Bf.181/2016/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(4)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének megállapítását a vádlott terhére. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§

(1)bekezdése értelmében a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek eredményeként az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján – figyelemmel a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontjára – az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: Az elsőfokú ítélet

1. oldalának 1., 2.,
2. és
3. pontjaiban írt, és a vádlottnak tulajdonított elítéléseket a tényállásból mellőzte. A vádlottat az elsőfokú ítéletben
4. sorszám alatt részletezett ítéletével a Nyíregyházi Törvényszék a 2 év 6 hónap szabadságvesztés mellett 3 év közügyektől eltiltásra is ítélte. A vádlottat ezen büntetéséből a
5. évi július hó
6. napján feltételes szabadságra bocsátották. Az elsőfokú ítéletben rögzített elítélésein túlmenően a vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
7. évi február hó
8. napján jogerőre emelkedett 30.B.XIV.36.349/2009/
9. számú ítéletével csalás bűntette és közokirat-hamisítás bűntette miatt 1 év börtönre és 100.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette, illetőleg a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
10. évi január hó
11. napján kelt és a
12. évi július hó
13. napján jogerőre emelkedett 13.Bpk.V.40097/2014/
14. számú határozatával adócsalás bűntette miatt 2 év börtönre és 800.000 forint pénzbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette (a másodfokú bírósági iratok
15. sorszám alatti erkölcsi bizonyítvány tartalma). A bt1-t a
16. évi december hó
17. napján, míg a kft1-t a
18. évi október hó
19. napján a cégbíróság hivatalból törölte a cégnyilvántartásból. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek Adóigazgatósága Ellenőrzési Osztálya a Kft1.-nél áfa adónemben a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a
20. évi január hó
21. napjától a
22. évi december hó
23. napjáig terjedő időszakra vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként a
24. évi június hó
25. napján kelt 7910954861 számú határozatával a gazdasági társaságot 284.613.000 forint adókülönbözet, 142.306.000 forint adóbírság és 103.168.000 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte (nyomozati iratok
26. oldalától
27. oldaláig található határozat tartalma). ------------------------Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az tehát hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírások megtartása mellett folytatta le oly módon, hogy az ügyben felmerülő ténybeli és jogi kérdésekben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. A bizonyítékok értékelése, tartalmi hitelességük elemzése is megfelelő módon történt meg. Sajátossága volt az eljárásnak, hogy a vádlott a 2015. évi november hó 5. napján megtartott tárgyaláson büntetőjogi felelősségének elismerésére is kiterjedő beismerő vallomást tett, nyilvánvalóan úgy, hogy – az időközbeni jogerős elítélésére figyelemmel – a büntetőeljárás jellegével, a vád tárgyává tett bűncselekmények következményeivel maradéktalanul tisztában volt. Beismerő vallomását a Be.296.§

(2)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja alapján felolvasott tanúvallomások, valamint az okirati bizonyítékok is alátámasztották. Mindezeket az elsőfokú bíróság is helyesen ismerte fel, így nem férhetett kétség ahhoz, hogy a megállapított, a másodfokú eljárásban nem is vitatott tényállás megfelel a történeti valóságnak. A tényállás kiegészítését, illetve helyesbítését elsődlegesen az tette szükségessé, hogy az elsőfokú bíróság – amint erre a védő is helyesen utalt – olyan elítéléseket is rögzített a vádlott korábbi büntetései között, amelyek sem a nyomozás során, sem az első-, illetve másodfokú eljárásban beszerzett erkölcsi bizonyítványokban nem szerepelnek, melyek tehát nem rá vonatkoznak. Ez okból az 1., 2., 3. és 4. sorszám alatti elítéléseket a tényállásból mellőzni kellett. Ugyanakkor további két elítélésére is sor került a vádlottnak, amelyeket az elsőfokú bíróság ítéletében nem tüntetett fel; ezért azokkal a tényállást szükséges volt kiegészíteni. Helyesbíteni kellett az 5. sorszám alatt részletezett ítélettel kiszabott büntetést is a mellékbüntetés, illetve a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának feltüntetésével. Kiegészítésre szorult a tényállás végül azzal is, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal a Kft.1-nél áfa adónemben a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként a gazdasági társaságot adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, továbbá a cégmásolatok tartalma alapján azt is rögzítette a másodfokú bíróság, hogy időközben a bt1.-t és a Kft1.-t törölték a cégnyilvántartásból. E kiegészítések, illetve helyesbítések folytán vált a tényállás megalapozottá, így az – figyelemmel a Be.352.§

(2)bekezdésében írtakra – irányadó volt a másodfokú eljárásban is. ------------------------Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, és cselekményeinek minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Az adócsalás bűncselekménye vonatkozásában következetesen érvényesülő ítélkezési gyakorlat szerint az adónemenként elkülönülő bűncselekmények a folytatólagosság egységét képezve is annyi rendbeliként minősülnek, ahány adóbevallásra, illetve adófizetésre kötelezett gazdasági társasággal kapcsolatban valósították meg azokat. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott szóban forgó cselekményeit az érintett gazdasági társaságok mint adóalanyok – Kft

1. és bt
2. – számához igazodva, 2 rb. folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének minősítette. A védő ezt sérelmező jogi álláspontja nem volt megalapozott. Mindezekre figyelemmel azonban az elsőfokú bíróságnak a büntetőtörvény időbeli hatályával kapcsolatos, önmagában helyes jogi indokolása is kiegészítésre szorult. A cselekmények elbírálásakor hatályos Btk.-nak az adócsalás helyébe lépő tényállása, a költségvetési csalás a fentiekkel szemben törvényi egységet hozott létre az egységesen meghatározott eredményt előidéző egymástól független, egymással akár kapcsolatban sem álló magatartások között. Ennek megfelelően a vádlott költségvetést károsító cselekményei – figyelemmel az elsőfokú bíróság által részletesen kifejtett indokokra – 1 rb. a Btk.396.§

(1)bekezdésében meghatározott és az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének megállapítására volnának alkalmasak. A vádlottal szemben irányadó halmazati büntetés pedig – figyelemmel a Btk.345.§-ában meghatározott, egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett hamis magánokirat felhasználásának véltségére is – a Btk.81.§

(3)bekezdése folytán 5 évtől 11 évet el nem érő tartamú szabadságvesztésig terjedhetne, melynek középmértéke a Btk.80.§

(2)és

(3)bekezdése értelmében 8 év. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ez annak ellenére szigorúbb elbírálást jelentene, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott 1978. évi IV. törvény 85.§

(3)bekezdése értelmében kettő évtől tizenkettő évig terjedő szabadságvesztés a halmazati büntetés alapja. Az egy évvel enyhébb felső határral szemben ugyanis három évvel súlyosabb alsó határ áll szemben, mely összességében indokolttá teszi az elsőfokú bíróságnak a büntetőtörvény időbeli hatályának kérdésében kialakított álláspontját, az elkövetéskori törvény alkalmazását. ------------------------A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság csak részben tárta fel helyesen, ezért indokolt volt azok ismételt áttekintése. A helyesbített tényállás szerint nem értékelhető súlyosító körülményként a vádlott büntetett előélete, hiszen az elbírált bűncselekmények elkövetésekor még nem volt büntetve. Ezzel szemben – a kiegészített tényállás szerinti későbbi elítéléseire is figyelemmel, kisebb súllyal ugyan – enyhítő körülmény a büntetlen előélete. Javára kellett értékelni a kiskorú gyermekekről történő gondoskodást, a beismerő vallomását, a megromlott egészségi állapotát, valamint a hét évet meghaladó időmúlást is. Mindezeket szem előtt tartva az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés mértékét a másodfokú bíróság eltúlzottan súlyosnak találta. Álláspontja szerint az 1978. évi IV. törvény 37.§-ában megfogalmazott büntetési célok eléréséhez rövidebb tartamú szabadságvesztés is elegendő. Ezért annak tartamát három év börtönre enyhítette; helyesbítve ezzel egyúttal az elsőfokú bíróság megfogalmazását is, ugyanis az nem az 1978. évi IV. törvény 41.§

(1)bekezdésében írtakhoz, hanem – ellentétben az időbeli hatály kérdésében elfoglalt helyes álláspontjával – az elbíráláskori törvényben foglaltakhoz igazodott. Az enyhítésre irányuló jogorvoslati kérelmeket a másodfokú bíróság ennyiben találta megalapozottnak. Az

1. évi IV. törvény 77/B.§-ában szabályozott vagyonelkobzás intézkedés alkalmazásának célja nem büntető jellegű joghátrány okozása, nem a vádlott jogszerűen szerzett vagyonának elvonása, hanem a bűncselekmény elkövetése előtti vagyoni helyzetének a visszaállítása. Következésképpen alkalmazásának feltétele – figyelemmel az eljárás tárgyát képező adócsalásra – nem csupán a költségvetés részére vagyoni hátrány okozásában tetten érhető büntetőjogi felelősség, hanem a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben álló tényleges vagyongyarapodás is (
2. évi IV. törvény 77/B.§ a) pontja). Az elbírált bűncselekmények folytán a költségvetésnek meg nem fizetett általános forgalmi adó összegének további sorsára vonatkozó bizonyítási cselekményeket sem a nyomozás, sem a bírósági eljárás során nem végeztek, evvel kapcsolatos ténymegállapítást sem a vádirati, sem az ítéleti tényállás nem tartalmaz. A vádlott büntetőjogi felelősséget egyébként nem vitató védekezése és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján pedig kifejezetten arra lehetett következtetni, hogy a költségvetés elől eltitkolt összeg számottevő része nem a vádlotthoz került. Figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a vádlott a bűncselekményeket nem magánszemélyként, hanem két gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként valósította meg. Az
3. évi IV. törvény 77/B.§

(2)bekezdése szerint, ha gazdálkodó szervezet gazdagodott, a vagyonelkobzást vele szemben kell elrendelni. Ezt azonban kizárja, hogy – a kiegészített tényállás szerint – a felülbírált bűncselekményekkel érintett mindkét gazdasági társaságot időközben törölték a cégnyilvántartásból, illetve egyiküket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal államigazgatási eljárásban kötelezte is az okozott adókülönbözet megfizetésére. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás alkalmazását mellőzte. Ennyiben – a büntetőjogi jogkövetkezményekre vonatkozó részében – az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be.372.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Pécs,

1. december
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Hudvágner András s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 22.B.1402/2014/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 14.Bf.181/2016/
4. számú ítéletével – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi december hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. . Krémer László s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő