Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.256/2015/9-III. A Fővárosi ítélőtábla a Horváth-Megyeri Ügyvédi Iroda (fél címe 1 ügyintéző: dr. Horváth-Megyeri Cirillügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek, dr. Somos Iván ügyvéd (felperes címe.) által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- július
- napján meghozott 68.P.21.934/2014/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltségben történő marasztalását. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 45.000 (Negyvenötezer) forint első- és másodfokú perköltséget, az egyéb, az eljárás során felmerült költségeit a felperes viseli. Kötelezi a felperest, hogy az illetékügyi hatóság külön felhívására fizessen meg az állam javára 84.000 (Nyolcvannégyezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes és az alperes korábban házastársak voltak, házasságukat 2009-ben bontotta fel a bíróság. A felek azóta is életvitelszerűen a felperes címeszám alatti, közös tulajdonukat képező többszintes családi házban élnek, melyet megosztva használnak. Az ingatlan kényszerű, közös használata úgy a peres felek, mint hozzátartozóik között állandó feszültség forrása, melynek következményeként büntető feljelentéseket tesznek egymás ellen, és számtalan más eljárás is folyamatban van és volt közöttük. A felperes ambuláns pszichiátriai kezelése az 1980-as évek végén kezdődött, melynek kiváltó oka az első férjével fennállt házassági konfliktus volt. Ismételt kezelésére 2002 őszén került sor, szorongásos, depressziós pánikbetegség miatt. 2003-tól rendszeres pszichiátria kezelés alatt áll, többször volt kórházban is. 2007-től neurológiai szakrendelésre járt kevert szorongásos, depressziós zavar, valamint bipoláris affektív zavar megbetegedésekkel. 2008-ban a leszázalékolására is sor került. Összességében úgynevezett GERD szindrómában szenved, mely érzelmileg labilis személyiségzavart okoz és amely hullámzó lefolyású betegség kezelése során nem sikerült kétségmentes javulást elérni a felperesnél. Ez a betegségcsoport a felperest a mindennapi általános tevékenységek végzésében enyhe fokban akadályozza.
- április 7-én a felperes az ingatlan alperes használatában álló utcafronti telekrészén tartózkodott ismerősével ...al, akit azzal bízott meg, hogy segédkezzen az általa alperestől bérelt területen kerítés felépítésében. Ekkor megjelent az alperes, aki közölte, hogy a telekrész adott pontján vezetékek futnak a földben, amely lehetetlenné teszi a kerítés felállítását, egyebekben is vitatta, hogy a felperes jogosult volna a felkerítésére, és úgy határozott, hogy kihívja a rendőrséget. A hívásra kiérkező rendőrök, ... és .... jelenlétében a felek indulatos hangvételben beszéltek egymással, mely főként a felperesre volt jellemző. Az eljáró rendőrök csupán a felperes és az alperes személyes adatait rögzítették és tájékoztatták őket arról, hogy a későbbiekben jelentést fognak készíteni. Egyebekben pedig közölték, hogy a felek telekvitájában és más nézeteltérésében nem kívánnak állást foglalni, nem jegyezték fel a felperes és az alperes részéről elhangzott – a jelenlétükben tett – szóváltást sem. 10 nap elteltével a felperes jogi képviselője útján feljelentést tett az alperes ellen rágalmazás vétsége miatt azzal, hogy a
- április 7-én az ingatlanukhoz kiérkező rendőrök, valamint ... előtt az alperes becsületét sértő kijelentést tett, amikor azt mondta, hogy „a felperes bolond, két papirja is van erről és zárt osztályon a helye”. A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a 5.Bpk.XXI.577/2014/
- számú végzésével a rágalmazás vétsége miatt kezdeményezett büntetőeljárást megszüntette és szabálysértési eljárás lefolytatása végett az ügy iratanyagát megküldte a Budapest Főváros Kormányhivatala Szabálysértési Hatóságához. A szabálysértési hatóság a
- december 17-én meghozott határozatával az alperest becsületsértés szabálysértése miatt figyelmeztetésben részesítette, és kötelezte 3.000 forint eljárási költség megfizetésére. Ez ellen a rendelkezés ellen az alperes a törvényes határidőn belül kifogással élt, melynek folyományaként a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 18.Szk.10.798/
- számú becsületsértés szabálysértés miatt indult eljárásban
- április
- napján tárgyalást tartott, mely napon a
- számú végzésével az alperessel szemben indult szabálysértési eljárást megszüntette. A felperes keresetet terjesztett elő az alperessel szemben személyiségi jog megsértése iránt a polgári törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (későbbiekben: Ptk.) 2:
- §. d) pontjára, 2:
- §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakra, a Ptk. 42. §
(2)bekezdése, a 2:51 §
(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással és előadta, hogy az alperes azzal, hogy úgy a rendőrök, mint ... előtt olyan kijelentést tett, hogy „ez a nő bolond, két papírom is van róla, zárt osztályon a helye” megsértette az emberi méltóságát, a becsületét és a jó hírnevét. Kérte, hogy a Ptk. 2:51. §
(1)bekezdés b) pontja alapján kötelezze a bíróság az alperest a jogsértés abbahagyására és tiltsa el a további jogsértéstől. Egyidejűleg a Ptk. 2:52. §
(1),
(2)és
(3)bekezdésére tekintettel 50.000 forint sérelemdíj, valamint a perköltségeinek a megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Kérelme indokaként előadta, hogy a szaporodó személyes konfliktusok miatt kénytelen hatósági segítséget kérni, ezért kezdeményezte a polgári pert, illetőleg a büntetőeljárást is. Az alperesnek a kereseti kérelmében hivatkozott kijelentése ugyanis indokolatlanul bántó, valótlan véleménynyilvánítás és alkalmas az ő társadalmi megítélésének a hátrányos befolyásolására, valamint átlépi a személyiségi jogok védelme körébe tartozó határt és nem szolgál más célt, minthogy őt feleslegesen sértegesse. Az alperes a kereset elutasítását és a felperesnek a perköltségeiben történő marasztalását kérte. A felperessel egyezően adta elő, hogy több éves elmérgesedett viszony áll fenn közöttük, azonban a felperes által hivatkozott mondat nem hangzott el tőle a perrel érintett napon. Utalt arra, hogy korábban folyamatban volt nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti perben a bíróság igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be a felperesről, melyben megállapítást nyert, hogy egyfajta üldözési mániában szenved és konfliktusos személyiség. Ezért a felperes által neki tulajdonított, de általa nem mondott kijelentés – a peradatok tükrében – egyébként sem lenne minden alapot nélkülöző. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2014. április 7. napján a .... szám alatti ingatlanon a felperesre azt a sértő kijelentést tette, hogy „ez a nő bolond, két papírja is van erről, zárt osztályon a helye” megsértette a felperes emberi méltóságát és becsületét. Kötelezte az alperest, hogy a jogsértést hagyja abba és eltiltotta a további jogsértéstől. 15 napos határidővel az alperest felperes javára 40.000 forint sérelemdíj fizetésére, valamint 15.228 forint tanúdíjat is magában foglaló 25.228 forint összegű perköltség viselésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Rendelkezett továbbá az államnak az illetékügyi hatóság felhívására járó 36.000 forint kereseti illeték alperesi marasztalásáról. Határozata indokolásában kiemelte, hogy az általa rögzített tényállást a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg, melynek során figyelemmel volt úgy a tanúmeghallgatásokra, mint a peres feleknek az eljárás során tett személyes nyilatkozataira, a Budapesti XX., XXI. és XXIII, Kerületi Bíróság 17.P.XXI.20.102/
- szám alatt folyamatban volt ügy irataira is. A felperes által a kérelmében is hivatkozott jogszabályi helyekre utalással arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár a hivatkozott napon,
- április 7-én készült jegyzőkönyvben foglaltak, valamint a ... és ... rendőr őrmesterek által tett tanúvallomások nem igazolták a felperes által hivatkozott alperesnek tulajdonított kijelentés elhangzását, azonban a tanúk azt is előadták, hogy nem figyeltek oda pontosan, hogy milyen szavak hangzottak el a felek részéről, amellett, hogy a felperes volt az indulatosabb. Akként vélekedett, hogy bár a rendőr tanúk vallomása nem támasztja alá a kereseti hivatkozást, azonban nem is cáfolja azt kétséget kizáróan. A felperes ismerősének, ...nak a keresetet alátámasztó tanúvallomását elfogulatlannak és objektívnek vélte, ítélkezése alapjául elfogadta, annak ellenére, hogy a felperessel baráti kapcsolatban áll és
- szeptember 27-én a délelőtti órákban megcsavarta az alperes orrát. A felperes javára értékelte azt is az elsőfokú bíróság, hogy a sérelmezett mondat elhangzását követő két héttel már eljárást kezdeményezett. Mivel – álláspontja szerint – a felperes által hivatkozott kijelenés elhangzott, vizsgálta, hogy ez alkalmas volt-e a felperes jó hírnevének, becsületének, emberi méltóságának a megsértésére, a polgári jogi személyiség-védelem körében. Erre nézve jelentőséget tulajdonított a peres felek személyes helyzetének, annak, hogy hosszú évek óta megromlott házasságuk korábban felbontásra került, hogy kényszerűen használnak egy ingatlant, kölcsönös szóváltásaik pedig rendszeresek. E vonatkozásban kiemelte az új személyiségi jogi törvényi rendelkezések célját, az általuk védett életviszonyok sajátosságait. Összességében azzal érvelt, hogy az alperes által használt kifejezés indokolatlanul bántó és megalázó volt, a felperes becsületének, emberi belső értékítélete, önértékelése kifejezésének a megsértésre alkalmas. A jó hírnév sérelme kapcsán azt vizsgálta, hogy a felperes társadalmi megítélését csorbította-e az alperesi kijelentés, melynek megállapítására a Ptk. 2:
- §
(2)bekezdése alapján nem látott lehetőséget. Az emberi méltósághoz, becsülethez fűződő személyiségi jog sérelmét megállapította, továbbá valamennyi peradat mérlegelésével 40.000 forint sérelemdíj, és a per költségeinek a megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával, a felperes kereseti kérelmének a teljes elutasítását és a felperesnek az első- és másodfokú perköltségeiben történő marasztalását indítványozta. Jogorvoslati kérelme indokaként elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperes által sérelmezett mondat az adott napon, azaz
- április 7-én nem hangzott el részéről, melyet az eljárás során meghallgatott rendőr tanúk vallomása is bizonyít. Kétségesnek találta, hogy a periratok szerint megállapítható, hogy ... a háttérben tartózkodott az eseményeknél, akkor miként hallhatott olyan kijelentést, amit a peres felekhez az eset alkalmával közelebb elhelyezkedő rendőrök nem hallottak. Kiemelten hivatkozott a Pesti Központi Kerületi Bíróság határozatára, mely az eljárás során előadott ellenkérelmében, egyben fellebbezési kérelmében foglaltakat támasztja alá, miszerint a sérelmezett kijelentés tőle a rendőri intézkedés során nem hangzott el. Főként azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a mérlegelési tevékenysége során izolálta a neki tulajdonított kijelentést, mondatot a felperes által tanúsított veszekedéstől, holott maguk a tanúk is azt erősítették meg, hogy a szóváltás kapcsán a felperes volt az ingerültebb. Kiemelte továbbá, hogy az ítélet
- oldalán a törvényszék indokolásában is az szerepel, miszerint a sérelmezett mondat első hallásra egyáltalán nem nevezhető becsületsértő kijelentésnek, melynek ugyancsak jelentősége van a jogorvoslati kérelme mikénti megítélésénél. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a peradatok okszerű mérlegelésével hozta meg az indokaiban is helytálló határozatát, és – az alperesi fellebbezéssel szemben - nem látott okot a Pesti Központi Kerületi Bíróság szabálysértési ügyben hozott határozatának a figyelembevételére. A másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú bíróság azon ténybeli megállapítását, miszerint a perrel értintett napon elhangzott az alperes részéről az a kijelentés az intézkedő rendőrök előtt, hogy „ez a nő bolond, két papírom is van róla, zárt osztályon a helye.” Ezen tényállás alapján az alperes fellebbezése alapos. Mindenek előtt rögzíti az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján – fellebbezés hiányában – jogerőre emelkedett rendelkezése a felperesnek a jóhírneve megsértésére alapított kérelme, valamint a további 10.000 forint sérelemdíj iránti igénye elutasítására vonatkozó elsőfokú ítéleti döntés. A tényállást a kereseti kérelem elbírálásához szükséges mértékben feltárta az elsőfokú bíróság, melynek lényegi megállapításával az ítélőtábla nem értett egyet. Ebből eredően reformatórius jogkörében eljárva az elsőfokú érdemi döntést a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Helyes tájékoztatást nyújtott a
- május
- napján kelt 2-II. számú végzésében az elsőfokú bíróság arra nézve, hogy a felperest terheli a perben annak megfelelő igazolása, hogy az általa sérelmezett alperesi magatartással a személyiségi jogai sérültek. A polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (későbbiekben Pp.)
- §
(3)bekezdése alapján ugyanis a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása a feleket, jelen esetben a felperest terhelte. E vonatkozásban a
- október
- napján megtartott tárgyaláson kellően egyediesített tájékoztatásával az elsőfokú bíróság helyesen hívta fel a felperest annak igazolására, hogy a keresetében hivatkozott kijelentés az alperes részéről
- április 7-én az általa előadottak szerint megtörtént (
- jkv.
- oldal utolsó bek.). A fél köteles tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait a gondos és eljárást elősegítő pervitel követelménye szerint megtenni. A bizonyítás esetleges sikertelensége – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a bizonyításra köteles felet terheli (Pp.
- §
(2),
(6)bekezdése). A felperes indítványa folytán beszerzést nyertek az előzményi peres és szabálysértési iratok, illetőleg az utóbbiakban releváns határozatok. Az elsőfokú bíróság a feleket személyesen meghallgatta, melynek eredményeként is megállapítható, hogy az alperes az eljárás során mindvégig következetesen tagadta a felperes részéről neki tulajdonított sérelmes kijelentést. Az alperesi vitatással szemben a felperest terhelte az általa felhozottak igazolása, melynek keretében nem vitás, hogy meghatározó jelentősége volt a perben a rendőrhatósági intézkedés során eljárt személyek vallomásának. Az elsőfokú bíróság is rögzítette ítélete
- oldalának
- bekezdésében, hogy az érdektelen és elfogulatlan tanúk vallomása nem támasztja alá egyértelműen és kétségtelenül a felperes által felhozottakat. Téves következtetést vont le az elsőfokú bíróság e helyütt arra, hogy a tanúk nem is cáfolták kétséget kizáróan a felperes kereseti tényállítását, ezért megállapítható, hogy az alperes részéről a sérelmes mondat elhangzott. A fent hivatkozott eljárási szabályok nem hagynak ugyanis kétséget afelől, hogy a felperesnek kellett megfelelően igazolnia az érdekében álló tényeket, mely a perben nem történt meg, ennek következményeit pedig viselni tartozik. Az elsőfokú iratokhoz 4/F/
- szám alatt csatolt rendőri jelentés,
- február
- napján meghallgatott ... és ... tanúk vallomása, a 12/A/
- szám alatt benyújtott,
- április
- napján kelt Pest Központi Kerületi Bíróság 18.Szk.10.798/2015/
- sz. szabálysértési eljárást megszüntető határozata sem támasztja alá az elsőfokú bíróság helytelen ítéleti következtetését. A Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében amennyiben a másodfokú bíróság nem találja érdemben helyesnek az elsőfokú bíróság döntését, akkor azt egészben vagy részben megváltoztathatja, mely felhatalmazás szerinti jogkörében eljárva lehetőség nyílik az elsőfokú határozat egészének – a megállapított tényállásra is kiterjedő – megváltoztatására. Ez a kivételesnek is mondható jogkör az irányadó bírói gyakorlat szerint sem lehet parttalan, csak akkor illeti meg a jogorvoslati bíróságot, ha az elsőfokú bíróság ítélete iratellenes, avagy okszerűtlen következtetéseken, a rendelkezésre álló peradatok helytelen mérlegelésén alapul (EBH
- 1526.). Jelen esetben egyértelmű, hogy a felperes által felajánlott bizonyítási eszközök egyike sem támasztotta alá a kereseti kérelmében előadott tényeket. Ilyennek – az elsőfokú bíróság értékelésével szemben – végképp nem lehet tekinteni ... tanú vallomását, akiről egyebekben rögzíti az elsőfokú bíróság, hogy a felperes barátja és az alperes orrának megcsavarása miatt jelenleg eljárás folyik ellene. Ez a tény önmagában igazolja, hogy a tanútól a jelen eljárás során elfogulatlan vallomás nem várható. Mindezek értelmében az elsőfokú döntés helytelen mérlegelésen alapul és részben iratellenes, ezért a másodfokú bíróság a tényállásból mellőzte a felperes keresetében hivatkozott mondat elhangzására vonatkozó megállapítást. Tekintettel arra, hogy a felperes esetében a fentiek szerint nem állapítható meg olyan személyiségi jogi jogsértés, mely kompenzálást igényelne, ezért a másodfokú bíróság a sérelemdíj iránti igény elutasításához nem fűz további indokokat. Jogsértés hiányában az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A felperes pervesztes lett, ezért a Pp.
- §-a alapján is alkalmazandó Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében köteles megfizetni az alperesnek az első és másodfokú eljárásban felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdésének keretei között megállapított áfa-mentes ügyvédi munkadíjat, melynek mértéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés b) pontja szerint a meg nem határozható 600.000 forint pertárgy értékhez igazodik. Az alperes köteles megfizetni továbbá a 36.000 forint kereseti, és 48.000 forint fellebbezési illetéket, valamint pervesztességéből adódóan tartozik viselni az eljárás során általa előlegezett tanúdíjat is. Budapest, 2016. szeptember 29. Dr. Lukács Zsuzsanna a tanács elnöke Kepesné dr. Bekő Borbála előadó bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró