Bhar.13/2016/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.13/2016/

1. szám A Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Győrött, a
2. évi szeptember hó
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntető ügyben a Veszprémi Törvényszék
4. évi december hó
5. napján kihirdetett 1.Bf.261/2015/
6. számú ítéletét megváltoztatja, I.r. vádlott bűnösségének megállapítását mellőzi a további 2 rb., a Btk.405.§./1/ bekezdése szerinti társtettesként elkövetett tartozás fedezete elvonásának vétségében. A közokirat-hamisítás bűntettét társtettesként és folytatólagosan követte el. A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét I.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja. Indokolás: A Veszprémi Járásbíróság a 3.B. 1608/2012/84.szám alatti ítéletével hat vádlott büntetőjogi felelősségéről határozott. Az ítélet három vádlott vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett, így e vonatkozásban az ítélet nem képezte a másodfokú felülbírálat tárgyát. A járásbíróság I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a 2012.évi C. tv. 373.§ /1/ és /3/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő 2 rb. csalás bűntettében, a 342.§ /1/ bekezdés c/ pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettében és a 345.§ szerint minősülő 3 rb. hamis magánokirat felhasználásának vétségben. Ezért halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy az I.r. vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a 2012.évi C. tv.345.§-a szerinti hamis magánokirat felhasználásának vétségben, mint felbujtót. Ezért 60 napi tétel, napi tételenként 2.000 Ft, összesen 120.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés szabadságvesztére történő átváltoztatásáról meg nem fizetése esetére. VI.r. vádlott VI.r. vádlott bűnösségét a 2012.évi C. tv. 373.§ /1/ és /3/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő csalás bűntettében, mint bűnsegéd és a 342.§ /1/ bekezdés c/ pontja szerint minősülő közokirat- hamisítás bűntettében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 1 év 8 hónapi börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a VI.r. vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Székesfehérvári Városi Bíróság 1.B. 604/2009/42.szám alatti ítéletével kiszabott 1 év 6 hónapi börtönbüntetés utólagos végrehajtását. Rendelkezett a polgárjogi igényről és kötelezte a vádlottakat a felmerülés arányában a bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyész I.r. vádlott és VI.r. vádlott terhére, a büntetés súlyosításáért, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának felemelése végett, I. és VI.r. vádlottak valamint védőik elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítésért, III.r. vádlott és védője felmentésért fellebbezett. A Veszprémi Törvényszék az 1.B.261/2015/6.szám alatti ítéletével a járásbíróság ítéletét I.r., III.r. és VI.r. vádlott vonatkozásában megváltoztatta, I.r. vádlott csalási cselekményeit a Btk. 373.§/1/ bekezdés, /2/ bekezdés b/ pont bc/ alpontja és a /4/ bekezdés szerint minősülő 2 rb csalás bűntettének minősítette. I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki további, a Btk. 405.§ /1/ bekezdése szerint minősülő 2 rb. társtettesként elkövetett tartozás fedezete elvonásának vétségében. VI.r. vádlott csalási cselekményeit 2 rb, a Btk. 405.§ /1/ bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett 2 rb. tartozás fedezet elvonása vétségének minősítette. I.r. vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát 1 év 8 hónapra felemelte, a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette és a közügyek gyakorlásától eltiltást kimondó rendelkezést mellőzte. III.r. vádlott vonatkozásában a pénzbüntetés átváltoztatatásának mértékére vonatkozó rendelkezést mellőzte. VI.r. vádlottat a terhére megállapított bűncselekmények miatt 90 napi elzárásra ítélte. Mellőzte az 1 év 8 hónapi szabadságvesztésre, 3 év közügyek gyakorlásától eltiltásra és a Székesfehérvári Városi Bíróság 1.B. 604/2009/42.szám alatti ítéletével kiszabott 1 év 6 hónapi börtönbüntetés utólagos végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket. Rendelkezett a bejelentett polgárjogi igényekről, eljárási illeték megfizetéséről. Egyebekben a Veszprémi Járásbíróság ítéletét I.r., III.r. és VI.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyta. I.r. vádlott vonatkozásában - újabb bűncselekményekben történt bűnösségének kimondása miatt - megnyílt a másodfellebbezés lehetősége. A másodfokú ítéletet I.r. vádlott vonatkozásában az ügyész támadta egyrészt bűnösségének további 2 rb. tartozás fedezete elvonása vétségében történt kimondása miatt, másrészt a kiszabott szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése és vele szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést részben módosított formában tartotta fenn. Hivatkozott arra, hogy az első- és másodfokú bíróságok eljárásuk során a perrendi szabályokat I.r. vádlottat érintően - a másodfokú ítélet jogerősítésétől eltekintve - betartották, a tényállást együttesen megalapozatlansági hibáktól mentesen állapították meg. Ugyanakkor a másodfokú bíróság által az I.r. vádlott bűnösségének további 2 rb. társtettesként elkövetett tartozás fedezete elvonásának vétségben megállapítása téves, mivel e bűncselekmény a vádlott által megvalósított befejezett csalási cselekményekkel látszólagos anyagi halmazatot képez, büntetlen utócselekményként értékelendő. Utalt a fellebbviteli főügyészség arra is, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmények minősítése megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak azzal, hogy a közbizalom elleni bűncselekményét folytatólagosan és társtettesként követte el. A büntetés kiszabásával kapcsolatosan annak az álláspontjának adott hangot, hogy a kedvező személyi körülmények és az egyéb enyhítő körülmények sem indokolhatják I.r. vádlottal szemben a középmértéktől jóval elmaradó büntetést, főként nem felfüggesztett formájában. Ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, a vádlottnak a 2 rb. tartozás fedezete elvonása vétségében történő bűnössége megállapítását mellőzze, a közbizalom elleni bűncselekményét folytatólagosan és társtettesként elkövetettként minősítse, a másodfokon kiszabott büntetés tartamát súlyosítsa, a büntetést végrehajtásában próbaidőre felfüggesztő rendelkezést mellőzze, mellékbüntetésül az I.r. vádlottat tiltsa el a közügyek gyakorlásától, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. A harmadfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség az átiratban foglalt indítványát változatlan tartalommal fenntartotta. I.r. vádlott védője az ügyészséggel egyező álláspontot foglalt el a tekintetben, hogy a befejezett csalási cselekmények mellett a 2 rb. hitelsértés vétsége halmazatban nem állapítható meg I.r. vádlott terhére. Nem vitatta ugyanakkor, hogy a törvényszék a vagyon elleni bűncselekmények kapcsán megállapítandónak látta az üzletszerűséget, mint minősítő körülményt is, erre tekintettel a csalási cselekmények eggyel súlyosabb minősítését. Nem tudta ugyanakkor osztani a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi indítványt hivatkozva arra, hogy I.r. vádlott 2010-ben felhagyott korábbi életvezetésével, azóta rendezett családi körülmények közt él, Ausztriában bejelentett munkahellyel rendelkezik. Az ebből származó jövedelméből képes és hajlandó is reparációt nyújtani a megkárosított pénzintézetek felé. Az X. Zrt-nek, - annak beleegyezésével - részletekben téríti meg az okozott kárt. Ennek igazolására a védő csatolta a pénztári befizetési számlákat is. Hivatkozott a védő arra is, hogy mindezt az Y. Zrt. számára is felajánlotta a vádlott, melyre a pénzintézet ez ideig nem reagált. Álláspontja szerint a bűncselekmények elkövetése óta eltelt jelentős időmúlás és az I.r. vádlott javára feltárható nagyszámú és súlyú enyhítő körülmény mellett I.r. vádlott esetében tényleges szabadságelvonással járó büntetés ma már a büntetési célokon túlmutatna, így indítványa a törvényszék által kiszabott büntetés helybenhagyására irányult. A harmadfokú nyilvános ülésen jelen lévő vádlott csatakozott védőjéhez. Személyi körülményeivel kapcsolatosan elmondta, hogy
7. óta folyamatosan Ausztriában végez munkát, havi jövedelme 1.500 euró. Két kiskorú,
8. és
9. osztályos gyermeket nevelnek feleségével, saját családi ház építésébe kezdtek. A vádlott csatlakozott az indítvány tekintetében a védőjéhez. A harmadfokú felülbírálat során az ítélőtábla elsőként megállapította, hogy az ügyész által az I.r. vádlott terhére bejelentett fellebbezés megfelel a Be. 386.§ /1/ bekezdés b/ pontjában írt feltételnek, így az joghatályos, hiszen a másodfokú bíróság olyan cselekmény miatt is megállapította az I.r. vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Ezt követően vizsgálta a harmadfokú bíróság az első- és másodfokú bíróság eljárását és a másodfokú ítéletet I.r. vádlottat érintő részében függetlenül attól, hogy ki és miért fellebbezett. Ennek során megállapította, hogy az eljárt bíróságok nem vétetett olyan abszolút vagy relatív eljárási hibát, amely az érdemi felülbírálat akadályát képezhette volna. A harmadfokú eljárásra előírt szigorú szabályok szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, melynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott határozatát hozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan. A harmadfokú eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, így a harmadfokú bíróság az esetleges megalapozatlanságot csak az iratok tartalma alapján vagy helyes ténybeli következtetéssel küszöbölheti ki. A harmadfokú eljárás során az irányadó tényállás megalapozatlanságával kapcsolatosan egyik oldalról sem hangzottak el kifogások, lényegében már a másodfokú eljárásban a védelem sem vitatta az ítéleti megállapításokat, melyeket az I.r. vádlottra nézve terhelő vádlott-társi, valamint tanúvallomások, és a rendelkezésre álló számos okirati bizonyíték is maximálisan leigazolt, megerősített. A másodfokú bíróság által kiegészítettek, illetve pontosítottak szerint irányadó tényállás mentes a Be.351.§./2/ bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, azt az I.r. vádlottnak a harmadfokú nyilvános ülésen tett nyilatkozata és a becsatolt banki igazolások alapján annyiban kell kiegészíteni a Be.352.§./1/ bekezdés a./ pontja alapján, hogy I.r. vádlott a másodfokú eljárás óta is változatlan munkahelyen dolgozik, havi keresete 1500 euro. Családjával ház építésbe fogott.
10. márciustól kezdődően havonta 75.000 forintonként fizeti az X. Zrt. magánfél részére megítélt kártérítést. Ezzel a kiegészítéssel a tényállás teljes mértékben megalapozott, így a Be.388.§./1/ bekezdése szerint a harmadfokú bíróság is arra alapíthatta határozatát. A tényállás alapján az első fokú bíróság helyesen vont következtetést az I.r. vádlott bűnösségére, a terhére rótt bűncselekményekben. Lényegében helyes a bűncselekmények megnevezése, jogi minősítése is. A törvényszék által kiegészített tényállásból következően azonban a csalási cselekmények kapcsán a másodfokú bíróság helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a jelen eljárásban elbírált cselekmények a korábbi, ugyanilyen módszerrel megvalósított, szintén jogtalan haszonszerzésre irányuló, jogerősen elbírált csalási magatartások közé illeszkednek, így jelen ügyben elbírált cselekményeit a Btk.459.§./1/ bekezdés
11. pontja értelmében az üzletszerűség felminősíti a törvényszék által helyesen megjelölt törvényhelynek megfelelően. A tényállásból megállapíthatóan I.r. és VI.r. vádlott az 1/c. pontban írtak szerint egymással együttműködve, tevékenységük során a közokirat-hamisítás bűntettének tényállását többszörösen kimerítő magatartást is megvalósítottak. Ebből következően helytálló az a fellebbviteli főügyészségi indítvány, mely szerint I.r. vádlott közbizalom elleni bűncselekménye egyrészt a Btk.13.§./3/ bekezdése szerint társtettesként, másrészt a Btk.6.§./2/ bekezdése szerint folytatólagosan elkövetettként minősül. Az ítélőtábla az I.r. vádlott további 2 rb. tartozás fedezete elvonása vétsége kapcsán történő bűnösségének megállapítását illetően osztotta az ügyészség és a védelem álláspontját. A törvényszék a befejezett csalási cselekményeket követő elkövetői magatartásokra külön bűncselekményként bűnösséget telepített a Btk.405.§./1/ bekezdése szerint minősülő 2 rb. tartozás fedezete elvonása vétségében is. Az eljáró bíróság kötve van az általa megállapított tényálláshoz, mely jelen ügyben I.r. vádlott részéről az adott pénzintézetekkel szemben tanúsított csalárd magatartás, ennek eredményeként károkozás, mint befejezett csalási cselekmény megvalósulásának tényállási elemeit rögzítette. A vagyon elleni bűncselekmény befejeződésével az elkövető jogellenesen az idegen dolog tulajdonába, vagy birtokába kerül, ezt a jogellenes állapotot nem töri meg és külön már büntetőjogi értelemben nem szankcionálható, ha a jogellenesen megszerzett idegen dolog megtartása érdekében az elkövető a Btk. bármely más diszpozícióját is kimerítő magatartást tanúsít. A kétszeres értékelés tilalmát ekként a Veszprémi Törvényszék megsértette, hisz az adott tényállásból olyan további tények, adatok nem következnek, amelyek az ilyen esetben főszabályként érvényesülő látszólagos anyagi halmazati szabályok ellenére a tartozás fedezetének elvonása vétsége kapcsán is külön értékelést kellene, hogy nyerjenek. Ezért az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.398.§./1/ és /2/ bekezdése alapján megváltoztatta I.r. vádlott bűnösségének megállapítását mellőzte a 2 rb., a Btk.405.§./1/ bekezdése szerinti társtettesként elkövetett tartozás fedezete elvonásának vétségében és megállapította, hogy a közokirat-hamisítás bűntettét társtettesként és folytatólagosan követte el. Ahogy arra a másodfokú bíróság határozatában hivatkozott, a bűnösségi kör bővülése és a csalási cselekmények súlyosabb minősülése miatt új büntetést szabott ki I.r. vádlottal szemben helytállóan felsorakoztatva azokat a büntetéskiszabási tényezőket, amelyek a szabadságvesztés hosszabb tartamban történő meghatározását tették szükségessé, ugyanakkor érvelve amellett is, hogy mely körülmények miatt látott lehetőséget annak végrehajtásában próbaidőre történő felfüggesztésére. Az ítélőtábla a büntetés kiszabása körében értékelendő további olyan lényeges elemekkel a másodfokú bíróság indokait nem tudta kiegészíteni, amelyek mellett azt a megállapítást lehetne tenni, hogy a másodfokon kiszabott büntetés törvénysértően enyhe. A személyi oldal előtérbe helyezésével kiszabott, tényleges szabadságelvonással nem járó büntetés a vádlott jelenlegi életvezetése mellett is alkalmasnak látszik a büntetési célok elérésére, ezért az ítélőtábla azon változtatni nem kívánt. A másodfokú bíróság elmulasztott rendelkezni I.r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, ezért azt az ítélőtábla a Btk. 38.§ /2/ bekezdés a/ pontjának megfelelően pótolta. Tekintve, hogy az egyéb járulékos rendelkezések törvényesek, egyebekben az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.397.§-a alapján I.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyta. Győr,
12. szeptember hó
13. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Záradék: Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. a tanács tagja, előadó Dr. Németh Balázs sk. a tanács tagja Ez az ítélet és ezáltal a Veszprémi Törvényszék
14. december hó
15. napján kihirdetett 1.Bf.261/2015/
16. számú ítéletének meg nem változtatott része I.r. vádlott vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajtható. Győr,
17. szeptember hó
18. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül kiadó