Fkf.59/2016/3 – Győri Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés b./ pont), 2 rb fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérletében (Btk.365.§

(1),

(3)bekezdés a./pont) és 1 rb lopás vétségében (Btk. 370.§

(1),

(2)bekezdés bf./ pont). Ezért halmazati büntetésül 12 év fiatalkorúak börtönére és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a bűnjelek jogi sorsáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére fellebbezést jelentett be, az emberölés bűntette vonatkozásában a történeti tényállásban írtakra tekintettel, hangsúlyozva az elkövetés módját, indítványozta a különös kegyetlenséggel való elkövetés megállapítását, továbbá hosszabb tartamú szabadságvesztés illetve közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását. A vádlott és a védő enyhítés érdekében fellebbeztek. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.50/2016/4-5/I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítva tartotta fenn. Kifejtette, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályokat lényegében betartotta, azonban szükségtelenül, illetőleg eljárási szabályszegéssel történt az előkészítő ülésen, majd külön végzéssel is elrendelt bizonyítás keretében a genetikai szakértői vélemény beszerzése. Rámutatott, hogy a tényállás túlnyomó részt megalapozott, viszont a vádlott előéleti adatai, illetve a történeti tényállás és az indokolás néhány helyen kiegészítésre illetve helyesbítésre szorul. Álláspontja szerint a vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű, a cselekmények minősítése az anyagi jogszabályoknak megfelelő, ezért az annak megváltoztatására irányuló ügyészi fellebbezést már nem tartotta fenn. Kifejtette, hogy a három alkalommal már jogerősen elítélt és négy büntetőeljárás hatálya alatt álló, az előre kiterveltséggel és különös kegyetlenséggel határos módon, tervszerűen és tudatosan cselekvő vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás enyhe szankció. A járulékos rendelkezésekkel kapcsolatban a bűnjelek valamint a bűnügyi költség tekintetében is hibákat észlelt az első fokú ítéletben. Összességében indítványozta az első fokú ítélet megváltoztatását, a fő- és mellébüntetés súlyosítását, a fejszenyél bűnjel lefoglalásának megszüntetését és megsemmisítésének elrendelését, a B.Á.Cs. jelenlétében lefoglalt bűnjeleknek fk. S.M. törvényes képviselőjének való kiadását, a fiatalkorú terhelt által viselendő bűnügyi költség összegének 8.066.908 forintban, az állam terhén maradó költségnek 434.998 forint összegben való megállapítását. Egyebekben helybenhagyási indítványt tett a tényállás illetőleg az indokolás módosításával, valamint az ítélet bevezető részében a tárgyalási napok kijavításával és a terhelt személyazonosító okmányának feltüntetésével a személyi részben. A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta. Az eljárási szabályok tekintetében - relatív eljárási szabályként említve - kiemelte, a 2015. december 18-i előkészítő ülésen folytatott eljárási cselekményeket a genetikai szakértői bizonyítás tekintetében, illetve a Rendőr-főkapitánysággal folytatott telefonos megkeresést, majd a tárgyalási szakban a DNS mintavétel módját kifogásolta. A bizonyítékok értékelése vonatkozásában rámutatott a terhelt gyanúsítotti szakban tett vallomásainak változására, amelyek Sz.Á. szerepéhez köthetőek, valamint a fejlámpa lefoglalásának helyszínére, Sz.Á. poligráfos vizsgálatának eredményére, arra, hogy az fk. vádlott DNS-ét a fűszertasakon és a fejszenyélen azonosították, illetve a terhelt jellegzetes "Bátyja" szavajárását. A feltárt bizonyítékok alapján az ügyészség álláspontja szerint fk. vádlott a terhére rótt bűncselekményeket elkövette, azt viszont - más személlyel szembeni vád hiányában - a bíróságnak nem kell kimondania kategorikusan a véleménye szerint, hogy más elkövető részvétele kizárható. A cselekmények minősítésével egyetértett. A jogi indokolás tekintetében kifejtette, hogy a rablás, lopás, magánlaksértés minősítése helyes, az emberölés vonatkozásában pedig nem indítványozta további minősítő körülmény megállapítását. A büntetés kiszabása tekintetében azzal érvelt, hogy a vádlottal szemben a törvény szigorát a középmértéket meghaladóan, a felső határt közelítően kell érvényre juttatni, amit a terhelt társadalomra veszélyessége indokol. A bűnjelekkel, bűnügyi költség viselésével és a tárgyalási napok, valamint a terhelt személyi adatai pontos feltüntetésével kapcsolatosan szintén fenntartotta az írásban benyújtott indítványát. A védő perbeszédében előadta, hogy véleménye szerint eltúlzottan súlyos az első fokú bíróság által kiszabott büntetés. Kiemelte az enyhítő körülményeket, amelyek közt hangsúlyozta vádlott tényfeltáró, beismerő vallomását, őszinte megbánását, részvét nyilvánítását az elhunyt sértett hozzátartozói felé, a rablás kísérleti szakban maradását, továbbá hogy a bűncselekmény elkövetésekor büntetlen előéletű volt, nehéz szociális helyzetben élt, családi körülményei nem megfelelőek, elmeállapota enyhe fokban korlátozta cselekménye következményeinek felismerésében - védence értelmi fogyatékos, személyiségzavarban szenved, hiányos szocializáltság, illetőleg alacsony értelmi színvonal valamint gyenge tartás jellemzi a szakértői vélemény szerint -, ezért a büntetés enyhítését kérte a fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntetéskiszabási szabályok alapján. A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban rámutatott, hogy a vádlott nyilatkozta szerint a baltát, amelyen DNS vagy ujjnyomok nem voltak találhatók, nem fogta meg és azzal nem okozott sérüléseket a sértettnek. Fk. vádlott az utolsó szó jogán sajnálatát fejezte ki cselekményei kapcsán, majd ismételten elmondta, hogy Sz.Á. is közreműködött azokban, illetőleg a büntetésének enyhítését kérte. A vádlott által elhangzottakra figyelemmel a vádhatóság képviselője, amelyhez a védelem is csatlakozott, bizonyítás felvételét, a vádlott ismételt kihallgatását indítványozták. A bizonyítási indítványt az ítélőtábla elutasította. A táblabíróság álláspontja szerint az első fokú bíróság kellő alapossággal hallgatta ki a vádlottat, a tárgyalás anyagává téve nyomozás során tett vallomásait is, amelyben már tett olyan vallomást, hogy a bűncselekményeket Sz.Á.-al együtt követte el. A másodfokú eljárásban utolsó szó jogán tett hasonló kijelentése vallomásként nem értékelhető és nem is tartalmazott új, még nem értékelt tényállítást, amelyek miatt bizonyítás felvétele és a vádlott újabb kihallgatása nem volt indokolt. A bejelentett fellebbezésekre tekintettel az első fokú bíróság ítéletét a Győri Ítélőtábla a Be. 348.§

(1)bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes körűen felülbírálta. Megállapította, hogy az első fokú bíróság valóban követett el eljárási szabálysértést, de az nem volt olyan súlyú, amely az ügy érdemi felülbírálatát gátolta volna. Az első fokú bíróság előkészítő ülése tekintetében a fellebbviteli főügyészség hivatkozása részben alapos. A Be. 272.§

(1)bekezdésére figyelemmel előkészítő ülés tűzésére lehetősége volt az első fokú bíróságnak, illetőleg arra, hogy a

1. december 15-i előkészítő ülésen szakértői bizonyítást rendeljen el. A genetikai szakértő kirendelése
2. január 18-án került sor a bíróság Fkf.411/2015/
3. számú végzésével, ekként tehát a szakértői vélemény beszerzése utóbb történt meg. Az eljárási szabályok ezáltal nem sérültek. Az eljárási törvény kereteit azonban meghaladta a rendőrség közvetlen megkeresése a terhelti DNS mintavétel végrehajtására az előkészítő ülésen, mert ott bizonyítás felvétele nem lehetséges. A bírósági eljárásban tárgyaláson került sor a vádlottól újabb DNS mintavétel levételére. Mivel az első fokú bíróságnak a korábbi DNS vizsgálat körülményeivel és a mintavétellel kapcsolatban aggályai támadtak, és az általa vélt jogszabályi hiányosságot ezáltal pótolta, szintén nem törvénytelen. Az ítélőtábla megállapította, hogy az első fokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében kimerítően értékelte. Számot adott arról, hogy a tényállás megállapítása során mely bizonyítékot miért vett figyelembe, az ellentétek feloldását megkísérelte. Az első fokú bíróság kihallgatta a fk. vádlottat, ismertette a nyomozás során tett vallomásait, és az előkészítő ülés alkalmával becsatolt kézzel írt vallomását. Részletesen kihallgatta
4. tanút a két nap történéseiről, ifj.
5. sértettet, továbbá
6. tanút, aki a rendőrség részéről a DNS mintavételt végezte,
7. tanú áruházi eladót,
8. tanú szomszédot, akinél a fejszenyél megtalálásra került,
9. tanú aki megtalálta a vádlott által készített maszkot,
10. tanút aki
11. december 22-én találkozott a vádlottal és Sz.Á.-al, akit szintén részletesen kihallgatott a bíróság, és a nyomozati szakban tett vallomásait is értékelte. Meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőket, dr. Szabó Ferencet, dr. Tóth Zsuzsannát, dr. Pataki Zoltánt, a sértett sérüléseire és a vádlott elmeállapotára vonatkozóan, illetőleg Fodróczi Győző nyomszakértőt, aki egyesített véleményt adott az orvos szakértőkkel. A Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet genetikai szakértői véleményét a tárgyalás anyagává tette, csakúgy mint az egyéb releváns okiratokat. Fentiekből megállapítható tehát, hogy az ügy ténybeli és jogi megítélését megalapozó bizonyítékokat teljes körűen feltárta az első fokú bíróság. Mindezeket logikai hibáktól mentesen értékelte, és helyesen mutatott arra rá, hogy a vádlott részbeni beismerő vallomása csak olyan mértékben vehető figyelembe, amennyiben a további bizonyítékokkal nem áll ellentétben. Az első fokú bíróság rámutatott, hogy fk. vádlott vádlott
12. december
13. napján történtekkel kapcsolatban nagyrészt egyezően tett vallomást
14. sértettel. A vádlott elmondta, hogy az értékek megszerzéséért miként jutott be a családi házba, az általa készített csuklyát viselte. Fémpénzeket talált, majd begyújtott a kazánházban, elfogyasztott egy energia italt, borsot szórt szét, majd elaludt.
15. sértett kiáltására ébredt fel, azután hazament Sz.-ba. A terhelt és a sértett vallomását alátámasztotta, hogy az ekkor elvitt elemlámpát és kést a vádlott nagymamájának a derítőjében találták meg. A
16. december
17. napján történtekkel kapcsolatban azonban a vádlott eltérő, önmagának is ellentmondó vallomásokat tett, amelyeket a törvényszék részletesen elemzett. Elmondta, hogy újra visszament a sértettek házába, de már vitt magával egy pisztolyt és egy újabb álarcot is, amelyből arra lehet következtetni, hogy számított arra, hogy a lakásban tartózkodhatnak. Védekezése szerint ekkor először a nappaliba ment, ahol
18. sértettel, majd ifj.
19. sértettel találkozott, pénzt, ékszereket követelt tőlük, majd ezt követően ment le a pincébe, és ott fogta meg a fejszenyelet, ekkor ragadta meg a kezét hátulról
20. sértett, akit tarkón és fejen ütött. Ezután elszaladt és busszal hazament.
21. március 9-én folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásakor - védőjével való konzultációt követően - módosította a korábbi vallomásait azzal, hogy Sz.Á.-al követték el a cselekményt, ő nem járt a pincében második nap, egyből a lakásba ment, társa bántalmazta a pincében az idős sértettet. Ezt követően a tárgyalási szakban is kitartott ezen védekezése mellett.
22. sértett és ifj.
23. sértett sértettek a
24. december
25. napján történtekkel kapcsolatban eltérő vallomást tettek a vádlotthoz képest és cáfolták a védekezését. Mindketten lényegében egyezően adták elő, hogy amikor a vádlott megjelent a lakásban, pénzt, ékszereket követelt, egyik kezében pisztoly, a másik kezében fejszenyél volt, amellyel fenyegette őket. A hálószobába menekültek, amit bezártak és belülről tartották az ajtót. A rendőrséget hívták volna, viszont a támadó kitépte a vezetékes telefon zsinórját a falból, hogy ne tudjanak segítséget kérni. A sértettek egybehangzóan nyilatkoztak arról is, hogy amikor a vádlott a lakásba bement és tőlük értékeket követelt, akkor megkérdezte tőlük, hogy ki az az idős ember a pincében, akit ő már megkötözött. Eszerint már találkoznia kellett
26. sértettel, így helytállóan következtetett az első fokú bíróság arra, hogy a vádlott először a pincében járt. Ott bántalmazta fejszenyéllel és a baltával
27. sértettet. Az élet elleni bűncselekmény egyik eszközén, a fejszenyélen, ami a szomszédnál került feltalálásra, a terhelt DNS mintája kimutatható volt. Az említett fejszenyelet eladó tanú már nem emlékezett a vevő személyére. A sértettek azt állították, hogy a tárgy nem volt a házban, ebből nyilvánvaló következtetés vonható arra, hogy azt a vádlott vitte magával. Az a védekezése a vádlottnak, hogy a fejszén nem volt megtalálható az ő DNS-e, amelyre védője is hivatkozott nem megalapozott, erre nézve az első fokú bíróság indokát adta, hogy miért fogadta el mégis az elkövetés egyik eszközeként. Az első fokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a vádlott vallomásából az következik, hogy amikor
28. december
29. napján a sértettek lakásához elment, akkor már maszk, sapka, kesztyű volt rajta, amiből nyilvánvaló, hogy emiatt a fejszenyélen nem volt terhelti DNS minta. Erre az első fokú bíróság részletesen kitért ítéletében, következtetései helytállóak, amelyeket osztott a másodfokú bíróság. A sértett sérülései tekintetében az orvos szakértői vélemények mellett az időközben beszerzett nyomszakértői vélemény is rendelkezésre állt. A szakértői vélemények alapján
30. sértett sérülései rögzíthetőek voltak, illetve meghatározható volt a bántalmazás eszközeként a balta és a fejszenyél. A fényképfelvételek alapján a nyom- és orvos szakértő is megerősítette, hogy a baltának a foka és a sértett fején, koponyáján található sérülések egymásnak megfeleltethetők. Az első fokú bíróság valamennyi bizonyítékot számba vette. Amire a fellebbviteli főügyészség hivatkozott, a genetikai szakértői vélemény értékelésével, a DNS mintavételek eredményeivel némiképp adós maradt, de ezek közvetetten az indokolásból megállapíthatóak voltak.
31. december 20-án a borsos zacskókon, a másnap használt fejszenyélen szintén rögzíthette a hatóság a vádlottól származó DNS-t. Ebből következően helytállóan állapította meg az első fokú bíróság azt, hogy mind a két napon fk. vádlott volt az, aki a sértettek ingatlanába behatolt. Első nap értékek után kutatott, elaludt, majd eltávozott, második nap pedig súlyosan bántalmazta
32. sértettet illetőleg pénzt követelt a
33. tanútól és ifj.
34. sértettől. A törvényes és teljes körű bizonyíték értékeléssel megállapított tényállás alapját képező logikus és következetes elemzés - azonos bizonyítási anyag mellett - a felülmérlegelés tilalma folytán a másodfokú eljárásban nem változtatható meg. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az kétségtelen tény, amire a vádhatóság hivatkozott, miszerint az első fokú bíróság azon megállapítása, hogy Sz.Á. nem volt ott az elkövetéskor, illetőleg, hogy a vádlott valósította meg második nap is egyedül a bűncselekményt, ilyen módon ítéleti bizonyossággal nem állapítható meg. Kétséget kizáróan a törvényesen benyújtott vádat követően lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az állapítható meg, hogy fk. vádlott elkövette ezeket a cselekményeket, amit az első fokú bíróság helyesen rögzítette az ítéletében. Az ítélőtábla álláspontja szerint az első fokú bíróság által megállapított tényállás nagyrészt a bizonyítás anyagának megfelelő, ugyanakkor a fellebbviteli főügyészség indítványa helytálló a tényállás korrekciója tekintetében. Kiegészíti az ítélőtábla egyrészt a terhelt előéleti adatait azzal, hogy a Győri Járásbíróság
35. július
36. napján kelt és jogerőre emelkedett Fk.381/2015/
37. számú határozatával társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta, amelyet a Győri Járásbíróság az Fk.659/2015/
38. számú ítéletével hatályon kívül helyezett, és társtettesként elkövetett lopás vétsége és rablás bűntettének kísérlete miatt 1 év 3 hónap fiatalkorúak fogházbüntetésére valamint 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A történeti tényállás szintén helyesbítésre szorul. Az
39. tényállási pontban írt bűncselekmény elkövetésekor a vádlott éjfél után ment be a ház előudvarába, majd a ház alagsorába, ahol később 3 zacskó őrölt borsot szórt szét. Az alagsorba 04 óra 50 perc körül lépett be
40. sértett. A vádlott 1.000 Ft értékű zseblámpát, 1.000 Ft értékű konyhakést, illetve vászonzsákot és vasrudat magával vitt, megivott egy 200 Ft értékű üdítőt és szétszórt 600 Ft értékű borsot. Ekként legkevesebb 2.800 Ft kárt okozott, amelyből 2.000 Ft megtérült a zseblámpa és a konyhakés, illetve a vászonzsák, vasrúd lefoglalásával. A vádhatóság részéről az indokolás helyesbítése kapcsán tett észrevételekkel szintén egyetértett az ítélőtábla. A vádlott
41. március 9-én tett Sz.Á.-ra terhelő vallomást, illetőleg a genetikai szakértői vélemény alapján az őrölt bors tasakon és a fejszenyélen fk. vádlott DNS mintáját azonosították. Fenti korrekcióval a tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, így a Be. 351.§

(1)bekezdése alapján az ítélőtábla is e tényállásra alapította a határozatát. Az első fokú bíróság a megállapított tényállás alapján helytállóan vont le következtetést fk. vádlott bűnösségére. A terhére megállapított bűncselekmények minősítése is megfelel az anyagi jog szabályainak. A Kúria 3/2013. Büntető jogegységi határozata - az élet és testi épség büntetőjogi védelméről - meghatározza azokat a körülményeket, amelyeket a bíróságnak vizsgálnia kell. Amennyiben az alanyi és tárgyi tényezők feltárásra kerülnek, azt követően vonható le következtetés az elkövető szándékára. A vádlott szándéka egyértelműen az volt, hogy a sértettektől pénzt, ékszereket szerezzen mindkét nap, tehát haszonszerzési szándékkal ment a S. család házába. Ennek kivitelezése érdekében készítette a maszkokat, hogy felismerhetőségét gátolja. Megállapítható, hogy a vádlott szándékára helyesen következtetett az első fokú bíróság, akit készpénz és értékek megszerzése motivált. Nyilvánvalóan a terhelt tudatának át kellett fognia, hogy a kemény faanyagú fejszenyél és a baltával való nyakszirten illetve fejen történő többszörös megütése az idős sértettnek a halálához vezet. Cselekménye egyértelműen ezért egyenes szándékkal elkövetettként minősül. Ennek megállapításakor figyelemmel volt az első fokú bíróság a már említettek szerint a vádlott által használt eszközökre (fejszenyél, balta), amelyeknek az alkalmazása által és a támadott testtájékból - tarkóra, fejre mért ütések - adódóan nyilvánvalóan következik, hogy a vádlott szándéka nem csupán testi sértésre irányult, hiszen köztudomású hogy életfontosságú szerveket, így a fejet ért erős ütések komoly sérülésekhez, halálhoz vezethetnek, amit a vádlottnak fel kellett ismernie. Az első fokú bíróság értékelte az alkalmazott erőkifejtés mellett, a többszörös erőbehatást, amelyekre helyesen mutatott rá a jogi indokolásában. A nyereségvágyból elkövetett emberölés (Btk. 160.§

(1),

(2)bekezdés b./ pont), a minősítő körülménnyel együtt mindezek alapján aggálytalanul megállapítható. A rablás vonatkozásában is helytálló indokolást adott az első fokú bíróság. A vádlott ahogy az ügyészi perbeszédben is elhangzott két személytől követelt értékeket, így az állandó bírói gyakorlat szerint cselekménye 2 rendbelinek minősül, a cselekmény a sértettek hathatós védekezésének következményeként kísérleti szakban maradt. A lopás vétségével kapcsolatos minősítés, jogi indokolás is törvényes. Az esetlegesen szóba kerülhető más minősítő körülmények kapcsán helytállóan mutatott rá a főügyészség, hogy azok miért nem állapíthatók meg, amivel egyező álláspontra helyezkedett az ítélőtábla is. A büntetés kiszabási körülményeket nagyrészt helyesen ismerte fel az első fokú bíróság. További súlyosító körülményként értékelhető, hogy a vádlott hasonló jellegű bűncselekmény miatt ellene folyamatban lévő eljárás hatálya alatt követte el a bűncselekményt, nem csak a magával vitt fejszenyéllel, hanem az ott lévő kisbaltát is megragadta, így két eszközzel is bántalmazta

1. sértettet, aki idős koránál fogva a bűncselekményt kevéssé elhárítani képes személy. Enyhítő körülményként viszont nem értékelhető - ahogy az ügyészség helyesen rámutatott -, a vádlott által kifejezett részvét, mert a megbánás számít enyhítőleg kisebb nyomatékkal. Az első fokú bíróság által felsoroltakon túl viszont az időmúlásra is tekintettel kell lenni. A büntetés célja a Btk. 79.§-a szerint a társadalom védelme érdekében annak a megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. Tény, hogy a vádlott amikor a vád tárgyává tett bűncselekményeket elkövette még fiatalkorú volt,
2. életévét 3 hónap híján töltötte be. Szakvélemény rögzítette a személyiségzavarával, pszichés státuszával kapcsolatos megállapításokat. Azonban a feltárt bűnösségi körülmények alapján a másodfokú bíróság figyelemmel volt az elkövetett cselekmény komoly közfelháborodást okozó gátlástalanságára, amelyektől nem lehet eltekinteni. Maga a védő is akként nyilatkozott, hogy borzalmas bűncselekmény történt. Ez nem mást takar, mint elvetemült elkövetési módot az idős sértett sérelmére. A táblabíróság azt állapította meg a fentiek alapján - osztva a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakat -, hogy nem áll arányban fk. vádlott által elkövetett bűncselekmények miatt az első fokú bíróság által alkalmazott joghátrány a személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességével. Emiatt az ítélőtábla a kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás tartamát a rendelkező rész szerint súlyosította. A bűnjelekre vonatkozó indítványát a fellebbviteli főügyészségnek helytállónak találta az ítélőtábla. A fejszenyél nem kobozható el, mivel nem bizonyítható, hogy a vádlott tulajdonát képezi, ezért annak a Be. 155.§

(1),

(8)bekezdése alapján való lefoglalásának megszüntetése melletti megsemmisítését rendelte el. A gázriasztó fegyvert - mint az elkövetés eszközét - viszont a Btk. 72.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján el kell kobozni. A bűnügyi költség tekintetében ugyancsak egyetért a főügyészi indítványban foglaltakkal a másodfokú bíróság. Helytállóan munkálta ki az ügyész, hogy a vádlott a második genetikai szakértői vélemény díjának (364.998 Ft) megfizetésére nem kötelezhető, azt az állam viseli a Be. 338.§

(2)bekezdése alapján. Pontosította az első fokú bíróság ítélet fejrészében, rendelkező részében az ítélőtábla a tárgyalási napokat, a vádlott személyi adatait kiegészítette, illetőleg a 61/

1. BK véleményre tekintettel a bűncselekmények megnevezését helyesbítette. A bűnjelek sorszámozása szintén korrekcióra szorult, mivel a Bj.I50/
2. sorszám alatti nyilvántartásban eltérő a számozásuk. Mindezek alapján az ítélőtábla a Győri Törvényszék ítéletét a rendelkező részben írtak szerint a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta a Be. 371.§

(1)bekezdése értelmében. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő közreműködése folytán felmerült bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén és a Be. 338.§

(1)bekezdésén alapul. Győr,

1. október
2. napján Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke . Csák Csilla sk. Dr. Németh Balázs sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: A fenti ítélettel, és az abban foglalt változtatásokkal a Győri Törvényszék Fk.411/2015/
3. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. őr,
4. október
5. napján . Széplaki László a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: sk.