Az ítélőtábla szerint is a felperes által kifogásolt tartalom a felperes múltbeli cselekvésére, a
- .... 20-án általa tartott sajtótájékoztatón tett nyilvános közlésére, annak a m.-i nyugdíjasokat „megvásárolhatósággal" és „ingyen bulizással" vádoló tartalmára vonatkozó - a bizonyíthatósági teszt alkalmazásával -tényállítás, mert annak megtörténte, a valósága, az elhangzása bizonyítható. Ezért a felperes, mint az általa kifogásolt közlés érintettje, a sajtó-helyreigazítási jognak jogosultja, az I. rendű alperes pedig a kötelezettje. A felperestől az I. rendű alperes a Pp.
- §
(2)bekezdés alapján a határidőben kért helyreigazítás közzétételét nem tagadhatta volna meg. A Pp. 345. §
(2)bekezdés alapján az elsőfokú eljárásban is bizonyíthatta volna a közlemény kifogásolt tényállításának a valóságát. Ennek hiányában az elsőfokú bíróság a Pp. 345. §
(3)és Smtv. 12. §
(1)bekezdés alapján jogszabálysértés nélkül adott helyt a keresetnek, és kötelezte az ítéletében az alpereseket a helyreigazító közlemény közlésére és a perköltség viselésére. Erre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben és indokaiban egyaránt helyes ítéletét - az indokolást a fellebbezési érvek értékelésével kiegészítve - a Pp. 253. §
(2)bekezdés alapján helybenhagyta. A megfizetett fellebbezési illetékre figyelemmel a II. rendű alperest kötelezni a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján csak felperes oldalán a másodfokú eljárásban a jogi képviseletével felmerült költség megfizetésére kellett. Azt az ítélőtábla az Ükr. 3. §
(1),
(3),
(5)bekezdése alapján, a 4/A. §
(1)bekezdés szerint az általános forgalmi adó felszámításával, állapította meg. D e b r e c e n,
- október
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -