Bhar.407/2016/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés), valamint ezzel halmazatban 1 rb. adócsalás bűntettében (1978. évi IV. tv. 310. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés). Ezért halmazati büntetésül a vádlottat 1 év 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év vezető tisztségviseléstől való eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását az elsőfokú bíróság 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Kimondta, hogy a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha a próbaidő alatt megállapítják, hogy a szabadságvesztés végrehajtását kizáró ok ellenére függesztették fel, vagy az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. A vádlott esetében 9 362 000 Ft összeg erejéig vagyonelkobzás elrendelésére került sor. Az elsőfokú bíróság kimondta, hogy a vádlott köteles az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentettek be a vádlott és meghatalmazott védője elsődlegesen felmentésért, míg másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett. A másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék 2016. április hó 14. napján kihirdetett ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta akként, hogy a vádlottat az ellene 1 rb. adócsalás bűntette (1978. évi IV. tv. 310. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. A börtönbüntetés tartamát 1 évre, míg a büntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 2 évre enyhítette. Mellőzte a vagyonelkobzás elrendelésére vonatkozó ítéleti rendelkezést. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A másodfokú ítéletet az ügyész a nyilatkozattételre nyitva álló törvényes határidőn belül tudomásul vette, míg a vádlott és a védő felmentésért elsődlegesen, másodlagosan enyhítésért, továbbá a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezéséért jelentettek be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség a másodfokú ítélet megváltoztatását indítványozta, vagyonelkobzás alkalmazását a vádlottal szemben, egyebekben a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A Debreceni Ítélőtáblához eljuttatott beadványában a védő fellebbezését elsődlegesen hatályon kívül helyezés érdekében tartotta fenn, mivel álláspontja szerint mind az első-, mind a másodfokú ítéletben az indokolási kötelezettség megsértése érhető tetten, sem az első-, sem a másodfokú bíróságok a rendelkezésre álló összes bizonyítékot nem értékelték, mérlegelték, mindez a mulasztás oly nagymértékű, mely az ítélet egészére kiható abszolút eljárási szabálysértés, egyértelműen hatályon kívül helyezéshez vezethet. Ezen túlmenően a védő azon álláspontját is kifejtette, hogy a szükséges és lehetséges bizonyítást teljes körűen nem vette fel sem az első-, sem a másodfokú bíróság, amely megalapozatlanságot eredményezett. Kitért arra a védő, hogy amennyiben a harmadfokú bíróság nem ért egyet álláspontjával a hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás körében, ebben az esetben bizonyítottság hiányában a vádlott felmentésére tesz indítványt. Kifogásolta egyébként a védő az adócsalás bűntette minősítését is, áfa adónemben a folytatólagosság megállapítását, továbbá felvetette a közvetett tettesség problémakörét. A védő beadványában harmadsorban az enyhítés végett is bejelentett fellebbezését fenntartotta, indítványozta, hogy amennyiben a harmadfokú bíróság felülbírálatra alkalmasnak találja a másodfokú bíróság határozatát, úgy az alkalmazott joghátrányok körében a szabadságvesztés büntetést pénzbüntetésre enyhítse, illetőleg a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetést mellőzze. A vádlott fellebbezése a Be. 386. §

(1)bekezdés c) pontja alapján joghatályos (BH.2010.180.). A Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt a Be. 387. §

(1),

(2)és

(4)bekezdései alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróságok a perrendi szabályok betartásával jártak el az ügyben. A törvényszék a másodfokú eljárás során helytállóan észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének alapvetően eleget tett, azonban elmulasztotta ismertetni az elsőfokú tárgyaláson a nyomozati iratok 1445-1450. oldalán található kiegészítő igazságügyi könyvszakértői véleményt, melyre ugyanakkor tényállást alapított. A másodfokú bíróság erre tekintettel a Be. 353. §

(1)és

(2)bekezdései szerint bizonyítás felvételét rendelte el az eljárási szabálysértés kiküszöbölése érdekében, mely szabálysértés gyakorlatilag részbeni megalapozatlansághoz vezetett. A törvényszék tárgyalást tartott, ismertette a kiegészítő igazságügyi könyvszakértői véleményt, mely ismertetéssel így a tényállás megalapozottá vált. Az ítélőtábla nem osztotta a védő azon álláspontját, miszerint az első- és a másodfokú bíróságok indokolási kötelezettségüknek oly nagymértékben nem tettek volna eleget, hogy ezáltal a megállapított tényállás felülbírálatra alkalmatlan lenne. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság körültekintően eleget tett indokolási kötelezettségének, részletes indokát adta annak, hogy mely tényeket miért rögzített a tényállásban, milyen bizonyítékok szolgáltattak alapul a tényállás megállapításának. Itt külön kiemeli az ítélőtábla, hogy a másodfokú bíróság ítéletének

1. oldal
2. bekezdésében kifejezetten utalt a könyvszakértői véleményre, illetőleg a kiegészítő könyvszakértői véleményre, továbbá a szakértői vélemények mellékletére. Éppen az alap könyvszakértői vélemény, illetőleg annak 1-
3. számú mellékletében foglaltak alapján is vált rögzíthetővé, miszerint
4. esztendő I. negyedévében negyedéves áfa bevalló volt a társaság, azonban
5. április hónapjától havi gyakoriságú áfa bevallásra lett volna kötelezett. Részletes indokát adták a bíróságok annak is, hogy az adásvételi szerződés miért tekinthető színleltnek, e körben a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és tanúvallomások is értékelésre kerültek. Kifogástalanul került az megállapításra már az elsőfokú bíróság ítéletében, miszerint a kihallgatott tanúk vallomásait és az azt alátámasztó okirati bizonyítékokat mérlegelve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a ...-t
6. szeptember hó
7. napja után is ... vezette, az érdemi döntéseket ő hozta, a kft. valamennyi üzleti partnerével ő állt kapcsolatban, a kft. bankszámlája felett továbbra is ő volt jogosult rendelkezni. A másodfokú bíróság általi változtatásokkal rögzített tényállás túlnyomórészt megalapozott, az csupán a harmadfokú eljárásban kisebb korrekcióra szorul az iratok tartalma alapján, így a Be.
8. §

(2)bekezdése szerinti nyilvános ülés eredményeként az ítélőtábla a következőképpen pontosítja, egészíti ki a tényállást: Az elsőfokú ítélet

1. oldalán a táblázat összesítésében a bruttó érték alatt 78 450 341 Ft tüntetendő fel, míg az áfa összesen 13 075 054 Ft-ot jelent (könyvszakértői vélemény nyomozati irat
2. lapszáma,
3. sz. melléklet nyomozati irat
4. lapszámán). A harmadfokú nyilvános ülésen a vádlott előadta, hogy jelenleg is gazdasági társaság ügyvezetője, illetőleg 2007 óta folyamatosan különböző gazdasági társaságok ügyvezetője volt. Az így pontosított tényállás most már a Be.
5. §

(1),

(2)bekezdései nyomán irányadó a harmadfokú eljárásban. Az enyhítés végett bejelentett védelmi jogorvoslat alapos. A helyesen megállapított tényállásból okszerűen vontak következtetést az első- és másodfokú bíróságok a vádlott bűnösségére 2 rb. adócsalás bűntettében, amelyből 1 rb. cselekmény folytatólagosan elkövetett (1978. évi IV. tv. 310. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdés). Ugyanakkor a másodfokú bíróságnak a felmentő rendelkezése a különadót illetően az 1 rb. adócsalás bűntette miatt (1978. évi IV. tv. 310. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés) törvényes. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán a harmadfokú eljárásban a további felmentésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezethet. A vádlott terhére rótt cselekmények minősítése és az alkalmazandó joghátrány szempontjából a másodfokon eljárt törvényszék is kifogástalanul alkalmazta az

1. évi IV. tv.
2. §-ában foglaltaknak megfelelően a cselekmények elkövetésekor hatályos büntető anyagi szabályokat. A büntetés kiszabása során a törvényszék helytállóan jelölte meg az enyhítő körülményeknél a jelentős, 9 éves időmúlást, mely meghaladja az elévülési időt, így az viszonylag nagy nyomatékkal bíró enyhítő körülmény. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság által súlyosító körülményként értékelt bűnhalmazatra történő utalás mellőzendő a másodfokú felmentő rendelkezésre tekintettel. A vádlottal szemben 2 rb. adócsalás bűntette miatt került halmazati büntetés kiszabásra. (Kúria 56.BK. vélemény III/
3. szám) Az összes szempontot egybevetve, az
4. évi IV. tv.
5. §-ában meghatározott büntetési cél a
6. §-ban rögzített büntetéskiszabási elvekkel együtt az ítélőtábla álláspontja szerint enyhítő szakasz alkalmazása mellett (
7. évi IV. tv.
8. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés d) pontja) pénzbüntetés kiszabásával is elérhető. Az 1978. évi IV. tv. 51. §

(1)-

(2)bekezdéseinek alkalmazásával az ítélőtábla a vádlottat 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, míg az egy napi tétel összegét 1000 Ft-ban állapította meg a vádlottnak a harmadfokú nyilvános ülésen tett személyes előadása alapján. A vádlott azt nyilatkozta, hogy jelenleg is több cég ügyvezetését látja el. Az 1978. évi IV. tv. 56. §

(1)bekezdése kimondta: foglalkozásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt

1. a)szakképzettséget igénylő foglalkozás szabályainak megszegésével követi el, vagy
2. b)foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el. A

(2)bekezdés szerint a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazása szempontjából foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető a gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója; a szövetkezet igazgatóságának vagy felügyelő bizottságának tagja; a gazdasági társaság vezető tisztségviselője, illetve felügyelő bizottságának tagja vagy egyéni vállalkozó. Az adócsalás bűntette bűncselekményeket a vádlott közel 9 évvel ezelőtt követte el, áfa adónemben a költségvetést 9 362 000 Ft összeggel károsította meg, míg társasági adónemben 3 457 000 Ft-tal. A vádlott elmondása szerint a cselekmény elkövetésének ideje óta folyamatosan gazdasági társaságok vezető tisztségviselőjeként tevékenykedik, nincs adat arra, hogy az eltelt időszak alatt újabb büntetőeljárás indult volna nevezettel szemben. A vádlott a vezető tisztségviselésből származó jövedelméből látja el családját, így az ítélőtábla az összes szempontot egybevetve arra a meggyőződésre jutott, hogy amennyiben a lehetőségként biztosított foglalkozástól eltiltás mellékbüntetést alkalmazná, ebben az esetben az a büntetésen túlmutató hátrányt jelentene ténylegesen, hiszen a családjának megélhetését nem tudná a vádlott biztosítani eddigi keresőfoglalkozása alapján. Az eset összes körülményét egybevetve, mérlegelve, az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazása nem indokolt a vádlottal szemben, így azt mellőzte a másodfokú határozatból. Az elsőfokú bíróság a vádlott esetében 9 362 000 Ft összeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A vagyonelkobzás elrendelésére vonatkozó ítéleti rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte. A törvényszék álláspontja helyességének indokául felhozta a Kúria 95. sz. BK. véleményének III. pontjában kifejtetteket. A törvényszék utalt a kétszeres elvonás tilalmára, illetőleg kiemelte, miszerint arra nézve, hogy a vádlott gazdagodott volna a be nem fizetett adók kapcsán, adat nem merült fel, ekként vagyonelkobzás alkalmazásának nincs helye vele szemben, míg a .... felszámolásra került. Sem az elsőfokú bíróság, sem a másodfokú bíróság vagyonelkobzással kapcsolatos rendelkezése nem megalapozott. A Be. 387. §

(4)bekezdése értelmében a harmadfokú bíróság a megtámadott másodfokú ítéletnek az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére, a pártfogó felügyelet elrendelésére, a lefoglalásra, a polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezését hivatalból felülbírálja. A Be. 388. §

(2)bekezdése rögzíti, hogy a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak. A nyomozati iratok mellékleteként szereplő

1. számú melléklet tartalmazza a NAV Borsod-AbaújZemplén Megyei Adóigazgatóság által megküldött iratanyagot. Ebben az iratanyagban
2. sorszám alatt található jegyzőkönyv, mely
3. május 19-i keltezésű, ehhez kapcsolódóan
4. sorszám alatt található meg az az adóhatósági határozat, amely
5. június 29-ei keltezésű, majd az első befűzött adóhatósági határozat ennek a
6. június 29-ei határozatnak a módosítása. A módosított határozat
7. augusztus
8. napi keltezésű. A határozat rendelkező részében szerepel, miszerint az adott határozat - fellebbezés hiányában - a kézbesítéstől számított 30 nap elteltével emelkedik jogerőre. A hivatkozott anyagokban a vádbeli időszakot felölelően áfa adónemben különféle megállapítások találhatóak, azonban egyértelműen az nem állapítható meg, hogy
9. évre vonatkoztatva áfa adónemben az adóhatóság milyen jogerős határozatot hozott a ... esetében. A Kúria
10. sz. BK. véleményének III. pontja tartalmazza, miszerint a költségvetési csalás elkövetőjével szemben akkor, ha a bűncselekmény a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel függ össze, a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű vagyonelkobzást kell elrendelni. A kétszeres elvonás tilalmára tekintettel akkor, ha a kiesett bevétel megfizetésére az annak kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik azzal gazdagodott már kötelezte, nincs helye vagyonelkobzás alkalmazásának. A vagyonelkobzást az elkövetővel szemben, illetve akkor, ha az ilyen vagyonnal nem az elkövető, hanem gazdálkodó szervezet gazdagodott, az utóbbival szemben kell elrendelni (az elkövetéskor hatályos büntető anyagi jogszabályok:
11. évi IV. tv. 77/B. § a) pontja,

(2)bekezdés, továbbá 77/C. §

(4)bekezdése). A vádlott gazdagodása kapcsán az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját osztja egyébként abban, hogy a már nem a formális ügyvezetése alatt álló cég nevében felvett pénzösszegekkel az alvállalkozók felé teljesített kifizetések ellenére is az adó elvonása révén a vádlott gazdagodott. A kifejtettek értelmében a megalapozatlan döntést az ítélőtábla a Be. 376. §

(1)bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ítéletét illetően. A Be. 570. §

(1)bekezdés a) pontja szabályozza, hogy ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatában az elkobzásról, a vagyonelkobzásról vagy az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételéről nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, erről a bíróság az ügyész indítványára, illetve hivatalból utólag határoz. A bíróság eljárására az 569. §

(3)bekezdése az irányadó. Az adott különleges eljárás lefolytatására a Be. 555. §

(1)bekezdés, illetőleg

(2)bekezdés b) pontja értelmében az ügyben első fokon eljáró bíróságnak van hatásköre, illetőleg illetékessége, ezért az ítélőtábla az adott különleges eljárás lefolytatására a Miskolci Járásbíróságot utasította. A különleges eljárásban egyértelműen tisztázni kell adóhatóság megkeresésével is, hogy fennállnake a vagyonelkobzás alkalmazásának feltételei a vádlottal szemben. A szükséges bizonyítás lefolytatását követőn kerülhet abba a helyzetbe az elsőfokú bíróság, hogy érdemben döntsön a vagyonelkobzás kérdésében. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 398. §

(1)és

(3)bekezdései alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta a másodfokú bíróság ítéletét, a vagyonelkobzással kapcsolatos rendelkezést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására utasította, míg egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Be.

1. §ának felhívásával. Szükségessé vált pontosítani a vádlott lakcímét, illetőleg személyi igazolványának a számát. Debrecen,
2. október
3. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Bf.899/2015/
4. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatában írt változtatással jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
5. október
6. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke