Bfv.227/2016/6 – Kúria

(1)bekezdés,

(6)bekezdés b) pont]. Ezért őt 2 év, végrehajtásában 3 évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a polgári jogi igényről. A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság a

1. október
2. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 25.Bf.II.7874/2010/
3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a minősítésnél megjelölte a korábbi Btk.
4. §

(2)bekezdésének c) pontját is, a börtönbüntetést 1 év 6 hónapra enyhítette, mellőzte a végrehajtás felfüggesztését, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte - korrigálta a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést - egyebekben pedig helybenhagyta. II. [3] [4] [5] [6] [7] [8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt: a másodfokú nyilvános ülés távollétében megtartása miatt; hatályon kívül helyezés, és új eljárásra utasítás érdekében. A terhelt indokai szerint önhibáján kívül nem vehette át a másodfokú nyilvános ülésre szóló idézést, mert annak időpontjában Thaiföldön nyaralt, ahol baleset érte, műtötték, így a tárgyalás távollétében történt megtartása törvénysértő, azon nem tudott megjelenni, nem tudott védekezni. Hazaérkezése után is bejelentett lakóhelyén élt. A vele haragos viszonyban lévő felesége a házában nem vehette volna át a másik idézést, mert az nem az ő lakóhelye vagy tartózkodási helye, és nem adott neki meghatalmazást postai küldeményeinek átvételére. Ő valójában ismeretlen helyen tartózkodott, hirdetményi úton kellett volna megidézni, ami elmaradt. A Legfőbb Ügyészség a BF.295/2016/1. számú átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta. A következőképpen érvelt. A terheltnek két elérhetőségi címe volt: az egyik a bejelentett lakóhelye, a másik a tartózkodási helye, amit a nős családi állapot rögzítése mellett rögzített az elsőfokú bíróság a 8. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldalán. A terhelt bejelentett lakóhelyén az idézés kézbesítése 2010. július 20-án és 29-én sikertelen maradt, majd „nem kereste" postai jelzéssel érkezett vissza a másodfokú bírósághoz. Az itteni kézbesítés a Be. 70. §

(7)bekezdése alapján szabályszerű volt. A terhelt tartózkodási helyén a felesége, mint helyettes átvevő [Be. 70. §

(4)bekezdés, 79/

1. (IV.19.) Kormányrendelet
2. §

(1)bekezdés a) pont] - külön alakszerű meghatalmazás szükségessége nélkül - jogszerűen vette át az idézést. Az itteni kézbesítés is szabályszerű volt. A terhelt - amennyiben külföldön tartózkodott - a Be. 43. §

(5)bekezdése alapján köteles lett volna bejelenteni lakóhelyének vagy tartózkodási helyének a megváltozását. Amit elmulasztott, holott [9] ezen kötelezettségére az elsőfokú bíróság figyelmeztette a tárgyalásra szóló idézésében. A terhelt nem tartózkodott ismeretlen helyen, ezért az idézést nem kellett volna a részére hirdetményi úton kézbesíteni [Be. 70. §

(5)bekezdés]. A terhelt védője nem tett észrevételt a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára. A terhelt az észrevételében a felülvizsgálati indítványát fenntartotta, és annak jogalapjául megjelölte a Be. 373. §

(1)bekezdés II.d) pontját. A Be. 43. §

(5)bekezdésében foglalt kötelezettségét nem sérthette meg, mert nyaralása során a külföld sem a lakóhelye, sem a tartózkodási helye. III. [10] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. [11] A bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben a Be. 416. §

(1)bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. §

(1)bekezdésének II.d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. [12] A rendelkezésre álló iratok alapján a Kúria a következőket állapította meg. [13]

1. A terhelt bejelentett lakóhelye
2. július 22-től B.-n, a H. utcában van (nyilvántartás, elsőfokú bíróság
3. sorszámú irat). A
4. február 18-án tartott elsőfokú tárgyaláson rögzítésre került a terhelt ezen lakóhelye, továbbá nős családi állapotával együtt tartózkodási helyeként B.-n a F. utca (elsőfokú bíróság
5. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal). Mivel ennek az adatnak előzménye nem volt, nyilvánvalóan a terhelttől származott. Ekként a terhelt ellenkező állítása a tartózkodási hely hiányára alaptalan. [14]
7. A másodfokú bíróság mindkét címről idézte a terheltet. A terhelt bejelentett lakóhelyén az idézés kézbesítése
8. július 20-án és 29-én sikertelen maradt, majd a kézbesítés második megkísérlésének napját követő öt munkanapon belül azt a címzett nem vette át, így „nem kereste" postai jelzéssel érkezett vissza a másodfokú bírósághoz (másodfokú bíróság
9. sorszámú kitűző végzéséhez fűzött küldemény). [15] Ez megfelelt egyrészt a kézbesítés idején hatályban volt, a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/
10. (IV. 19.) Korm. rendelet
11. §

(1)-

(5)bekezdésében, másrészt a Be. 70. §

(7)bekezdésében foglaltaknak, s így szabályszerű volt. Ugyanis a kézbesítési bizonyítvánnyal (tértivevénnyel) feladott hivatalos iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át. [16] A Kúria hangsúlyozza, hogy a lakóhely vagy tartózkodási hely elhagyása szükségszerűen legalábbis a tartózkodási hely megváltozását jelenti, következésképpen azt a terhelt köteles bejelenteni az eljárást folytatónál. Merthogy a Be. 43. § korábban hatályos

(5)bekezdésének

1. mondata szerint a Magyarország területén élő terhelt köteles a lakóhelyének, illetve a tartózkodási helyének címét, és annak megváltozását az elköltözés után három munkanapon belül annál a bíróságnál, ügyésznél, illetőleg nyomozó hatóságnál bejelenteni, amelyik vele szemben büntetőeljárást folytat. Az erre való figyelmeztetés a bírósági eljárásban a vádirat kézbesítésekor megtörtént. Az „elköltözés" nem kizárólagosan szó szerint értendő, hanem azt jelenti, hogy a terhelt az addig ismert lakóhelyén vagy tartózkodási helyén az eljárás folytatója részéről - bármely okból: véglegesen, avagy ideiglenesen (pl. gyógykezelés, belföldi vagy külföldi utazás) elérhetetlenné válik, s ezáltal nem lehetséges a hivatalos iratok (pl. idézés, értesítés, jogorvoslattal támadható határozat) kézbesítése, illetőleg egyébkénti elérése (pl. elővezetés). A terhelt - amennyiben nem áll valamiféle korlátozás alatt elhagyhatja addigi lakóhelyét vagy tartózkodási helyét, de azt köteles bejelenteni, és egyúttal megjelölni az újabb lakóhelyét vagy tartózkodási helyét. A lakóhelyéről vagy tartózkodási helyéről távollévő terhelt természetesen gondoskodhat a postai küldeményeinek átvételéről meghatalmazott állításával is, erre azonban a jelen ügyben nem került sor. [17] A terhelt az elutazásakor nem tett eleget a változásbejelentési kötelezettségének. Ez önhiba, mert az állított külföldön tartózkodás során bekövetkezett baleset és műtét szükségképpen utólagos lehetett. Ezért a bejelentett lakóhelyén megkísérelt kézbesítés szabályszerűsége önmagában alaptalanná tette az önhibáján kívüli távollétre hivatkozást. [18] A Kúria csakis a teljesség érdekében foglalkozott a másik idézés szabályszerűségének kérdésével. A terhelt tartózkodási helyén a felesége
2. július 21-én vette át az idézést (másodfokú bíróság
3. sorszámú kitűző végzéséhez fűzött küldemény). [19] A 79/
4. (IV. 19.) Korm. rendelet
5. §

(1)bekezdésének

1. a)pontja előírta: ha a természetes személy címzett a kézbesítés időpontjában nem tartózkodik a címben megjelölt helyen és ott nem található meghatalmazottja sem, a postai küldemény - ha a címzett azt nem zárta ki - a címzett ott tartózkodó 14. életévét betöltött közeli hozzátartozójának (Ptk. 685. §
2. b)pontja), mint helyettes átvevőnek is kézbesíthető. A terhelt nem arra hivatkozott, hogy a feleségét kizárta a postai küldemény átvételének lehetőségéből, hanem arra, hogy nem adott neki alakszerű meghatalmazást postai küldemény átvételére. A kettő nem ugyanaz. A terhelt felesége viszont mint közeli hozzátartozó jogosult volt az átvételre, pontosabban a posta jogosult volt a részére történő kézbesítésre. [20] A kézbesítés szabályszerű, ha a hivatalos iratot a címzett vagy helyette a külön jogszabály szerint átvételre jogosult más személy átvette [Be. 70. §

(4)bekezdés

1. mondat]. Tehát a terhelt tartózkodási helyén is szabályszerű volt a kézbesítés. [21] A másodfokú bíróság eljárásában a nyilvános ülésre - miként a tárgyalásra [Be.
2. §

(1)bekezdés

1. mondat
2. fordulat] - a szabadlábon lévő terheltet „idézni kell" [Be.
3. §

(3)bekezdés

1. fordulat]. [22] Az idézés rendeltetése az, hogy biztosítsa a terhelt részvételét a másodfokú bíróság nyilvános ülésén (tárgyaláson), ahol az őt megillető jogokat gyakorolhatja. A bírósági eljárás általános szabálya (Be. XI. Fejezet) szerint, ha a büntetőeljárási törvény másképp nem rendelkezik, a tárgyalás a terhelt nélkül nem tartható meg [Be.
2. §

(3)bekezdés

1. fordulat]. A nyilvános ülésre az e törvényben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók [Be.
2. §

(3)bekezdés]. [23] A másodfokú eljárásban a tárgyalásra és a nyilvános ülésre nem azonos szabályok érvényesülnek. A vádlott távollétében a tárgyalás megtartható, ha a vádlott előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni, illetőleg a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést [Be. 365. §

(1)bekezdés]. Ettől eltér a nyilvános ülésre vonatkozó speciális szabály: a nyilvános ülést a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is meg lehet tartani, s ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a meghallgatása nem szükséges, a fellebbezés elbírálható [Be. 362. §

(3)bekezdés]. [24] A megelőzően kifejtettek értelmében a másodfokú bíróság a nyilvános ülést törvényesen tartotta meg a szabályszerűen megidézett terhelt távollétében. [25] Egyébként - szabályszerű idézés mellett - a távollét oka közömbös, mert a nyilvános ülés elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak [Be. 362. §

(4)bekezdés]. Az indítvány elvi tartalma [26] A másodfokú nyilvános ülésre a terhelt idézése nem volt szabályszerű, így annak a távollétében megtartása törvénysértő volt. A döntés elvi tartalma [27] A másodfokú nyilvános ülésre a terhelt idézése szabályszerű volt, így annak a távollétében megtartása törvényes volt. Záró rész [28] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 424. §

(1)bekezdésének

1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
2. §

(1)bekezdése

1. mondatának
2. fordulata szerinti összetételben eljárva - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - a Be.
3. § alapján hatályában fenntartotta. [29] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
4. §

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. június
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Schulz Oszkárné tisztviselő