A határozat elvi tartalma: A Kúria eljárása a jog elismerése esetén. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.VI.35.377/2016/
- A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Mudráné Dr. Láng Erzsébet bíró A felperes: felperes neve. A felperes képviselője: Dr. Kincses István ügyvéd (fél címe 1) Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) jogutódja Az alperes képviselője: Dr. ... jogi előadó A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálati kérelem sorszáma:
- Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- május 27-én kelt 7.K.27.188/2015/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.188/2015/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálattal támadott részében azt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága
- iktatószámú határozatára és a módosított elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperes részére 150.000.- (százötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] Az elsőfokú adóhatóság módosított
- számú határozatával a felperes terhére 5.219.000.- forint adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 10.438.000.- forint adóbírságot, illetve 111.000.- forint késedelmi pótlékot írt elő, valamint az iratmegőrzési kötelezettség elmulasztása okán 4.320.000.- forint mulasztási bírságot is kiszabott. Az indokolás szerint a felperes a vizsgált évre vonatkozó áfa-bevallásában sem fizetendő, sem levonható áfát nem tüntetett fel. A felperesi értékesítéshez kapcsolódó bizonylatok vizsgálatára alapítottan a hatóság 19.331.000.- forint adóalaphoz tartozó 5.219.000.- forint adókülönbözetet határozott meg a felperes terhére. Emellett kiemelte, a levonható áfa elszámolása az adózók részére biztosított jogosultság, melynek elmaradása az adózó döntésén alapult, ezért a felperes részéről a bevallásban feltüntetett 0.- forint levonható áfa elfogadásra került. A mulasztási bírság kiszabásának alapját a hatóság abban jelölte meg, miszerint a felperes a megvásárolt nyomtatványok közül 42 darab számla-, illetve nyugtatömböt, illetve 10 darab számlalapot nem bocsátott a revízió rendelkezésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a
- december 19-én kelt
- számú határozatával a módosított elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban hangsúlyozta, nem érinti az elsőfokú határozat jogszerűségét az a körülmény, hogy a nullás adattartalmú bevallásokat a felperesi könyvelő nyújtotta be hibásan, állítása szerint a könyvelő iroda számítógépének problémája miatt. Az adóhatóság nem a könyvelővel, hanem az adózóval áll adójogi jogviszonyban és a társaság törvényes képviselőjének a felelőssége az, miszerint a cég kötelezettségei a törvényi előírásoknak megfelelően kerüljenek teljesítésre. Ezt meghaladóan a hatóság nem kötelezheti a felperest az adólevonási jog gyakorlására, különös tekintettel arra, hogy a beszerzési számlák érdemi felülvizsgálatát az adóhatóság egyébként is csak akkor köteles elvégezni, ha azokat az adózó nemcsak a nyilvántartásaiban szerepeltette, hanem azokra az adóbevallásban is adólevonási jogot alapított. Az elsőfokú ítélet [3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban felhívta az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
- §
(1)bekezdését, 97. §
(6)bekezdését, 106. §
(1)bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdését,
(2)bekezdés g) pontját, valamint [4] hivatkozott több felsőbírósági ítéletre. Érvelése szerint a közigazgatási eljárásokban lehetősége van a közigazgatási jogviszony alanyainak a képviselővel történő eljárásra, azonban a közigazgatási jogviszony az adózó, azaz a felperes és az adóhatóság között áll fenn. A jogviszony tartalma, a feleket terhelő jogok és kötelezettségek megállapíthatósága tekintetében irreleváns, hogy az adózó személyesen vagy képviselője útján jár el. Az irányadó bírói gyakorlatra figyelemmel a könyvelő magatartásáért, az érdekkörében felmerült hiányosságokért a megbízó adózó teljes körben felel az adóhatóság felé. Az elsőfokú bíróság kifejtette, az adózás rendszeréből következően a bevallani elmulasztott adó hiányában az adóhatóság az adózó helyett adólevonási jogot nem gyakorolhat. Így törvényes a hatóság eljárása, melyben a felperest megillető adólevonási jog érvényesítését meghagyta a felperes részére. Az adóhatóság - a felperes előadásával szemben - felhívta a felperest hiányzó iratai benyújtására, ennek azonban a felperes nem tett eleget. Nem foghat helyt az a felperesi okfejtés, hogy a hiányzó számlatömböket nem vásárolta meg. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [5] [6] [7] [8] [9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. Rámutatott, a felperes kötelező képviseletéből eredően az adózó szándékos mulasztásának megállapítása csak a képviselő tevékenységének vizsgálatát követően lehetséges, ha az közrehatott a mulasztásban. Ezért az adózó szándékos adóeltitkolására alapuló szankciók hatályon kívül helyezése szükséges a bizonyítási kötelezettség megsértése miatt. Hangsúlyozta, a levonható áfa, illetve az adóalapot csökkentő költségelemek mellőzése az adóeljárás keretein belül az adózó javára szolgáló tényállás-felderítési kötelezettség megsértését jelenti a hatóság részéről. Az alapeljárásban az alperes, a peres eljárásban a bíróság törvényt sértett, amikor elmulasztották a felperes javára szolgáló körülmények feltárására irányuló adózói bizonyítási indítványok érdemi vizsgálatát. Ebben a körben sérültek az Art. 1. §
(1)-
(6)bekezdései, 86. §
(1)bekezdése és 97. §
(3)-
(6)bekezdései. Az alperes az Art. 97. §
(6)bekezdését és az Európai Unió Bírósága irányadó gyakorlatát megsértve, illetve figyelmen kívül hagyva az értékesítést terhelő áfával nem helyezte szembe a levonható áfát. Az adóhatóság - helytelenül - az adólevonás jogát nem anyagi jogként, hanem eljárási jogként kezelte. A felülvizsgálati kérelem nem terjedt ki a mulasztási bírság fizetési kötelezettség jogszerűségére. Az alperes módosított felülvizsgálati ellenkérelmében a mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezés hatályában való fenntartásán túl az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az alperesi határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra utasítását indítványozta. Kifejtette, az alperesi határozat meghozatalát követően változott az adóhatóság gyakorlata, melynek eredményeként 2016. február 17-én a NAV Vezetője kiadta az 5005/2016/VEC számú, „az Áfa tv. 153/A. §
(1)bekezdése szerinti levonási szabály alkalmazása utólagos adómegállapítás során" tárgyú körlevelét. E szerint téves az Áfa tv. 2013. december 31-ig hatályos 131. §
(1)bekezdésének az a leszűkítő értelmezése, hogy az adózó a bevallásában el nem számolt levonható adót utólag, az adóhatósági ellenőrzés során már nem érvényesítheti. Erre figyelemmel - a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal egyetértve - téves a keresettel támadott határozatban kifejtett álláspont, így az adólevonási jog gyakorlása nem csupán bevallás útján történhet, hanem az ellenőrzés során is megállapítható a fizetendő adó mellett a levonható adó, amennyiben azt az adózó kéri, valamint a számlái a jogszabályi feltételeknek megfelelnek. A levonási jog személyi, tárgyi és tartalmi feltételei teljesülésének vizsgálata érdekében további eljárási cselekménynek elvégzése szükséges, melyet az elsőfokú adóhatóságnak kell foganatosítania. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. [11] A Pp. 275. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül. [12] A Pp. 271. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 221. §
(2)bekezdése értelmében a jogról való lemondás, illetőleg a jog elismerése alapján hozott ítélet indokolásában a tényállás jogi leírása mellett csak a lemondásra, illetőleg az elismerésre kell utalni. [13] Az alperes módosított felülvizsgálati ellenkérelmében egyetértett a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal, az abban írtak jogszerűségét - az adóhatósági gyakorlat megváltozása folytán elismerte. A Kúria erre tekintettel, a jog elismerése alapján hozta meg ítéletét a Pp. 275. §
(4)bekezdése alkalmazásával. [14] Az új eljárás során az elsőfokú adóhatóságnak abból kell kiindulnia, hogy az ellenőrzés során a fizetendő áfa mellett - a vonatkozó feltételek fennállása esetén - a levonható áfa összegét is fel kell tárnia és meg kell állapítania. Ehhez szükséges az áfalevonási jog feltételei teljesülésének vizsgálata. Záró rész [15] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. [16] A felülvizsgálati bíróság az elsőfokú eljárási költség viseléséről a Pp. 81. §
(1)bekezdése, míg a felülvizsgálati eljárási költség viseléséről a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint döntött. [17] A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján az állam viseli. [18] Az ítélet elleni fellebbezést a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
- szeptember
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Mudráné Dr. Láng Erzsébet s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő