Kbf.110/2015/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)-

(2)bekezdés b./ ba./ pontjába ütköző társtettesként, folytatólagosan elkövetett rongálás vétsége miatt 100 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására, továbbá annak megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett. Vádlott társaival egyetemlegesen kötelezte 18.065 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság eljárt még V. és VII.r. vádlottakkal szemben, akik vonatkozásában az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész az ítéletet valamennyi vádlott tekintetében tudomásul vette. VI.r. vádlott védője a részére kézbesített ítélettel szemben törvényes határidőben védence felmentése érdekében fellebbezést jelentett be. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1019/2015/

1. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt VI.r. vádlott tekintetében. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács perrendszerű eljárásában megalapozott tényállás alapján következtetett a vádlott bűnösségére, és helyesen minősítette a vádlott cselekményét az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazásával. Egyetértett a vádlottal szemben kiszabott büntetés nemével és mértékével is. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője védence felmentésére irányuló fellebbezését továbbra is fenntartotta, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. Elöljáróban kifejtette, hogy a vád védencével szemben törvényesnek nem tekinthető, mivel a vádirat nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek. Kifogása szerint a vádirat nem tartalmazza, hogy védence mikor és mit csinált, a terhére rótt rongálást miként valósította meg. Álláspontja szerint nem merült fel olyan bizonyíték az eljárás során, amely megalapozná védence bűnösségét, ugyanis tanú1, akinek vallomására alapozta az elsőfokú bíróság védence elítélését, többször súlyos ellentmondásba keveredett és vallomása módosításának indokát meggyőzően nem tudta előadni. Felhívta a figyelmet arra, hogy e vallomás alapján sem lehetett megállapítani, hogy védence miként valósította meg a terhére rótt rongálást, hiszen a tanú nem tudta egyértelműen megmondani, hogy mely rongálási cselekményben vett részt. Utólag pedig nem lehetett rekonstruálni védence cselekvőségét, ezért a helyes döntés védence felmentése lett volna. Utalt továbbá arra, hogy ... keresztnevű védencét téves a tanú által ismert ...ként azonosítani, aki szemben a tanúval, korábban nem lett elmarasztalva grafitizés miatt. Álláspontja szerint az ítéletben hivatkozott híváslista sem nyújt logikus következtetést arra, hogy védence részt vett volna a rongálásban. Az elsőfokú bíróság által számba vett bizonyítékok alapján tehát védence büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg, ezért indítványozta bizonyítékok hiányában történő felmentését. Amennyiben a másodfokú bíróság ennek az indítványnak nem adna helyt, az időmúlásra is figyelemmel intézkedésként megrovás alkalmazását kérte védencével szemben. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján az ítéletnek a VI.r. vádlottra vonatkozó részét bírálta felül, figyelemmel arra, hogy a többi vádlott tekintetében az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. Az ügy előzményeit illetően rögzíthető, hogy a VI.r. vádlottal és 6 társával szemben még

1. január 15-én a Soproni Városi Ügyészség emelt vádat. A Soproni Járásbíróság az ügy áttételét rendelte el a Győri Törvényszék Katonai Tanácsához, majd a Győri Törvényszék Katonai Tanácsa az ügyet négy vádlott vonatkozásában elkülönítette, az elkülönített ügyet pedig áttenni rendelte a Soproni Járásbírósághoz. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ügy elkülönítésének feltételei a Be.
2. §-ában írt feltételei nem álltak fenn, figyelemmel arra is, hogy jelen eljárásban elbírált ügy társtettese az elkülönített eljárásban nyert elbírálást. Mindez megnehezítette az ügyben a bizonyítási eljárás lefolytatását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács nem a Be.
3. §

(1)bekezdésében írt határidő betartásával járt el és az ügyet késedelmesen tűzte ki tárgyalásra. A másodfokú bíróság észlelte, hogy a tárgyaláson jelen nem lévő védőnek csak az ítélet rendelkező része került kézbesítésre nyilatkozattétel végett, amely szintén nem felel meg a büntetőeljárás szabályainak. Mindezek az eljárási szabálysértések azonban nem jelentettek olyan, a Be. 375. §

(1)bekezdésében írt eljárási szabálysértést, amely miatt az ítélet hatályon kívül helyezését kellett volna elrendelni. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, ennek során megvizsgálta VI.r. vádlott azon védekezését, mely szerint a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, és nem is volt jelen a helyszínen. A bíróság számba vette a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat, köztük a híváslisták adatait, valamint a rendőri jelentést arra vonatkozóan, hogy a rendőrség tudomása szerint kit takar a ... név, valamint tárgyalásán kihallgatta tanú1-t. tanú1 önmagát is bűncselekmény elkövetésével vádolva a VI.r. vádlottra terhelő vallomást tett, mely szerint ő is részt vett a vonatok megfestésében. A bíróság értékelte továbbá az eljárás során beszerzett szakértői véleményt, és mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a konkrét rongálási kár pontosan nem határozható meg, nem kizárt, hogy az nem éri el a bűncselekményi értékhatárt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács a szükséges bizonyítékokat számba vette, és a logika szabályai szerint adott számot a bizonyítékokat értékelő tevékenységéről. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy tanú1nak érdekében állna a VI.r. vádlottra terhelő vallomást tenni, vállalva a hamis tanúzás következményeit. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa megállapította, hogy az elsőfokú ítélete megalapozott, az mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt elfogadta felülbírálata alapjául. A VI.r. vádlott felmentése érdekében előterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság nem találta alaposnak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a védő által előterjesztett érvek lényegében a bizonyítékok újraértékelésére irányulnak, ezért a Be. 351. §

(1)és Be. 352. §

(3)bekezdése alapján eredményre nem vezethetett. A másodfokú eljárásban nem merült fel további bizonyítási eljárás lefolytatásának szükségessége, új tényekre, új bizonyítékokra történő hivatkozás nem hangzott el. Az előzőek alapján a másodfokú bíróság a felülmérlegelés tilalmára is figyelemmel az elsőfokú katonai tanácstól nem értékelhette eltérően a bizonyítékokat, és a megállapított tényállást irányadónak találta a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a Btk. 2. §

(2)bekezdése alapján a cselekmény elbírálásakor hatályos büntető törvénykönyvet alkalmazta, mivel az a VI.r. vádlott cselekményének kedvezőbb elbírálását teszi lehetővé. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a VI.r. vádlott bűnösségére, és helyesen minősítette azt a Btk. 371. §

(1)-

(2)bekezdés b./ ba./ pontjába ütköző társtettesként, folytatólagosan elkövetett rongálás vétségének. A másodfokú bíróság nem értett egyet azzal, hogy a vád, illetve az ítélet pontatlan lenne, mivel VI.r. vádlott cselekvőségét nem rögzítette. Az irányadó tényállás szerint VI.r. vádlott három társával falfirka módszerével megrongálták a vasútállomáson veszteglő vonatszerelvényt

1. december 03-ról 04-re, illetve december 27-ről 28-ra virradó éjszaka. A társtettesi minőségre figyelemmel nem szükségszerű, hogy a vádlottak egy-egy részcselekményét a bíróság rögzítse, hiszen a társtettesi minőségből adódóan azt együttesen valósították meg és a megvalósított cselekmény egészéért együttesen terheli őket a felelősség. A büntetés enyhítése érdekében előterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság alaposnak találta. A VI.r. vádlott terhére csekélyebb súlyú vagyon elleni cselekményt rótt az elsőfokú bíróság, amely elkövetésére közel öt éve került sor. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú katonai tanács ítéletét megváltoztatta, és a hasonló bűncselekmény miatt még a törvénnyel összeütközésbe nem került vádlottal szemben a védői indítvánnyal egyezően a Btk.
2. §

(1)bekezdésében írt megrovás intézkedést alkalmazott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott terhére rótt bűncselekmény annak elbírálásakor már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy vele szemben a legenyhébb büntetés alkalmazása is szükségtelen. A másodfokú bíróság egyúttal felhívja a vádlott figyelmét, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a rendelkező részben írt változtatással együtt helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. október
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Győri Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete VI.r. vádlott vonatkozásában a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. október
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke