Bhar.290/2016/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés I. fordulat). Ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. Kötelezte a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedetését követő 15 napon belül fizessen meg a magánvádlónak 26.300,- Ft-ot, az államnak 20.200,- Ft-ot, a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívására. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A magánvádló az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. Megismételt eljárást követően a Nyíregyházi Törvényszék 2016. február 25. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltozatta akként, hogy a vádlottat az ellene levéltitok megsértésének vétsége (1978. évi IV. törvény 178. §

(1)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Az első fokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből kimondta, hogy 26.300,- Ft-ot a magánvádló visel. Kötelezte a magánvádlót 42.580,- Ft bűnügyi költség megfizetésére az államnak a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívásától számított 15 napon belül. Kimondta továbbá, hogy a magánvádló viseli a megismételt eljárásban felmerült további költségét. A másodfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést. A harmadfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen mind a magánvádló jogi képviselője, mind a magánvádló bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása végett tartották fenn a bejelentett fellebbezést. A vádlott és védője a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozták. A büntetőeljárási törvény XXIII. Fejezete a magánvádas eljárás, mint külön eljárás szabályait taglalja akként, hogy a Be. 493. §-a értelmében a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit a magánvád alapján folytatott büntetőeljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A magánvádló fellebbezése a Be. 386. §

(1)bekezdés c) pontja alapján joghatályos, a harmadfokú eljárás lefolytatásának feltételei fennállnak a büntetőjogi felelősségben való eltérő első- és másodfokú döntésre tekintettel. (BH2010. 180.) A Debreceni Ítélőtábla a törvényszék ítéletét az azt megelőző első és másodfokú eljárással együtt a Be. 387. §

(1)és

(4)bekezdései alapján teljes terjedelmében felülbírálta, és megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával jártak el az ügyben. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság az ítélőtábla által előírtakat is teljesítette. A másodfokú bíróság által kiegészített, illetőleg rögzített tényállás megalapozott, az a harmadfokú eljárásban irányadó a Be. 388. §

(1)bekezdése értelmében. A magánvádló által bejelentett fellebbezés alaptalan. Helytállóan jutott arra a következtetésre a törvényszék az irányadó tényállás alapján, hogy a vádlott bűnösségének megállapítására nem kerülhet sor a beszerzett bizonyítékok tükrében. Amint arra kifogástalanul utalt a másodfokon eljárt törvényszék a feljelentés szerint a vádlott a bank által postai úton megküldött 2008. június 30. napján keltezett bankszámla kivonatot felbontotta, majd utóbb jogellenes követeléseinek alapjául felhasználta a házassági bontóperben. Az 1978. évi IV. tv. 178. §

(1)bekezdése szerint aki másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét, a tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el és pénzbüntetéssel büntetendő. A magánvádló azt kétséget kizáró módon nem tudta bizonyítani, hogy a zárt küldeményt a vádlott bontotta fel. E körben a vádlott mindig tagadó nyilatkozatot tett, a személyi bizonyíték, a szomszéd vallomása alapján pedig nem zárható ki, hogy a küldeményt a vádlotton kívül más is felbonthatta, hiszen ahhoz a vádlott csak közvetett úton jutott hozzá. A megszerzés körébe vonható minden olyan magatartás, amivel az elkövető a dolog felett befolyástól mentes - birtokot szerez, amely magatartásnak azonban szándékosnak, sőt célzatosnak (kifejezetten tartalmának megismerése végett) kell lennie, ami a vádlott esetében nem állapítható meg. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményekét kétséget kizáróan ugyanis nem állapítható meg a vádlott terhére olyan magatartás, amely azt célozta volna, hogy megszerezze a vádlott zárt küldeményét, azaz valamilyen módon összejátszott volna a szomszédasszonyával, illetve édesanyjával, az azóta elhunyt ...-al a tekintetben, miszerint részére a magánvádló nevére szóló bankszámla kivonatot küldjék meg. A levéltitok megsértése vétségének törvényi tényállása alapján illetéktelen személynek történő átadás minden olyan tevékenység, amely eredményeképpen a közlemény harmadik, a megismerésre nem jogosult személy birtokába kerül. Kifogástalanul jutott arra a következtetésre a törvényszék, miszerint illetéktelen személynek történő átadás fordulata sem kerülhet megállapításra. Miután vagyonközösség megszüntetése iránti per folyt a vádlott és a magánvádló között, és a házasság fennállása alatt szerzett pénzösszeg megismerésére vonatkozó adatot tartalmazott a bankszámla kivonat, a közös vagyon tárgyát képező perben bíróság előtt a bankszámla kivonat bizonyítékként történő felhasználása illetéktelen személynek történő átadásnak nem minősül. Az előbbiek értelmében a másodfokon eljárt törvényszék törvényesen mentette fel a vádlottat az ellene levéltitok megsértésének vétsége (1978. évi IV. tv. 178. §

(1)bekezdés) miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdés b) pontja alapján - bizonyítottság hiányában -. A polgári jogi igény vonatkozásában a törvényszék helyesen utalt a Be. 54. §

(1),

(7)és

(8)bekezdéseire, azonban az ítélőtábla felhívja a Be. 335. §

(1)-

(3)bekezdését is. A Be. 335. §

(1)bekezdése kimondja, hogy a polgári jogi igényt - a

1. § (1.a.) bekezdése és a
2. §

(3)bekezdése szerinti eseteket kivéve - a bíróság az ítéletben lehetőleg érdemben bírálja el; annak helyt ad, vagy azt elutasítja. Ha ez jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, valamint a vádlott felmentése esetén, vagy ha az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja, a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. A Kúria 81.BK. vélemény szerint a másodfokú bíróság (illetőleg harmadfokú bíróság) a Be. 348. §ának

(1)bekezdése alapján hivatalból dönt a polgári jogi igényre vonatkozó ítéleti rendelkezésről, mint járulékos kérdésről. A járulékos kérdésekben - így a polgári jogi igény tárgyában - az officialitás erejével előírt döntési kényszer azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság orvosolja az elsőfokú bíróság tévedését, ha kell, pótolja annak törvénysértő mulasztását. A 2009. évi LXXXIII. törvény módosító rendelkezése annak a 335. §

(1)bekezdésében megfogalmazott törvényi akaratnak kívánt nyomatékkal érvényt szerezni, mely szerint a bíróságnak az ítéletben lehetőleg el kell bírálnia a magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt. A Be. 387. §

(4)bekezdése rögzíti, miszerint a harmadfokú bíróság a megtámadott másodfokú ítéletnek az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére, a pártfogó felügyelet elrendelésére, a lefoglalásra, a polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezését hivatalból felülbírálja. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a magánvádló másodfokú eljárásban előterjesztett polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A törvényszék ítélete rendelkező részében akként döntött, hogy a magánvádló viseli a megismételt eljárásban felmerült további költségét. A kérdéses rendelkezést akként vált szükségessé pontosítani, hogy a magánvádló viseli a megismételt másodfokú eljárásban felmerült további költségét, hiszen megismételt harmadfokú eljárás lefolytatására is sor került az ügyben és a másodfokú bíróság a harmadfokú eljárás költségeit illetően nem foglalhatott állást. A másodfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek és helyesek. Az előbbiek értelmében az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398. §

(1)-

(3)bekezdései alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta azt a Be.

1. §-a felhívásával. A többször módosított
2. évi XCIII. törvény (Illetéktörvény)
3. §

(1)bekezdése kimondja, hogy a kizárólag magánvád alapján folyó eljárásban a fellebbezés illetéke 10 000 Ft. Az Itv. 54. §-a a büntetőeljárással kapcsolatos egyes kérelmek illetékéről szól és

(4)bekezdése rögzíti, hogy ha az

1. §-ban és az
2. §-ban említett illetéket a magánvádló felhívás ellenére nem fizeti meg, a bíróság leletet készít. Az iratok tartalma alapján megállapítható, hogy sem a korábbi harmadfokú eljárásban, sem a jelenlegi harmadfokú eljárásban (megismételt harmadfokú eljárás) a magánvádló fellebbezési eljárási illetéket nem rótt le. Az Itv.
3. §

(1)és 54. §

(4)bekezdéseinek alkalmazásával rendelkezett akként az ítélőtábla, hogy összesen 20 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket kell pótlólag leletezés terhe mellett lerónia a magánvádlónak az ítélőtábla ítéletének jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül. (BH.2001.108.) A Be. 514. §

(4)bekezdése rögzíti, hogyha a másodfokú bíróság határozata ellen kizárólag a magánvádló jelentett be fellebbezést, és az nem vezetett eredményre, a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a magánvádló viseli. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla kötelezte a magánvádlót a megismételt harmadfokú eljárásban felmerült 17 500 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Utal arra is az ítélőtábla, hogy a Be. 514. §

(1)bekezdése értelmében egyébként is felmentés esetén a bűnügyi költséget a magánvádló viseli. Szükségessé vált rögzíteni azt is, hogy a magánvádló viseli a megismételt harmadfokú eljárás során felmerült költségét. Debrecen,

1. szeptember
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 1.Bf.763/2015/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen határozatában írt változtatással jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. szeptember
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: kiadó