Győri Ítélőtábla Pf.III.20.126/2016/
- szám Az ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Horváth Antal ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megtérítése iránt indított perében, a Győri Törvényszék
- május
- napján kelt P.20.014/2015/
- számú ítéletével szemben a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja. A pártfogó ügyvédi díj alperes általi viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzi. Mellőzi az alperest a Győri Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására, az abban megjelölt módon és időben 20.950,- (húszezer-kilencszázötven) Ft állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező rendelkezését. Megállapítja, hogy a pártfogó ügyvéd mind az elsőfokú eljárásban, mind a másodfokú eljárásban felmerült díját teljes mértékben a felperes köteles viselni. Megállapítja, hogy a 20.950,- (Húszezer-kilencszázötven) Ft állam által előlegezett költség az állam terhén marad. Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperes részére 19.050,(Tizenkilencezer-ötven) Ft első- és másodfokú perköltséget. A felmerült 15.000,- (Tizenötezer) Ft másodfokú eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az irányadó tényállás szerint a felperes
- január
- és 18.,
- április
- és 19., valamint
- szeptember
- és
- napja között börtön fokozatban fogvatartottként megőrzésen tartózkodott az alperesnél. A felperest
- január
- és 18., valamint
- szeptember
- és
- napja között a
- számú zárkában, míg
- április
- és
- napja között a
- számú zárkában helyezték el. A fenti zárkák mindegyike az intézet
- emelet zárt körletén helyezkedik el. A perrel érintett időszakban a felperes elhelyezéséül szolgáló zárkák ajtaja - az alperes által sem vitatottan - folyamatosan zárva volt. A felperes a keresetében a személyes szabadsága jogellenes korlátozása miatt 120.000,- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes személyes szabadságot jogellenesen korlátozó magatartását abban jelölte meg, hogy részére nem biztosította a börtön fokozattal együtt járó szabad mozgást, a zárka ajtaját folyamatosan zárva tartotta. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az intézet zsúfoltsága miatt ugyanis nem volt megoldható a perrel érintett időszakban a különböző fokozatú fogvatartottak elkülönítése, ezért a zárkák ajtajának zárva tartása indokolt volt. A zárkaajtók zárva tartását az intézet parancsnoka rendelte el a 29/
- számú intézkedésével. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével 120.000,- Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy a feljegyzett 15.000,- Ft eljárási illetéket az állam, a pártfogó ügyvéd díját pedig az alperes viseli, továbbá az alperest kötelezte 20.950,- Ft állam által előlegezett költség megfizetésére. A jogvitát a perrel érintett időszakban hatályos a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (Ptk.) 76.§-a, a 339.§
(1)bekezdése és a 349.§
(1)bekezdése alapján bírálta el. Hivatkozott a Szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII.12.) IM rendelet (R.) 41.§
(5)bekezdésére, amely szerint a börtön, illetve a fogház fokozatú elítéltnél a zárka, illetve a lakóhelyiség ajtaját a reggeli létszámellenőrzéstől az esti létszámellenőrzésig - a napirendben meghatározott esetektől, vagy a parancsnok eltérő rendelkezésétől eltekintve - nyitva kell tartani. Utalt a R. 52.§-ára, amely kimondja, hogy a parancsnok biztonsági okból rendkívüli esemény bekövetkezésének megelőzése, megszakítása vagy felszámolása érdekében - a kiváltó ok megszűnéséig, a végrehajtási fokozattól függetlenül - elrendelheti az elítéltek elhelyezési körletén az ajtó zárva tartását. Megállapította, hogy az alperes által is elismerten a perrel érintett időszakban a felperes elhelyezéséül szolgáló zárkák ajtaja folyamatosan zárva volt, és nem állította, hogy erre a R. 52.§-ában megjelölt okból került sor. Álláspontja szerint a kár jelen esetben rendes jogorvoslattal (panasz) nem volt elhárítható, mert a sérelmes cselekmény a panasz elbírálására jogosult parancsnok intézkedésén alapult. Mindezek alapján a felperes keresetét alaposnak ítélte, és köztudomású tényként vette figyelembe a börtönviszonyok fizikai és pszichikai megterhelő voltát, továbbá értékelte azt is, hogy a szabadságvesztés megállapított végrehajtási fokozatánál súlyosabb fokozatban történő végrehajtása különösen súlyos hátrányként jelentkezik a fogvatartottak számára. Az összegszerűség meghatározásánál a jelenlegi ár-érték viszonyokat figyelembe véve a hasonló perekben kialakult bírói gyakorlatot, a sérelem súlyát és időtartamát értékelve 120.000,- Ft nem vagyoni kártérítést ítélt arányosnak. Az ítélet megváltoztatása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a marasztalás összegének 50.000,- Ft-ra történő leszállítását kérte. Kiemelte, hogy a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a kár nagyságát illetően, ennek ellenére e körben nyilatkozatot nem tett, bizonyítást nem ajánlott fel. Arra hivatkozott, hogy a sérelmes helyzet mindössze 20 napig állt fenn, továbbá a felperes az ügye tárgyalásain alkalmanként minimum egy órát távol volt, illetve a napi egy séta időtartama alatt sem tartózkodott a zárkában. Kimutatást csatolt arról, hogy a felperes zárkatársai több alkalommal voltak távol a zárkából a perrel érintett időszakban. A felperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A.§
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és azt az alábbiak szerint alaposnak ítélte. Az elsőfokú bíróság a per elbírálása szempontjából releváns tényállást érdemben helyesen állapította meg, az ítélőtábla azonban az elsőfokú bíróság döntésével és annak jogi indokaival nem értett egyet. A felperes a keresetében államigazgatási jogkörben okozott nem vagyoni kárának megtérítésére kérte kötelezni az alperest. A kereset elbírálása szempontjából tehát a Ptk. perrel érintett időszakban hatályos 339.§
(1)bekezdése és a 349.§
(1)bekezdése irányadó. Ebből következően a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben személyiségi jogai sérültek, és a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve a felperes a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. Az ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a kár jelen esetben rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. E körben az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy a R. 6.§-a szerinti panasz nem tekinthető hatékony jogorvoslatnak, figyelemmel arra, hogy a felperes által sérelmezett cselekmény a panasz elbírálására jogosult parancsok intézkedésén alapult. A R. 6.§
(1)bekezdése szerint ha jogszabály másként nem rendelkezik, a fogvatartottnak a fogvatartással összefüggő ügyében - hivatalból vagy kérelemre - azon intézet kijelölt szervezeti egységének vezetője dönt, ahol a fogvatartott a büntetés vagy intézkedés végrehajtása céljából tartózkodik. A fogvatartott a fogvatartással összefüggő ügyében kérelem, bejelentés tárgyának a megjelölése nélkül - személyes meghallgatást kérhet az intézet szervezeti egységeinek vezetőitől vagy a parancsnoktól, hozzájuk írásban közvetlenül is fordulhat. A
(2)bekezdés szerint a fogvatartott az
(1)bekezdés szerinti döntés (intézkedés, határozat) ellen, vagy annak elmulasztása esetén panasszal fordulhat a parancsnokhoz. Ha a döntést a parancsnok, vagy jogszabályban meghatározott esetekben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága kijelölt szervezeti egységének a vezetője hozta, a panaszt az Országos parancsnok bírálja el. A R. 7.§
(1)bekezdés szerint a fogvatartott a fogvatartással kapcsolatos ügyében - a 6.§-ban foglalt jogorvoslati lehetőségek mellett - közvetlenül fordulhat a) a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészhez, kérheti ügyészi meghallgatását. A jelen esetben megállapítható, hogy a felperes a fenti jogorvoslati lehetőségek egyikét sem vette igénybe, hiányzik tehát a kártérítési felelősség megállapításának a Ptk. 349.§
(1)bekezdése szerinti speciális feltétele, ezért a felperes keresete nem alapos. (Győri Ítélőtábla Pf.I..../2011/5., Szegedi Ítélőtábla Pf.I..../2014/4.) Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése szerint a perköltség viselésére is kiterjedően - megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet megváltoztatása folytán a felperes az elsőfokú eljárásban teljes egészében pervesztes lett, ezért az ítélőtábla mellőzte a felperesi pártfogó ügyvédi díj alperes általi viselésére és a 20.950,- Ft állam által előlegezett költség alperes általi viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezést. Mivel a pártfogó ügyvéd által képviselt felperes pervesztes lett, ezért az első- és másodfokon felmerült pártfogó ügyvédi díjat a Pp. 87.§
(2)bekezdése szerint a felperes viseli. A 20.950,Ft összegű állam által előlegezett költség a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(1)bekezdése és 14.§-a alapján az állam terhén marad. A pervesztes felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése és a Pp. 86.§
(3)bekezdése alapján költségmentessége ellenére is köteles viselni az alperes oldalán felmerülő költségeket, amelynek összegét az ítélőtábla az elsőfokú eljárásban a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja alapján 10.000,- Ft + Áfa, azaz 12.700,- Ft összegben, míg a másodfokú eljárásban a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja és az
(5)bekezdése alapján 5.000,- Ft + Áfa, azaz 6.350,- Ft összegben állapította meg. A feljegyzett 15.000,- Ft fellebbezési illeték a felperes személyes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§
(1)bekezdése és 14.§-a alapján az állam terhén marad. Győr,
- november
- napján Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: Dr. Sarmon Hedvig sk. előadó bíró . Vass Mária sk. bíró