Bhar.93/2016/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c/ pont

(3)bekezdés) miatt 300 napi tétel, napi tételenként 1.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az így kiszabott 300.000 Ft meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre átváltoztatásáról és pénzbüntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, mellyel 179 napi tételt lerovottnak tekintett. A II.r. vádlottat 2 rb. önbíráskodás bűntette (Btk.368.§.

(2)bekezdés b/ pont) és csalás bűntette (Btk.373.§.

(3)bekezdés a/ pont) miatt - halmazati büntetésül - 2 év börtönre ítélte, melynek végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította és kimondta azt is, hogy - a büntetés végrehajtása esetén - a vádlott a büntetés 2/3 részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A III.r. vádlottat bűnsegédként elkövetett orgazdaság bűntette (Btk.379.§.

(1)bekezdés c/ pont

(3)bekezdés) miatt 200 napi tétel, napi tételenként 1.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett az így kiszabott 200.000 Ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre átváltoztatásáról. Döntött a bűnjelek további sorsáról is. Az elsőfokú bíróság ítélete az I.r. és a III.r. vádlottak tekintetében

1. június
2. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II.r. vádlott tekintetében az ügyész jelentett be fellebbezést a büntetés súlyosítása érdekében. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a
3. december
4. napján kihirdetett 3.Bf.956/2015/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II.r. vádlott vonatkozásában megváltoztatta és e vádlottat az ellene csalás bűntette (
6. évi IV. törvény 318.§.

(4)bekezdés a/ pont) miatt emelt vád alól felmentette. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 2 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a II.r. vádlott tekintetében helybenhagyta. Rögzítette a vádlott személyi igazolványának számát. A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a II.r. vádlott terhére a részfelmentés miatt a bűnösség megállapítása és a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. A Pest Megyei Főügyészség a Bf.1781/2015/

1. számú írásbeli fellebbezésének indokolásában azt fejtette ki, hogy nem osztja a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy a II.r. vádlott által átvett összeg „sikerdíjként" lenne szemlélhető, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy ilyenben a sértett és a II.r. vádlott nem állapodott meg. A sértett azt hihette, hogy a II.r. vádlott az általa átvett összeget az orgazda felé továbbítja, fel sem merült a részéről, hogy a sikeres akció ellenében, még ezen felül fizetnie kellene a II.r. vádlottnak, aki így - tudomása szerint - ellenérték nélkül nyújtott segítséget a gépkocsi visszaszerzéséhez. Ugyanakkor a II.r. vádlott nem hihette, hogy a sértett akkor is átadja a pénzt, ha a gépkocsi visszaszerzése enélkül is sikerrel jár. A sértettet tehát a II.r. vádlott megtévesztő tartalmú közlése késztette a pénz átadására, abban a tudatban adta át a pénzt, hogy ennek hiányában nincs kilátása arra, hogy kárát legalább részben csökkentse. Tehát a II.r. vádlott olyan pénzösszeget szerzett meg a sértettől, amelyet az, amennyiben a valós helyzettel - hogy a gépkocsi visszakapása már elintézett dolog - tisztában van, nyilvánvalóan nem adott volna át neki. Indítványozta a II.r. vádlott csalásban való bűnösnek kimondását, a büntetése tartamának felemelését, a felfüggesztés mellőzését és a bűncselekmény elkövetése révén szerzett vagyonra vagyonelkobzás alkalmazását. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.164/2016/
2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az általa pontosított tényállásból - a csalás bűntette kivételével - okszerűen következtetett a II.r. vádlott bűnösségére. Tévedett azonban, amikor a II.r. vádlottat az ellene csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Figyelmen kívül hagyta, hogy a II.r. vádlott és a sértett között semmilyen díjazásban történő megállapodás nem jött létre, még ráutaló magatartásként sem. Kétségtelen, hogy a sértett számára az átadott 600.000 Ft sorsa már közömbös lehetett. Azonban a pénznek a kívánt cél elérése érdekében való kifizetésére irányuló kényszerhelyzet ekkor már nem állt fenn, ugyanis az I.r. és a III.r. vádlottak a II.r. vádlott késsel történt fenyegetése hatására indultak el a gépkocsi fellelési helyére és semmilyen összeget - így a 600.000 Ft-ot sem - nem kértek/követeltek a sértettől. A pénzt és annak konkrét összegét a II.r. vádlott találta ki és kérte el a sértettől. Mindezekből pedig az következik, hogy a II.r. vádlott olyan pénzösszeget szerzett meg a sértettől, amelyet az, amennyiben a valós helyzettel tisztában van - vagyis azzal, hogy a gépkocsi visszaadás már eldöntött tény volt az I. és III.r. vádlottak részéről - nem adott volna át neki. Mindezekre figyelemmel kétséget kizáróan megállapíthatónak látta, hogy a II.r. vádlott elkövette a terhére rótt csalás bűntettét. A többlet bűncselekményre és a többszörös halmazatra figyelemmel a büntetés súlyosítását látta indokoltnak. Indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.956/2015/
3. számú ítéletét nyilvános ülésen bírálja felül, azt a Be.398.§.

(1)bekezdése alapján változtassa meg és mondja ki bűnösnek a II.r. vádlottat további csalás bűntettében (Btk.373.§.

(3)bekezdés b/ pont), tiltsa el a Btk.61.§. alapján a közügyek gyakorlásától, mellőzze a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, állapítsa meg, hogy a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra (Btk.38.§.

(2)bekezdés a/ pont). Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét a Be.397.§. alapján hagyja helyben. A harmadfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az írásbeli átiratával jórészt egyezően szólalt fel, de a II.r. vádlottal szemben vagyonelkobzás alkalmazására is indítványt tett. A védő a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint megalapozott döntést hozott a másodfokú bíróság, amikor a II.r. vádlottat a csalás bűntettének vádja alól felmentette. A döntést kellően meg is indokolta. Nem osztotta a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség vádlotti felelősség kapcsán kifejtett érveit, és a büntetés súlyosítását sem látta indokoltnak. Ez utóbbi körben arra hivatkozott, hogy a cselekmény óta 5 év telt el, a II.r. vádlott ellen újabb büntetőeljárás azóta nem indult. Az ügyészi fellebbezés nem alapos. Az ügyészi fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be.387.§.

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt a II.r. vádlottat érintően bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok a perrendi szabályokat betartották. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességükben is értékelte, mérlegelte. Az elsőfokú bíróság túlnyomó részt helyes tényállást állapított meg, amelyet a másodfokú bíróság a Be.352.§.

(1)bekezdés a/ pontja alapján helytállóan egészített ki. A harmadfokú bíróság e tényállás további kiegészítését látta indokoltnak a II.r. vádlott előélete körében a Be.388.§.

(2)bekezdése alapján az alábbiak szerint: A Pesti Központi Kerületi Bíróság a

1. június
2. napján jogerőre emelkedett 22.B.VIII.11.118/2013/
3. számú ítéletével - a Monori Járásbíróság 15.B.643/2009/
4. számú ítéletével alkalmazott próbára bocsátást is megszüntetve - garázdaság bűntette miatt 1 év 2 hónap végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönre ítélte. A cselekmény elkövetési ideje
5. augusztus
6. napja volt. Az így kiegészített tényállás már minden szempontból megalapozott, így a Be.388.§.

(1)bekezdése értelmében irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett. Számot adott arról, hogy mely bizonyítékot, milyen körben, miért fogadott el, melyiket, milyen okból vetett el. Részletesen elemezte a II.r. vádlott többször módosított vallomásait és nem tévedett, amikor a tényállást elsődlegesen az I.r. és a III.r. vádlottak beismerő vallomására, a tanú1 és a sértett vallomására alapozta. Ezt a bizonyíték értékelést a másodfokú bíróság is lényegében helytállónak találta és maga is eleget tett indokolási kötelezettségének abban a körben, amelyben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Az irányadó tényállásból okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a II.r. vádlott bűnösségére az önbíráskodás bűntette tekintetében és annak rendbeliségét is helyesen állapította meg 2 rb-ként, mivel az I.r. vádlottra célzott késes fenyegetés a II.r. vádlott részéről az I.r. vádlott társaságában lévő a III.r. vádlottra is akaratot hajlító hatást eredményezett. A csalás bűntette vonatkozásában a harmadfokú bíróság a másodfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék felmentő rendelkezésével és annak jogi indokaival értett egyet. A sértett nyomozati és tárgyalási vallomásai alapján helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság mérlegelési jogkörében, hogy a sértett nem a megtévesztés hatására tett vagyonjogi rendelkezést, mert az átadott pénzösszeget már korábban is e célra szánta, és kára sem keletkezett. A kérdést akként is meg lehet közelíteni, hogy vajon a sértett kizárólag a II.r. vádlott megtévesztésére tekintettel adta-e át a pénzösszeget, vagy pedig azt akkor is átadta volna a II.r. vádlottnak, ha elmondja neki, hogy a gépkocsit végülis fenyegetéssel szerezte vissza és a 600.000 Ft-ot a sikeres közreműködésért kéri. A sértett vallomásai alapján erre a kérdésre az utóbb megfogalmazott válasz adható. Így tehát nem kizárólag a II.r. vádlott magatartása volt az, ami alapján részére a sértett a pénzösszeget kifizette, azt egyébként is megtette volna. Így - szemben az ügyészi érveléssel - megalapozott volt a Be.6.§.

(3)bekezdés a/ pontjára figyelemmel bűncselekmény (tényállási elem) hiányában a II.r. vádlott felmentése. Pusztán csak megjegyzi a harmadfokú bíróság, hogy maga az ügyészség is bizonytalan jogi álláspontot foglalt el a csalási cselekmény megítélése kérdésében, hiszen az elsőfokú bíróság előtt tárgyaló ügyész a II.r. vádlott felmentésére tett indítványt e cselekmény kapcsán, a másodfokon eljáró ügyész mindhárom vádlottra hatályon kívül helyezést indítványozott, míg a harmadfokú eljárásban az ügyészség a II.r. vádlott bűnösségének megállapítására tett indítványt. Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel és értékelte a II.r. vádlott vonatkozásában a büntetés kiszabása során figyelembe vehető bűnösségi körülményeket, melyeket a másodfokú bíróság csak részben helytállóan pontosított. Az nem tekinthető enyhítő körülménynek, hogy a vádlott bűnössége csak 2 bűncselekményben volt megállapítható. Helyesen a halmazat súlyosítókénti értékelését kellett volna mellőzni. További súlyosító körülményként kell viszont figyelembe venni, hogy a II.r. vádlott az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás (lásd harmadfokú tényállás-kiegészítés) hatálya alatt követte el a jelen eljárásban elbírál bűncselekményeket. Az így kiegészített bűnösségi körülmények alapján a II.r. vádlottal szemben kiszabott büntetés szükséges, de egyben elegendő is a büntetési célok eléréséhez, az egyéni és általános megelőzés érvényre juttatásához, az arányban áll az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyával, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel. A büntetés súlyosítására a harmadfokú bíróság okot nem látott, így az ügyészség ezt célzó fellebbezése is alaptalan. Törvényesen került sor egyébként a másodfokú bíróság részéről a felfüggesztés próbaidejének felemelésére, mert annak meghatározása az elsőfokú bíróság által a Btk.85.§.

(2)bekezdésében foglaltakkal ellentétben történt, hiszen a próbaidő a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet. A harmadfokú bíróság a járulékos kérdésekben hozott döntéseket törvényesnek találta. A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék 3.Bf.956/2015/

1. számú ítéletét a Be. 397.§. alapján helybenhagyta. Budapest,
2. november
3. . Magócsi István sk. előadó bíró Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Csiszárné dr. Kertész Andrea sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bf.956/2015/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.93/2016/
5. számú végzése folytán a II.r. vádlott vonatkozásában
6. november
7. napján jogerőre emelkedett és a felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Budapest,
8. november
9. Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő