Gfv.30142/2016/8 – Kúria

(1)bekezdése szerinti megállapítási per megindítására, ha egyébként korlátozott a perbeli jogképessége. 1991. XLIX. Tv. 33/A. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.142/2016/

1. A tanács tagjai:. Török Judit a tanács elnöke . Csőke Andrea előadó bíró . Farkas Attila bíró A felperes: A felperes jogi képviselője: Dr. Boda László ügyvéd Az alperes: Az alperes jogi képviselője: Dr. Czilli Teréz ügyvéd A per tárgya: vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes Az elsőfokú bíróság neve és az eljárás száma: Veszprémi Törvényszék, 1.P.20.418/
2. A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős ítélet száma: Győri Ítélőtábla, Pf.V.20.038/2015/16/I. és 20/I. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 63.500 (hatvanháromezerötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 70.000 (hetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az Á. Kft. (a továbbiakban: adós) fő tevékenysége az ingatlankezelés volt. Az alperes
3. december 21-től
4. december 20-áig látta el az adós ügyvezetői teendőit. [2] Az alperes gyermekei
5. május 4-én kelt társasági szerződéssel hozták létre a V. Kft.-t, melynek székhelye, telephelye és fő tevékenysége megegyezett az adóséval, ügyvezetője pedig
6. május 6-tól
7. október 6-ig az alperes volt. [3] Az adós 2008-2009-ben nem rendelkezett a társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével. Az alperes nem hívta fel a tagokat a tőkepótlásra, illetve az átalakulásra, vagy a társaság megszüntetésére. [4] A
8. december 31-i fordulónapra elkészített beszámoló már mutatta az adós likviditási problémáit, a cég ebben az időpontban fizetésképtelennek volt tekinthető. [5] 2009-ben az adósnak a bevétel lecsökkenésével majd megszűnésével nem volt esélye a hitelezők igényeinek a kielégítésére. Ebben az évben az adós által korábban kezelt kilenc társasház átszerződött a V. Kft.-hez. [6] A V. Kft. 2010-ben bérleti díjat számlázott az adósnak egy raktárhelyiségért egy
9. május 4-én kelt szerződés alapján, visszamenőlegesen a
10. július-december közötti időszakra, havi 83.719 Ft összegben. [7] Az adós tárgyi eszközeit
11. április-június között a könyv szerinti értékhez képest 431.000 Ft-tal kisebb értéken adták el. [8] Az adós 2009-ben 584.000 Ft-ot fizetett ki javítás címén az MM.G.G. Kft. részére, melynek tagjai és ügyvezetője az alperes és családja. E számlákhoz teljesítésigazolás és szerződés nem tartozott. [9] Az adós volt a társasházi közös képviselője egy bizonyos ideig a felperesnek, és az ebben az időszakban az adós által okozott kár megtérítése érdekében indította meg a felperes a peres eljárást az adós, mint I. rendű alperes, és jelen eljárás alperese, mint II. rendű alperes ellen. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, majd a másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla
12. április 27-én kelt Gf.IV.20.343/2008/
13. számú ítéletében kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a felperesnek 4.864.080 Ft tőkét és annak
14. január 22-től számított kamatait, valamint 264.480 Ft perköltséget. A felperesnek az adóssal szembeni végrehajtási eljárása - vagyon hiányában - eredménytelen maradt. [10] A cégbíróság
15. november 26-án kelt végzésével az adóst eltiltotta a további működéstől, megszűntnek nyilvánította és elrendelte kényszer-végelszámolását, mert az adós nem tett eleget a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének. A kényszer-végelszámolás kezdő időpontja:
16. december
17. [11] Az adós
18. évi beszámolójának közzétételére
19. április 1-jén került sor, a
20. évi - a kényszer-végelszámolást megelőző - tört évre vonatkozóan pedig
21. szeptember 22-én. [12] A felperes
22. november 8-án benyújtott kérelmére indult eljárásban a bíróság
23. március 2-án a Cégközlönyben közzétett végzésével megindította az adós felszámolását. A bíróság a felszámolási eljárást
24. február 20-án jogerőre emelkedett végzésével egyszerűsített módon befejezte és megállapította, hogy vagyon hiányában a hitelezői igények kifizetésére nincs fedezet. A felperes hitelezői igénye 5.603.500 Ft összegben került nyilvántartásba vételre. Az adóst
25. február 28-án törölték a cégnyilvántartásból. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [13] A felperes
26. június 14-én előterjesztett keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
27. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §

(1)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felszámolás elrendelését megelőző három évben ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezzel hitelezői követelése teljes kielégítését meghiúsította, ezért vele szemben fennáll a polgári jogi felelőssége. Kérte, hogy a bíróság kötelezze vagyoni biztosíték nyújtására az alperest a keresetben megjelölt teljes összegre. A keresetlevél szerint az ügyértéket 5.427.284 Ft-ban jelölte meg. Keresetét arra alapította, hogy a 2009. évi beszámolót csak egy éves késéssel tette közzé az adós, emiatt a Cstv. 33/A. §

(2)bekezdése alapján a felperes hitelezői érdekének sérelmét vélelmezni kell. Álláspontja szerint az adóst lényegében lenullázták, kiürítették, ebből következően nem térülhetett meg a hitelezői igénye. Az alperes nem gondoskodott a saját tőke pótlásáról (2008-2009), feladatát nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el. 2008-ban az adós eszközei jelentősen lecsökkentek, veszteségessé vált. 2009-ben a selejtezés és értékesítés folytán az eszközállománya gyakorlatilag eltűnt. [14] Az alperes kérte a per megszüntetését a felperes perbeli jogképességének hiányára hivatkozással, a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (továbbiakban: Társasházi tv.) 3. §

(1)bekezdése, valamint a BH2006.252.; BH2011.41. számon közzétett eseti döntésekben foglaltak alapján. Kifejtette, a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerinti konjunktív törvényi feltételek közül kizárólag azt igazolta a felperes, hogy az alperes az adós ügyvezetője volt a felszámolási eljárást megelőző három évben. Utóbb arra hivatkozott, hogy az alperes munkaviszonya és ügyvezetősége

1. május 18-án megszűnt az adósnál, az ezt követő időszakra nem terheli felelősség a beszámolók letétbe helyezésének elmaradása, és az adós tevékenysége miatt. Hangsúlyozta, hogy a társasházak maguk döntik el, kivel kötnek az ingatlankezelésre szerződést. Az adós már régóta veszteséges volt, de folyó kötelezettségeinek eleget tett. A felperes által az adós ellen indított kártérítési perben az adós elsőfokon pernyertes lett, s okkal feltételezte, hogy a jogerős ítélet sem lesz számára kedvezőtlen. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal a hitelezők követeléseinek teljes kielégítését meghiúsította. Egyebek mellett kifejtette, hogy önmagában a V. Kft. létrehozása nem minősül a Cstv. 33/A. § alá eső magatartásnak. Az alperes magatartása azonban amiatt nem volt felderíthető, mert az alperes a V. Kft. ügyvezetőjeként is eljárva az adatszolgáltatást megtagadta. Ezért csak azt tudta megállapítani, hogy az adós és a V. Kft. ugyanazon a székhelyen, ugyanazzal a tevékenységi körrel működött, hozzávetőlegesen azonos árbevételt ért el, mint korábban az adós egymaga. Az alperes adta elő, hogy a V. Kft. az adós korábbi megrendelői körének 2/3-át átvette. Nem vitásan a társasházak maguk döntik el, kivel kötnek szerződést, de a társasházi közgyűlési iratok hiányában nem volt megállapítható, hogy mi volt az oka a döntésnek. A bíróság felhívta a szükséges iratok csatolására az alperest és a V. Kft.-t is, de azt mind a ketten megtagadták. A bíróság ezt az alperesi magatartást az alperes terhére értékelte a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján. Emellett a bíróság a szakértői bizonyítás alapján utalt az adós vagyontárgyainak értékesítésére, a teljesítésigazolás nélküli kifizetésre, illetve arra, hogy a felmerült költségek társasházak felé történt áthárítására nem került sor. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes nem a hitelezők érdekének megfelelően járt el, amikor a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után, igazolható módon létre nem jött szerződések és teljesítésigazolások nélkül, rendelkezett különböző nagyságú összegek kifizetéséről. [16] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a per fő tárgya tekintetében azzal a szövegezésbeli pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes a hitelezői igények kielégítését 5.427.284 Ft erejéig hiúsította meg. [17] Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást felderítette, érdemi döntése - a rendelkező rész szövegezésének pontosítása mellett - helytálló. [18] A felperes perbeli legitimációjával kapcsolatban a másodfokú bíróság kifejtette, a jogerős ítélet alapján nem vitatható, hogy a kártérítési igény anyagi jogi jogosultja a felperes. Az igényérvényesítés szempontjából ez megalapozza a felperes Cstv. 3. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti hitelezői minőségét, és ezzel a perbeli legitimációját [Cstv. 33/A. §

(1)bekezdés]. A felperes mint társasház ugyan korlátozott jogképességű, de azt a jogerős ítélet és a Cstv. rendelkezéseinek együttes alkalmazásával kell értelmezni. Ebből következően a jelen per megindítása tekintetében nem vitatható a felperes perbeli jogképességének fennállta. Ezért pergátló akadály hiányában nem talált jogalapot a per megszüntetésére és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. [19] A Cstv. 33/A. §

(1)bekezdésének tényállási elemei megvalósulásának vizsgálata körében úgy ítélte meg, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését a szakértői vélemény alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság

1. december
2. napjában, ezért helyesen vizsgálta a
3. december
4. és
5. december
6. közötti időszakban történteket. [20] A másodfokú bíróság megállapította, a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdés második fordulatára alapított igény esetében azt az összeget kell megjelölni, amelyért a vezető tisztségviselő jogellenes magatartása miatt az adós nem tud helytállni a hitelezők felé (1/

1. PJE III/A. pont). A felperes a kielégítésében meghiúsított követelést a keresetlevélben 5.427.284 Ft-ban jelölte meg. [21] Helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a cégnyilvántartási adatokon alapuló megállapítását, hogy az alperes a kérdéses időszakban az adós ügyvezetőjének volt tekinthető. Bizonyítékként hivatkozott a felszámolási eljárás irataira, melyek szerint az alperes még
2. november 25-én és később is az adós ügyvezetőjeként viselkedett. A felszámolót arról értesítette, hogy ügyvezetői tisztsége
3. december
4. napjával szűnt meg, és a peres eljáráshoz csatolt iratokban is ügyvezetői minőségben járt el az általa állított megszűnési időpontot követően. [22] Az ítélőtábla kifejtette, hogy a
5. évi beszámoló letétbe helyezésének elmulasztása miatt az alperes vonatkozásában a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Az alperes a vélelmet nem tudta megdönteni, mert nem tudta bizonyítani, hogy valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, a legfőbb szerv intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. [23] A másodfokú bíróság álláspontja szerint, ha a hitelezői igények teljes kielégítésére nincs lehetőség, és a vélelem folytán a hitelezői érdeket sértő alperesi magatartás fennállónak tekintendő, úgy a vélelem a felelősségi alakzat valamennyi elemére, így a meghiúsult behajtás és hitelezői érdeket sértő ügyvezetői magatartás közötti okozati összefüggésre is kiterjed. [24] Az alperes nem tudta igazolni, hogy a kérdéses időszakban az általa kifejtett ügyvezetői magatartás nem hatott ki a hitelezői igények kielégítésére, azaz a sérelmezett cselekmények elmaradása, illetve másként történő megvalósítása ugyanilyen eredményre vezetett volna. Miután az alperes nem igazolt a vélelmet megdöntő mentesülésre alapot adó körülményt sem az adós aktív vagyona, sem a bevételei csökkenése kapcsán, köteles helytállni a Pp.
6. § korlátai között a hitelezői igények meghiúsulásáért. [25] Az adós bevételeinek elmaradása, az adós vagyonának a kérdéses időszakban bekövetkező további csökkenését eredményező magatartások miatt az alperes mentesülését nem találta megállapíthatónak. Úgy ítélte meg, hogy a V. Kft. létrehozása, az adós eszközeinek áron alul történt értékesítése, illetve az adóssal a tulajdonosi kör szerint kapcsolt vállalkozások részére történt kifizetések nem tekinthetők a hitelezői érdekek elsődlegességének megfelelő magatartásnak. [26] Az alperes azon érvelése, hogy a társasházak maguk döntik el, kivel kötnek szerződést a közös képviselet ellátására, csak akkor minősült volna kimentési oknak, ha az alperes igazolja, az érintett társasházak mindenképpen megszüntették volna a jogviszonyukat az adóssal. Erre azonban nem merült fel adat a perben. [27] A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperesnek a keresetlevélben az állított vagyoncsökkenés mértékét meg kell jelölnie, és azt a bíróságnak ítéletében összegszerűen meg kell határoznia. Ezért annyiban tartotta indokoltnak pontosítani az elsőfokú ítélet rendelkező részének ügyvezetői felelősség megállapítására vonatkozó rendelkezését, hogy feltüntette azt az összeget is, amelyért a vezető tisztségviselő jogellenes magatartása miatt az adós gazdálkodó szervezet nem tud helytállni a hitelezők felé. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [28] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően és a per megszüntetését a Pp.
7. §

(1)bekezdés

1. e)pontja, valamint a 157. §
2. a)pontja értelmében, vagy a kereset elutasítását a felperes jogképességének hiányában. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Harmadlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban csatolt okirati bizonyítékok értékelése körében. [29] Állította, a Társasházi tv. 3. §

(1)bekezdésének, a Pp.

1. §-ának,
2. §

(1)bekezdésének, 229. §

(1)bekezdésének, a Bszi. 6. §-ának és a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdésének a megsértését. [30] Álláspontja szerint a felperest a Társasházi tv. 3. §

(1)bekezdése alapján nem illeti meg a Cstv. 33/A. §-a szerinti per indításának joga. E körben hivatkozott a Kúria BH2011.

1. számú, valamint BH2006.
2. számú eseti döntésére. Állította az Alaptörvény XV. cikk

(2)bekezdésének megsértését azzal, hogy a bíróságok ugyanazon tényállás mellett más-más döntést hoznak e körben. Ha az ingatlantulajdonosok pertársaságként indították volna meg a peres eljárást, akkor nem lehetne kétségbe vonni a perbeli jogképességüket. Jogszabálysértő a jogerős ítélet abban a részében, hogy a felperes jelen perbéli jogképességét az adós elleni jogképessége alapozza meg. A jelen per ugyanis nem az adós elleni kártérítési per végrehajtási eljárása, hanem egy önálló kártérítési per. [31] Nem vitatta, hogy a felszámolási eljárásban a társasház benyújthatta a hitelezői igényt, ott hitelezőnek minősül. Az a tény azonban, hogy a felszámolási eljárásban hitelező, a jelen perben nem keletkeztet perbeli jogképességet a társasház részére. A jogképesség jogszabályon alapul és minden perben külön és hivatalból vizsgálandó. A felperes és az adós közötti perben az anyagi jogosult a felperes társasház, míg az anyagi kötelezett az adós és nem az alperes. [32] A Cstv. 3. §

(1)bekezdés c) pontja alapján a felperes hitelezőnek minősül a felszámolási eljárásban a jogerős ítélet alapján, de az alperes álláspontja szerint ez nem alapozza meg a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerinti perben a perbeli legitimációját. [33] Iratellenesnek állította a jogerős ítéletet azért, mert ügyvezetői minőségének a megszűnését már az elsőfokú eljárásban is állította, és a másodfokú eljárásban időközben előkerült iratokkal ezt csak meg kívánta erősíteni. Az általa becsatolt iratokkal bizonyítottan

1. május 18-tól semmiféle felelősség nem terhelte az adós ügyeiért. [34] Ez okból iratellenes a vélelem fennállásának megállapítása is. Alaptalannak állította felelősségének a megállapítását amiatt is, hogy a társaság nem alakult át más társasági formává a jegyzett tőke hiánya miatt. Az egymást követő két év veszteségessége következtében ugyanis nem neki kellett kezdeményeznie az adós átalakítását, illetve nem neki kellett a legfőbb szerv figyelmét erre felhívnia. [35] Jogellenesnek állította a jogerős ítéletet azért is, mert az a régi Ptk.
2. §

(1)és

(2)bekezdésébe ütközően az alperes terhére rótta V. Kft.-nek tulajdonított mulasztásokat. [36] Állította a Pp. 190. §

(2)és

(3)bekezdésének, valamint a 206. §

(1)és

(2)bekezdésének a megsértését. A V. Kft. nem volt peres fél, az alperes nem rendelkezett a vitatott okiratokkal és nem lehetett teljeskörűen feltárni a tényállást, ezért jogsértően történt az alperes kötelezése az okiratok csatolására és a tényállás tisztázatlanságának az alperes terhére értékelése. [37] Állította a Ctv. 22. §-ának a megsértését is és a másodfokú bíróság vonatkozásában a Pp. 235. §

(1)bekezdésének a megsértését. [38] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Hangsúlyozta, hogy hitelezőként jogosult a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerinti peres eljárás megindítására. Az alperes vezető tisztségviselői minősége a rendelkezésre álló bizonyítékok összevetése alapján nem szűnt meg, felelőssége fennáll. A Kúria döntése és jogi indokai [39] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján, és megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. [40] A társasház korlátozott perbeli jogképessége kérdésében az az alperes által sem volt vitatott, hogy a társasház ilyen minőségében a hitelezői igényét érvényesítheti a felszámolási eljárásban. A Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése szerinti peres eljárásban a perlési jogosultság a hitelezői minőségen alapul. Jóllehet a jelen per valóban egy kártérítési peres eljárás előkérdésének - a vezető tisztségviselő felelősségének - a megállapítására irányul, azonban a felperes a megállapítási perben nem a saját követelésének a kielégítése iránt indíthatja az eljárást, hanem annak a megállapítása érdekében, hogy a vezető tisztségviselő jogellenes magatartása miatt az adós gazdálkodó szervezet mekkora összeggel nem tud helytállni a hitelezők felé. A felperes perlési joga tehát ebben a megállapítási perben a hitelezői minőséghez kapcsolódik, ezzel pedig rendelkezett a felperes. Az alperes alaptalanul vitatta azt a jogerős ítéletben megállapított tényt, hogy a perben [41] releváns időszakban az Á. Kft. ügyvezetőjének minősült. A bizonyítékok Pp. 206. §

(1)bekezdésének megfelelő egybevetése és azok értékelése alapján a jogerős ítéletben a bíróság helytállóan állapította meg, az alperes a közhiteles cégnyilvántartás ezt bizonyító adataival szemben nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy ügyvezetői tisztsége ebben az időszakban nem állt fenn. A felülvizsgálati kérelemhez csatolt bizonyíték - a Kormányhivatal Társadalombiztosítási Főosztályának igazolása - a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján nem vehető figyelembe. Az alperes alaptalanul állította, a jogerős ítélet jogellenesen rótta a terhére azt a tényt, hogy a [42] családtagjai által alapított és ügyvezetőként az alperes által vezetett V. Kft. a perben vizsgált jogviszonyokkal kapcsolatos iratokat nem csatolta be, azt megtagadta. Ezen iratok csatolására a bíróság jogszerűen hívta fel az alperest, mint a V. Kft. ügyvezetőjét, a Pp. 190. §

(2)-

(3)bekezdésének alkalmazásával. A nem vitás személyi összefonódásokra, továbbá arra a tényre figyelemmel, hogy a V. Kft. azonos tevékenységi körrel alakult, az adós megrendelőinek kétharmad részét megszerezte és az adós korábbi alkalmazottai közül többen a V. Kft-nél dolgoztak tovább, a bíróság a Pp. 206. §

(2)bekezdés jogszerű alkalmazásával járt el. A per adataival egybevetett mérlegelése alapján megalapozottan rótta a bíróság az alperes terhére, hogy a tényállás minden elemében nem volt felderíthető. Ezért nem kifogásolható, hogy a tényállás részben a kétséget kizáróan bizonyított tényekből levont okszerű következetéseken alapult. A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján [43] hatályában fenntartotta. Záró rész [44] Mivel az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az eljárás költségeit megfizetni. A felperest megillető ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdése, valamint a 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §

(1)bekezdése és 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(1)és

(3)bekezdése alapján az alperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is. A Kúria tárgyaláson hozta meg határozatát. [45] , 2016. november 22. Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró