A határozat elvi tartalma: A legális láncügylet és a meg nem engedett láncszerződéses ügylet elhatárolásának az alapja az adóelkerülési célzat megállapíthatósága. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.I.35.388/2016/
- A tanács tagjai: . Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró, dr. Heinemann Csilla bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: dr. Gömöry András egyéni ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Tamásné dr. Kajati Zsuzsanna jogtanácsos A per tárgya: adó ügyben hozott közigazgatási határozat A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.30.624/2014/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.30.624/2014/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 alperesnek 500.000 (ötszázezer) felülvizsgálati perköltséget. napon belül fizessen meg forint együttes elsőfokú az és Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti és 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes főtevékenységként fémáru, szerelvény, fűtési berendezés nagykereskedelmével foglalkozik. Tulajdonosa
- július 27-ig a szlovák A. s.r.o. (a továbbiakban: A.S.r.o.), ezt követően J. I. volt. Az A.S.r.o. tulajdonosai
- április 15-től a felperes, J. I. és J-né H. I. [2] A
- július-december időszakban a felperes közösségen kívüli ügylet keretében fémárut vásárolt az orosz O. MK-tól. A termék egy részét a felperes a Seychelle-szigeteki E. LTD (a továbbiakban: LTD) részére adta el, aki azt tovább értékesítette a ciprusi székhelyű, D. LTD-nek. Az áru a D.Ltd-től a B. Kft.-hez (a továbbiakban: Kft.) került, aki azt a felperesnek adta el. A közösségen kívülről induló ügyletek folyamatában áfa fizetési kötelezettség csak a Kft.-nél keletkezett. [3] A fuvarozási és a közösségi vámügynöki feladatokat a Kft. megbízásából a T. Kft. (a továbbiakban: T.Kft.) látta el; a szolgáltatást a szlovák T. S.r.o. (a továbbiakban: S.r.o.) bevonásával teljesítette. A fémáru Szlovákiában lépett be a közösség területére, majd a vámkezelést követően közvetlenül a felperes vevőihez szállították. [4] A D.Ltd. részére a felperes korábbi tulajdonosa, az A.S.r.o. is értékesített acéltermékeket, és a Kft. a D.Ltd-n kívül a szlovák S. a.s.-től (a továbbiakban: S.a.s.) is fogadott be számlákat. A Kft. ezeket a Közösség területéről történő beszerzéseket is a felperes részére számlázta. [5] A Kft. valamennyi ügylet esetében bevallotta, de nem fizette meg az áfát. A Kft. számlái alapján a felperes áfa levonási jogot kívánt érvényesíteni. [6] Az elsőfokú adóhatóság a
- július-december hónapokra áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél. Értékelték a megrendeléseket, vasúti fuvarokmányokat, közúti fuvarleveleket, minőségtanúsítványokat. Vizsgálatot folytattak le a T. Kft-nél és felperes vevőinél, az S. Kft.-nél és a F. Zrt-nél. Nyilatkoztatták felperes ügyvezetőjét J. I-t, J.né H. I-t, a Kft. tárgyidőszaki- és ellenőrzéskori ügyvezetőjét B. P-t és B- A-t, a T.Kft. ügyintézőjét Sz. J-t, a belföldi fuvarozókat: T. Kft., F. Kft., R-né F. I. Megkeresték a ciprusi és a szlovák adóhatóságot. [7] Vizsgálták a tagállamon kívüli beszerzés ellenértékének ügyletenkénti alakulását: a felperes az orosz eladótól áfa mentesen nettó 351.575,49 EUR ellenértéken vásárolt, a Kft.-től már 348.673 EUR + 87.168 EUR áfa (157.844.984 forint + 39.192.975 forint áfa) áron. A Kft. alacsonyabb nettó áron értékesített, mint amennyiért megvásárolta a ciprusi cégtől, a különbözet - 85.960,37 EUR - közelített a felperes részére kiszámlázott áfa összegéhez. A Közösségi beszerzések esetén is megállapították, hogy a Kft.-nek az ügyleteken nem volt haszna, a D.Ltd-től beszerzett árut megközelítőleg az áfa összegével alacsonyabb áron értékesítette a felperesnek. [8] A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a
- júliusdecember hónapokra 59.202.000 forint áfa adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. A 39.193.000 forint adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Indokolásában a Közösség területén kívülről származó termékek esetében azt állapította meg, hogy a Kft. és a felperes között valós gazdasági tevékenység nem történt, a Közösség területéről származók esetén pedig a Kft. és a felperes között független gazdasági tevékenység nem volt. A Kft. nevében kiállított számlák célja, hogy a felperesnél levonható áfa keletkezzen oly módon, hogy azt ne fizessék meg, az összeget végső soron a magyar adóhatóságok számára elérhetetlen harmadik országbeli társaságok részére utalják át. A tudatosan felépített számlázási láncolat a felperes tevékenysége köré épült, a Kft. által be nem fizetett áfa - a termék ellenértékébe beépülve - jelentős részben a LTD részére lett továbbutalva. A Kft. ügyvezetőinek a nyilatkozatából kiemelte, hogy alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy a D.Ltd-től egy bizonyos mennyiség vásárlása esetén 20-25% kedvezményt kapna: B. A. az új ügyvezetője is elismerte, a D.Ltd-vel nem sikerült felvenni a kapcsolatot, de egyébként is kizárólag e-mailban próbálkozott, annak ellenére, hogy ez mintegy 20-25.000.000 forintot jelentett volna. [9] Alperes a
- számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatát az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1.§
(7), 2.§
(1)bekezdéseire, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 119.§
(1)bekezdésére, 120.§ a) pontjára és 127.§
(1)bekezdés a) pontjára, a számvitelről szól 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 15.§
(3), 165.§
(2)és 166.§
(2)bekezdéseire alapította, figyelembe vette az Európai Unió Bíróságának ítéleteit. Értékelése szerint a felperes adólevonási jogát visszaélésszerűen gyakorolta, amit igazolnak a Kft. által beszerzett termékek forrásai, annak a ténye, hogy a felperes képviselői tudomással bírtak a láncolatban szereplő ügyletek adókijátszásra irányuló jellegéről, hiszen végső soron ők maguk rendelték meg a Kft. nevében a tőle megvásárolandó termékeket. Az elsőfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási felperes ügyvezetőjének J. I-nek eljárás során értékelte a a nyilatkozatát, B. P. tanúvallomását. Jogerős ítéletével az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - akként változtatta meg, hogy törölte az adókülönbözetet, az adóbírságot és a késedelmi pótlékot. [11] Értékelése szerint az alperes a Közösségen kívüli, és a Közösségi láncolatokkal kapcsolatos megállapításait nem objektív bizonyítékokra és tényekre, hanem csak feltételezésekre, vélelmekre alapította. A beszerzéseket alátámasztó dokumentumok, az Incoterms és a jogszabályi háttér alapján megállapítható, hogy a felperes az Ltd. megbízása alapján szerezte be az árut, amely ügylet akkor teljesült, amikor az orosz cég a vasúton feladta a terméket. A minőségtanúsítvány a vagonba került, a felperes azt nem látta, és arról sem kellett tudnia, kinek adták el a továbbiakban az árut, így arról sem, hogy ő maga ugyanezen terméket vásárolta vissza. Az ellenőrzési jegyzőkönyv mellékletei között azért szerepel két alkalommal is a minőségtanúsítvány, amit az alperes a felperes terhére értékelt, mert az adóhatóság az alperes perben tett nyilatkozata szerint így rendezte el az iratokat: egyrészt az orosz gyártótól-, másrészt a felperes vevőitől beszerzett dokumentumok. A felperes arra is életszerű magyarázatot adott, hogy az eladott és vásárolt termékek paraméterei miért azonosak. [12] Nem volt releváns, hogy a Kft. adószámát átmenetileg felfüggesztették, hogy volt-e raktára, hogy a Kft. és a felperes azonos szlovák pénzintézetnél vezette számláját, hogy a Kft. a perbeli időszakban veszteséges volt, hogy a vámkezelés milyen eljárással történt. Alperes tévesen tulajdonított jelentőséget a Kft. egyéb működési szabálytalanságainak is. [13] A Közösségen belüli termékbeszerzés esetén a felperes szerepe tévesen lett meghatározva, mivel a nemzetközi megkeresésre adott válaszban nem a felperes, hanem az A.S.r.o. lett megemlítve. Az sem állapítható meg, hogy a válaszok pontosan melyik ügyletre vonatkoztak. [14] Az alperes által értékelt adatok nem olyan objektív körülmények, amelyekre tekintettel el lehetne vitatni a felperes áfa levonási jogát az EUB Mahagében-Dávid ügyben hozott ítélete alapján. A bizonyításnak nemcsak a kellő körültekintés, hanem a gazdasági esemény megtörténte vizsgálata körében is objektív alapokon kellett volna nyugodni. Az alperes kizárólag a felperes terhére értékelhető körülményekre alapította határozatát, a javára szolgálókat figyelmen kívül hagyta. [15] Az elsőfokú bíróság értékelése szerint a gazdasági események megtörténtek. Emiatt a kellő körültekintés vizsgálata szükségtelen is. Azt azonban megállapította, hogy az adóhatóság semmiképpen nem jogosult a számlakibocsátó mulasztásainak következményeit a levonási jog elvetésével a felperesre hárítani. Az értékesítési lánc kialakítása önmagában nem minősülhet adókijátszásnak, tekintettel arra is, hogy a láncolatban a külföldi társaságok szerepe nem egyértelmű, arra nézve az alperes nem folytatott le bizonyítást, csak feltételezéseket rögzített, a „haszon" kifejezést az adókijátszás szinonimájaként használta. Az, hogy a Seychelleszigeteki, a ciprusi és a magyar társaságok hogyan játszottak össze, és annak mik a bizonyítékai, az alperesi határozatból nem állapíthatók meg. A Kft. esetében az életszerű az lett volna, ha be sem vallja az adót. [16] A felperes a perben az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget tett, állításait oly mértékben igazolta, hogy a bizonyítási teher a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 336/A.§
(2)bekezdés alapján átfordult, az alperes azonban nem tudta bizonyítani az általa feltárt tényállást, ekként a bizonyítatlanság következményeit viselnie kellett. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását kérte, mert az kirívóan okszerűtlen, az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat tévesen értékelte, megsértve a Pp. 206.§
(1)bekezdését és 339/A.§-át. [18] A Közösségen kívüli ügylet esetén az egyes résztvevők közötti értékesítések ugyanazon fuvarokmányokkal lettek alátámasztva. A Közösségen belülről érkező acélipari termékek esetén pedig objektív körülményekkel igazolt, hogy a felek egymástól nem függetlenül működtek. [19] Az alperes a felperes adólevonási jogát a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben nem a számlakibocsátó érdekkörében felmerült, a felperestől független okok miatt utasította el. Téves az a megállapítás is, hogy az adóhatóság nem releváns tényekre folytatott vizsgálatot. A feltárt bizonyítékok pedig egyértelműen igazolták, hogy végső soron a felperes képviselői egyfelől maguk voltak a Kft. által beszerzett termékek forrásai, másfelől ők maguk rendelték meg a Kft. nevében a megvásárolandó termékeket. B. P. peres eljárás során tett tanúvallomása sem tárta fel a felperes javára szolgáló körülményeket, ideértve a D.Ltd-től származó, csak a felperes által hivatkozott visszatérítést is. [20] Az áru azonosságára vonatkozó ítéleti megállapítás is téves, mivel a felperes volt az, aki az adóigazgatási eljárásban az orosz cégtől, illetve a Kft.-től beszerzett termékek tekintetében ugyanazon minőségtanúsítványokat mutatta be, és az egyezőséget támasztották alá a fuvarokmányok is. Ugyancsak tévesen rögzítette és értékelte az elsőfokú bíróság a szlovák adóhatóságnak címzett és onnan kapott válasz tartalmát. A Kft. működéséből és a pénzügyi teljesítés körülményeiből is okszerűtlen következtetést vont le. A számlakibocsátó adófizetési kötelezettségének elmulasztása elérni kívánt adóelőnyt igazolt, amelyet az alperes az Art. 97.§
(4)-
(6)bekezdéseinek megfelelően bizonyított. [21] A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok tilalmazott felülvizsgálatára irányul. A Kúria döntése és jogi indokai [22] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. [23] A Kúria előtt a felülvizsgálati eljárásban, annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, a Pp. 275.§
(1)bekezdésének megfelelően nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. A jogerős ítélet tényállása kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, vagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak is ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése is megalapozhat. [24] Alperes felülvizsgálati kérelmében nem arra hivatkozott, hogy valamely bizonyíték bizonyítóereje nem lenne azonos az elsőfokú bíróság által meghatározottal, amely valóban a bizonyítékok felülmérlegelésére vonatkozó indítvány lenne. Álláspontja szerint a jogerős ítéletben rögzítettek nem felelnek meg a tényeknek, a bizonyítékok értékelése volt okszerűtlen. Ennek következtében nem volt akadálya a felülvizsgálati kérelemben előadottak tételes vizsgálatának, érdemi elbírálásának. [25] A felperes mind a Közösségen kívülről, mind a tagállamok közötti beszerzések esetén több szereplős ügyletekben vett részt. A többszereplős gazdasági események sorában a láncügylet és a háromszögügylet az Áfa tv. által is elismert létező típusok, ahol az ügyletekben résztvevő személyek áfafizetési kötelezettségét a teljesítési hely határozza meg Áfa tv. 26-27. §-ai alapján. Az ügyletek lényege, hogy ugyanaz az áru több ország társasága egymást követő adás-vételi ügyletének tárgya, amikor is a termék útja (annak fuvarozása) nem követi az egyes számlázásokat, hanem a szállítás közvetlenül az egyébként egymással számlázási kapcsolatban nem lévő legelső értékesítőtől a legvégső beszerzőhöz történik. Ezekkel ellentétben a körhintacsalás vagy láncszerződéses ügyletek esetén az adózók a tényleges gazdasági eseménnyel szemben, vagy éppen annak hiányában, az ügylet szempontjából irreleváns cégek fiktív számláinak felhasználásával az áfa fizetési kötelezettségük minimalizálására, illetve a láncügylet végén álló cégnél nagy összegű adó visszaigénylésére törekszenek. [26] A felperes valamennyi levonási joggal érintett gazdasági esemény kapcsán pro forma az Áfa tv. által elismert ügylettípusban vett részt. A Közösségen kívüli termékbeszerzés esetén a vámáru beléptetése, vámkezelése, a felperes vevőihez történő kiszállítása is ennek megfelelően történt. Az egyes szerződések valós tartalmának, és ehhez képest az esetleges adóelkerülési célzatnak a feltárásakor alperesnek az Art. 1.§
(7)bekezdését kellett alkalmaznia, és a vizsgálatot a teljes lánc áttekintésével, az egymásra ható elemek értékelésével kellett elvégeznie. Láncolatos ügylet esetén az adóhatóság ugyanis nem csak jogosult, de köteles is az éppen ellenőrzött adózón túl a lánc további szereplőit, azok jogügyleteit is vizsgálni, és abból következtetést levonni a lánc másik pontján álló adózóra nézve is (Kúria Kfv.I.35.425/2013/5.szám). Alperes helytállóan járt el tehát akkor, amikor mind a Közösségen kívül, mind a Közösségen belüli ügyeletek esetében a lánc valamennyi szereplőjére nézve lefolytatta a bizonyítást. [27] A legális láncügylet és a meg nem engedett láncszerződéses ügylet elhatárolásának alapja az adóelkerülési célzat megállapíthatósága. A nyilvánvalóan az Áfa tv. 120.§ a) pontjába ütköző levonási jog gyakorlások mellett az adóelkerülési célzat a láncszerződéses ügyletek többségében az Art. 2.§
(1)bekezdésén keresztül közelíthető meg Eszerint ugyanis az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni; az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. Nem rendeltetésszerű joggyakorlás megállapítására tehát nem csak akkor kerülhet sor, ha a jogügylet célja kizárólagosan (csak) az adóelőny elérése, hanem akkor is, ha az adóelőny elérése uralja a jogügyletet, ha az ügyletre nincs más racionális gazdasági magyarázat (Kúria Kfv.I.35.720/2015/
- (K-HKJ-2016-
- bírósági határozat) [47] pont). [28] A bírósági felülvizsgálat tárgyát képező alperesi határozat mind a Közösség területén kívülről, mind a Közösség területéről származó termékek esetében az adóelkerülési célzatot tekintette az ügyeletek egyetlen, kizárólagos céljának, a gazdasági esemény folytatását, megtörténtét erre tekintettel nem fogadta el. [29] Kétségtelenül megállapítható, hogy valamennyi ügylet esetében csak a felperesnek közvetlenül számlázó Kft.-nél keletkezett áfa fizetési kötelezettség, aki azt nem teljesítette. Az adóelkerülési célzat szempontjából közömbös, hogy azt a Kft. bevallotta-e, vagy sem. Az is kétségtelen tény, hogy az egyes résztvevők között kiszámlázott és megfizetett ellenértékek a felperes által levont áfa összegével arányosan csökkentek, gazdasági haszon a Közösségen kívüli beszerzés esetén senkinél, a Közösségen belüli beszerzésnél a Kft.-nél nem képződött, a felperes által hivatkozott D.Ltd-től származó kedvezmény realizálására soha nem került sor. Az ellenértékek alakulása és azok motivációja a levonási jog vizsgálata kapcsán értékelendő objektív körülmény. A felperes az összességében 59.202.000 forint áfa-t mindkét körben adózási szempontból visszaélésszerű tevékenység után akarta levonni. [30] Az egységes ítélkezési gyakorlat előmozdítása érdekében, az áfa levonási jog gyakorlása kapcsán alkotta meg a Kúria az 5/2016.(IX.26.) KMK véleményt, melynek 3) pontja szerint ha a gazdasági esemény a számlában szereplő felek között megvalósult, de a számlakibocsátó (vagy az általa befogadott számla kibocsátója) csalárd magatartást valósított meg, az adóigazgatási eljárásban vizsgálni kell, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetve tudnia kellett volna-e az adókijátszásról, adócsalásról. A KMK vélemény kapcsolódó indokolása szerint ebben az esetben a konjunktív feltételek teljesültek: a termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás megtörtént, és azt a számlakiállító teljesítette. Az adóhatóság azonban bizonyítja, hogy a számlakiállító, vagy láncszerződés (körhinta csalás) esetén a sorban valamely korábbi adóalany (az általa befogadott számla kibocsátója) csalárd magatartást valósított meg. Kérdésként merül fel, hogy a felperesi adózó adólevonási jogának gyakorlása összefüggésben lehet-e más adóalanyok magatartásával, elveszítheti-e a fő szabály szerint nem korlátozható jogának gyakorlását. E kérdés megítélésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy az adócsalás, az adóelkerülés, illetve más visszaélések elleni küzdelem olyan célkitűzés, amelyet az Irányelv elismer és támogat, a jogalanyok az uniós jog normáira nem hivatkozhatnak csalárd módon vagy visszaélésszerűen (Mahagében/Dávid ügy
- pontja és az ott hivatkozott EUB ítéletek). Ezen küzdelem olyan cél, amely nem csak a számlában szereplő felek közt kell, hogy érvényesüljön, hanem az egész gazdasági láncolatban. Ugyanakkor más adóalany visszaélésszerű magatartása miatt nem veszítheti el a felperesi adózó automatikusan az adólevonási jogát, amely az EUB szerint héa mechanizmusának szerves részét képezi (Mahagében/Dávid ügy
- pontja). Vizsgálni kell tehát a felperesi adózó tudattartalmát, és az adóhatóság feladata, hogy azon objektív körülmények alapján bizonyítsa, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató vagy az értékesítési láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt (Mahagében/Dávid ügy
- pontja). [31] A [29] pontban foglaltak szerint adóelkerülési célzat által uralt ügyletekben a felperes meghatározó szerepet töltött be. A Közösségen kívüli ügyletnél az orosz cégtől beszerzett termék eladója és a lánc végén a vevője is volt egy személyben. Az alperes által bemutatott adatok szerint a felperes az acélipari termékek piacának rutinos résztvevője, a fuvarokmányok alapján az áru mozgásának minden pillanatát akkor is követhette volna, ha nem ő maga a rendszer mozgatója. A minőségtanúsítványok az egyes gazdasági eseményeket külön-külön és önállóan kísérő okmányok: ha eltérő ügyletekhez az adózók ugyanazon minőségtanúsítványt mutatják be, az nem az adóhatóság iratrendezésének komolyan nem veendő következménye lesz, hanem ugyanazon árunak a többszöri értékesítését támasztja alá. Az objektív bizonyítéknak minősülő okmányok alapján - még a minőségtanúsítások esetleges figyelmen kívül hagyása esetén is - a felperesnek pontosan kellett tudnia, hogy az orosz cégtől egyszer már áfa mentesen nettó 351.575,49 EUR ellenében megvásárolt fém termékről fogadott be áfa tartalmú számlákat a Kft.-től úgy, hogy a nettó 348.673 EUR után 87.168 EUR áfa levonási joga keletkezhet. [32] A Közösségen belüli termékértékesítés kapcsán objektív körülményként kell értékelni az értékesítés lánc egyes szereplői közötti kapcsolatokat. A felperesnek, a tulajdonosának és a szlovák A.S.ro-nak a személyi összefonódása mind a D.Ltd. - Kft. felperes, mind a S.a.s - Kft .- felperes láncban meghatározó volt. A Kft. perbeli időszakban működő ügyvezetője B. P. név szerint kizárólag a felperes tulajdonosát J. I-t, az S.a.s. részéről egy kapcsolattartót, S. K-t, valamint egy gazdaságilag igazolható módon sehová nem köthető személyt, M. K-t tudott megnevezni. A szlovák adóhatóság adatszolgáltatása alapján az kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Kft. megrendeléseit mind a D.Ltd., mind a S.a .s. felé az A.S.r.o. alkalmazottja S. T. mellett a felperest is tulajdonló J. I. bonyolította. A felperesnek így akkor is pontos tudomása volt a Kft.-nek a Közösségen belüli adómentes beszerzéseiről, melyek után a felperes kívánt levonási jogot érvényesíteni, ha helytállóak lennének a jogerős ítéletnek a szlovák adóhatóság tájékoztatására vonatkozó [13] pont szerinti következtetései. [33] Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az alperes a rendelkezésre álló bizonyítékokból, melyeket a perbeli bizonyítás sem cáfolt, alappal következtetett mind az ügyletek adóelkerülési célzatára, mind a felperes azokról való tudomására. Az elsőfokú bíróság az alperes által feltárt és a perben beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206.§
(1)bekezdésének alkalmazása során mind önmagukban, mind az ügyletek folyamatában tévesen értékelte, és ennek következtében csak okszerűtlen következtetést vonhatott le. Ezért a Kúria a Pp. 275.§
(4)bekezdése és 339.§
(1)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. [34] A döntésre tekintettel a Kúria nem rendelkezett külön a jogerős ítélet Pp. 336/A.§
(2)bekezdés alkalmazhatóságára vonatkozó indokolásának mellőzéséről. Záró rész [35] A pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a Kúria a pernyertes alperes elsőfokú és felülvizsgálati költségének megfizetésére. [36] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest. [37] A tárgyalás tartását az alperes nem kérte, a felperes kifejezetten nyilatkozott is arról, hogy nem kéri, továbbá a Pp. 272.§
(2)bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275.§
(1)bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, így nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége. Mindezek következtében a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest, 2016. október 6. dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Heinemann Csilla sk. bíró