DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.395/2016/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Ivancsó Attila ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a személyesen eljárt alperes neve (címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében az Egri Törvényszék 12.P.20.078/2015/
- számú ítélete ellen a felperes
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A perbeli időszakban a felperes a .. "K" Tagszövetség tagszervezetének, a "F" .... Egyesületnek a galambász versenyzője; az alperes a tagszövetség versenybizottságának az elnöke volt. Az alperes által
- szeptember 22-én végzett dúcellenőrzés során megállapított szabálytalanságok alapján a tagszövetség versenybizottsága a
- szeptember 24-én hozott 3/
- számú határozatával elrendelte a felperesnek a
- évi fiatal galambok versenyein elért eredményei törlését, amelyet a
- szeptember 15-i ülésén hozott határozatával a Magyar Postagalamb Sportszövetség Versenybizottsága helybenhagyott. A tagszövetség fegyelmi bizottsága a
- október 22-i ülésén hozott határozatával elfogadva az ellenőrzés és az ezt követő vizsgálatok általi megállapítások szerint a megadotthoz képest másik dúcból versenyzés általi jogosulatlan előnyszerzést - a felperest megrovásban részesítette. A fegyelmi tárgyaláson az ellenőrzés szabályszerűségével, valamint internetes fórumon részben a felperesnek tulajdonított, az alperes személyét érintő hozzászólásokkal kapcsolatban vita bontakozott ki, amely során az alperes közölte, hogy az Internetre feltett anyagok miatt jogi lépéseket tesz, és „X felejtse el a rendőri iskolát". Az elsőfokú fegyelmi határozatot az országos fegyelmi bizottság a
- augusztus 15-én kelt határozatával helybenhagyta. A felperes módosított keresetében kérte annak a megállapítását, hogy az alperes a tagszövetség fegyelmi bizottságának a
- október 22-i ülésén tett azon kijelentéseivel, hogy a felperes manipulálta a versenyeredményeket, nem korrekt módon versenyzett, nem tartotta be a versenyszabályzatban foglaltakat, és elintézi, hogy nem lesz belőle rendőr megsértette a becsülethez és a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogait; kérte továbbá az alperes kötelezését elégtétel adására. Az alperes személyiségi jogsértés hiányára hivatkozva a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság
- sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.)
- §-ának
(1)bekezdésére,
- §-ára,
- §-ának
(1)és
(2)bekezdéseire hivatkozva úgy találta, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján nem nyert bizonyítást, hogy a fegyelmi bizottsági ülésen az alperes olyan kijelentést tett volna, mely szerint a felperes manipulálta az eredményeket, nem versenyzett korrekt módon, nem tartotta be a versenyszabályzat vonatkozó rendelkezéseit. Ilyen kijelentéseket a fegyelmi bizottsági ülésről felvett jegyzőkönyv sem tartalmaz, azokra a perben csatolt okiratokból sem lehet következtetni; arra sem merült fel adat, hogy az alperes esetleg a kijelentéseket más időpontban, más helyszínen tette volna meg, ezért a kereset ezen része bizonyítatlanság okán alaptalan. Az alperes ugyanakkor a fegyelmi bizottsági ülésen tett kijelentést a felperes jövőbeni pályaválasztásával összefüggésben, azonban a kijelentés tartalma tekintetében a felek eltérően nyilatkoztak. A perben az alperes becsatolta az ülésen jelenlévők beleegyezése nélkül készített hangfelvételt, indítványozta annak a bizonyítékok körében értékelését; mivel azonban a jelenlévők valamennyien nem járultak hozzá a bíróság felhívására a hangfelvétel felhasználásához, azonban tanúként is meghallgathatóak voltak, az elsőfokú bíróság a hangfelvételt a bizonyítási eljárásból kirekesztette. A peres felek és a kihallgatott tanúk ellentmondásos nyilatkozatai folytán a jegyzőkönyvben rögzített azon kijelentést fogadta el valósnak, amely szerint az alperes azt a közlést tette, hogy „X felejtse el a rendőri iskolát". Ezzel azonban nem állított a felperesre vonatkozóan tényt, hanem a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő alkotmányos alapjogát gyakorolva nyilvánított a felperes jövőbeni pályaválasztásával kapcsolatban véleményt, a közlések nem voltak indokolatlanul bántóak, sértőek, lealázóak, értékítélete pedig nem nélkülözött minden ténybeli alapot, hiszen a versenybizottság megállapította, hogy a versenyzésével összefüggésében a felperes kisebb szabálytalanságokat elkövetett. A személyiségi jogsértés megvalósulásának a hiánya miatt ezért az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperes személyes költségmentessége folytán rendelkezett úgy a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ára hivatkozva, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak a megváltoztatását, a keresetének való helyt adást, az alperes első- és másodfokú perköltségében marasztalását. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére nem tette a bizonyítás anyagává a csatolt hangfelvételt, hogy az alperes annak felhasználásához hozzájárult, így függetlenül attól, hogy a rögzített előadáshoz érthetően ragaszkodó jegyzőkönyvvezető és a jegyzőkönyvet aláíró nem engedélyezték a hangfelvétel lejátszását, annak azon részét, ahol a sérelmezett nyilatkozat elhangzik, a tárgyalás anyagává lehetett volna tenni, és így objektív bizonyíték állt volna rendelkezésre a személyiségi jogsértés tekintetében. Az a tény pedig, hogy az alperes annak tudatában, mely szerint a felperes rendőrségi szakközépiskolában szándékozott továbbtanulni, kategorikusan kijelentette, hogy nem lesz belőle rendőr, egyértelműen megsértette a becsülethez és jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, különös tekintettel arra, hogy az alperes korábban rendőr volt, és azt a látszatot keltette, mintha el tudná intézni a felperes pályaválasztásának megakadályozását. A közléssel okozott joghátrányt pedig a felperes bizonyította, mivel a perben csatolta a "F".... Egyesület írásbeli határozatát, amely szerint azért utasították el a felvételi kérelmét, mert az veszélyeztetné az egyesület működését. Kifogásolta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a peres felek közötti konfliktus előzményeit és a dúcellenőrzés szabálytalanságait. Az alperes a másodfokú eljárásban nem tett nyilatkozatot. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §-a
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt a következők szerint nem találta alaposnak: Az elsőfokú bíróság a kérelem és ellenkérelem keretei között a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése szerinti mérlegelésével a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetéseivel és az érdemi döntésével az ítélőtábla egyetértett. A polgári perrendtartás a Pp. 3. §-ának
(4)bekezdése értelmében a szabad bizonyítási rendszeren alapul, amely a bizonyítékok megválasztásában, a bizonyítási indítványok teljesítésében és a bizonyítékok értékelésében is jelentkezik. A bizonyítékok szabad mérlegelése során a bíróság értékeli, hogy a felek tényállításait az általuk rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alátámasztották-e vagy sem. A bíróság által megállapított tényállás akkor felel meg az eljárásjogi szabályoknak, ha összhangban áll a periratokkal, logikus, okszerű és helyes következtetéseken nyugszik, a bíróság pedig a döntése indokolásában számot ad arról, hogy miért fogadta el vagy vetette el a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Az első fokú ítélet az előző követelményeknek megfelelt, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, annak indokairól számot adva, az eljárásjogi rendelkezésekkel összhangban foglalt állást úgy, hogy a felperes a keresetében megjelölt első három kijelentés megtörténtét bizonyítani nem tudta, míg a negyedik, a felperes pályaválasztásával összefüggésben tett közlés a fegyelmi bizottsági ülésen felvett jegyzőkönyvben rögzített módon hangzott el. A bizonyítékok mérlegelése megfelelt az alapvető logikai szabályoknak, annak felülmérlegelésére az ítélőtábla indokot nem talált. Nem sértette meg az ügy érdemi elbírálására kihatóan az elsőfokú bíróság a bizonyítás szabályait azzal, hogy a felperes által a jelenlévők beleegyezése nélkül - így a Ptk. 80. §ának
(1)és
(2)bekezdése általi védelemben részesített képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi jog megsértésével - készített hangfelvételt kirekesztette a bizonyítékok köréből. A hatályos polgári perrendtartás a jogellenesen szerzett bizonyítékok értékelésével kapcsolatban nem tartalmaz határozott szabályokat. A szabad bizonyítási rendszerből következően, amennyiben a törvény tiltó szabályt nem fogalmaz meg - így a Pp. 169. §ának
(1)és
(2)bekezdése, 178. §-ának
(2)bekezdése tilalmát - nem lehet olyan következtetést tenni, hogy a bizonyíték a perben nem vehető figyelembe. Ugyanakkor a szabad bizonyítási rendszer a másik oldalról azt is jelenti, mely szerint az is a bíróság döntésén múlik, hogy mennyiben ad helyt a bizonyítási indítványok teljesítésére irányuló kérelemnek, nincs ugyanis kötelezően elrendelendő bizonyítás. A jogellenesen beszerzett bizonyítékok felhasználhatóságával kapcsolatban a bírói gyakorlatnak kellett állást foglalnia. Az ezzel kapcsolatos iránymutató döntések szerint (BH
- 365., Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.081/2009/3.) a bíróságnak mindig az eset összes körülményeit kell mérlegelnie, különösen azt, hogy a tiltott módon készült hangfelvétel az egyetlen módja-e annak, hogy a fél a tényállításait bizonyítsa; ha ugyanis a tényt egyéb módon, így tanúvallomásokkal is bizonyítani lehet, a személyiségi jogi sérelmet okozó bizonyíték felhasználását általában mellőzni indokolt. A fegyelmi ülésről készült hangfelvétel nemcsak a felperes és az alperes személyiségi jogait, hanem az egyéb jelenlévők személyiségi jogait is érintette, ezért helytállóan járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor a bizonyíték felhasználhatósága tekintetében nem csupán az alperes, hanem a további jelenlévők nyilatkozataira is figyelemmel volt. Mivel csak a hangfelvétel lejátszása során lehetett megállapítani, hogy annak mely része tartalmazza a felperes által hivatkozott sérelmezett közlést, így a hangfelvétel felhasználása szükségszerűen érintette a peres feleken kívül álló személyek személyiségi jogait is, hozzájárulásuk nélkül a jogsértést kiküszöbölni nem lehetett. A kialakult bírói gyakorlattal és az eljárási szabályokkal nem került ellentétbe az elsőfokú bíróságnak a hangfelvétel a bizonyítékok köréből kirekesztésére irányuló döntése. A fegyelmi bizottsági ülésen felvett jegyzőkönyvben rögzített, a felperes pályaválasztásával kapcsolatban tett alperesi közlést helyesen értékelte úgy az elsőfokú bíróság, miszerint az a személyiségi jogok megsértésére nem volt alkalmas. Az elsőfokú bíróság helytállóan hívta fel a személyiségi jog általános védelmére, a véleménynyilvánítási szabadság tartalmára, a becsülethez fűződő személyiségi jog tiszteletben tartásának a kötelezettségére, a becsület sérelmére alkalmas magatartás jellemzőire vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, és azok előírásait a per eldöntése szempontjából helyesen alkalmazta. A bírói gyakorlatban kialakult bizonyíthatósági teszt alapján - amely szerint, ha valaki valamely személyt érintő közlést tesz, amelynek valósága vagy valótlansága bizonyítható: tényállítás; amelynek valóságtartalma nem bizonyítható: vélemény - az alperes által elmondottakat megfelelően minősítette véleménynek. A tényállítás és a véleménynyilvánítás elhatárolása során a közléseket a maguk egészében kell vizsgálni, egymással összetartozói részeit összefüggéseiben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is; azt kell vizsgálni, hogy az adott szöveg egésze és annak belső összefüggései alapján milyen tartalmat kell tulajdonítani a sérelmezett kitételeknek (PK.
- számú állásfoglalás, BDT2005.1277). A szövegkörnyezetben való tartalmi értelmezés alapján az alperes a felperest érintő ténymegállapítást nem tett, hanem véleményt nyilvánított a felperes általa hivatkozott versenyzői magatartása alapján további karrierjének, pályaválasztási lehetőségének alakulásáról, annak a felperes által hivatkozott fenyegető jelleget, a továbbtanulás reális megakadályozását tulajdonítani nem lehetett. A kijelentések nem voltak indokolatlanul túlzónak, bántónak, lekicsinylőnek, lealázó jellegűnek tekinthetők, a személyiségi jogsértés megállapítására nem voltak alkalmasak, a keresetet személyiségi jogsértés bizonyítottsága hiányában ezért az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el. Nem eredményezte volna azonban a kereset alaposságát az sem, ha az alperes a fegyelmi tárgyaláson a felperes által hivatkozott közléseket tette volna. Egy személyeskedő vita során tett olyan kijelentés, amely szerint az őt ért sérelmek miatt jogi eszközöket vesz igénybe, és „elintézi, hogy a felperes ne lehessen rendőr" - személyiségi jogsértést nem valósít meg. A szöveg ilyen tartalommal elhangzásának feltételezésével az objektív valóságra vonatkoztatott közlés nem történt, a jóhírnévhez fűződő személyiségi jog így nem sérülhetett; mint ahogy a hivatkozott kijelentés nem a felperes személyét indokolatlanul bántóan érintő értékítélet, ezért a becsülethez való személyiségi jogot sem sérthette, ezzel szemben az alperes minden reális alapot nélkülöző kívánalmát fejezhette ki, amely nem alkalmas a személyiségi jog megsértésére. Egy olyan szándék verbális kifejezése, amelyet kellő alap nélkül egy átlagos érintett komolyan nem vehetett - hiszen nyilvánvalóan a felperes pályaválasztásával kapcsolatban az alperes döntési helyzetben nem volt -, nem lehet személyiségi jogsértés alapja. A jogszabályok által megengedett igényérvényesítés, hatósági, polgári, büntető eljárások kezdeményezése, az arra irányuló szándék megfogalmazása, mint megengedett jogosultság, személyiségvédelemre ugyancsak nem adhat alapot. A személyiségi jog objektív sérelmének megállapítása szempontjából pedig a közlés megtételének esetleges indítéka jelentőséggel egyébként sem bír, ezért sem kellett vizsgálni a felperes fellebbezési hivatkozásával szemben a konfliktus előzményét és az ellenőrzés szabályosságát. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján - és annak a Pp. 254. §-ának
(3)bekezdése szerinti helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A felperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, ezért teljes személyes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdése és
- §-a alapján a le nem rótt, az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (Itv.)
- §-ának
(1)bekezdése szerinti 48 000 Ft összegű fellebbezési illeték az állam terhén maradt; az alperesnek a másodfokú eljárásban sem merült fel költsége, ezért arról rendelkezni nem kellett. Debrecen,
- szeptember
- Dr. Csikiné dr. Gyuranecz Márta s.k. a tanács elnöke, Dr. Pribula László s.k. előadó bíró, Dr. Bakó Pál s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő