Bfv.224/2016/7 – Kúria

(2)bekezdése értelmében nem a terhelt terhére irányul, ekként a súlyosítási tilalom beáll, és annak alapján a szabadságvesztés büntetés tartama sem súlyosítható. Kúria ítélete Az ügy száma: Bfv.II.224/2016/

1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: . Molnár Gábor Miklós a tanács elnöke . Feleky István előadó bíró . Katona Sándor bíró Az eljárás helye: Az eljárás formája: Az ülés napja: Az ügy tárgya: Terhelt(ek): Első fok:
2. Másodfok:
3. Harmadfok: tanácsülés
4. július
5. lopás bűntette és más bűncselekmények I.rendű vádlott neve ászberényi Járásbíróság 6.B.773/2012/
6. ítélet, december
7. tárgyalás i Törvényszék 9.Bf.274/2015/
8. ítélet,
9. június tárgyalás - Az indítvány előterjesztője: terhelt Az indítvány iránya: hatályon kívül helyezésre Rendelkező rész A Kúria a lopás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott neveellen folyamatban volt büntetőügyben a Jász-NagykunSzolnok Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Jászberényi Járásbíróság 6.B.773/2012/
10. számú ítéletét és a Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 9.Bf.274/2015/
11. számú ítéletét megváltoztatja: - a terheltet - halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 2 (két) év 3 (három) hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli, - egyebekben a megtámadott határozatot hatályában fenntartja. A terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elutasítja. A Kúria ítélete ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] [2] [3] A Jászberényi Járásbíróság a
12. december
13. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 6.B.773/2012/
14. számú ítéletével I.rendű terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli lopás bűntettében [
15. évi C. törvény (hatályos Btk.)
16. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont,

(3)bekezdés ba) pont] és 3 rendbeli lopás vétségében [hatályos Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt - 2 év 3 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költségről. A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Szolnoki Törvényszék a 2015. június 4. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 9.Bf.274/2015/7. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a cselekményeket 3 rendbeli lopás bűntettének [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 316. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés 2. fordulat d) pont,

(4)bekezdés b)

1. pont] és 1 rendbeli lopás vétségének [korábbi Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. fordulat d) pont] minősítette; a szabadságvesztés büntetést 3 év fegyházbüntetésre súlyosította; 20.000 forint vagyonelkobzást rendelt el; rendelkezett még a további előzetes fogvatartás beszámításáról, egy további lefoglalt bűnjelről, korrigálta két polgári jogi igény kapcsán a fizetendő kártérítés összegét és mindhárom polgári jogi igényt érintően az eljárási illeték összegét, egyebekben pedig helybenhagyta. II. [4] [5] [6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Főügyészség és a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
2. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség 2.B.1371/2015/
3. szám alatt a terhelt javára nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
4. §

(1)bekezdésének d) pontját megjelölve: a súlyosítási tilalom megsértése miatt; tanácsülésen történő megváltoztatás mellett a törvénynek megfelelő határozat meghozatalával a szabadságvesztés büntetés lényeges enyhítése érdekében. A megyei főügyészség indítványa szerint az elsőfokú ítélet ellen az ügyész kizárólag azért fellebbezett a terhelt „terhére”, hogy a többszörös visszaesés folytán a szabadságvesztés végrehajtási fokozataként fegyház kerüljön meghatározásra. Ez azonban a Be. 354. §

(2)bekezdése alapján nem tekinthető a terhelt terhére bejelentett olyan fellebbezésnek, amely miatt a szabadságvesztés büntetés tartama súlyosítható lett volna. [7] A Legfőbb Ügyészség a BF.140/

1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt egyetértőleg fenntartotta. Indítványozta a támadott határozat tanácsülésen történő megváltoztatásával a fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés tartamának - az elsőfokú bíróság által kiszabott - 2 év 3 hónapban történő megállapítását. [8] A terhelt és védője nem tett észrevételt a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványára. [9]
2. A terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be bűnösségének törvénysértő megállapítása miatt, és annak folytán - értelemszerűen - törvénysértő büntetés kiszabása miatt; hatályon kívül helyezés, és új eljárásra utasítás érdekében. [10] A terhelt indokai szerint ténylegesen három alkalommal történt a lopás elkövetése. Az első két alkalommal az elkövető személy 1 és személy 2 volt, akik dolog elleni erőszakot alkalmaztak. Ezt személy 1 a másodfokú tárgyaláson tett tanúvallomásában beismerte, de azt a bíróság figyelmen kívül hagyta. Ő csak a harmadik alkalommal vett részt az elkövetésben, akkor azonban dolog elleni erőszak nem történt. [11] A Legfőbb Ügyészség a BF.632/2016/
3. számú átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát a törvényben kizártnak találta. Rámutatott, hogy felülvizsgálati eljárásban az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, s az nem támadható. A terhelt e tilalmat sértve az irányadó tényállás ellenében tett állítására alapította az indítványát, ami a törvényben kizárt. [12] A Legfőbb Ügyészség - miután feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelt - a terhelt felülvizsgálati indítványának tanácsülésen történő elutasítását indítványozta. [13] A terhelt és a védő a Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt indítványra nem tett észrevételt. III. [14]
4. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség - Legfőbb Ügyészség által fenntartott - felülvizsgálati indítványa alapos. [15] A Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével szembeni ügyészi fellebbezés mire irányult. [16] Az ügyész azért fellebbezett, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozataként ne az elsőfokú bíróság által megállapított börtön [hatályos Btk.
5. §

(2)bekezdés a) pont], hanem a terhelt többszörös visszaesői minősége miatt fegyház [hatályos Btk. 37. §

(2)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont] kerüljön meghatározásra. [17] Az ügyész a fellebbezését a terhelt „terhére” irányulóként jelölte meg (elsőfokú bíróság 70. sorszámú irat). [18] A Be. 323. §

(2)bekezdése értelmében a fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi, és a fellebbezés mire irányul; a fellebbezési ok téves megjelölése, vagy a fellebbezés egyébként téves volta miatt a fellebbezés érdemi elbírálását nem lehet megtagadni; az ügyésznek meg kell jelölnie azt is, ha a vádlott terhére fellebbez [354. §

(2)bek.]. [19] A zárójelben utalt törvényhely figyelemfelhívó jellegű, azt szolgálja, hogy az ügyész, illetőleg a fellebbezése miatt eljáró felülbíráló bíróság mely törvényhely alapján köteles értelmezni, illetőleg kontrollálni, hogy az ügyésznek a terhelt terhére bejelentett fellebbezése valóban a terhelt terhére irányul-e. Ez a kérdés nagy jelentőségű, ugyanis a felülbírálat egyik alapkérdése, hogy a felülbírálat során az első fokon kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés súlyosítható-e. [20] Az 1972. évi 26. törvényerejű rendelet 2. §

(1)bekezdése

1. január 1-től hatályosan először fogalmazta meg: „A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe” [a polgári perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (Pp.) eredetileg
3. §

(1)bekezdésének

1. mondata, jelenleg a Pp.
2. §-a

(2)bekezdésének

1. mondata]. A törvényerejű rendelet
2. §-ához fűzött indokolás
3. pontja szerint „Az az elv, hogy a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe, az ítélkezési gyakorlatban érvényesült, azonban ezt jogszabály így nem mondja ki. A tervezet ezt a hiányt pótolja.” [21] A polgári bíróságok gyakorlata következetes [pl. a szerződéseket nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni (EBH 2000.331.= BH 2000.550.); a jognyilatkozatokat nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni (BH 1977.566.I.
4. mondat); a bíróság a fél által benyújtott beadványban előadott kérelmet tartalma szerint veszi figyelembe (BH
5. 113.)]. [22] Ez a gyakorlat valamennyi jogterületen, így a büntetőeljárásban is azonosan érvényesül. Lényege, hogy a jognyilatkozatok (beadványok, indítványok, kérelmek stb.) - ezek közé tartoznak a jogorvoslatra irányuló indítványok is - a tartalmuk alapján értékelendőek, és bírálandóak el. Ezzel megfelelésben állapítja meg a Büntetőeljárás jog IIII. - Kommentár a gyakorlat számára,
6. (a
7. pótlap lezárva:
8. július 1., HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó, Budapest) című kiadvány is a Be.
9. §-ához a
10. pontban fűzötten, hogy „A fellebbezés egész tartalma alapján kell elbírálni, hogy a vádlott terhére jelentették-e be.” [23] Ezen elven túl az ítélkezési gyakorlat irányítására közzétett konkrét döntések is foglalkoztak a fellebbezés irányának kérdésével. [24] A BH 1997.
11. számú döntés a következőket rögzítette: „az ügyész nemcsak a vádlott terhére, hanem a javára is fellebbezhet. Egyébként olyan perorvoslattal is élhet, amelyben a vádlott számára kedvezőtlenebb döntést indítványoz, de a fellebbezés a súlyosítási tilalmat nem oldja fel (lásd: pl. BH 1987.
12. és az BH 1994.
13. sz. határozatokat). Az tehát, hogy az ügyész átiratában fellebbezéssel él, semmiképp nem értékelhető eleve a vádlott terhére bejelentett perorvoslatnak. A megyei bíróság utal e körben arra, hogy a Be.
14. §

(2)bekezdése megadja a vádlott terhére bejelentett fellebbezés fogalmát és értelmezését, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának

1. számú állásfoglalása pedig részletezi azt is, hogy mely ténylegesen hátrányos célzatú fellebbezések nem oldják fel a súlyosítási tilalmat. (Olyan jellegű változtatásokra vonatkozó indítványok ezek, amelyeket a másodfokú bíróság a vádlott javára bejelentett fellebbezés esetén is eszközölhet.)” [25] A hivatkozott döntésben utalt további döntések közül az egyik szerint „Ha az ügyész kizárólag az előzetes mentesítésben részesítés miatt fellebbez, ez a perorvoslat nem oldja fel a súlyosítási tilalmat” (BH 1987.
2. I.), a másik szerint pedig „Az összbüntetés mértékének a súlyosítása végett bejelentett ügyészi fellebbezés elveszti a súlyosítási tilalmat feloldó hatását, ha a megyei főügyész a perorvoslatot akként módosítva tartja fenn, hogy az ítéletnek kizárólag a börtönfokozatnak fegyházra való súlyosítását indítványozza” (BH 1994.655.I.). [26] A Kúria a büntetőeljárásról szóló
3. évi I. törvény (korábbi Be.) hatálya alatt hozott döntéseket a jelen szabályozási helyzetben is irányadónak tekinti - azzal, hogy a törvényhelyek szükségképpen változtak, ám a jelen ügyre kiható tartalmuk nem, valamint a BK
4. számú büntető kollégiumi állásfoglalás a 2/
5. BK vélemény II. pontja alapján már fenn nem tartott, miután azt a hatályos büntetőeljárási törvény „átvette”. [27] Ennélfogva a Be.
6. §-ának

(2)bekezdése határozza meg, hogy milyen tartalmúnak kell lennie az ügyészi fellebbezésnek ahhoz, hogy azt a terhelt terhére irányulónak lehessen értékelni. [28] A vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a bűnösségének megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, a büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul [Be. 354. §

(2)bekezdés]. [29] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §

(1)bekezdésének d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 405. §

(1)és

(3)bek., 549. §

(4)bek.] megsértésével került sor. [30] Az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be [Be. 354. §

(1)bekezdés

1. mondat]. [31] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész - miként már ismertetésre került - kizárólag azért fellebbezett a terhelt „terhére súlyosításért”, hogy a többszörös visszaesés folytán a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozataként fegyház kerüljön meghatározásra. Ez kétségtelenül a terhelt hátrányára irányuló fellebbezés volt, azonban a Be.
2. §

(2)bekezdése alapján nem tekinthető a terhelt terhére bejelentett fellebbezésnek, vagyis olyan fellebbezésnek, amely feloldotta volna a súlyosítási tilalmat, ezen belül pedig olyannak, amely alapján a szabadságvesztés büntetés tartama súlyosítható lett volna. Ehhez képest a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát az ún. súlyosítási tilalom megsértésével súlyosította. [32] A súlyosítási tilalom megsértése ún. feltétlen (másként: ún. abszolút) eljárási szabálysértés, amit nemcsak a rendes jogorvoslati eljárásban, de a felülvizsgálati eljárásban is orvosolni kell. Az ügyészi indítvány elvi tartalma [33] A szabadságvesztés büntetés súlyosabb végrehajtási fokozatának meghatározására irányuló ügyészi fellebbezés nem a terhelt terhére irányul, és annak alapján a szabadságvesztés büntetés tartama nem súlyosítható. A döntés elvi tartalma [34] I. A büntetőeljárásban előterjesztett indítványok - ezek közé tartoznak a jogorvoslatra irányulóak is - a tartalmuk alapján értékelendőek, és bírálandóak el. II. A szabadságvesztés büntetés súlyosabb végrehajtási fokozatának meghatározására irányuló ügyészi fellebbezés a terhelt hátrányára, de a Be. 354. §

(2)bekezdése értelmében nem a terhelt terhére irányul, ekként a súlyosítási tilalom beáll, és annak alapján a szabadságvesztés büntetés tartama sem súlyosítható. [35]

1. A terhelt felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt. [36] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek csak a Be.
2. §

(1)bekezdésében tételesen felsorolt okokból van helye. [37] Felülvizsgálati eljárásban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, és nem támadható tényálláshoz [Be. 423. §

(1)bekezdés] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. §

(1)bekezdés, 388. §

(2)bekezdés]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [38] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. [39] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §

(1)bekezdés b) pontjának

1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [40] Ugyanakkor a terhelt ennek alátámasztására az irányadó tényállással szemben álló, azaz meg nem állapított, részéről önkényesen átírt tényállás alapján hozta föl az indokait, miszerint a cselekményt részben mások követték el, éspedig dolog elleni erőszakkal, míg a fennmaradt cselekményrész elkövetésében ugyan részt vett, de akkor dolog elleni erőszakot már nem alkalmaztak. A terhelt indítványa valójában az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének a helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta állított cselekményének a minősítését, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt. [41] Ezeket az indokokat a Kúria nem vizsgálhatta. [42] A terhelt állításaival szemben, az irányadó tényállás egyértelmű abban, hogy a felrótt cselekmény egészét a terhelt egymaga követte el, éspedig egyidejűleg, dolog elleni erőszak alkalmazásával (elsőfokú ítélet
2. oldal 4-
3. bekezdés). A terhelti indítvány elvi tartalma [43] A cselekményének törvénysértő büntetést szabtak ki. minősítése folytán törvénysértő A döntés elvi tartalma [44] A felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt, mert a cselekmény minősítését az irányadó tényállás tilalmazott támadásán keresztül kifogásolta. Záró rész [45] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be.
4. §

(1)bekezdésének

1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
2. §

(1)bekezdése

1. mondatának
2. fordulata szerinti összetételben eljárva - a terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és azt mint a törvényben kizárt indítványt a Be.
3. §

(2)bekezdése

1. mondatának
2. fordulata alapján elutasította. [46] A Kúria - miután további feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelt - az ügyész felülvizsgálati indítványának helyt adott. A megtámadott határozatot megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott [Be.
3. §

(1)bekezdés c) pont]. [47] A Kúria az ún. súlyosítási tilalom megsértését azáltal korrigálta, hogy a terheltet - halmazati büntetésül [korábbi Btk. 85. §

(1)-

(3)bekezdés, 97. §

(1)bekezdés

1. mondat
2. fordulat], mint többszörös visszaesőt (korábbi Btk.
3. §
4. pont) - az első fokon kiszabott tartamú szabadságvesztés büntetésre ítélte. Ugyanis a szabadságvesztés büntetés másodfokon nem eshetett felülbírálat alá. [48] A másodfokú bíróság helyesen jelölte meg, hogy a terhelttel szemben halmazati büntetésül „4,5 év” (másodfokú ítélet
5. oldal
6. bekezdés), azaz 4 év 6 hónap szabadságvesztés volt kiszabható, és ennek a középmértéke 2 év 4 hónap (másodfokú ítélet
7. oldal
8. bekezdés). Ugyanis a korábbi Btk.
9. §

(2)bekezdése alapján határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó; a középmértéket akként kell megállapítani, hogy a büntetési tétel alsó határához [korábbi Btk. 40. §

(2)bekezdés

1. fordulat: 2 hónap] a felső (4 év 6 hónap) és az alsó határ (2 hónap) közötti különbözet (4 év 4 hónap) felét (2 év 2 hónap) kell hozzáadni [korábbi Btk.
2. §

(2)bekezdés] - ez pedig 2 hónap + 2 év 2 hónap -, vagyis: 2 év 4 hónap. Ennek levezetése kifogásolhatóan hiányzott a másodfokú ítéletből. A középmérték kiszámításának szabályát - nem érdemi eltéréssel ugyan, de - tartalmazza a hatályos Btk. is, a számítás levezetése azonban továbbra sem mellőzhető. [49] A szabadságvesztés büntetés - amint ezt helyesen tartalmazza a másodfokú ítélet (4. oldal 9. bekezdés) - fegyházban hajtandó végre, merthogy a szabadságvesztés büntetés tartama két évnél is hosszabb, és a terhelt többszörös visszaeső [korábbi Btk. 42. §

(3)bekezdés

1. fordulat]. [50] A Kúria jelzi, hogy a másodfokú bíróság - miként a halmazati büntetésre és a többszörös visszaesésre - a közügyektől eltiltásra [korábbi Btk.
2. §

(1)bekezdés, 63. §

(1)bekezdés] és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsáthatóságára [korábbi Btk. 47. §

(4)bekezdés a) pont] vonatkozó korábbi Btk. törvényhelyeit elmulasztotta megjelölni. [51] A Kúria a megtámadott határozatot egyebekben hatályában fenntartotta (Be. 426. §). [52] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. július
2. . Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Katona Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Schulz Oszkárné tisztviselő