Pf.20657/2016/5 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.657/2016/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a dr. Horváth Péter Károly ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Kovács Anikó ügyvéd által képviselt alperes ellen jó hírnév megsértése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
2. március
3. napján kelt 23.P.22.257/2015/
4. számú ítélete ellen a alperes részéről
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az alperes az elsőfokú bíróság által meghatározott tartalmú és formájú nyilatkozatot az alperes (település neve)-i telephelyén a dolgozók pihenőhelyiségében köteles elhelyezni. Az alperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 36 000 (harminchatezer) Ft-ra felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15 800 (tizenötezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési eljárási költséget. A feljegyzett 48 000 (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az alperes köteles megfizetni az állami adóhatóság felhívására a Magyar Államnak. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS A felperesnél mint munkáltatónál - aki tevékenységét (település
6. neve)-i székhelyén és (település neve)-i telephelyén folytatja - a munkavállalók érdekképviseletét egyrészt az alperes - a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (a továbbiakban: VDSZ) származtatott jogi személye -, másrészt a C.) Dolgozók Független Szakszervezete (továbbiakban: CDFSZ) látja el. A felperes
7. évben kb. 1100 fő új munkavállalót vett fel. A felperes és az alperes, valamint az üzemi tanács képviselői
8. év első félévében egyeztettek a munkavállalók
9. havi juttatása és ezzel összefüggésben a felperesnél hatályos kollektív szerződés módosítása tárgyában. Az egyeztetéseken a felperest (személy 1.neve) ügyvezető, (személy
10. neve) főosztályvezető, (személy
11. neve) HR-asszisztens képviselte, míg az alperes részéről (személy
12. neve) és (személy
13. neve), az üzemi tanács részéről pedig (személy
14. neve) (CDFSZ elnök), továbbá (személy
15. neve) vett részt. A felperes titkára (személy
16. neve), tisztségviselője (személy
17. neve) volt ekkor és jelenleg is. A felperes (település
18. neve)-i üzemi területén a peres felek külön hirdetőszekrénnyel rendelkeznek, amelyekhez kulcsa az adott szervezet képviselőjének - az alperes esetén (személy
19. neve)nak - van. Az alperes a neve, elérhetősége feltüntetésével, titkárának, vagy helyettesének aláírásával és bélyegzőlenyomatával szokta ide kihelyezni írásbeli tájékoztatóit. A felperes ügyvezetője
20. júniusában arról értesült, hogy egy írásbeli tájékoztató került kihelyezésre a (település
21. neve)-i, majd néhány nap elteltével a (település neve)-i szervezeti egységek dolgozói pihenőhelyiségeiben, amely utóbb a CDFSZ által használt (település
22. neve)-i hirdetőszekrényben is megjelent. A tájékoztató nyomtatott formátumú, bal felső sarkában az alperes neve szerepelt. A tájékoztató döntés szempontjából releváns szövege a következő: „Kedves Munkatársaink ! … A (település
23. neve)-i üzemi tanács és a alperes neve nem értett és ért egyet a munkáltató álláspontjával. Sem a alperes neve, sem a (település
24. neve)-i üzemi tanács érdemben nem vizsgálta 2013-tól a cafetéria szabályzatot, azt nem írta alá, így a munkáltató egyoldalú munkáltatói utasításként adta a szabályzatot. A alperes neve háta mögött összefogott a munkáltató és a CDFSZ, és megpróbálták átalakítani a
25. havi juttatást, majd kényszerítéssel, zsarolással akarták kierőszakolni a megállapodás aláírását. ..." A tájékoztatóról való tudomásszerzést követően a felperes ügyvezetője
26. június 19-én elektronikus levelet küldött az alperesnek, amelyben kérte, ha a tájékoztatót ő terjeszti, azt helyesbítse, mert nem tényszerű. A levél megválaszolatlanul maradt, ezért a felperes ügyvezetője
27. július hó 3, napján ismételten elektronikus levélben jelezte az alperes felé, hogy az előzmények alapján azt feltételezi, a tájékoztatót az alperes szórta szét, és meg fogja tenni a szükséges jogi lépéseket, mert annak tartalma - különösen akkor, amikor új dolgozókat vesznek fel - „sokat árt" a felperesnek. Az alperes - miután a szakszervezeti bizottság azt megtárgyalta - ismét válasz nélkül hagyta a levelet. Ezt követően
28. július hó 7-én a felperes jogi képviselő útján szólította fel az alperest az inkriminált tájékoztatóban foglalt tartalom korrigálására, a szükséges jogi lépések kilátásba helyezése mellett. Időközben (személy
29. neve) (CDFSZ képviselője) és (személy
30. neve) (alperes képviselője) között e-mail váltás zajlott
31. június
32. és június
33. napján, amelynek során (személy
34. neve) több ízben szóba hozta a perbeli hirdetményt, amelyre akként utalt, hogy az az alperes által kiadott tájékoztató. (személy
35. neve) ezt nem cáfolta, ugyanakkor (személy
36. neve) hirdetménnyel kapcsolatos megjegyzéseire nem reagált, erről a kérdésről elterelte a szót. A CDFSZ saját neve alatt, saját logóját használva, hirdetőtábláján hirdetményt tett közzé, amelyben reagált az alperes neve alatt megjelent - fentebb hivatkozott - tájékoztatóra. A hirdetmény többek között a következőket tartalmazza: „Kedves Munkatársak ! Szeretnék reagálni pár szóban a alperes neve (MGSZ) által kiadott tájékoztatóra, mely a CDFSZ és a (település neve)-i üzemi tanács (ÜT) álláspontja alapján nem teljesen a valóságot türközi. A cafetéria szabályzat munkáltatói utasítás, a munkáltató a szakszervezetek nélkül is dönthet a módosításról, a tájékoztatóban a alperes neve is elismeri ..." Ezt követően az alperes a nevében kiadott fenti hirdetménnyel egyező formátumú - értve ez alatt a betűméretet és betűtípust is - újabb tájékoztatót jelentetett meg az alábbi szöveggel: „Kedves Munkatársak ! Sajnos a CDFSZ már megint valótlant állít. 2015-ben a cafetéria módosítással kapcsolatban a (település
37. neve)-i üzemi tanács képviseletében senki sem volt jelen egyetlen megbeszélésen sem, nem értjük, hogy a CDFSZ honnan veszi ennek ellenkezőjét". A tájékoztató ismerteti a cafetéria témában lezajlott folyamatokat, és összegzésképpen azt emeli ki, hogy az alperes munkája meghozta az eredményét, egy több éves törvénytelen gyakorlat került megszüntetésre, az alperes megvédte a munkavállalók érdekeit. A felperes pontosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, amikor
38. júniusában a felperes telephelyein kihelyezett hirdetményeiben azt állította, kényszerítéssel és zsarolással akarta az alperestől kierőszakolni egy megállapodás aláírását, ezzel a személyét sértő, valótlan tényt állított, híresztelt, hamis színben tüntetett fel. Kérte kötelezni az alperest elégtétel adására oly módon, hogy írásban ismerje el, a közzétett tájékoztatóban valótlanul állította, hogy kényszerítéssel, zsarolással akarta kierőszakolni egy megállapodás aláírását, valamint hogy a felperes nem kényszerítette és nem zsarolta, ilyen magatartásra a felperes részéről nem került sor. Kérte kötelezni az alperest e nyilatkozat mindkét telephelyen történő kihelyezésére, legalább egy hónapos időtartamra. Kérte továbbá az alperes további jogsértéstől történő eltiltását és 500 000 Ft sérelemdíj, valamint a perköltségei megfizetésére kötelezését. Előadta, a tájékoztató kihelyezését megelőző időszakban a felek és az üzemi tanács között valóban volt egyeztetés a munkavállalók
39. havi juttatásával kapcsolatosan, de ennek során semmilyen formában nem fenyegette meg, nem kényszerítette vagy zsarolta az alperes képviselőit. Rámutatott, az inkriminált hirdetményben alkalmazott „kényszerítés" és „zsarolás" kifejezések büntetőjogi fogalmak, amelyek alkalmasak arra, hogy a hirdetményt olvasó személyek bűncselekmény elkövetését feltételezzék a felperesről. Utalt arra, peren kívül több alkalommal felszólította az alperest a hirdetmény helyesbítésére, az alperes azonban nem reagált erre, megsértve ezzel az együttműködési kötelezettségét, és mintegy ráutaló magatartással elismerve, hogy a kifogásolt tájékoztató tőle származik. A sérelemdíj összegszerűsége kapcsán hangsúlyozta, a hirdetmény kihelyezésének időszakában mintegy 1100 főnyi munkavállaló felvétele zajlott, ami nyilvánvalóan negatív módon hatott erre a folyamatra. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, azt mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Tagadta, hogy a sérelmezett tájékoztató tőle származik, hangsúlyozva, hogy az nem a nála szokásos formában és jóváhagyással készült. Utalt arra is, hogy a (település neve)-i telephelyen semmilyen választott vagy megbízott képviselője nem volt a perbeli időszakban, aki ott elhelyezhette volna a hirdetményt. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, az alperes azzal, hogy
40. júniusában a felperes (település
41. neve)-i székhelyén és (település neve)-i telephelyén olyan tartalmú tájékoztatást helyezett el a munkavállalói pihenőhelyiségekben, amely szerint a felperes az alperestől kényszerítéssel, zsarolással akarta kierőszakolni egy megállapodás aláírását, valótlan tény állításával megsértette a felperes jóhírnévhez kapcsolódó személyhez fűződő jogát. Erre tekintettel kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül adjon elégtételt a felperesnek oly módon, hogy legalább egy hónapra a felperes (település
42. neve)-i székhelyén és (település neve)-i telephelyén az alperes számára rendszeresített zárt hirdetőszekrényben saját költségén helyezzen el írásbeli nyilatkozatot a következő szöveggel: „A alperes neve
43. júniusában közzétett tájékoztatójában valótlanul állította, hogy a felperes neve kényszerítéssel, zsarolással akarta kierőszakolni egy megállapodás aláírását; ilyen magatartásra a (C.) Fluid Automative Hungária Kft. részéről nem került sor." A jövőre nézve eltiltotta az alperest a további jogsértéstől, és kötelezte arra, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 531 750 Ft-ot, valamint az államnak 30 000 Ft eljárási illetéket. Megállapította, hogy a felperes jogosult visszaigényelni az illetékes állami adóhatóságtól 30 000 Ft tévesen lerótt eljárási illetéket. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az inkriminált tájékoztató az alperestől származott, és azt ő helyezte ki a munkáltatói egységekben. Megállapította, a felperes e bizonyítási kötelezettségének - közvetett úton - eleget tett. A tájékoztató szövegének tartalmát elemezve ilyen közvetett bizonyítékként értékelte, hogy az alperes érdekében került sor a leírtak közzétételére, továbbá a (személy
44. neve) és (személy
45. neve) között zajló elektronikus levelezés tartalmát, ezen túl (személy
46. neve) írásbeli nyilatkozatát, valamint azt a tényt, hogy . a tárgyaláson (személy
47. neve) tanú olyan VDSZ feliratú pólót viselt, amely megegyezett azzal a viselettel, amit a hirdetményt kihelyező személyeken látott (személy
48. neve). Kifejtette, az alperesi tájékoztató sérelmezett részében a „kényszerítés" és a „zsarolás" kifejezések használata büntetőjogi tényállást megvalósító, ekként felperest sértő, valótlan tényállítás, így alkalmas volt arra, hogy az azt olvasó munkavállalókban negatív értékítélet alakuljon ki a munkáltatót illetően, amely nyilvánvalóan sértette a felperes jóhírnévhez fűződő jogát. A további jogsértéstől történő eltiltásra irányuló keresetet azért találta alaposnak, mert a CDFSZ „ellenhirdetményére" hasonló hangnemű válasz érkezett és került kihelyezésre az alperes részéről, amely alapján egy tendencia kialakulása volt megállapítható. Miután a jogsértés tényét bizonyítottnak fogadta el, a sérelemdíj iránti igény jogalapját is fennállónak ítélte. Az összegszerűség meghatározásánál figyelemmel volt arra, hogy az alperes közvádas bűncselekmények elkövetését állította, továbbá hogy nem reagált az inkriminált hirdetmény megjelenése után a felperes által több alkalommal kezdeményezett helyesbítés iránti kérelemre. Mint bizonyítatlant figyelmen kívül hagyta ugyanakkor a felperesnek azt a hivatkozását, miszerint a perbeli tájékoztató negatív hatást gyakorolt a folyamatban lévő munkaerőfelvételre. Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását és perköltségének megtérítését kérte. Érvelése szerint az ítélet részben végrehajthatatlan, mert a (település neve)-i telephelyen nem rendelkezik általa zárható hirdetőszekrénnyel, így ott elhelyezni sem tudná a bíróság által megfogalmazott tájékoztatót. Hangsúlyozta továbbá, a felperes nem bizonyította, hogy ő (az alperes) követte el a jogsérelmet okozó magatartást. Kiemelte, az általa készített hirdetményeknek kötelező formájuk van, azt a képviseletre jogosult titkár vagy titkárhelyettes írja alá, a vitatott tájékoztatón pedig aláírás nem szerepelt. Utalt arra, hogy a VDSZ feliratú pólóknak nem lehet nagy jelentőséget tulajdonítani, mert bármely - nem alperesi - tag hozzájuthatott ilyen ruhadarabhoz. Álláspontja szerint döntő jelentőségű az is, hogy a (település neve)-i telephelyen egyáltalán nem tartózkodtak képviselői
49. évben, így ott a hirdetményt kihelyezni sem tudhatták. Előadta, a tájékoztató tartalma alapján sem vonható le kétséget kizáró következtetés arra, hogy az tőle származik, mert a perben hivatkozott egyeztetésről, annak menetéről a munkavállalókat is tájékoztatták a szakszervezetek, annak tartalmát bármely munkavállaló megismerhette, és ez alapján a tájékoztatót megszerkeszthette. Érvelése szerint a hirdetmény tőle való származására a (személy
50. neve) és (személy
51. neve) közötti elektronikus levélváltás tartalma sem bizonyíték, mert a szakszervezet vezetői között több szálon is futott a levelezés, és olykor az abban szereplő egyes utalások félreérthetőek voltak. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag a felperes állításai, előadása alapján állapította meg, hogy ő követte el a jogsértő magatartást, és hogy hol lettek kihelyezve a hirdetmények. Állította, hogy csak a (település
52. neve)-i zárt CDFSZ hirdetőszekrényben volt a tájékoztató kifüggesztve, a pihenőegységekben történő kihelyezésről csak a felperes szólt, egyéb peradat ezt nem támasztotta alá. Egyebekben túlzott mértékűnek tartotta a sérelemdíj összegét ahhoz képest is, hogy a per előtti levelezés során azt maga a felperes 50 000 Ft-ban jelölte meg. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A fellebbezés a l a p t a l a n . A peres felek közötti jogvita tárgyát elsődlegesen az képezte, hogy a felperes által kifogásolt közlemény az alperestől származik vagy sem. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy e körben a bizonyítás a felperest terhelte a Pp.
53. §