A határozat elvi tartalma: A büntetés-végrehajtási intézet részéről a bilincs jogszabályi felhatalmazás alapján történő és indokolt alkalmazása nem sért személyhez fűződő jogot. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.793/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Baka András a tanács elnöke Dr. Kovács Zsuzsanna előadó bíró Böszörményiné dr. Kovács Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Kende Péter Az alperes: Győr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Az alperes képviselője: Dr. Horváth Antal ügyvéd A per tárgya: személyhez fűződő jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Pf.I.20.158/2015/3/I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Győri Törvényszék P.20.915/2014/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 38.000 (harmincnyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 570.000 (ötszázhetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperessel szemben folytatólagosan és üzletszerűen, vezető beosztású, hivatalos személy által, részben hivatali helyzetével visszaélve, részben kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés [2] bűntette miatt folyt nyomozás, 2012 augusztusában bűnszervezet tagjaként való elkövetéssel is meggyanúsították. A felperes előzetes letartóztatását
- július 8-ától
- augusztus 8-áig az alperes büntetés-végrehajtási intézetben hajtották végre. A felperest az alpereshez történő befogadáskor III. biztonsági csoportba sorolták. A felperesre vonatkozó
- június 8-án kelt 40-19/2/151/
- számú egyedi utasítás, és a
- július 18-án kelt 45-109-8/
- számú egyéni kezelési utasítás előírat, hogy a felperessel szemben, mozgásának korlátozására a büntetésvégrehajtási intézeten kívül patentbilincs és bilincstaggal ellátott vezetőszár együttes alkalmazása szükséges. Mindkét utasítás tartalmazta, hogy a felperes az NNI Speciális Bűnözői Csoportok Elleni Osztály vezetője volt és előírta, hogy a felperest az egészségügyi vizsgálatot vagy ellátást végző személlyel büntetés-végrehajtási intézeten belül is - tilos felügyelet nélkül hagyni, magatartását az ügyvédi beszélő során folyamatosan figyelemmel kell kísérni, a mozgáskorlátozás az ügyvédi beszélő során kizárólag a szükséges mértékben enyhíthető. A felperest az érintett időszakban számos alkalommal szállították kórházakba orvosi vizsgálatra, illetve a nyomozással összefüggésben a Központi Nyomozó Főügyészségre, bíróságokra. Valamennyi alkalommal 12 órát meg nem haladó időtartamban bilincset és vezetőszárat alkalmaztak vele szemben. A felperest 4-5 alkalommal a büntetés-végrehajtási intézeten belül az ügyvédi beszélőre is megbilincselve kísérték, azt csak a beszélő időtartamára mellőzték. A felperes előállítása, szállítása, kísérése során ellenállást nem tanúsított, az őrökkel együttműködött, szökést nem kísérelt meg. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes a bilincs jogszerűtlen alkalmazásával megsértette a személyhez fűződő jogait, kérte az alperest 5.700.000 forint nem vagyoni kára és kamatai megfizetésére kötelezni. Kereseti álláspontja szerint az alperes a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló
- évi CVII. törvény 15 §
(1)bekezdését és 17. §
(1)bekezdésében foglalt szükségesség és fokozatosság elvét megsértve alkalmazott vele szemben bilincset kényszerítő eszközként. [4] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Védekezése szerint a bilincs alkalmazására a felperessel szemben, jogszabályi rendelkezés alapján mozgáskorlátozó eszközként került sor. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte, valamint rendelkezett a kereseti illeték viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a perben nem vitásan a felperes a kényszerítő eszköz alkalmazására okot adó magatartást nem tanúsított, vele szemben a bilincs alkalmazására a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (Bvtvr.) perbeli időszakban hatályos 33. §
(4c)bekezdése alapján mozgáskorlátozó eszközként került alkalmazásra. A bilincs mozgáskorlátozó eszközként való használatának részletszabályait a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/
- (VII. 12.) IM rendelet tartalmazza. Az irányadó jogszabályi rendelkezések egybevetésével az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy mozgáskorlátozó eszköz alkalmazására okot adó körülménynek minősülhet - a fogvatartott biztonságra veszélyességének figyelembevételével - a fogvatartott intézeten kívüli őrzése. A perbeli esetben a felperes személyében rejlett az az ok, amely indokolttá tette a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli, illetve az ügyvédi beszélőn a biztonságos őrzés megvalósítása érdekében mozgáskorlátozó eszközként a bilincs használatát. Ebben a körben a biztonsági tiszt tanúvallomását is értékelve figyelemmel kell lenni annak a bűncselekménynek a jellegére (tárgyi súlyára, az elkövetés módjára, a büntetési tétel nagyságára), amelynek gyanúja miatt a felperessel szemben a nyomozást elrendelték, valamint arra is, hogy a felperes fegyveres testület tagja volt és betöltött pozíciója miatt az átlagosnál magasabb szintű ismeretekkel rendelkezik a fegyverek, az önvédelem, továbbá a büntetés-végrehajtási szervezet működési mechanizmusa terén. Mindezekre tekintettel az alperes a Bvtvr.
- §
(4c)bekezdésében írt felhatalmazás alapján jogszerűen alkalmazta a bilincset a felperessel szemben. Intézkedése nem volt indokolatlan, ezért a Ptk. 75. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján a személyiségi jog megsértése nem volt megállapítható, a kereset alaptalan. [7] [8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest az alperes részére a másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte, valamint rendelkezett a fellebbezési eljárási illeték viseléséről. A másodfokú bíróság érdemben egyetértve az elsőfokú bíróság döntésével, a fellebbezésben foglaltakra a következőket emelte ki. A szó köznapi értelmében egyaránt bilincselésről van szó, jogi értelemben azonban különbséget kell tenni a biztonsági intézkedésként (mozgáskorlátozó eszközként), illetve a kényszerítő eszközként történő bilincshasználat között, azok alkalmazásának ugyanis a törvényes feltételei eltérőek. Miután a felperessel szemben a bilincs alkalmazására kizárólag biztonsági intézkedés keretében, mozgáskorlátozó eszközként került sor, alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy vele szemben a bilincs használata kényszerítőeszközként nem volt jogszerű. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a mozgáskorlátozó eszköz alkalmazására okot adó körülménynek minősül a fogvatartott felperes biztonságra veszélyességének figyelembevételével a fogvatartott intézeten kívüli biztonságos őrzése is. A fellebbezési érveléssel szemben a mozgáskorlátozó eszközre okot adó körülmény a konkrét esetben nem valamely feltételezett fiktív helyzet, hanem a felperes személyének a biztonságra való fokozottabb veszélyességét egyértelműen alátámasztó tények voltak. E tényeket megfelelően értékelte az elsőfokú bíróság, amelyek figyelembevételével a biztonságos őrzés megvalósítása érdekében indokoltan került sor a bilincs használatára. A mozgáskorlátozó eszköz jogszerű alkalmazásához pedig nem volt szükség további „konkrét többletcselekmény", a fogvatartás biztonságának megsértésére utaló konkrét magatartás tanúsítására. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tartalma szerint annak hatályon kívül helyezése és a keresetének való helytadás érdekében. [10] Felülvizsgálati álláspontja szerint jogszabályt sértve állapította meg a jogerős ítélet, hogy a bilincselésre mozgáskorlátozó eszközként jogszerűen került sor. A Bvtv., mint magasabb szintű jogszabály, a bilincselést, mint kényszerintézkedés alkalmazását teszi lehetővé abban az esetben, ha arra a fogvatartott okot adott. A végrehajtási szabályként értelmezhető Bvtvr. és a R. a magasabb szintű jogszabállyal ellentétesen teszi lehetővé a bilincs mozgáskorlátozó eszközként való alkalmazását. Ebben a jogi helyzetben kizárólag a magasabb szintű jogszabály alkalmazható. [11] A felperes álláspontja szerint „logikai és rendszertani alapon" sem létezik „kétféle bilincselés" kényszerítő vagy mozgáskorlátozó eszközként, amely a jogerős ítélet álláspontjával szemben jogi értelemben sem különíthető el. Ettől függetlenül a bilincs mozgáskorlátozó eszközként való alkalmazására okot adó körülmény sem volt bizonyított. A R.
- §
(2)bekezdése értelmében ugyanis többletcselekmény szükséges a külön intézkedés bevezetését szükségessé tevő rendkívüli esemény minősítéséhez. Esetében a bilincselés mozgáskorlátozó eszközként való alkalmazása akkor lett volna jogszerű, ha az őrzés más, biztonságos módja nem lett volna megoldható. Fizikai állapota sem támasztotta alá, hogy a szökés megkísérlésének reális veszélye fennállt volna. [12] Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 2. §
(2)bekezdése értelmében a bíróságok a jogalkalmazási tevékenységük során biztosítják a jogszabályok érvényesülését. A bíróságnak nem feladata a jogalkotás - felperes által bírált színvonalának értékelése. A perbeli időszakban hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes esetében a bilincs mozgáskorlátozó eszközként való alkalmazására jogszerűen került sor. [14] Nem vitás, hogy a bilincselés, mint cselekmény technikailag csak egyféleképpen értelmezhető. Tekintettel arra, hogy a bilincs alkalmazására többféle okból, kényszerintézkedésként és mozgáskorlátozás céljából is felhatalmazást ad a jogszabály, súlytalan a felperesnek a „kétféle bilincselésre" vonatkozó okfejtése. [15] A Bvtvr. 33. §
(4c)bekezdése szerint mozgáskorlátozó eszközként testi sérüléssel nem járó módon - rögzítő övvel vagy anélkül bilincs, vezető bilincs vagy a végtag rögzítésére alkalmas más eszköz az intézkedésre okot adó körülmény megszűnéséig, de folyamatosan legfeljebb 12 óra tartamban alkalmazható, ha az elítélt egészségi állapota ezt megengedi. [16] A felperes téves álláspontjával szemben a bilincs mozgáskorlátozó eszközként való alkalmazására okot adó körülményként nem valamely „többletcselekmény", a fogvatartott biztonságot veszélyeztető magatartása adhat alapot, hanem az egyéb körülmények is mérlegelhetők. Ebben a körben helytállóan értékelték az eljárt bíróságok a felperes személyében rejlő okokat az általa elkövetett bűncselekményekkel összefüggésben a biztonságos őrzés megvalósítása érdekében a bilincs alkalmazását a Bvtvr. 33. §
(4c)bekezdés alapján indokoltnak és jogszerűnek. Ezért jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős ítélet a keresetet. [17] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [18] Bvtvr.
- §, Ptk.
- §,
- § Záró rész [19] A Kúria az eredménytelen felülvizsgálattal élő felperest a Pp.
- §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperes ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdései, valamint a 4/A. §
(1)bekezdése alapján megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [20] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes személyes költségmentességére tekintettel a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- október
- Dr. Baka András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: AM tisztviselő