Győri Ítélőtábla Pf.V.20.143/2016/
- szám Az ítélőtábla a ...törvényes képviselő és a dr. Fahidi Gergely ügyvéd által képviselt felperesnek a Horváth Antal Ügyvédi Iroda által képviselt I. r. alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetése iránt indított perében, a Győri Törvényszék
- május
- napján kelt P.20.949/2014/
- számú ítéletével szemben az alperes által
- és a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Mindegyik peres fél viseli a felmerült másodfokú perköltségét. A 34.200.- (Harmincnégyezer-kettőszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes megsértette a felperes emberi méltósághoz való jogát, mivel
- december
- és 05., valamint
- augusztus
- és
- napja között 3m2-nél kisebb mozgásteret biztosított számára, továbbá
- december
- és
- napja között a zárkájának az ajtaját a nappali órákban nem tartotta nyitva. Kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 60.000,- Ft nem vagyoni kártérítést. Ezt meghaladóan - az összesen 2.500.000,- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló módosított - keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 114.300.- forint perköltséget, és megállapította, hogy a le nem rótt 180.000,- Ft eljárási illeték az állam terhén marad. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes
- december
- és
- napja között jogerős börtönbüntetést töltő elítéltként, míg
- augusztus
- és
- napja között fegyház fokozatban fogvatartottként megőrzésen tartózkodott az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben. Az elhelyezését biztosító
- számú zárka ajtaját
- december
- és
- napja között folyamatosan zárva tartották. E zárka alapterülete 7,8 m2 volt, amelyből levonva az ott elhelyezett tárgyak által elfoglalt területet a mozgástér 4,28 m2 volt, az egy főre eső terület nagysága 1,43 m
- A felperes
- augusztus
- és
- között a 8,77 m2 alapterületű
- számú zárkában került elhelyezésre, amelyben a levonás után 3,52 m2, az egy főre eső terület nagysága 1,75 m2 volt. A felperes
- óta fóbiás zavarral együtt járó pánikzavarban szenved, izolációs helyzetben szorongásos rosszullétekkel küzd. A ...i Főügyészség Bv.2250/2013/1-II. számú tájékoztatásának
- pontja szerint a felperes elhelyezésével kapcsolatos panasza alapos, az a zsúfoltságra tekintettel embertelen bánásmódot valósított meg. A törvényszék az ítélet indokolásában rögzítette, hogy az I. r. alperes a perben irányadó régi Ptk. 76.§ és a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló
- évi XI. tvr. 2.§
(2)bekezdés c) pontja által védett személyhez fűződő jogokat, közelebbről a felperes emberi méltósághoz fűződő jogát megsértette azzal, hogy a jogszabály (szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (továbbiakban R.) 137.§
(1)-
(2)bekezdés) által az elhelyezésre előírt követelményeket - az alperes által sem vitatottan - nem biztosította. Ezt támasztja alá a BDT2013.2969 számú döntésben kifejtett álláspont is, amely szerint a túlzsúfolt elhelyezés a személyes tér súlyos sérelmével jár, ez hátrányosan érinti a fizikai és a mentális állapotot egyaránt. Álláspontja szerint önmagában a magatartás jogsértő jellege alapot ad a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítására. Ezért a törvényszék a Ptk. 84.§
(1)bekezdés a) pontja szerinti objektív szankció alkalmazásával megállapította a jogsértés I. r. alperes általi elkövetését. A felperesnek a Ptk. 339.§ és 349.§ -okra alapított kártérítési igényét nem ítélte alaposnak. Álláspontja szerint az I. r. alperest a jogsértés elkövetésében felróhatóság nem terheli, mivel az alperesi intézet túltelítettsége rajta kívül álló, elháríthatatlan okból következett be. Az I. r. alperesnek nincs mérlegelési jogköre, a hozzá irányított elítélteket be kell fogadnia, és ott az elkülönítésre vonatkozó szabályok figyelembevételével el kell helyeznie (BDT2011.2404). A törvényszék a
- december
- és
- napja közötti - az alperes által elismert - felperesi zárka ajtajának folyamatos zárva tartása tekintetében előterjesztett felperesi keresetet a jogalap vonatkozásában elfogadta. A R. 44.§-ára utalással megállapította, nem volt helye a felperesi zárka folyamatos zárva tartásának. Az egyedi utasítás nem állhat ellentétben a jogszabályi rendelkezésekkel, csupán annak keretei között a részletszabályokat tartalmazhatja. Ezért az alperes a jogsértő magatartása miatt felelősséggel tartozik, és nem volt akadálya a jogsértés elkövetése megállapításának. Ez a kár rendes jogorvoslattal - a parancsnokhoz benyújtandó panasz előterjesztésével - nem volt elhárítható (hatékony jogorvoslat hiánya), egyrészt az idő rövidsége, másrészt amiatt, mert a sérelmezett cselekmény a panasz elbírálására jogosult parancsnok intézkedésén alapult. A törvényszék a kár bekövetkezését köztudomású tényként fogadta el azon bírói gyakorlatra tekintettel, hogy a börtönviszonyok fizikai és pszichikai vonatkozásban egyaránt megterhelőek és általában károsak is. Ez a szabály irányadó a perbeli esetben, mivel a szabadság jogellenes korlátozása nem a megállapított végrehajtási fokozatnak megfelelő fogva tartással, hanem súlyosabb fokozat szerint, a maradék szabadságot elvonva történik. A börtönviszonyok között a megmaradó szabadság felértékelődik, annak korlátozását, elvonását súlyos hátrányként élik meg az elítéltek, ezért a felperest nem vagyoni kártérítés illeti meg. Az összegszerűség meghatározásánál a törvényszék a jelenlegi ár- és értékviszonyokat, a hasonló perekben kialakult bírói gyakorlatot, a felperest ért sérelem súlyát és időtartamát (3 nap), illetve azt a tényt értékelte, hogy a felperes izolációs helyzetben szorongásos rosszulléttel reagál (IMEI Ambulancia által
- május
- és
- szeptember
- napja között kiállított vélemények,
- számú irat), 60.000,- Ft nem vagyoni kártérítést ítélt arányosnak. A perköltség viselésére vonatkozó rendelkezés a Pp. 81.§
(1)bekezdésén, valamint a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontján és a
(6)bekezdésén alapul. Az elsőfokú ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezést terjesztettek elő. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a marasztalás összegének 300.000,- Ft-ra történő felemelését, és az azután járó törvényes kamatok megállapítását, továbbá az elsőfokú ítéletben meghatározott perköltségben a Pp. 81.§
(2)bekezdése alapján az alperes marasztalását kérte. A marasztalási összeg felemelésének indokaként egyrészt arra hivatkozott, hogy tévesen utasította el az elsőfokú bíróság a túltelítettség miatti követelését felróhatóság hiányában, másrészt a „kettős természetű" jogsértésre hivatkozott. Az alperes 3 napon keresztül jogellenesen zárva tartotta a 15. szám zárka ajtaját, továbbá összesen 6 napon át túlzsúfoltság miatti embertelen, megalázó bánásmódot biztosított. A sérelmezett perköltségre vonatkozó elsőfokú rendelkezés tekintetében kifejtette, hogy az emberi méltóság sérelme - különösen, ha azt a védelem első számú letéteményese, az állam okozza - megalapozza a Pp. 81.§
(2)bekezdésének alkalmazását a számszerűsített pernyertesség mértékétől függetlenül. Kifogásolta, hogy az ítéleti rendelkezés szerint az emberi méltóságában megsértett felperes köteles a jogsértőnek fizetni. Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen - tartalmilag - a felperes kártérítés megfizetése iránti keresetének teljes elutasítását, másodlagosan a marasztalás összegének jelentős leszállítását kérte. Álláspontja szerint tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a felperesről kiállított véleményeket, mert a felperes nem hivatkozott arra, hogy az adott időszakban rosszul lett volna, és a fogvatartása ideje alatt sem tett panaszt. Így nem igazolt, hogy a körülményeket olyan súlyos hátrányként élte meg, amely nem vagyoni kompenzálást igényel. E körben sérelmezte, hogy a felperes a peresített időszakra csak jelentős időmúlást követően indította meg a kártérítési eljárást. A fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállását kiegészíti azzal, hogy a felperes a perben érvényesített, elszenvedett sérelmei miatt kártérítési eljárást kezdeményezett az I. r. alperesnél. Az I. r. alperes 2013. október 4. napján kelt 2567/1/2013. számú határozatával a felperes kárigényét elutasította. (P.20.798/2013/21.) A ... Kormányhivatala ... Hivatala a 2016. augusztus 1. napján kelt ...-15/04/1804-32-/2016. számú - azonnal végrehajtható határozatában - a felperes részére P M hivatásos gondnokot ideiglenes gondnokul kirendelte. Az ítélőtábla a felperes és az alperes fellebbezését a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül, a Pp. 253.§
(3)bekezdése szerint a fellebbezési kérelmek korlátai között bírálta felül, és a felperes fellebbezését az alábbiak szerint kis részben alaposnak ítélte. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szükséges és elégséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206.§-ának megfelelően, helyesen, okszerűen, összességükben értékelve megalapozott tényállást állapított meg. Az ítélőtábla a törvényszéknek az elhelyezés tekintetében hozott érdemi döntését az alábbiak szerint nem osztotta. Helyes az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy az I. r. alperes a felperes elhelyezése során kétséget kizáróan megsértette a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. §
(1)és
(2)bekezdéseiben foglaltakat. Téves jogi álláspontra helyezkedett azonban, amikor az I. r. alperesi magatartás felróhatóságának hiányában a megállapított jogsértés tekintetében a kártérítési igényt elutasította a BDT2011.2404 számú döntésre hivatkozással. Az alperes kárfelelősség alóli mentesülését kimondó ítélkezési gyakorlat meghaladottá vált az alábbiakban kifejtettek szerint. A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 1. §
(1)bekezdése szerint a rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásából a büntetés-végrehajtási szervezetre háruló részletes feladatokat határozza meg. Amennyiben a büntetés-végrehajtási intézet az IM rendeletben meghatározott, a fogva tartás során irányadó kötelezettségét nem teljesíti, azzal felróható magatartást tanúsít. A büntetés- végrehajtási intézményben az alperes kötelezettsége a jogszabályok betartása, a fogvatartott megfelelő elhelyezéséről való gondoskodás, ezért a felperest az intézményben ért sérelem miatt kártérítési felelősséggel tartozik. A felperes fogva tartásával összefüggésben őt ért sérelem miatti kárigényét az önálló jogalanyisággal rendelkező büntetés-végrehajtási intézettel szemben érvényesítheti (Kúria Pfv.IV.21.654/2015/11.). A perrel érintett időszakban hatályban lévő régi Ptk. 84.§
(1)bekezdés e) pontján keresztül érvényesülő Ptk. 355.§
(1)bekezdése értelmében a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy azt a károsult alapos okkal nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A
(4)bekezdés alapján kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beálló értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges. Mindezek alapján a felperest a zsúfolt elhelyezéssel okozott jogsértés miatti joghátrány kiküszöbölésére alkalmas nem vagyoni kár illeti meg. Az ítélőtábla az összegszerűség megállapítása során a Pp. 206.§
(3)bekezdése szerint mérlegelte a peradatokat, a jogsértések súlyát, a felperes által előadott hátrányokat. Itt jegyzi meg, hogy a felperes a
- számú tárgyalási jegyzőkönyvben hivatkozott a bezártsága miatt kialakult szorongására (
- o.). Nyomatékkal értékelte az ítélőtábla a túlzsúfolt körülmények között történt fogva tartás rövid, kétszer három napos időtartamát, valamint azt, hogy a két jogsértés között viszonylag hosszabb idő, 8 hónap telt el. Mindezeket együttesen értékelve az ítélőtábla megítélése szerint az elszenvedett hátrányokkal az elsőfokú ítéletben az ajtók zárva tarása miatt megállapított nem vagyoni kártérítés összege arányban áll. Ezt meghaladóan a felperes kártérítési igénye megalapozatlan, mert nem igazolt olyan hátrányokat, amelyek magasabb összegű nem vagyoni kártérítés megítélését tennék indokolttá. Az ítélőtábla nem osztotta a felperes késedelmi kamat megállapítására vonatkozó fellebbezését sem. A következetes bírói gyakorlat értelmében, ha a nem vagyoni kártérítés összegének megállapítása a kárhátrány bekövetkezésének időpontjában irányadó ár- és értékviszonyok figyelembevételével történik, akkor a Ptk. 360.§
(1)bekezdése értelmében késedelmi kamat jár a megítélt összeg után. A Ptk. e rendelkezése nem zárja ki a kártérítés mértékének megállapításáig terjedő időben az értékviszonyokban bekövetkezett változások figyelembevételét. Ezért a bíróság dönthet az ítélet meghozatalakor irányadó értékviszonyok alapulvételével. Ez esetben nem ítélhető meg visszamenőlegesen késedelmi kamat (EBH1999.17.) A jelen esetben az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kár mértékét helyesen a határozat meghozatalának időpontjában érvényes jövedelmi- és értékviszonyok figyelembe vételével határozta meg, ezért a visszamenőleges késedelmi kamat megállapításáról jogszerűen nem rendelkezett. Nem alapos a felperes fellebbezése az elsőfokú perköltség tekintetében sem. Kétségtelen, hogy a nem vagyoni kártérítés összege mérlegeléssel került megállapításra, azonban a felperes követelése az ítélőtábla megítélése szerint eltúlzottnak tekintendő. Ezért a Pp. 81.§
(2)bekezdésének alkalmazására nem volt jogszabályi lehetőség. Az ítélőtábla megítélése szerint az alperes fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla a jelen határozat 5. oldalán részletesen kifejtett indokra tekintettel kiemeli, hogy az újonnan kialakult bírói gyakorlat értelmében a felperes a fogvatartással összefüggésben bekövetkezett sérelme miatti kárigényét az önálló jogalanyisággal rendelkező büntetés-végrehajtási intézettel szemben érvényesítheti, a büntetés-végrehajtási intézet a felróhatósága hiányára nem hivatkozhat. Tekintettel arra, hogy az alperes - általa sem vitatottan - a jogszabályi kötelezettségét nem teljesítette (zsúfolt elhelyezés és végrehajtási fokozatra előírt szabályt sértett), a felperest ért sérelem miatt kártérítési felelősséggel tartozik. Az elsőfokú bíróság az összegszerűség meghatározása során értékelhető tényeket helyesen mérlegelte. Az ítélőtábla a nem vagyoni kártérítés összegének jelentős mértékű mérséklésére nem látott lehetőséget. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése kis részben eredményes volt, így a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján a pernyertesség, pervesztesség arányát közel azonosnak tekintve a peres felek a másodfokú eljárásban felmerült költségüket maguk viselik. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetékeket a felperes költségmentessége, illetve az alperes illetékmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli. Az illeték mértéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46.§
(1)bekezdése alapján került megállapításra. Győr,
- október
- napján Dr.Havasiné dr.Orbán Mária sk. a tanács elnöke Dr.Vass Mária sk. előadó bíró Dr.Mészáros Zsolt sk. bíró A kiadmány hiteléül: kiadó