A határozat elvi tartalma: A gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között valósult meg, ezért az áfa levonási jog jogszerűen nem gyakorolható. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.I.35.396/2016/
- A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke . Sisák Péter előadó bíró Huszárné dr. Oláh Éva bíró A felperes: Képviselője: dr. Boros Andrea Ügyvédi Iroda(ügyintéző: dr. Boros Andrea ügyvéd) Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Regionális Adó Főigazgatóság jogutódja Képviselője: dr. Iván Beáta jogtanácsos A per tárgya:adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Közigazgatási 4.K.27.899/2015/
- ítélete és Munkaügyi Bíróság Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.899/2015/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 843.800 (Nyolcszáznegyvenháromezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pest Megyei Adóigazgatóság mint elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ÁFA ellenőrzést végzés a felperesnél
- február hónapra vonatkozóan. Azt állapította meg, hogy a könnyűfémöntéssel foglalkozó felperes „öntészeti tömbök" értékesítéséről állított számlákat fogadott be a R. Kft.-től (továbbiakban: számlakibocsátó). A számlák ÁFA tartalmát bevallásában levonhatóként szerepeltette és ezzel ÁFA-fizetési kötelezettségét csökkentette. [2] A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság határozatával 8.438.000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg és 6.328.000 forint adóbírságot is kiszabott a felperesre. [3] Alperes a
- július 20-án kelt 3144760764 sz. határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. [4] Az eljárt hatóságok azt állapították meg, hogy a számlákban szereplő gazdasági események az azokban feltüntetett felek között nem valósultak meg, a számlák tartalmilag hiteltelenek, ezért a felperes azokra az általános forgalmi adóról szóló
- évi CXXVII. törvény (a továbbiakban Áfa tv.)
- §
(1)bekezdés,
- § a) pontja és
- §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel jogszerűen adólevonási jogot nem alapíthat. Megállapították, hogy a számlák a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban Számv. tv.) 166. §
(2)és
(3)bekezdéseiben, illetve 15. §
(3)bekezdésében foglaltaknak sem felelnek meg. Rögzítették, hogy a számlakibocsátó nem rendelkezett a számlákon szereplő gazdasági esemény teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, törvényes képviselője elérhetetlen volt, a nevében törvénysértően, általános meghatalmazással rendelkező személy járt el, a pénzügyi teljesítést igazoló dokumentációval sem rendelkezett. A fuvarokmányokon szállításra feltüntetett járművek a termék szállításra nem voltak alkalmasak, vagy nem is a számlakibocsátó tulajdonában állottak. Ezek összességükben olyan objektív körülmények, amelyekről a felperesnek tudnia kellett és ezáltal tudomása volt arról is, hogy adókijátszásban vesz részt. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperesi határozat sérti az Áfa tv. 119. §
(1)bekezdését,
- § a) pontját és
- §
(1)bekezdés a) pontját. Hivatkozott továbbá a közös hozzáadottérték-adó rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban EK tanácsi irányelv) előírásainak sérelmére, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) 97. §
(4)és
(6)bekezdéseinek sérelmére, illetve az Európai Unió Bíróságának ( továbbiakban: EUB) C-80/
- és C-142/
- számú ügyekben és a C-285/
- számú ügyben hozott döntéseiben foglalt jogértelmezésre. [6] Az alperes ellenkérelmében a határozatát fenntartotta és az abban kifejtett jogi indokolással kérte a kereset elutasítását. Az elsőfokú ítélet [7] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi ítéletével a felperes keresetét elutasította. [8] A bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a közigazgatási ügyben az alperes az Art.
- §-ában rögzített tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettségnek eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékok, nyilatkozatok, tanúvallomások, kapcsolódó vizsgálatok egyenként és összességükben történő értékelésével okszerű mérlegeléssel állapította meg a tényállást és azt, hogy a valóságban nem teljesített értékesítések hiányában a számlák ÁFA tartalmának levonására a felperes nem jogosult. [9] Hivatkozott arra, hogy az Áfa tv.
- §
(1)bekezdés
- a)pontjában és 120. §
- a)pontjában foglaltak szerint az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany rendelkezésére álljon a nevére szóló, ügylet teljesítését tanúsító számla. E számlának a Számv. tv. 165. §
(2)és 166. §
(2)bekezdéseiben foglalt követelményeinek kell megfelelnie, ezen felül a Számv. tv. 15. §
(3)bekezdése szerint a valódiság elvének is meg kell felelnie. Bíróság jogerős [10] Rögzítette, hogy a felperes által hivatkozott EUB ítéletekben foglalt jogértelmezés szerint is csak akkor van lehetőség a hozzáadottértékadó-levonási jogának érvényesítésére, ha a gazdasági esemény a számlákban szereplő felek között ténylegesen létrejött. [11] Mindezek alapján azt állapította meg, hogy a kellően feltárt és részletes tényállás, valamint a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helytállóan jutott az adóhatóság arra a következtetésre, hogy a gazdasági esemény valójában nem a számlákon szereplő felek között jött létre. Megállapítása szerint a bizonyítási eljárás során az alperes kellő számú és súlyú olyan objektív körülményt tárt fel, amelyekből megállapítható az, hogy a felperesnek a kellő körültekintés tanúsítása esetén fel kellett ismernie azt, hogy adókijátszásban vesz részt. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] Az ítélet kérelmet. ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati [13] Felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria állapítsa meg a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése mellett kérte, hogy a Kúria hozzon a felperes adólevonási jogát elismerését tartalmazó ítéletet, másodlagosan az elsőfokú ítélet és a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Megismételte az Áfa tv. 119. §
(1)bekezdés,
- § a) pontja és
- §
(1)bekezdés a) pontjainak sérelmére alapított előadását, az EK tanácsi irányelv érvényesülésének sérelmét. Hivatkozott továbbá a Számv. tv.
- §-ának téves értelmezésére és az Európai Unió Bíróságának C-277/
- számú ügyében kifejtett jogértelmezésre. [14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [16] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. [a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban Pp.)
- §
(2)bekezdés, Pp. 275. §
(2)bekezdés, KGD.
- 262.] Bizonyítás felvételének a felülvizsgálati eljárásban nincs helye, a tényállás felülmérlegelésének pedig csak akkor van helye, ha az a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapul vagy iratellenes megállapításokat tartalmaz. [17] A támadott adóhatósági határozat törvényességét vizsgáló közigazgatási perben az eljáró bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az adólevonási jog tárgyi feltételét a nemzeti jog az Áfa tv.
- § a) pont és
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján a számlában határozza meg, mely számlának meg kell felelnie a Számv. tv.
- és
- §-aiban foglalt bizonylati elv és valódiság elve követelményeinek is. Az adólevonási jog jogszerű levonásának csak akkor van helye, ha a számlák tartalmilag hitelesek, azaz a számlában foglalt gazdasági esemény ténylegesen a számla szerinti tartalommal, az ott megjelölt helyen és időben, a számlán szereplő felek között jön létre. [18] Az Áfa tv. 120.§.a.) pontja értelmezéséről szóló 5/2016.(IX.26.) KMK. véleményében a Kúria már iránymutatást foglalt gazdasági esemény megvalósulása és tudattartalmának vizsgálata kérdésében. adott számlákban a számlabefogadó [19] Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor azt elemezte, hogy az adóhatósági vizsgálatnak tárgya volt-e a gazdasági esemény tényleges megtörténtének a vizsgálata, illetőleg az, hogy a gazdasági esemény - tényleges megtörténte esetén - a számlán szereplő felek között jött-e létre. Amennyiben ugyanis a gazdasági esemény a valóságnak nem jött létre, a levonási jog érvényesítését minden további vizsgálat nélkül meg kell tagadni. Amennyiben a gazdasági esemény ugyan megvalósult ugyan, de az nem a számlán szereplő felek között jött létre, vizsgálni lehet, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetőleg kellő körültekintés mellett tudnia kellett volna-e arról, hogy adókijátszásban vesz részt. Az Európai Unió Bíróságának a Mahagében-Dávid C-80/
- és C-142/
- számú egyesített ügyében adott jogértelmezése szerint a nemzeti hatóságoknak meg kell tagadni az adólevonási jog által biztosított előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra visszaélésszerűen hivatkoztak. [20] A bírósági ítélet az adóhatóság vizsgálata során feltárt objektív körülmények értékelését elvégezte, ennek során arra a következtetésre jutott, hogy a számlákon szereplő áruk megléte nem volt igazolt, az alperes által a felperes számlakibocsátóinál, beszállítóinál elrendelt kapcsolódó ellenőrzések eredménye kizárta, hogy azok a cégek a számlabefogadó részére ilyen jellegű terméket szállítottak volna, egyéb bizonyítékok pedig a gazdasági esemény megtörténtét nem támasztották alá. [21] A felperes hivatkozott C-185/11.sz Bonik ügy ítéletében foglalt jogértelmezésre. Ebben az ügyben hozott ítélete 40.pontjában az Európai Unió Bírósága is kimondta, hogy a levonási jog csak akkor tagadható meg az adóalanytól, ha objektív körülmények alapján bizonyításra kerül, hogy ezen adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy ezen termékek megszerzése által a szállító által elkövetett adócsalásra irányuló ügyletben vesz részt. [22] A revízió során megállapításra került, hogy a számlakibocsátó cég önálló székhellyel nem rendelkezett (azt egy székhely-szolgáltató biztosította számára), ezen időszakban telephelye sem volt, a termék előállításához személyi és tárgyi feltételekkel sem rendelkezett. Ügyvezetője olyan külföldi állampolgár volt, aki magyarországi tartózkodási engedéllyel nem rendelkezett, a cég képviseletében törvénytelen meghatalmazásokkal jártak el. A számlakibocsátó beszállítóinál végzett vizsgálat iratanyagot nem talált, az ügyvezetők a számlakibocsátóval való szerződéses kapcsolatot és a termékek szolgáltatását egyaránt tagadták. A termékek szállítására alkalmas járművekkel sem a felperes, sem a számlakibocsátó nem rendelkezett, holott nyilatkozatuk szerint az árut ők fuvarozták. A beszállítóként megjelölt cégek és a számlakibocsátó alkalmazottai között személyes kapcsolatok is fennállottak. [23] Mindezeket a támadott alperesi határozatban is értékelt bizonyítékokat helyesen mérlegelte úgy az első fokú bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdésében írtak szerint és okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy helytálló a határozat azon megállapítása, mely szerint a gazdasági esemény nem a számlában szereplő felek között jött létre és kellő számú objektív körülmény felsorakoztatásával bizonyította az adóhatóság azt is, hogy a felperes képviselőjének kellő körültekintés tanúsítása esetén tudnia kellett volna arról, hogy adókijátszásban vesz részt. [24] Téves ezen felül a felülvizsgálati kérelem azon okfejtése is, mely szerint a Számvtv.165-169.§-ai ne követelnék meg készpénzfizetési számla adóbevallásban történő elszámolásának saját pénztárbizonylattal történő igazolását. Záró rész [25] A felperes pervesztes lett, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Itv.) 50. §
(1)bekezdés és 62. §
(1)bekezdés h) pontjában írtakra figyelemmel a felülvizsgálati eljárás illetékét köteles az Államnak megfizetni a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján. [26] A pernyertes alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő, költsége nem merült fel, ezért annak viseléséről a Kúriának nem kellett határoznia. [27] A Pp. 274. §
(1)bekezdés alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri vagy a Kúria a tárgyaláson való elbírálást szükségesnek tartja. A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, s mivel a Pp. 276. §
(2)bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a Pp. 275. §
(1)bekezdése pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás megtartásának szükségessége. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el és a Pp. 272. §
(1)bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló iratok alapján döntött. ,
- október
- dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, dr. Sisák Péter sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró