← Magyarország

Bfv.1013/2016/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kábítószer megszerzése megállapíthatóságához nem fűződik olyan követelmény, hogy azzal összefüggésben a tartós birtoklás, illetve annak szándéka is megállapítható kell, hogy legyen. Kúria végzés Az ügy száma: Bfv.II.1013/2016/

  1. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: . Katona Sándor a tanács elnöke, Dr. Feleky István előadó bíró, Dr. Kiss Sándor bíró Az eljárás helye: Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
  2. december
  3. Az ügy tárgya: kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény Terhelt(ek): I.rendű vádlott neve Első fok:
  4. Másodfok: Harmadfok: éti Törvényszék 3.B.292/2013/
  5. ítélet,
  6. május tárgyalás Ítélőtábla Bf.II.476/2015/
  7. végzés,
  8. április
  9. nyilvános ülés - Az indítvány előterjesztője: terhelt védője Az indítvány iránya: terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt I.rendű vádlott neveellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kecskeméti Törvényszék 3.B.292/2013/
  10. számú ítéletét és a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.II.476/2015/
  11. számú végzését hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás [1] I. A Kecskeméti Törvényszék a
  12. május
  13. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 3.B.292/2013/
  14. számú ítéletével I.rendű vádlott neveterheltet bűnösnek mondta ki (jelentős mennyiségre átadással elkövetett) kábítószer-kereskedelem bűntettében [
  15. évi C. törvény (Btk.)
  16. §

(1)bekezdés II. [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] fordulat,
(3)bekezdés - tényállás
  1. pont] és (megszerzéssel elkövetett) kábítószer birtoklása bűntettében [Btk.
  2. §
(1)bekezdés III. fordulat - tényállás
  1. pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról, vagyonelkobzásról, a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla a
  2. április
  3. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett Bf.II.476/2015/
  4. számú végzésével azzal hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hogy a kábítószer-kereskedelem bűntettének jogszabályhelyét korrigálta [Btk.
  5. §
(1)bekezdés IV. fordulat,
(3)bekezdés] és a lefoglalt bűnjelekre vonatkozó rendelkezést mellőzve ezen összegre tekintette elrendeltnek a vagyonelkobzást. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontját megjelölve: a tényállás
  1. pontbeli bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt; kábítószer birtoklása vétségeként [Btk.
  2. §
(1)bekezdés,
(5)bekezdés a) pont] minősítés és a büntetés enyhítése érdekében. Az indítvány szerint „a kábítószer fogyasztás pillanatnyi megszerzés és az azt követő megsemmisítés láncolatából áll, így a saját fogyasztás csak a csekély mennyiségre nézve állapítható meg” a megjelölt minősítési igénynek megfelelően. Ennek alátámasztására a Fővárosi Ítélőtábla okfejtésére (3.Bf.216/2010/16.) hivatkozott: „a Btk. 282. §
(1)bekezdése a kábítószer fogyasztását nem pönalizálja, csupán annak megszerzését. A megszerzés pedig fogalmilag többet jelent a pillanatnyi birtoklásnál. Utóbbi ugyanis megvalósulhat az elfogyasztást megelőző néhány másodperc erejéig, ez viszont nem meríti ki a megszerzést, amely feltételezi a dolog feletti uralom tartós voltát. A tartós uralom alatt gyakorolhatja csak a birtokos az egyébként tulajdonost megillető jogosítványokat. A fogyasztás nem birtokot, hanem megsemmisítést jelent, a kábítószer megsemmisítése pedig nem bűncselekmény.” Az indítvány úgy látta, hogy a terhelt által elfogyasztott kábítószer mennyiségére nézve egyedül a terhelt elmondása áll rendelkezésre, azt egyéb bizonyítékok nem támasztják alá. Ugyanakkor maga a terhelt is eltérően vallott a mennyiségről, és tanú 1 sem a mennyiségre, hanem csak a fogyasztás tényére vallott. Ezért nincs elegendő adat annak megállapítására, hogy a terhelt által elfogyasztott kábítószer mennyisége meghaladta volna a csekély mennyiség felső határát. A Legfőbb Ügyészség a BF.1068/2016/
  1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. A Legfőbb Ügyészség utalt rá, az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a terhelt mekkora hatóanyag tartalmú kábítószert fogyasztott, s ez milyen mennyiségnek felel meg. A tényállás tilalmazott támadását jelenti a terhelt által elfogyasztott kábítószer mennyiségének a vitatása. E részében az indítvány a törvényben kizárt. [9] A Legfőbb Ügyészség egyebekben találta az indítványt alaptalannak. Egyrészt abban, hogy az
  2. évi IV. törvény (korábbi Btk.)
  3. §-ában írt megszerzésnek szemben a Fővárosi Ítélőtábla okfejtésében állítottakkal nem volt feltétele a kábítószer tartós birtoklásának szándéka. Idézte az 1/
  4. BJE számú büntető jogegységi határozat II.4.b)-c) pontjaiból, hogy a korábbi Btk. „a fogyasztást nem határozza meg elkövetési magatartásként. Ugyanakkor a kábítószer fogyasztása - amint arra a
  5. évi II. törvény
  6. §-ához fűzött miniszteri indokolás
  7. pontja utal továbbra is büntetendő azáltal, hogy szükségképpen feltételezi valamely, a törvény által büntetendő elkövetési magatartás megvalósulását. Ez tipikusan a megszerzés és tartás elkövetési magatartása, de valójában a fogyasztás illetve azáltal a kábítószermegsemmisülés bekövetkezhet bármely más elkövetési magatartás megvalósulása mellett. Mindebből következően akkor is összegezni kell az azonos vagy különböző kábítószereknek a tiszta hatóanyagtartalom alapulvételével kiszámított részmennyiségeit, ha az elkövető a természetes egységbe tartozó magatartásai kifejtései révén birtokába került kábítószert elfogyasztotta.” [10] A hatályos Btk. csak annyiban hozott új helyzetet, hogy a kábítószer fogyasztását önálló elkövetési magatartásként is nevesíti. Azonban változatlanul természetes egységet képeznek az azonos törvényi tényállásba illeszkedő magatartások, ebben az esetben pedig a kábítószer-mennyiségek tiszta hatóanyag tartalmát össze kell adni (BH 2016.76.). [11] Az alapügyben eljárt bíróságok helytállóan minősítették a terhelt tényállás
  8. pontbeli cselekményét a Btk.
  9. §
(1)bekezdésében meghatározott kábítószer birtoklása bűntettének. A szubszidiaritás csak a Btk. 178. §
(6)bekezdésében írt esetben érvényesül. Ekként a jelen ügyben a kábítószer-kereskedelem bűntette és a kábítószer birtoklása bűntette valóságos halmazatot képeznek. [12] A Legfőbb Ügyészség másrészt azért is alaptalannak találta az indítványt, mert az igényelt átminősítés mellett sem lenne a kiszabott büntetés törvénysértő. Ugyanis a tényállás
  1. pontbeli nem támadott cselekmény miatt önmagában is kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztés is. [13] A Legfőbb Ügyészség feltételen eljárási szabálysértést nem észlelve indítványozta a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását. [14] A terhelt és a védő nem tett észrevételt az ügyészi álláspontra. [15] III. A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos, részben pedig a törvényben kizárt. [16]
  2. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be.
  3. §
(1)bekezdés]. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. §
(1)bekezdés, 388. §
(2)bekezdés]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [17] Az irányadó tényállás elsőfokú bíróság által megállapított (elsőfokú ítélet
  1. oldal) és a másodfokú bíróság által helyesbített (másodfokú végzés
  2. oldal 6-
  3. bekezdés)
  4. pontja egyértelműen tartalmazza, hogy a terhelt
  5. szeptember
  6. és
  7. szeptember
  8. napjai között saját fogyasztásra megszerzett kábítószereket (amfetamin tartalmú speed, THC tartalmú marihuána) fogyasztott, melynek összegzett tiszta hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határának 5,295-szeresét tette ki, de nem érte el a jelentős mennyiség alsó határát. [18] A Kúria megjegyzi, hogy a másodfokú bíróság nyilvánvalóan az 57/
  9. BKv számú büntető kollégiumi vélemény II.c) pontját alkalmazta: „A kábítószer mennyiségének megállapításakor a vegyész szakvélemény alapulvételével annak tiszta hatóanyagtartalma mérvadó. Ha a bűncselekményt többféle kábítószerre követték el, a különböző alapegységek alapján kiszámított mennyiségeket, arányosan átszámítva, összegezni kell, és így kell kiszámítani, hogy együttesen meghaladják-e a csekély mennyiség felső határát, illetve a jelentős mennyiség alsó határát. (Így pl. ha a bűncselekményt kétféle kábítószerre követték el, és - a rájuk vonatkozó alapegységek figyelembevételével - az egyik mennyisége a csekély mennyiség felső határának 50%-át, a másiké a 66%-át éri el, az összegzés folytán kapott 116% meghaladja a csekély mennyiség felső határát.)” [19] A Kúria nem vehette figyelembe a védő mennyiséget vitató állításait, miután azok sértik az irányadó tényállás törvényben előírt támadási tilalmát. E részében az indítvány a tövényben kizárt. [20]
  10. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a Be.
  11. §
(1)bekezdés b) pontjának
  1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [21] A védő indítványának a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.216/2010/
  2. számú határozatának a korábbi Btk.
  3. §
(1)bekezdéséhez kapcsolódó álláspontját átvevő lényege az, hogy a kábítószer megszerzése több a pillanatnyi birtoklásnál, feltételezi a dolog feletti uralom tartós voltát, a fogyasztás azonban nem birtokot, hanem megsemmisítést jelent, ami nem bűncselekmény. [22] A korábbi Btk.
  1. március
  2. (ld.
  3. évi LXXXVII. törvény
  4. §) és
  5. március
  6. (ld.
  7. évi II. törvény 17-
  8. §) napjai között a fogyasztást a kábítószerrel visszaélés egyik elkövetési magatartásaként határozta meg. A
  9. évi II. törvény
  10. §-ához a törvényjavaslat
  11. pontja a „kábítószert fogyaszt” elkövetési magatartás beiktatását szükségtelennek tekintette, ám hangsúlyozta, ez „nem azt jelenti, hogy a kábítószer-fogyasztás ne lenne változatlanul büntetendő cselekmény: a <megszerez>, <tart> elkövetési magatartások révén továbbra is büntetendő a fogyasztás és büntethető a kábítószer-fogyasztó, ezzel a törvény visszatér az
  12. március
  13. előtti állapothoz.” [23] A Legfőbb Ügyészség hivatkozta 1/
  14. BJE II.4.b)-c) pontja a „kábítószert fogyaszt” elkövetési magatartást kiiktató törvény javaslatának indokolására utalást egyúttal ki is egészíti azzal, hogy tipikus elkövetési magatartásnak a megszerzést és a tartást veszi, azzal, hogy „valójában a fogyasztás illetve azáltal a kábítószer-megsemmisülés bekövetkezhet bármely más elkövetési magatartás megvalósulása mellett”. [24] Az 1/
  15. BJE, vagy a Legfelsőbb Bíróság, illetőleg jogutódja, a Kúria más jogi aktusa azonban sohasem fogalmazott meg olyan álláspontot, mint amit a Fővárosi Ítélőtábla fejtett ki. Ennek következtében helyesen rögzítette a másodfokú bíróság (másodfokú végzés
  16. oldal
  17. bekezdés), hogy „A bírói gyakorlat, így sem az 1/
  18. számú BJE határozat, sem az 57/
  19. BKv a megszerzés megállapíthatóságához nem fűz olyan követelményt, hogy azzal összefüggésben tartós birtoklás, illetve annak szándéka is megállapítható kell hogy legyen, mint ahogyan ez adott esetben más bűncselekmény megvalósulásához szükséges (például lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés esetén).” [25] A
  20. július
  21. napjától hatályos és a jelen ügyben helytállóan alkalmazott Btk.
  22. §
(6)bekezdése ismét kifejezett módon rendeli büntetni a kábítószer fogyasztását: „Aki kábítószert fogyaszt, illetve csekély mennyiségű kábítószert fogyasztás céljából megszerez vagy tart, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” [26] Az
  1. BKv II.
  2. pontja pedig kimondja, hogy „A kábítószer fogyasztása alatt értendő az elkövető (a fogyasztó, kábítószerhasználó) minden olyan magatartása, aminek közvetlen következménye, hogy a kábítószer a szervezetébe jut. A kábítószer fogyasztója a kábítószer birtoklásának bűncselekményét akkor is elköveti, ha nem maga termesztette, állította elő vagy tartotta a kábítószert, hanem mástól, a saját használatára szerezte meg.” [27] Mindezek összevetésével látható, hogy az alapügyben a csekély mennyiséget meghaladó kábítószer fogyasztás céljából való megszerzése folytán súlyosabb bűncselekmény, éspedig a Btk.
  3. §
(1)bekezdés
  1. fordulata alapján minősülő, és önmagában egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő kábítószer birtoklása bűntette valósult meg. [28] Hiszen már az 5/
  2. BJE számú büntető jogegységi határozat
  3. pontja előírta, hogy „Az azonos vagy különböző kábítószereknek a tiszta hatóanyag-tartalom alapulvételével kiszámított részmennyiségeit - amelyekre nézve a kábítószerrel visszaélésnek a természetes egység keretébe tartozó részcselekményeit elkövették összegezni kell, és a bűncselekmény minősítése (a csekély vagy jelentős mennyiség megállapítása) szempontjából az összmennyiség az irányadó.” [29] Az 1/
  4. BJE I. pontja ezzel van megfelelésben: kábítószerrel visszaélés megvalósulásakor természetes egységet csak az azonos törvényi tényállásba ütköző magatartások képeznek, és a kábítószermennyiségek tiszta hatóanyagának összeszámítására az adott törvényi tényálláson belül van lehetőség. [30] Következésképpen nem alapos a védő fölvetése a Btk.
  5. §
(5)bekezdés a) pontja szerinti két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (csekély mennyiségre elkövetett) kábítószer birtoklása vétségeként minősülésre. [31] A tényállás
  1. pontbeli cselekmény törvényes minősítése folytán önmagában a kiszabott büntetés nem vizsgálható. Az indítvány elvi tartalma [32] Az egyik bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés került kiszabásra. A kábítószer megszerzése több a pillanatnyi birtoklásnál, feltételezi a dolog feletti uralom tartós voltát, a fogyasztás azonban nem birtokot, hanem megsemmisítést jelent, ami nem bűncselekmény. A döntés elvi tartalma [33] A felülvizsgálati indítvány nem alapos, részben a törvényben kizárt. Az elfogyasztott kábítószer mennyiségét vitató állítás sérti az irányadó tényállás törvényben előírt támadási tilalmát. E részében az indítvány a törvényben kizárt. A kábítószer megszerzése megállapíthatóságához nem fűződik olyan követelmény, hogy azzal összefüggésben a tartós birtoklás, illetve annak szándéka is megállapítható kell, hogy legyen. Záró rész [34] A kifejtettek értelmében a Kúria a Be.
  2. §
(1)bekezdés
  1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
  2. §
(1)bekezdés
  1. mondat
  2. fordulata szerinti összetételben eljárva, és hivatalból vizsgálandó feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelve a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott határozatot a Be.
  3. §-a alapján hatályában fenntartotta. [35] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
  4. §
(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
  1. december
  2. . Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Sándor s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Schulz Oszkárné tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.