Bf.487/2016/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. c)pont II. fordulat,
2. d)pont) és ezért életfogytig tartó szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, melyből legkorábban legalább 35 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, döntött a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az első fokon eljárt bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentést célzóan jelentettek be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a védelmi jogorvoslatokra tekintettel a törvényszék határozatát a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján a Be. 361. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében figyelemmel a Be. 554/B. § g) pontjára is. A nyilvános ülésen a védő perbeszédében kifejtette, hogy álláspontja szerint a törvényszék ítéletét megalapozatlan módon hozta meg, helytelenül következett bizonyos tényekre annak ellenére, hogy rendkívül széleskörű és alapos bizonyítást folytatott. A tanúvallomások, melyre a törvényszék ítéletét alapította javarészt ellentmondásosak, míg a vádlott vallomásaihoz ésszerű kétely nem fér. A tanúvallomások körében a védő hivatkozott az első fokú eljárásban előterjesztett perbeszédére, melyet változatlan tartalommal fenntartott és a másodfokú eljárásban is kiemelte ... és ... tanú egymással szembenálló vallomásait, utalt ... és élettársának egymással ellentétes vallomásaira is, valamint ... nyilatkozatára, akként, hogy ő még szombaton délben látta a sértettet a bolthoz menni, melyet megerősített élettársa vallomása is. Iratellenes megállapításokat tett a törvényszék például az ajtó kilincsének kapcsán is, mivel a vádlott ... vallomása alapján egyszerűen megfogta a kilincset a bemenetelkor és távozáskor is, e tanú sérülésről nem beszélt. Ehhez képest kétséget kizáróan bizonyított, hogy az ajtót valaki megrongálta, tehát az elkövető annak berúgását követően jutott be. Fontos momentum továbbá a sértett általi gyógyszer bevétele, melyből a szakértő megállapította, hogy a halál bekövetkezése péntek délutántól szombat délutánig terjedő időszakra tehető. Figyelemre méltó továbbá ... DNS-e, amely megtalálható volt a sértett körömnyiradéka alatt annak ellenére, hogy ... határozottan tagadta, hogy a sértettel kapcsolatban állt volna. E körben iratellenes a törvényszék azon megállapítása - ellentétben a szakértői állásponttal -, hogy az bármilyen módon odakerülhetett, akár egy a sértett lakásán további nyomhordozó által is. A sértett lakásán lévő váza talapzatán ugyancsak fellelhető volt ... tenyérlenyomata is. E tanú alibivel rendelkezett, melyet munkáltatója igazolt, azonban ez nem volt teljes körű, mint a törvényszék is rögzítette, az éjszakai órákra nem terjed ki, azonban arról is nyilatkozott a munkáltató, hogy ... haragudott a sértettre, de ki akart vele békülni. Ennek fényében túlzott a törvényszék azon megállapítása, hogy a vádlott ...re akarta a gyanút terelni. E tanú a haláleset után egyébként néhány nappal a településről elköltözött. Utalt a védő a Be. 4. §

(2)bekezdésére is és álláspontját akként összegezte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan a Be. 351. §

(2)bekezdés d) pontja alapján. A törvényszék a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, ezért a Be. 352. §

(1)bekezdés b) pontjára figyelemmel eltérő tényállás megállapítását indítványozta, mely alapján a vádlott felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Hangsúlyozta, hogy az ítélet rendkívül súlyos és sérelmezte, hogy a törvényszék nyomatékos súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott ...re próbálta a gyanút terelni, holott a törvényszék volt az, aki szóba hozta ...et, mint lehetséges elkövetőt. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával eljárva igen széleskörű bizonyítást vezetett, valamennyi az ügy megítélése szempontjából releváns bizonyíték beszerzése, és egyenként és összességükben történő gondos értékelésre került. A megállapított tényállás hibamentes, kiegészítést, helyesbítést nem igényel. A történeti tényállás az ítélet

1. oldalától a
2. oldallal bezárólag a legapróbb részletekig tárja fel az eseményeket, majd a
3. oldal utolsó bekezdésétől a boncjegyzőkönyv megállapításai mentén részletesen rögzítette a sértett 54 rb. sérüléseit, illetve egyéb külsérelmi elváltozásait, valamint a vádlottnak a fogdai befogadásakor dokumentált sérüléseit, melyek közül a karcolásos jellegűek a sértett védekezésének következményei. A tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése körében, de a ténybeli indoklásban sem merült fel iratellenes megállapítás. A bizonyítékok értékelése, így a vádlott védekezésének, a tanúk vallomásainak, a szakértői nyilatkozatoknak az értékelése kifogástalan, a logika szabályainak megfelelően történt. Az ítélőtábla a Be.
4. §

(1)bekezdésére figyelemmel a törvényszék által megállapított tényállást a másodfokú eljárásban irányadónak tekintette. Az irányadó és mindenben megalapozott, mérlegeléssel megállapított tényállásra tekintettel a másodfokú bíróság sem az ítélet hatályon kívül helyezésére, sem pedig a vádlott felmentésére irányuló fellebbezéseket nem találta alaposnak. A törvényszék az ítélet

1. oldalán csokorba gyűjtötte azokat a körülményeket, amelyek alapján a vádlott védekezésének „minden pillére” cáfolható volt az eljárás során. Ezek lényegében azok a kérdéskörök, amelyek végső soron a vádlott bűnösségének kétséget kizáró bizonyossággal történő megállapításához elvezettek. A törvényszék minden kérdéskört behatóan vizsgált, értékelt és foglalkozott valamennyi kérdéskörrel, amelyet a védő egyébiránt igen színvonalas perbeszédében érintett. A törvényszék a nyomozati eljáráshoz képest a tanúk többszörösét hallgatta ki eljárása során és ítéletének
2. oldalán különböző szempontok szerint csoportosította, és figyelemmel volt arra is, hogy az eljárás mely szakaszában kerültek kihallgatásra. Kellő körültekintéssel értékelte a sértett családtagjai, a vádlott családtagjai, a szomszédok, a sértett volt élettársa, az alkalmi partnerek és egyéb tanúk vallomásait. Az egyes tanúvallomásokban rejlő ellentmondásokat - melyekre a védő is hivatkozott - is észlelte, azokat a logika szabályai szerint értékelte, és indokolási kötelezettségének eleget téve számot adott arról, hogy mely vallomást miért tudta elfogadni a további bizonyítékokkal is összevetve. Az eljárás során alapvető kérdésként merült fel, hogy a vádlott személye a cselekmény elkövetésének időpontjában köthető-e a helyszínhez. E körben a törvényszék széleskörűen vizsgálódott és kronológiai sorrendben rögzítette az eseményeket, elemezte a vádlott igazolható hollétének körülményeit. Feltárta a sértett más férfiakhoz, így korábbi élettáráshoz, illetve alkalmai partnereihez való viszonyát. Azt sem mulasztotta elvizsgálni, hogy más személy elkövetőként számításba jöhet-e, de az sem maradt feltáratlanul, hogy a sértett másnap délelőtt elmehetett-e „... boltjához”, figyelemmel arra, hogy volt olyan vallomás, amely arra engedett következtetni, hogy szombaton délelőtt a sértett még élt. Az alapvető kérdésben, hogy a vádlott személye az elkövetés lehetséges időintervallumában köthető-e a helyszínhez a törvényszék egyértelmű igennel foglalt állást, melynek kimerítő indokát adta, és amelyet az ítélőtábla is osztott. A másik lényeges kérdés, hogy járhatott-e más személy a cselekmény helyszínén, illetve lehettek-e más, vagy mások a cselekmény elkövetői. A törvényszék nemlegesen foglalt állást, és érvelésével a másodfokú bíróság ugyancsak egyetértett. A kérdés eldöntése azért is bír relevanciával, mert a vádlott elismerte, hogy járt az adott időszakban a sértettnél, azonban részvételét életének kioltásában mindvégig következetesen tagadta. E körben fontos szerepet játszott a szakértői bizonyítás, egyrészt a halál lehetséges időpontjának megállapítása szempontjából - figyelemmel a vádlott védekezésére - a sértett általi gyógyszerszedésre, a helyszínen más személy, a korábbi élettárs ... tenyérlenyomatának rögzítésére és a sértett körömnyiradékában DNS-ének feltalálására. A törvényszék valamennyi szakvélemény és a hozzájuk kapcsolódó okiratokat értékelte és azokat aggálymentesnek ítélte. Ítéletének
3. oldal utolsó bekezdésétől az
4. oldallal bezárólag igen részletesen foglalkozott a szakértői megállapításokkal, amelyek értékelése a fentiekben már jelzett eldöntendő kérdésre adott első bírói válaszokat megerősítette, illetve alátámasztotta. A felmentést célzó védői érvelés a törvényszék bizonyítékokat értékelő mérlegelési tevékenységét támadja, amely a megalapozott tényállásra tekintettel a másodfokú eljárásban a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján eredményre nem vezethetett. A törvényszék törvényesen vont következetést a vádlott bűnösségére és helyes cselekményének minősítése is, melynek a törvényszék kifogástalan jogi indokát adta. A Kúria 3/

1. számú Büntető Jogegységi Határozata mentén vizsgálta a vádlott tudattartalmát a tárgyi és alanyi tényezőket. Helytállóan utalt arra is az ítélet
2. oldal
3. bekezdésében, hogy az aljas célból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettével a Btk.
4. §

(1)bekezdés a) pontjában meghatározott szexuális erőszak bűntette csupán látszólagos halmazatban áll. A büntetés kiszabása körében az első fokon eljárt törvényszék az alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket teljes körűen feltárta és kellő gondossággal értékelte súlyuknak megfelelően. Az ítélőtábla csupán a súlyosító körülmények köréből mellőzi a vádlott terhére értékelt azon első bírói megállapítást, hogy másra (vétlen személyekre) kívánta védekezésével terhelni a gyanút. Az ítélőtábla álláspontja szerint a Be. 117. §

(2),

(4)bekezdése alapján a vádlottat megilleti a védekezés szabadsága, a már hivatkozott jogszabály alapján arra történik figyelmeztetés, hogy vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat. Az eljárás során arra adat nem merült fel, hogy a vádlott a Btk.

1. §-ában írt hamis vád törvényi tényállást kimerítette volna, ilyen eljárás vele szemben nem indult. A törvényszék megalapozottan vont következtetést a bűnösségi körülmények helyes értékelésével a Btk.
2. és
3. §

(1)bekezdésének szem előtt tartásával arra, hogy vádlottal szemben kizárólag határozatlan tartamú szabadságvesztés szolgálja a speciális és generális büntetési célok hatályosulását. Nem tévedett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározásakor sem, amely szigorú, de eltúlzottnak nem tekinthető, annak lényeges enyhítésére a Be. 372. §

(1)bekezdésére figyelemmel okot a másodfokú bíróság nem talált. Az ítélet járulékos rendelkezései is törvényesek. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét helyes indokai alapján a Be. 371. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Az előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámításáról a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése, míg a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,

1. október
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk.. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: A Miskolci Törvényszék 4.B.2015/2015/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
4. október
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke