DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.868/2016/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Bori László Márk ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Ékes Edvárd Ádám ügyvéd ügyintézése mellett az Ékes Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt I.rendű alperes neve I. és II.rendű alperes neve II. rendű (mindketten: cím) alperesekkel szemben szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 13.P.22.663/2015/
- sorszámú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A felperes köteles megfizetni az egyetemleges jogosult alpereseknek 15 nap alatt 5 730 (ötezerhétszázharminc) forint általános forgalmi adót tartalmazó 26 950 (huszonhatezer-kilencszázötven) forint fellebbezési költséget és megtéríteni az állam javára a lakóhelye szerinti adó- és vámigazgatóság felhívásában megjelölt módon és számlára 67 904 (hatvanhétezer-kilencszáznégy) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás
- augusztus 17-én a felperes megbízási szerződést kötött 10 770 000 forint értékben az I. rendű alperes által kezelt ... Ingatlan Alapok Alapja (a továbbiakban: Alap) befektetési jegyeinek a vételére a forgalmazó II. rendű alperessel. A szerződéskötéskor hatályos, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) által jóváhagyott, az alapkezelő és a befektető közötti általános szerződési feltételeket tartalmazó Alap Tájékoztatója és Kezelési Szabályzata (továbbiakban: KSZ) szerint a befektetési jegyek visszaváltása T napon történik, e napon kerül jóváírásra az ellenérték a befektető számláján. A KSZ feltételeit az alapkezelő a PSZÁF engedélyével meghatározott keretek között egyoldalúan módosíthatta (KSZ
- oldal 10-
- pont). A befektetési jegyek forgalmazását a PSZÁF
- november 7-én a J-III-200/
- számú határozatával 10 forgalmazási napra felfüggesztette, és felhívta az alapkezelőket a tőkepiacról szóló
- évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.)
- §
(3)-
(4)bekezdéseiben foglalt szempontok figyelembevételével a KSZ módosítására. A befektetési jegyek forgalmazásának a szabályait tartalmazó KSZ 4.
- pontjának a PSZÁF
- november 20-án hozott E-III/110.197-14/
- számú határozatával engedélyezett módosítása szerint a felperes befektetési jegyére irányadó visszaváltás időpontja „legfeljebb T (befektetési jegyek visszaváltására adott megbízás) nap - 90 forgalmazási nap". Erről az I. rendű alperes az ügyfeleket tájékoztatta. A felperes
- január 5-i visszaváltási megbízása alapján a T+90 forgalmazási napon történt elszámolással 848 800 forint veszteséget szenvedett el. Az I. rendű alpereshez
- január 3-án érkezett levelében kifogásolta azt, hogy a KSZ nem tartalmazta a maximum T+90 nap visszaváltási időt. A Fővárosi Törvényszék az alperesek ellen 34.G. 41.014/
- számon a szerződés érvénytelenségének megállapítása és kártérítés iránt indított pert a felek közös kérelmére
- január 28-án jogerősen megszüntette. Felperes a módosított keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az alperesekkel
- augusztus 17-én kötött szerződés érvénytelen, elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(2)bekezdése alapján a Tpt.
- §-ára, a
- §
(3)-
(4)bekezdésére, a
- melléklet
- pontjára figyelemmel; másodlagosan a Ptk.
- §
(4)bekezdése és
- §-a alapján. A keresetét arra alapította, hogy a KSZ nem tüntette fel a maximális várakozási időtartamként a T+90 forgalmazási napot, amelynek ismeretében nem kötött volna szerződést. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapotot helyreállítását, az alperesek egyetemlegesen kötelezését kérte 848 800 forint és
- május
- napjától késedelmi kamat megfizetésére. Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. A védekezésük szerint az Alap értékpapíralap, a KSZ tartalmazta a Tpt.
- §
(3)-
(4)bekezdésében keretjelleggel megadott elszámolási időközt, a megtámadási határidő pedig eltelt. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 53 848 forint perköltség és 50 900 forint illeték megfizetésére. Az ítéletének az indokolásában a Tpt. 2006. augusztus 17-én hatályos 236. §
(1), a 247. §
(3)-
(4)bekezdése felhívásával azt állapította meg, hogy a felperes befektetési jegyeire alkalmazni nem az ingatlanalapokra vonatkozó 247. §
(3), hanem a
(4)bekezdést kellett. A perbeli jogkérdés eldöntésén ugyanakkor az nem változtatott, hogy a befektetési jegyek visszaváltására a T+90 vagy a T+31 nap a kötelező várakozási idő. A felperes kereseti kérelme a tartalma alapján ugyanis arra irányult, hogy kötelező tartalomként a maximális várakozási időt a KSZ nem rögzítette, ezért jogszabályba ütközik, tehát semmis a szerződés. A felperes tájékoztatást kapott arról, hogy a szerződésére a Tpt. rendelkezései az irányadóak. A szerződésben elismerte, hogy az aláírása előtt a Tpt. 115. §-a szerint a teljes tőke-piaci tájékoztatást, a 245. §
(4)bekezdésben, és a
- §-ban meghatározott dokumentumokat és információkat megkapta, a szerződést azok ismeretében kötötte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a KSZ-ben nem a Tpt. valamennyi rendelkezését, hanem azt kellett feltüntetni, hogy mi a határideje - a Tpt.-ben rögzített maximum forgalmazási időpont figyelembevételével - a befektetési jegyek visszaváltásának. Ezt pedig a KSZ tartalmazta (T nap). A Tpt.
- §
(3)-
(4)bekezdésében rögzített szabályok az alapkezelőkre vonatkozó általános, egyebekben valóban kógens rendelkezések. A KSZ-nek a Tpt. 236. §
(1)bekezdése alapján az alapkezelés különös szabályait, a
- számú melléklet
- pontja szerint a befektetési jegyek forgalmazási szabályait, nem pedig a Tpt.
- §
(3)-
(4)bekezdésében keretjelleggel megadott maximális elszámolási időközt kell tartalmaznia. A felek úgy állapodtak meg egymással, hogy az akkor hatályos KSZ szerint, T napon (tehát még aznap) visszaváltásra és kifizetésre kerül a befektetés. A felperest általa sem vitatottan tájékoztatták arról is, hogy ez az időpont a PSZÁF előzetes engedélyével egyoldalúan megváltoztatható, növelhető. Az elsőfokú bíróság is felhívta a 70/B/2009. AB határozatot, amely szerint a Tpt. 247. §
(3)bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy a nyilvános nyílt végű alapok befektetési jegyeire vonatkozóan a visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja között ingatlanalap esetében legfeljebb 90 forgalmazási nap lehet. A törvény tehát keretjelleggel meghatározta azt a maximum időintervallumot, amely alatt az elszámolást teljesíteni kell. Emellett a jogszabály úgy rendelkezik, hogy az értéknap meghatározására, a megbízások elszámolására vonatkozó egyes szabályokat, közte a kifizetés napját a KSZ tartalmazza. Ezen alkotmányossági követelményeknek a KSZ megfelelt, a visszaváltás napját T napban rögzítette. A felperes helytelenül értelmezte a felhívott jogszabályokat, azoknak nem lehet olyan (együttes) értelmet tulajdonítani, hogy a KSZ kötelező tartalmi eleme a Tpt.-ben szabályozott maximum várakozási idő. Ennek megfelelően a KSZ nem ütközik jogszabályba, így a Ptk. 200. §
(2)bekezdésére alapított kereset nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak a másodlagos, a Ptk. 210. §
(4)bekezdésére alapított megtámadási keresetet sem. Az ebben a keretben kifejtett indokai szerint a Tpt. 247. §
(5)bekezdése, mely a befektetési jegy visszaváltásának határidejét 90 napra növelte, 2007-ben lépett hatályba. Ezért erről a szerződéskötés időpontjában a felperes nem kaphatott tájékoztatást, a megtévesztése fogalmilag kizárt. A felperes tisztában volt azzal, hogy a KSZ feltételeit az alapkezelő egyoldalúan, a felügyelet engedélyével módosíthatta. Így megtévesztésről abban az esetben lehetne szó, ha a KSZ azt tartalmazta volna, hogy a forgalmazási szabályok nem módosulhatnak. A forgalmazási szabály T+90 napra növelése jogszabályváltozás okán és a PSZÁF jóváhagyásával történt, arról az ügyfeleket, így a felperest is megfelelően tájékoztatták. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 236. §
(1)-
(2)bekezdése felhívásával megállapította, hogy a megtámadás egy éves határideje eltelt. A felperes nyilatkozata szerint a megtámadás okáról akkor szerzett tudomást, amikor
- január 3-án kézhez vette az I. rendű alperes válaszlevelét, a megtámadás határideje ekkor kezdődött. A felperes a veszteségét 2009-ben realizálta, azt, hogy megtéveszthették, már ekkor tudta vagy kellő utánajárás mellett tudnia kellett. A megtámadási keresete előterjesztésekor,
- január 26-án, a megtámadási határidő már a
- január 3-i időponthoz képest is eltelt. A megtámadási határidőt a Fővárosi Törvényszéken indított per nem szakította meg, az nem is nyugodott. Amennyiben azonban a határidő nyugvását eredményezte volna, az igény permegszüntetést követő 1 év elteltével történt érvényesítése nem volt haladéktalan. Megjegyezte az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperes lényegében azt kifogásolta, hogy a maximális várakozási időről őt nem tájékoztatták. A tájékoztatási kötelezettség (Tpt.
- §) megsértése nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét, legfeljebb kártérítési felelősséget von maga után. A pervesztes felperest a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperesek javára perköltségként ügyvédi munkadíj megfizetésére. Azt a marasztalásra irányuló kereset 848 800 forint pertárgyértéke és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján határozta meg. A felperes az illeték-feljegyzési joga folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles megfizetni az illetéket is. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását kérte. Az indokai szerint a
- január 26-án előterjesztett megtámadási keresettel a semmiségi keresetét erősítette meg, a kereset tárgya és tartalma nem változott. Az Alap ingatlan befektetési alap, a KSZ 1.7 táblázata alapján azok bővített portfóliója, elsősorban ingatlanokba fektet be. Az arra irányadó kógens jogszabály, a Tpt.
- §
(3)-
(4)bekezdés elhallgatása miatt hivatkozott jogszabályba ütközésre, semmisségre. A szerződés a KSZ azon hibája miatt érvénytelen, hogy nem felel meg a Tpt. 236. §
(1)bekezdésnek, a szabályozók összességére vonatkozó
- melléklet
- pontjának, nem rögzíti kötelező tartalmi elemeként a maximális visszafizetési várakoztatást limitáló Tpt.
- §
(3)
(4)bekezdésének, mint a befektetési jegyek forgalmazásának kógens szabályát. A maximális várakoztatás T+90 nap időtartama a befektetés fontos mértékadó jellemzője, azt a KSZ 4.4 pontjában a Tpt. 115. §
(1)bekezdés alapján is rögzíteni kell. Ez következik az ombudsman, a PSZÁF elnöke és szóvivője nyilatkozatából is, amelyet az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott. Alátámasztja az is, hogy a KSZ módosított 4.4 pontja a T mellett a MaxT időtartam lehetőségére is utal. A rögzített, a T aktuális várakoztatás 1-2 napos időtartama a maximális T-re hivatkozás nélkül a befektetők megtévesztésére alkalmas, a befektetést a valóságostól kedvezőbbnek tünteti fel. A jogszabály ismeretében a hosszú várakoztatás kockázatát nem vállalta, szerződést nem kötött volna. A felperes a fellebbezésében kiemelte, hogy keresettel a KSZ módosítását nem támadta. Ugyanakkor kifejtette azt is, hogy a KSZ
- pontjában az egyoldalú módosítás lehetősége a mértéke és az aránya megjelölése nélkül, majd a befektetők előzetes tájékoztatása nélkül a KSZ módosítása, a szerződéskötéskor 1-2 nap várakoztatási idő 125 naptári napra növelése tisztességtelen, jó erkölcsbe ütközik, ez okból a szerződés semmis. A KSZ azon szabályából, miszerint a befektető érdekében módosítható, és a kifizetés legfeljebb 10 napra felfüggeszthető, az következett, hogy a kifizetés maximum 10 napra halasztható el. Az, hogy a befektető a befektetéséhez milyen gyorsan tud hozzájutni, fontos információ a szerződéskötési akarat kialakításában. Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozták. Indokolásként az elsőfokú ítélet jogi indokolását osztották. Kiemelték azt, hogy a Tpt. kommentár szerint a Tpt. alapvetően közigazgatási szabályrendszer, ahhoz igazodik a szankciórendszere is. Az alapvetően kógens tőkepiaci szabályok megszegésének a semmisség nem automatikus jogkövetkezménye. A tájékoztatási kötelezettség megsértése a Ptk. szerinti megtévesztés esetén a szerződés megtámadhatóságát eredményezheti. Az adásvételre kötött szerződés semmisségét a Tpt. a
- §
(1)bekezdésében meghatározott esetre mondja ki. A KSZ
- pontjába foglalt kikötés semmisségére hivatkozás a Pp.
- §
(1)bekezdésébe ütközik. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla az ítélkezése alapjául az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást elfogadta, az elsőfokú bíróság érdemi döntésével egyetértett, a jogi indokolását csak részben osztotta, emiatt azt részben módosította és a fellebbezési érvek tükrében kiegészítette. A felperes fellebbezésének az elbírálása a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között történhetett. Ennek szükségesnek ítélt előrebocsátását követően rögzíti azt az ítélőtábla, hogy a felperes a keresetének kizárólag azon indokát tette a fellebbezési kérelme egyedüli indokává, miszerint az Alap ingatlanalap, a szerződés érvénytelenségét pedig a KSZ azon jogszabályba - a Tpt. 236. §
(1), 115. §
(1)bekezdésébe, a Tpt.
- melléklet
- pontjába - ütköző hibája eredményezi, hogy a 4.4 pontja nem tartalmazta a Tpt.
- §
(3)-
(4)bekezdés kógens, a maximális visszafizetési várakoztatást limitáló szabályát. Az ítélőtábla a szerződés részévé vált KSZ tartalma miatt a szerződés érvénytelenségét a hivatkozott okból a szerződéskötéskor hatályos jogi szabályozás alapján ítélhette meg. Az ítélőtábla a felperessel értett egyet abban a kérdésben, hogy az Alap ingatlanalap, ezért az arra irányadó és a szerződéskötéskor hatályos törvényi szabályozás alapján volt megítélhető a semmisségi keresete, annak a 200. §
(2)bekezdésére alapított jogszabályi alapja. A ... Ingatlan Alapok Alapja a nevéből és abból is következően ingatlan alap, hogy a KSZ 3.2.
- szerint a hazai és külföldi ingatlanpiachoz kapcsolódó befektetési alapok jegyeiből áll. A PSZÁF
- november 7-ei J-III-200/
- számú határozatát ingatlanalapokra és ingatlanalapokba befektető befektetési alapokra - a mellékletben megjelölt Alapra is - hozta. A KSZ ezt követő módosítása érintette az Alap befektetési jegyei forgalmazásának a feltételeit is: a befektetési jegyek visszaváltása (az ügyfél szempontjából eladása): a Tpt.
- §
(3)bekezdés alapján az ingatlanalapokra irányadó T+90 forgalmazási (banki) napon, azaz a visszaváltási megbízás megadását követő 90 forgalmazási (banki) napon teljesül. A fentiekből következően helyes az a felperesi érvelés is, hogy a befektetési jegyek visszaváltása a befektetési jegyek forgalmazásának lényeges szabálya. Mindezekből azonban a fellebbezés alapossága nem következik, emellett is helyesen ítélte úgy az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a hivatkozott jogszabályokat helytelenül értelmezte. A T napos elszámolás esetén a befektetési jegyek vételekor és visszaváltásakor a befektetővel történő elszámolás napja egybeesik a megbízás, a tranzakció napjával (T nap), vételkor az értékpapír, visszaváltáskor az eladott befektetési jegy ellenértéke azonnal jóváíródik a számláján. A T + napos elszámoláskor az elszámolás napja a tranzakciót napjától eltérő, azt követő, a megjelölt forgalmazási nap. A Tpt. 247. §
(3)-
(4)bekezdését
- január 1-jétől a
- évi CLXXXVI törvény
- §-a iktatta be, annak releváns tartalma a szerződés megkötésekor,
- augusztus 17-én és a felperes visszaváltási megbízásakor,
- január 5-én azonos volt:
(3)A nyilvános nyílt végű alapok befektetési jegyére vonatkozóan adott visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja közti időköz - értékpapíralap tekintetében - a
(4)bekezdésben foglalt kivétellel - legfeljebb három, ingatlanalap tekintetében legfeljebb kilencven forgalmazási nap lehet. Az értéknap meghatározására, a megbízások elszámolására, valamint az elszámolásnál figyelembe vett egy jegyre jutó nettó eszközérték megállapítására vonatkozó egyéb szabályokat, közte a kifizetés napját az alap kezelési szabályzata tartalmazza. Az elsőfokú bíróság indokaitól eltérően a jogszabály tehát nem, csak az általa engedett keretek között 2008. novemberben a KSZ módosult. A kifizetés időpontja változott, hátrányosan a felperest az érintette. A Tpt. 115. §
(1)bekezdése a befektetési és az árutőzsdei szolgáltató szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettségére vonatkozik azzal, hogy a tájékoztatás megtörténtét köteles belefoglalni a szerződésbe. A Tpt. 236. §
(1)bekezdése pedig a befektetési alap kezelése kezelésének különös szabályait magába foglaló, a
- számú mellékletnek megfelelő, az alapkezelő és a befektetők közötti általános szerződési feltételeket tartalmazó kezelési szabályzat alkotását írja elő. A
- §
(1)bekezdés alapján az alapkezelő - a forgalmazó útján - köteles a kezelési szabályzatban meghatározott értéknapra megállapított egy jegyre jutó eszközértéken elszámolni a befektetési jegyre vonatkozó vételi és visszaváltási megbízásokat. Azt, hogy a visszaváltási megbízás esetén az elszámolás milyen időpontban és milyen értéknapra megállapított egy jegyre jutó eszközértéken történik, a KSZ-nek a Tpt. 247. §
(1)bekezdése és az ingatlanalapra irányadó
(3)bekezdése alapján kellett tartalmaznia. Az elszámolás időpontjára vonatkozó törvényi szabályozás részben - a legfeljebb kilencven forgalmazási nap előírása - kógens, részben - a visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás legfeljebb kilencven forgalmazási nappal megegyező értéknapja közti időköz kérdésében - diszpozitív. Az ítélőtábla utal arra, hogy az Alkotmánybíróság döntése, az alkotmányossági érvelés tekintetében az indokolása a bíróságokra is kötelező (EBH
- K.18.). Az alperes és az elsőfokú bíróság által is hivatkozott 70/B/
- (III. 31.) AB határozat indokolása szerint a Tpt.
- január 1-je óta hatályos
- §-a szerint a befektetési jegyre vonatkozóan a visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja közt ingatlanalap tekintetében legfeljebb kilencven forgalmazási nap lehet. A törvény keretjelleggel meghatározta azt a maximum időintervallumot, amely alatt az elszámolást teljesíteni kell. Ezen az időintervallumon belül azonban a befektetési alapkezelők maguk határozták meg a visszaváltási kérelem és az elszámolás értéknapja közötti időtartamot a kezelési szabályzatban. A fentiekből következően a KSZ a szerződéskötéskor jogszabálysértés nélkül szabályozta a T napos elszámolást, és a törvényi keretek között jogszabálysértés nélkül módosította azt T+90 napos elszámolásra. A kereseti és a fellebbezési kérelmének lényeges indokaitól eltérően ezzel a felperes is tisztában volt, a fellebbezésében írtak szerint is a KSZ (keresettel nem támadott) módosítása folytán változott a szerződéskötéskor 1-2 nap várakoztatási idő 125 napra. A felperes előző perben tett - az alperes által az elsőfokú eljárásban is hivatkozott - előadása szerint annak megfelelő időpontban jutott hozzá korábbi kérelmei alapján a visszaváltott befektetési jegyeinek az értékéhez. A
- január 5-én visszaigényelt, a korábbi visszaváltásai folytán az induló árfolyamon 9 917 800 forint értékű befektetése elszámolásakor,
- május 12-én 9 062 000 forintot kapott vissza, a vesztesége 848 800 forint. Ez a veszteség azonban nem az elszámolás értéknapjának, azaz a kifizetés időpontjának a változására vezethető vissza. A vesztesége abból származott, hogy befektetőként a pénzét a tőkepiac, illetve a tőzsde hatásaitól tette függővé, kockáztatta (Tpt.
- §
(1)bekezdés
- pont). Az elszámolás T+90 nap értéknapján a befektető az egy befektetési jegyre jutó nettó eszközértéken számított visszaváltási árat kapja kézhez. Az elszámolásnál figyelembe vett egy jegyre jutó nettó eszközérték megállapítására vonatkozó szabályokat is a KSZ tartalmazta. Annak szerződéskötéskor hatályos 4.
- pontja szerint a visszaváltási, azaz teljesítési ár a T napra, azaz a megbízás napján érvényes egy jegyre jutó nettó eszközérték. A felperes által a keresetleveléhez csatolt, a KSZ módosított,
- november 21-től hatályos 4.
- pontjának ez a szabálya változatlan maradt: a teljesítési ár T napra érvényes egy jegyre jutó nettó eszközérték. (A KSZ 4.
- és 4.
- pontjai sem módosultak: az eladási és a visszaváltási ár egyaránt a T-1 napon megállapított, T-napra érvényes egy befektetési jegyre jutó nettó eszközérték. (http://www.cib.hu/system/fileserver?file=/Alapkezelo/tajek_081124.pdf&type=related) A szerződés, illetve a részévé vált KSZ a szerződés megkötésekor a Tpt. kógens rendelkezései által engedett diszpozítiv szabályozásnak megfelelt. Noha a felperes hangsúlyozta a fellebbezésében azt, hogy a KSZ módosítását nem támadta, az ennek ellenére általa felhozottakra tekintettel megjegyzi az ítélőtábla, hogy a törvényi rendelkezésnek megfelelő, illetve aszerint módosuló szerződéses szabályok nem tekinthetőek sem tisztességtelennek, sem nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközőnek. A KSZ
- pontjába foglalt kikötés semmisségét a Pp.
- §
(1)bekezdésébe ütköző fellebbezési hivatkozás ellenére hivatalból is megállapíthatta az ítélőtábla abban az esetben, ha az nyilvánvaló. Azonban a KSZ
- pontjában a „tájékoztató és a kezelési szabályzat módosításának általános szabályai" szó szerint megegyeznek a Tpt.
- §
(5)bekezdésébe foglalt törvényi rendelkezésekkel. Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást az elévülési jellegű, a szerződés megtámadásra nyitva álló törvényi, 1 éves anyagi jogi határidő elmulasztásáról is. A haladéktalan perindítás mellett szóban felhozott fellebbezési érvek kapcsán jegyzi meg az ítélőtábla azt, hogy kizárólag a pert megelőző eredménytelen igényérvényesítést követő perindítással szemben támasztott követelmény. A felperes az állított megtévesztését legkésőbb a visszaváltási megbízása teljesítésekor, 2009. május 12-én felismerte. A Ptk. 236. §
(1)bekezdése alapján a szerződést a pert megelőzően az ellenérdekű félhez egy éven belül intézett írásbeli jognyilatkozattal nem támadta meg. A bírói gyakorlat szerint a megtámadás az 1 éves határidőn belül úgy is megtörténhet, hogy a fél a szerződés előzetes formális írásbeli megtámadása nélkül közvetlenül bírósághoz fordul. A megtámadás anyagi jogi jognyilatkozat, ami a Ptk. 199. §-a szerint irányadó 214. §
(1)bekezdése szerint a címzett tudomására jutásával válik hatályossá. A címzett jognyilatkozat érvényességéhez írásbeliség, a hatályosságához pedig a másik féllel való közlése szükséges. Megtámadás esetén a közlés jelentősége abban áll, hogy a másik fél a jogosult megtámadásáról a Ptk. szerinti törvényi határidőben értesüljön. Ezért nem a keresetindítás időpontja szolgál a kógens törvényi, a féllel való közléshez kötött határidő megtartottsága megállapításának az alapjául. Ilyen esetben a bírói gyakorlat az írásbeli felszólítással a keresetlevél kézbesítését azonosítja, a szerződés megtámadását célzó nyilatkozat írásbeli közlését a megtámadási nyilatkozatot tartalmazó keresetlevél alperes részére a Polgári perrendtartás szerint szabályszerű kézbesítése jelenti (BH 1975. 414., Kúria Pfv.VI.20.452/2013/16.). Ezért a felperes a szerződés megtámadásával, a megtámadási joga érvényesítésével elkésett, a megtámadási joga megszűnt. E másodlagos kereseti kérelmét elutasítani ítélettel az érvénytelenség érdemi vizsgálata nélkül kellett. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdés alapján - részben eltérő jogi indokolással - helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján viseli a másodfokú perköltséget is. Az illeték-feljegyzési joga folytán meg nem fizetett 8 % mértékű fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján és a 15. §
(3)bekezdése szerint köteles megfizetni. Az ítélőtábla az alperesek jogi képviseletével felmerült fellebbezési költségét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdés alapján, a 4/A. §
(1)bekezdés szerint az általános forgalmi adó felszámításával állapította meg. D e b r e c e n,
- november
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -