A Fővárosi Ítélőtábla a Szegedi & Gerencsér Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Fenyő Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen szállítmányozási díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- december 3-án kelt 8.G.40.306/2015/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 30.000 (Harmincezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes
- és
- években szóban rendszeresen megbízta a felperest zöldség- és gyümölcsküldemények továbbításának megszervezésével. Ebben az időszakban a felperes által teljesített megbízások szállítmányozási díját az alperes a számlák alapján kifizette, kivéve a jelen perben érvényesített díjakat. A felperes 1.750 euró díjról állított ki számlát
- július 19-i felrakással és
- július 21-i lerakással 23 tonna citrom fuvarozásának megszervezésével kapcsolatban. A felperes a tényleges fuvarozással a G...... Transport Kft.-t bízta meg, aki számlákkal igazolta a fuvarozások teljesítését. A felperes 1.700 euróról állított ki számlát 22.5 tonna szilva fuvarozásának megszervezésével kapcsolatban, a fuvarozást a ... Kft. végezte. A nemzetközi fuvarlevél szerint a címzett
- július 31-én a küldeményt átvette. A felperes a G...... Transport Kft.-t bízta meg az alperes megrendelése alapján áru továbbításával. Ez a fuvarozás meghiúsult, ezért a G...... Transport Kft. 150 euró meghiúsult fuvarral felmerült költséget számlázott le a felperes részére, aki ugyanezt az összeget az alperes részére továbbszámlázta. A felperes 1.050 euró szállítmányozási díjról állított ki számlát 23 tonna gyümölcs
- szeptember 16-i felrakással és
- szeptember 17-i lerakással történő megszervezésére. A nemzetközi fuvarlevél szerint a fuvarozó a címzett részére kiszolgáltatta a küldeményt. A felperes a fenti esetekben a tényleges fuvarozók részére a fuvardíjat kifizette. A felperes
- október 25-én fizetési felszólítást küldött az alperesnek a fenti négy számla alapján - a 4.650 euróból levonva az alperesnek az általa kiállított számlával teljesített 750 eurót - 3.900 euró megfizetésére szólította fel az alperest. Az alperes a
- november 7-én kelt válaszában részben beszámításra, részben az eredeti számla hiányára hivatkozott. A felperes
- március 6-án 3.900 euró és késedelmi kamata tekintetében felszámolási eljárás iránti kérelmet nyújtott be, amelyet a Fővárosi Törvényszék az 51.Fpk.01-14-001707/
- számú
- május 6-án kelt végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasított, mert a felperes a kérelmétől elállt és kérte az eljárás megszüntetését. A felperes a fizetési meghagyásból ellentmondás folytán perré alakult eljárásban módosított keresetében az alperes a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján 3.900 euró szállítmányozási díj, ennek elsődlegesen a számlák fizetési határidejét követő naptól, másodlagosan 2.850 euró tekintetében a fizetési meghagyás kibocsátásának napjától, 1.050 euró tekintetében a módosított kereseti kérelme benyújtásától a Ptk. 301/A. §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a megbízásokat az alperes részére teljesítette, azt nem is vitatta, a számlákat befogadta, csak beszámítási igénye volt. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte, vitatta annak jogalapját, mert állítása szerint sem szóban, sem írásban nem jöttek létre a felek között a felperes keresetében állított szerződések. 2013 júniusáig valóban volt jogviszony közöttük, az általa adott megbízás alapján azonban az ezért járó díjat megfizette. A Fővárosi Törvényszék a
- december 3-án kelt 8.G.40.306/2015/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 3.900 eurót, 2.850 eurónak
- november
- napjától, 1.050 eurónak
- április 13-ától a megfizetés napjáig számított késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes Európai Központi Bank által meghatározott mértékű alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékű kamatát, és 119.500 forint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozata indokolása szerint a felperes ügyvezetőjének előadása és L.K. tanúvallomása igazolta, hogy az alperes megbízásából szervezte meg a felperes a perbeli fuvarokat. A csatolt okiratok alapján a felperes kötötte meg a fuvarozási szerződéseket, a nemzetközi fuvarlevelek szerint az áruk továbbítása megtörtént, a címzettek fenntartás nélkül átvették a küldeményeket. Az alperes ügyvezetője az elsőfokú eljárásban arra hivatkozott, hogy a
- november 7-én kelt levélben foglalt beszámítás a jövőben végzendő fuvarozási szolgáltatásokra vonatkozott, ugyanakkor a levélben a már elvégzett szolgáltatás beszámítását közölte. A
- október 31-én kelt fizetési felszólítás összegszerűségét az alperes nem kifogásolta a
- november 7-én kelt levelében, hanem beszámításra hivatkozott és a 20130266 sorszámú számla eredeti példányát, a nemzetközi fuvarlevél hiányát, valamint a számla fizetési határidejét kifogásolta. Az alperes ebben a levélben nem hivatkozott a jogviszony és a felperesi teljesítés hiányára. A felperes ügyvezetőjének előadása, H.L. és S.B. tanúk vallomása alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felek között a fuvardíj beszámításáról nem jött létre megállapodás a .....-TÓ Kft. tartozásába. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek között a Ptk.
- §-ában szabályozott szállítmányozási szerződések jöttek létre. A felperes a küldemények továbbításához szükséges fuvarozási szerződéseket megkötötte, ezért a Ptk.
- §-a alapján a 3.900 euró szállítmányozási díjra jogosult. A késedelmi kamat kezdő időpontját a keresettől eltérően állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását és költségekben marasztalását. Változatlanul állította, hogy sem áruszállításra, sem szállítmányozásra a felperes által a per tárgyává tett ítélet vonatkozásában megbízást nem adott, a felek között szerződés sem szóban, sem írásban, sem bármilyen más módon nem jött létre. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által ebben a körben lefolytatott bizonyítás teljes mértékben eredménytelen és sikertelen volt, ezért az elsőfokú bíróság a perbeli tényekkel és az ügyben keletkezett iratokban foglaltakkal ellentétes álláspontra helyezkedett. Álláspontja szerint a felperes keresete, illetve az elsőfokú eljárás során előterjesztett beadványai nem tartalmaztak semmilyen bizonyító erővel rendelkező dokumentációt arra vonatkozóan sem, hogy az alperes a megbízásokat milyen módon teljesítette. Szerződés hiányában a felperesnek szállítmányozási díjjal sem tartozik. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban becsatolt dokumentumokkal, illetve tanúvallomásokkal kétséget kizáróan bizonyította, hogy az alperessel szóban szállítmányozási szerződést kötött, illetőleg azt, hogy a szállítmányozásokat ténylegesen elvégezte, amely alapján az alperes köteles a részére járó szállítmányozási díjakat megfizetni. Előadta, hogy a peres eljárást megelőzően az alperesnek rendszeresen áruszállítási tevékenységet végzett különböző fuvarozó cégek igénybevételével, ezért a jó viszonyra tekintettel az alperessel nem írásban, hanem szóban kötötte meg a megállapodásokat. Ezen szóbeli megállapodások alapján lépett szerződéses viszonyba a speditőr cégekkel, akik az alperes által megjelölt időben és helyeken a tehergépjárművel megjelentek, a megjelölt küldeményeket felvették, és a fuvarozást elvégezték. A szállítmányozási munkákat tehát az alperes megbízásából az alperes javára rendelte meg, a fuvarozási szerződéseket a saját nevében kötötte meg. Az alperes javára végzett fuvarozások lebonyolításában szállítmányozóként való részvételét egyrészt a tanúvallomások, másrészt az a tény igazolja, hogy az elsőfokú eljárásban becsatolt fuvarokmányok más módon nem kerülhettek a birtokába. A számlák megküldését, illetve a szerződéses jogviszony fennállását az a tény is bizonyítja, hogy az alperes a követelésre nem tett teljesítést vitató nyilatkozatot az elsőfokú per megindulásáig, csak egyes dokumentumok hiányára hivatkozott, illetőleg állítólagos beszámítási igényére. Az alperes a számláikat befogadta, az elsőfokú per megindulásáig nem hivatkozott arra, hogy a számlák mögött nem áll teljesítés. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban feltárt bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy az alperessel szembeni követelése alapos, az eljáró bíróság a bizonyítékok értékelése során az eljárási szabályok megtartása mellett helyes és okszerű megállapításra jutott, ezért az ítélet megalapozott. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytálló jogi következtetéssel kötelezte az alperest a szállítmányozási díjak megfizetésére. A Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A bíróság mérlegelése kiterjed egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékoknak és a felek, valamint a per egyéb résztvevői magatartásának egybevetésére és a maguk összességében való értékelésére. Az elsőfokú bíróság ezen rendelkezésnek megfelelően járt el és az összes bizonyíték mérlegelése alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a peres felek között a szállítmányozási szerződések szóban létrejöttek, azok teljesítését a felperes nemzetközi fuvarlevéllel bizonyította, ezért a felperest megilletik a keresetben általa érvényesített szállítmányozási díjak. A jogszerű mérlegelésen alapuló tényállás a másodfokú bíróságot is köti ( BH2006. 403.), ezért a másodfokú eljárásban nem volt lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére, figyelemmel arra a tényre is, hogy az alperes fellebbezése semmi olyan tényt vagy körülményt nem tartalmaz, amelynek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetésre juthatott volna. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján - érdemben annak helytálló indokaira tekintettel - helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. § alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban a felperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült költséget meg kell fizetnie a felperes részére. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003 (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján mérlegeléssel, a ténylegesen kifejtett ügyvédi munkára tekintettel határozta meg. Az alperes a fellebbezésén az eljárási illetéket lerótta, ezért fellebbezésének eredménytelenségére tekintettel azt maga köteles viselni. Budapest,
- szeptember
- Dr. Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Pusztai Anita s.k. bíró