Kfv.35096/2016/6 – Kúria

(1)bekezdés folytán nem csökkentik az adó alapját. A kereseti kérelem [4] A felperes arra hivatkozva kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát, hogy az általa igénybe vett szolgáltatás közvetített szolgáltatás volt, csökkenti a hipa alapját. Az elsőfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. [6] Megállapította, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, az ellenőrzés során a számlák kijavítására nem volt lehetőség, a szerződéses láncolat pedig a hipa esetében nem bír jelentőséggel, azt nem kellett feltárnia alperesnek. [7] A hipa alapja közvetített szolgáltatások értéke címén csak kógens jogszabályi feltételek megléte esetén csökkenthető. Mind a Megbízóval, mind az M.Kft-vel kötött szerződések alapján egyértelműen jutalék ellenében végzett biztosításközvetítői tevékenységről volt szó. A tevékenység a Htv. 52.§ 40) pontjának megfelelően csak akkor minősül közvetített szolgáltatásnak, ha az adóalany az általa vásárolt szolgáltatást a saját szolgáltatása mellett értékesíti változatlan formában. A felperes azonban az M.Kft-től vásárolt szolgáltatáshoz a nem kapcsolt saját szolgáltatást. A későbbiekben rögzítette, hogy biztosításközvetítői tevékenységnél nincs olyan szolgáltatás, amelyet változatlan formában tovább lehetne számlázni. Erre tekintettel irreleváns, hogy a közvetítés ténye a szerződésekből, számlákból megállapítható-e. Az alkalmazott jogszabályok körében értékelte és elemezte a számvitelről szól 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) közvetített szolgáltatás fogalmát definiáló 3.§

(4)bekezdés 1) pontját. [8] Az is megállapítható, hogy a felperes által kötött szerződés nem eredménykötelem, így nem minősíthető vállalkozási szerződésnek. A biztosításközvetítői szerződés nem tartozik ebbe a körbe, a jutalék, mint teljesítménybér nem egy szolgáltatás, amit változatlan formában lehetne közvetíteni. Hivatkozott a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) Kfv.V.35.336/2009/

1. számú ítéletére. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását indítványozta, másodlagosan az adóbírság és pótlék elengedését kérte. Kérte továbbá, hogy a felülvizsgálat során a Kúria a jogerős ítélet meghozatalát megelőzően előadott érveit is vegye figyelembe. [10] Álláspontja szerint a tényállás tisztázási kötelezettség vizsgálata során megállapítható a közvetítés lehetősége, illetőleg ténye, az egyes hiányzó elemek javíthatók lettek volna, a közvetített szolgáltatás megállapítása a szerződés céljából és az életszerű gazdasági folyamatból egyértelműen beazonosítható lett volna. A kapott szolgáltatás a felperes által nem megváltoztatható, így változatlan módon került közvetítésre. [11] Az elsőfokú bíróság Kfv.V.35.336/2009/
2. számú eseti döntésre való hivatkozása téves, mert az jelen ügyben irreleváns. Álláspontja szerint a szerződésből a közvetítés lehetősége-, a számlákból a közvetítés ténye egyértelműen megállapítható. A felperes olyan szolgáltatást közvetített, amelyek már korábban, az ügynökök/közvetítők tevékenysége folytán létrejöttek, azok összetételét a felperes nem változtathatta meg, azokat változatlan formában értékesítette tovább. Sem a felperes, sem közvetlen partnerei nem állnak kapcsolatban sem a biztosítóval, sem a biztosítási ügynökkel, sem a biztosítottal. [12] Hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló
3. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.)
4. §-ának sérelmére. [13] Kérte, hogy amennyiben a Kúria a jogerős ítélet indokaival értene egyet, engedje el az adóbírságot és a késedelmi pótlékot. [14] Az alperes ellenkérelmét követően a felülvizsgálati kérelem kiegészítése megnevezésű beadványt nyújtott be, melyben további, újabb indokokkal vitatta a jogerős ítéletet. [15] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását azért indítványozta, mert az elsőfokú bíróság a tényeknek megfelelő döntést hozott. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [17] A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (Pp. 272.§

(2)bekezdés, 275.§

(2)bekezdés, BH

2. KGD
3. 262.). A felülvizsgálati kérelem kereteire vonatkozó szabályt tartalmaz a Pp. 273.§-ának

(5)bekezdése is, amely szerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. Ennek következtében a Kúria a felperesnek a felülvizsgálati kérelmet követő beadványát csak annyiban vette figyelembe, amennyiben a kérelemmel összhangban állt, azt meghaladóan mellőzte értékelését. [18] Az adóbírság és a késedelmi pótlék tekintetében a felperes nem terjesztett elő kereseti kérelmet, így ezekről az elsőfokú bíróságnak sem kellett rendelkezni. A jogerős ítélet ilyen tartalmú megállapításai hiányában ezen kérdéseket a Kúria nem vizsgálhatja. Ugyancsak nem folytatott érdemi vizsgálatot a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó 8.§-ára nézve, a felperes ugyanis nem jelölte meg, hogy ezen jogszabályi hely sérelme mivel következett volna be. [19] A Htv. 39. §

(1)bekezdése szerint az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel, továbbá az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével. Felperes felülvizsgálati kérelemben foglalt előadása szerint a vitatott tételek közvetített szolgáltatásokból származnak, ezért a Kúria a továbbiakban ennek megfelelően vizsgálta a jogerős ítélet megalapozottságát. [20] A Htv. és az Sztv. viszonyában a Kúria rögzíti, hogy a hipa önálló adónem, az adó alapjának meghatározása más törvényektől független, önállóan szabályozott terület. Ennek folytán az, hogy a Htv. számviteli fogalmakat alkalmaz az adónemi szabályozásban, csak annyiban vehető figyelembe, amennyiben annak maga a Htv. teret enged, azaz amennyiben a Htv. nem tartalmaz önálló fogalom meghatározásokat. A közvetített szolgáltatás meghatározására a Htv. az 52.§ 40) pontjában saját definíciót tartalmaz, így az ezzel a tartalommal, és - az alapvető szövegegyezőség ellenére - nem az Sztv. szerintiként alkalmazandó a hipa alapjának megállapítása során. [21] A Htv. 52.§ 40) pontja szerint a közvetített szolgáltatások értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. [22] A Htv. 52.§ 40) pontja szerinti közvetített szolgáltatásra alapított adóalap csökkentésnek tehát több együttes feltétele van: az adóalanynak az alvállalkozóval és megrendelővel írásban megkötött szerződése, melynek utalnia kell a szolgáltatásközvetítés lehetőségére is, valamint a közvetítés tényét tartalmazó számla kibocsátása, és az, hogy az érintett szolgáltatás változatlan formában kerüljön továbbértékesítésre. (A Htv. 52.§ 32) pont szerinti alvállalkozói teljesítés esetén nem előírás a közvetített szolgáltatásra vonatkozó számlázási követelmény.) Az adóalap csökkentésnek - a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben nem feltétele, hogy az adóalany a közvetített szolgáltatás mellett saját szolgáltatást is számlázzon. [23] A közvetített/közvetíthető szolgálatatás meglétének vizsgálata során az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott a Kúria Kfv.V.35.336/2009/5. számú ítéletére. A felperes felülvizsgálati kérelmében tényszerűen hivatkozott arra, hogy sem ő, sem közvetlen partnerei nem állnak kapcsolatban sem a biztosítóval, sem a biztosítási ügynökkel, sem a biztosítottal: az érintett biztosítási jogviszonyoknak nem résztvevői. A felperes ügynökök és a leendő partnerek közvetítésére, ezen keresztül „ügyletszerzésre", az M.Kft. új ügyfelek keresésére, tájékoztatására, ügyfelek teljes körű gépjármű biztosításainak kezelésére, napi aktuális rendben tartására, új lehetőségekről való tájékoztatásukra szerződött. A felperest akkor illette meg jutalék, ha a Megbízó és szerződő partnere között létrejött szerződés teljesítése megtörtént, a szerződési érték 15%-ában - a számlák szerint: jutalék kalkuláció alapján - honorálták és ő maga is jutalékot fizetett az M.Kft. részére. A felperes által számlázott és kifizetett összeg a Megbízóval jogviszonyban álló ügyfelek által megkötött biztosítások után járó, százalékosan előírt jutalék, azaz nem az M.Kft. által beszerzett és a felperes részére változatlanul tovább közvetített valamely szolgáltatás ellenértéke. Ilyen szolgáltatás hiányában a hipa alapjának Htv. 39.§

(1)bekezdés szerinti meghatározása során nem kerülhet sor a Htv. 52.§ 40) pontjának alkalmazására, a nettó árbevételnek a közvetített szolgáltatás értékével való csökkentésére. [24] Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján, az indokolás [22] pont szerinti korrekciójával, hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [25] A hipa alap csökkentésnek nem feltétele, hogy az adóalany a közvetített szolgáltatás mellett saját szolgáltatást is számlázzon. [26] A hipa alapjának meghatározása során szolgáltatás hiányában nem kerülhet sor a nettó árbevétel közvetített szolgáltatás ellenértékére hivatkozással történő csökkentésére. Záró rész [27] A pervesztes felperest a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a Kúria a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. [28] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest. [29] A felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. a Kúria a felperes indítványára Budapest,

1. szeptember
2. dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Sisák Péter sk. bíró