Bfv.1885/2015/9 – Kúria

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés c) pont], valamint II. rendű terheltet ezen túlmenően információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 375. §

(5)bekezdés,

(1)bekezdés]. Ezért I. rendű terheltet, mint erőszakos többszörös visszaesőt 12 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. II. rendű terheltet, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 11 év szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés háromnegyed részének [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] kitöltését követő nap. III. rendű terheltet, mint különös visszaesőt 8 év szabadságvesztés büntetésre és 8 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő nap. A kerületi bíróság ítélete ellen mindhárom terhelt tekintetében a terheltek és védőik által bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 2015. július hó 10. napján meghozott 26.Bf.I.7941/2015/10. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban megváltoztatta, hogy a terheltek közösen megvalósított bűncselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntettének nevezte meg. II. rendű terhelt szabadságvesztés büntetését 8 évre, III. rendű terhelt szabadságvesztés büntetését 6 év 6 hónapra enyhítette. A terhelteket közügyektől eltiltásra ítéltnek tekintette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a három terhelt tekintetében a büntetőjogi főkérdéseket illetően helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen I. rendű és III. rendű terheltek közös védője, valamint II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A védők indítványuk alapjaként egyaránt a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjára hivatkoztak, arra, hogy a jogerős ítéletben a terheltek cselekményét a büntető anyagi jog szabályait sértően minősítették csoportosan elkövetett rablás bűntettének, mivel a cselekmény helyes minősítése zsarolás bűntette lett volna, és ehhez képest a kiszabott büntetés is törvénysértően súlyos. Ezen túlmenően II. rendű terhelt védője arra is hivatkozott, hogy a terhelt cselekményével az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettének nem büntethető, alkalmatlan kísérletét valósította meg. Mindkét védő törvényes minősítés mellett a kiszabott büntetések mérséklését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség BF.2011/

1. és BF.343/2016/
2. számú átirataiban a védői indítványokat nem tartotta alaposnak, és a támadott határozat mindhárom terhelt tekintetében hatályában fenntartását indítványozta. Az átiratokban kifejtett álláspont szerint a terheltek rablási cselekménye tekintetében az eljárt bíróságok törvényesen foglaltak állást abban a tekintetben, hogy a terheltek fenyegetése közvetlen és élet, testi épség ellen irányuló volt, amely a sértett akaratát megtörte, ekként az a zsarolással szemben rablásként értékelendő. II. rendű terhelt információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettének kísérleteként értékelt cselekményét pedig a jogerős bírósági ítélet is alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletnek értékelte, ezen túlmenően a büntető anyagi jogszabály már a jogalkalmazóra bízza annak eldöntését, hogy az adott esetben lehetőséget lát-e a büntetés korlátlan enyhítésére, illetve annak mellőzésére. A Legfőbb Ügyészség átiratának kézbesítését követően I. rendű terhelt írásbeli észrevételt terjesztett elő, melyben tartalmilag nem a védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványhoz és az arra tett legfőbb ügyészi észrevételhez kapcsolódott, hanem a jogerős ítélet megállapított tényállásának egyes elemeit vonta kétségbe, és a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta. A Kúria a terheltek védői által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat a Be.
3. §

(1)bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el. Felülbírálata a Be. 423. §

(4)és

(5)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a védők felülvizsgálati indítványaiban meghatározott okokra, valamint a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt, hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértésekre terjedt ki. [Itt szükséges utalni arra, hogy a Be. 423. §

(1)bekezdése kötelezően előírja a felülvizsgálati eljárásra vonatkozóan a jogerős határozatban megállapított tényállás alapul vételét, és kifejezetten tilalmazza a megállapított tényállás támadását, ezért I. rendű terheltnek az írásban megtett észrevételeiben foglaltak érdemben nem voltak vizsgálhatók.] Felülbírálata során a Kúria a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában felsorolt, a Be. 373. §

(1)bekezdés I/

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II.-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést nem észlelt, a védők felülvizsgálati indítványait pedig - a legfőbb ügyészi átiratokban foglaltakkal egyezően - alaptalannak találta. A védők által hivatkozott Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [9] A három terhelt közösen megvalósított cselekménye kapcsán a védők egyaránt a terheltek cselekménye rabláskénti értékelését vonták kétségbe, és annak zsaroláskénti értékelése mellett érveltek. [10] A Btk. 365. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében a terhelteknek a jogerős határozat által felrótt rablás bűncselekményét követi el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, míg a védők által hivatkozott zsarolás bűncselekményét a Btk. 367. §

(1)bekezdése szerint az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz. [11] Mindkét bűncselekmény tényállási eleme a fenyegetés, melynek általános fogalmát a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja fogalmazza meg. [12] A terheltek e cselekménye vonatkozásában a két bűncselekmény elhatárolásának ismérve - miként azt elsőfokú ítéletében már a Budai Központi Kerületi Bíróság is helyesen ismerte fel - a fenyegetés mértéke. [13] Az ügyben született elsőfokú ítélet (12-
2. oldal) és másodfokú ítélet (5-
3. oldal) részletesen tartalmazza az eljárt bíróságoknak egyező álláspontját az elhatárolás kérdéskörben és részletes indokait annak, hogy a védők által hivatkozott zsarolással szemben a terheltek cselekménye milyen indokokra figyelemmel értékelendő rablásként. A Kúria az első- és a másodfokú bíróság jogi indokaival e körben maradéktalanul egyetértett, az általuk kifejtettek kiegészítésre nem szorulnak. [14] Mindkét védő felülvizsgálati érvelésében hangsúlyos elemként jelenik meg a BH 2006.
4. számú eseti döntésben kifejtettek alapul vétele és az arra történő hivatkozás, hogy a két ügy tényállása oly mértékben hasonló, hogy az azonos elbírálást igényel. [15] A Kúria a védők ezen álláspontjával nem értett egyet. A BH 2006.
5. számon közzétett eseti döntés alapját képező ügyben a jelen ügyhöz képest ügydöntő eltérés, hogy amíg ott a terheltek és a sértettek közterületen, szabad térben, rövid időtartamban találkoztak, addig a jelen esetben az ügy sértettjének fenyegetettsége órás nagyságrendben fenntartott volt a távozás lehetősége nélkül (a sértett azonnal rendőri segítséget kért, amint ez a helyzet megszűnt), másrészről pedig az eseti döntésbeli ügyben a fenyegetéssel megszerzett érték egy-kétszáz forintnyi, amelytől a sértettek „könnyebben" megváltak, míg a jelen esetben a veszélyeztetett érték a 200.000 forintot meghaladta, mely tekintetében a megóvási szándék nyilvánvalóan jelentősebb. [16] A védők által felhívott jogesetben kifejtettek ezért a jogerős határozat maradéktalanul helytálló álláspontjának megdöntésére e körben alkalmatlanok. [17] Alaptalan II. rendű terhelt védőjének az a hivatkozása is, amely szerint a terhelt az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettének kísérlete miatt - annak alkalmatlan volta miatt - nem büntethető. [18] A felülvizsgálati indítvány a kísérlet alkalmatlan volta mellett részletesen érvel, ebből feltehető, hogy a védő figyelmét elkerülte, hogy a terhelt elmarasztalására a jogerős határozatban e tekintetben alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet miatt került sor a Btk.
6. §

(3)bekezdésében foglaltak szerint (másodfokú ítélet

1. oldal
2. nagybekezdés). Arra pedig helytállóan mutatott rá a Legfőbb Ügyészség átiratában, hogy a cselekmény jogerős ítéletbeni értékelése a védő által indítványozottal egyező volt, ekként önmagában a jogkövetkezmény alkalmazásának vizsgálatára e körben sincs lehetőség. [19] Mivel a Kúria I. rendű, II. rendű és III. rendű terheltek védői felülvizsgálati indítványát a kifejtettek szerint alaptalannak találta, a támadott határozatot a Be.
3. §-a alapján mindhárom terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. [20] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
4. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §

(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. [21] A Be. 418. §

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdés

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest, 2016. július 13. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Sándor s.k. előadó bíró, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő