Pécsi Ítélőtábla Pf.IV.20.113/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Vincze Gergely Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - dr. Horváth Péter ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (címe) II. rendű, a személyesen eljárt III.rendű alperes neve (címe) III. rendű alperesek ellen vezető tisztségviselő helytállási kötelezettségének megállapítása iránt indított perében a ......Törvényszék
- május hó
- napján kelt .... számú ítélete ellen a felperes részéről 77., az I-II. rendű alperesek részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatja, mellőzi a II. rendű alperes elsőfokú perköltség megfizetésre kötelezését, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 95.250,- (kilencvenötezer-kettőszázötven) forint, a II. rendű alperesnek 36.600,- (harminchatezer-hatszáz) forint elsőfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 62.825,(hatvankettőezer-nyolcszázhuszonöt) forint, a II. rendű alperesnek 15 napon 47.000,(negyvenhétezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a Cstv. 33/A. §-a alapján megállapította, hogy a II. alperes, mint a T. Kft. „f.a." törölt gazdálkodó szervezet vezetője, a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete
- január 23-i bekövetkeztét követően az ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembe vételével látta el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona 270.000,- forinttal, csökkent. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy vagyoni biztosíték címén fizessen be a......Törvényszék Gazdasági Hivatala letéti számlájára 270.000,- forintot. A keresetet II. rendű alperessel szemben ezt meghaladóan, az I. és III. rendű alperessel szemben pedig teljes egészében elutasította, és kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 50.085,forint részperköltséget. Az I. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az I. rendű alperes ügyvezetése alatt -
- december hó
- napjáig - a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezett volna, az igazságügyi könyvszakértő véleményére figyelemmel - a tartozások fedezetéül szolgáló likvid vagyon alapján - a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének időpontját
- január hó
- napjában állapította meg. Utalt arra is, hogy az I. rendű alperes ügyvezetése alatti tagi kölcsön visszafizetés a társaságnál vagyoncsökkenést nem okozott, de felperes nem bizonyította azt sem, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperes ügyvezetése alatt, mint árnyékdirektor a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. A III. rendű alperessel - mint árnyékdirektorral - szembeni kereset elutasítása körében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a III. rendű alperes a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. A II. rendű alperes tekintetében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. rendű alperes nem tett eleget a Cstv.
- §-ban foglalt kötelezettségének, ezért a Cstv. 33/A. §
(2)bekezdése szerinti vélelem fennáll, azt kell vélelmezni, hogy az utolsó ismert vagyoni helyzethez képest a felszámolás kezdő időpontjára bekövetkező vagyoncsökkenés a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartásának az eredménye. Kiemelte, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet
- január 23-i időpontját követő kifizetések vagyoncsökkenést eredményeztek, de a II. rendű alperes részére tagi kölcsön törlesztés címén kifizetett 270.000,- forintot kivéve a gazdálkodó szervezet tevékenységi körébe tartozó, annak működésével összefüggő kifizetések voltak, ezért kizárólag 270.000,- forint vagyoncsökkenés tekintetében áll fenn a II. rendű alperes felelőssége. Utalt arra, hogy a Pp.
- §
(2)bekezdése szerinti kérelemhez kötöttség elvére is tekintettel - mivel a felperes a tagi kölcsön visszafizetésére hivatkozott - nem vette figyelembe a vagyoncsökkenés mértéke körében az alperesek által a peres eljárás során csatolt,
- évben elkészített,
- évi mérleg eszköz adatait. Megjegyezte, hogy az igazságügyi szakértői szakvélemény szerint a mérleg rossz, tárgyi eszköz leltárral alá nem támasztott. Megállapította, hogy a felperes 9 % mértékben lett pernyertes, ezért a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a II. rendű alperest a felperes által előlegezett szakértői díj, lerótt illeték és ügyvédi munkadíj 9 %-a megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes, az I. és II. rendű alperesek terjesztettek elő fellebbezést. A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és annak megállapítását kérte, hogy az I. és III. rendű alperesek 1.302.890,- forint, az I-II-III. rendű alperesek 1.754.473,- forint vagyoncsökkenésért felelnek, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete nem
- január hó
- napján, hanem azt megelőzően, több alkalommal -
- március hó 23.,
- augusztus hó 6.,
- november hó
- napja - is bekövetkezett, mivel az adós tartozásai pénzeszközeit meghaladták. Sérelmezte, hogy az igazságügyi könyvszakértő a Cstv. 33/A. § utolsó fordulata szerinti előreláthatóságot nem vizsgálta. Kiemelte, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már az I. rendű alperes ügyvezetése alatt bekövetkezett, ennek ellenére az I. rendű alperes saját maga részére tagi kölcsönöket fizetett vissza, ami vagyonvesztést okozott. Kifejtette, hogy az I. rendű alperes tisztsége megszűnése után árnyékigazgató volt, érdemi döntéseket hozott, ténylegesen továbbra is ellátta a társaság vezetését. Utalt arra, hogy a II. rendű alperes semmilyen konkrét, a céggel kapcsolatos kérdésre nem tudott nyilatkozni, ténylegesen névleges ügyvezető, stróman volt. Hivatkozott arra, hogy az adós vagyona - az alperesek által csatolt mérleg szerint - 2009 decemberében 3.467.000,- forint eszköz,
- december
- napján 3.517.000,- forint eszköz volt, mellyel a II. rendű alperes a felszámolás során nem számolt el. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a III. rendű alperes is árnyékigazgatóként vett részt a társaság működtetésében. Az I-II. rendű alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a II. rendű alperes részperköltség marasztalásának 17.145,- forintra mérséklését, és a felperes kötelezését kérték az I. rendű alperes javára 150.000,- forint + ÁFA, a II. rendű alperes javára 136.500,- forint + ÁFA részperköltség megfizetésére. Hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes részére teljes személyes költségmentességet engedélyezett, ezért a II. rendű alperes nem kötelezhető a felperes által lerótt illeték és előlegezett szakértői díj megfizetésére. Kiemelték, hogy az I. rendű alperes 100 % mértékben, a II. rendű alperes 91 % mértékben pernyertes lett, ezért az elsőfokú bíróságnak a felperest kellett volna köteleznie az I-II. rendű alperes javára perköltség megfizetésére. A felperes fellebbezése nem megalapozott, az I. rendű alperes fellebbezése megalapozott, a II. rendű alperes fellebbezése részben megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárás iratai (
- sorszám alatti igazságügyi szakértői vélemény
- oldal és
- számú melléklet) alapján az alábbiakkal kiegészíti: A T. Kft.
- január hó
- napján 1.059.815,- forint pénzeszközzel rendelkezett. A K. Bt. a
- számú számlával a T. Kft. felé
- január hó
- napján 2.112.500,- forint anyagköltséget számlázott le. Az így kiegészített tényállás alapján érdemben helyes az elsőfokú bíróság döntése, a másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását az alábbiakkal kiegészíti és módosítja: Egyetért a másodfokú bíróság azzal, hogy az I. rendű alperes részére történt tagi kölcsönök visszafizetésekor a T. Kft. nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták, vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A fenyegető fizetésképtelenséget az adós ügyvezetőjének tudata, az általa megismerhető tények szempontjából kell vizsgálni (BH2014/188.). Helyesen hivatkozott ezért a felperes arra, hogy az adós megalakulását követően több alkalommal fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, mivel a rendelkezésre álló pénzeszköz az adott pillanatban nem nyújtott fedezetet az esedékes tartozások kiegyenlítésére. Az I. rendű alperes ügyvezetése alatt a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az I. rendű alperesnek a hitelezői érdekeket szolgálva kellett eljárnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv mindaddig fennállt, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Az I. rendű alperes észlelte a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetek bekövetkeztét, részéről a tagi kölcsönök nyújtása éppen ezért történt, ezzel a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet elhárította, és biztosította az esedékes tartozások kiegyenlítését. A tagi kölcsönök révén a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megszűnt, és a Kft. 2009 decemberében 4.764.563,- forint bevételt realizált, a társaságnak ezért volt fedezete a tagi kölcsönök visszafizetésére az I. rendű alperes részére, és az esedékes tartozások kiegyenlítésére is. A kft.
- december hó
- napján 603.482,- forint tartozással szemben 610.046,- forint pénzeszközzel,
- december hó
- napján a lejárt 626.879,- forint tartozással szemben 1.060.960,- forint pénzeszközzel rendelkezett, nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, ezért az I. rendű alperes mint ügyvezető felelőssége a Cstv. 33/A. §-a alapján nem állapítható meg. Nem ért egyet azonban a másodfokú bíróság azzal, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet időpontja
- január hó
- napja volt. A fent már kifejtettek szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezik, ha az adós a tartozását esedékességkor nem képes kiegyenlíteni, mert nincs megfelelő pénzeszköze, vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában, a teljesítési határidő módosításában (BH.2014/188.). Az adós pénzeszköze
- január hó
- napján 1.059.815,- forint volt, A K. Bt. a
- számú számlával a T. Kft. felé
- január hó
- napján 2.112.500,- forint anyagköltséget számlázott le, a likvid pénzeszköz a K. Bt. számlájának kiegyenlítésére már nem nyújtott fedezetet, ezért a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet
- január hó
- napján bekövetkezett. A II. rendű alperessel szemben - a Cstv.
- §-ban meghatározott kötelezettségek és a beszámoló letétbe helyezésének elmulasztása miatt - a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése szerinti vélelmet alkalmazni kellett, azt kellett vélelmezni, hogy a
- január hó
- napján meglévő vagyonban bekövetkezett csökkenés - amely 1.059.815,- forint, mert adós a felszámolás kezdő időpontjában vagyonnal már nem rendelkezett - a II. rendű alperes hitelezői érdekeket sértő magatartásával áll okozati összefüggésben. A II. rendű alperest a felelősség alól önmagában az a tényállítás, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet követő kifizetések - 270.000,- forint tagi kölcsön visszafizetést kivéve - az adós kft. tevékenységi körébe tartozó, működésével összefüggő kifizetések voltak nem menti ki, mivel a kiadások indokoltsága nem igazolt. Utal a másodfokú bíróság arra, hogy ebben az időszakban az adós minimális bevételt - 57.400,- forint - realizált, ehhez képest csak üzemanyagra 105.655,- forintot költött. Jelentősége van azonban annak a ténynek, hogy II. rendű alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után,
- január hó
- napján 2.200.000,- forint tagi kölcsönt nyújtott az adósnak. A vezető tisztségviselő felszámolás alá került adós cég vagyoncsökkenéséért való helytállási kötelezettsége vizsgálata esetén az általa nyújtott tagi kölcsön nem a kimentés körében értékelendő, hanem a tekintetben, hogy az e jogcímen átadott pénzösszeg kompenzálja-e az ügyvezetői magatartás folytán bekövetkezett vagyoncsökkenést (BH2015/
- BDT2016/
- szám). A tag által - a visszatérítés feltételével - rendelkezésre bocsátott kölcsön akkor küszöbölheti ki a vagyoncsökkenést, ha utóbb a tag a pénz visszakövetelésétől eltekint, az adós elleni felszámolási eljárásban hitelezői igényét nem érvényesíti. A II. rendű alperes részére a tagi kölcsönből 270.000,- forint került visszafizetésre, a II. rendű alperes az ezt meghaladó igényt a felszámolási eljárásban nem érvényesítette, az 1.059.815,- forint vagyoncsökkenés ezért - 270.000,forint kivételével - a 2.200.000,- forint tagi kölcsön befizetésével kompenzálásra került, így a II. rendű alperes Cstv. 33/A. § szerinti felelőssége nem állapítható meg. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy az I. és III. rendű alperes nem minősül a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdés
- mondata szerinti árnyékdirektornak. Az I. és III. rendű alperesekkel szemben a felperesre hárult annak bizonyítása, hogy a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakoroltak az alperesek. A felperes azonban nem jelölt meg olyan konkrét, az I. és III. rendű alperes befolyása folytán született döntést, határozatot, amelynek következménye volt a hitelezői érdekek sérelme. Önmagában az, hogy a házastárs III. rendű alperes, illetve a testvér I. rendű alperes mint családtag tudomással bírt a kft. ügyeiről, esetlegesen az ügyek intézésében is részt vesz, nem alapozza meg annak ténykénti megállapítását, hogy a hitelezői érdekeket sértő tevékenység a családtag döntésén alapult, annak közvetlen következménye volt, ezért felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, az I. és III. rendű alperesekkel mint árnyékdirektorokkal szemben előterjesztett keresetet el kellett utasítani. Tévesen döntött azonban az elsőfokú bíróság a perköltség viseléséről. Az I. rendű alperessel szemben a felperes pervesztes lett, ezért a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján köteles az I. rendű alperes perköltsége megfizetésére. A másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(6)bekezdése alapján - figyelemmel arra, hogy a jogi képviselő azonos tényállás mellett a II. rendű alperes jogi képviseletét is ellátta - a kifejtett jogi tevékenységgel arányban álló munkadíjként 75.000,- forint+ÁFA, összesen 95.250,- forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperest az I. rendű alperes javára. A II. rendű alperessel szemben a kereset 9 % mértékben volt alapos. A felperes perköltsége összesen 556.500,- forint volt, melyből a felperes 9 % mértékre jogosult, ugyanakkor a II. rendű alperest a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(6)bekezdése szerint megállapított 75.000,- forint+ÁFA ügyvédi munkadíj 91 %-a illeti meg. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság mellőzte a II. rendű alperes elsőfokú perköltség megfizetésre kötelezését, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján 36.600,- forint elsőfokú perköltséget. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy tévesen hivatkozott a II. rendű alperes a részére engedélyezett költségmentességre, mivel a Pp. 86. §
(3)bekezdése alapján a költségmentesség nem mentesíti a felet az ellenfél javára megítélt perköltség megfizetése alól, a felperes perköltsége pedig magába foglalja az ellenérdekű fél által lerótt illetéket és az általa előlegezett szakértői költséget is. A felperes fellebbezése alaptalan volt, ezért viseli a fellebbezési eljárás során felmerült költségeit, és köteles az alperesek perköltségének megfizetésére. A másodfokú perköltségről az I. rendű alperes vonatkozásában a másodfokú bíróság a Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint döntött, figyelembe véve az I. rendű alperes által lerótt 15.200,- forint fellebbezési eljárási illetéket is. A II. rendű alperes javára a perköltséget a Pp.
- § szerint állapította meg, tekintettel arra, hogy a fellebbezése részben vezetett eredményre. P é c s ,
- november
- . Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró