Pf.20916/2016/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(4)bekezdés utolsó mondata alapján a miniszter által jóváhagyott ideiglenes választási szabályzat alapján

1. szeptember
2. napjára közgyűlést hívott össze. A határozatképes közgyűlésen megválasztották a jelölő és szavazatszámláló bizottság tagjait, elnökét, majd határozattal megállapították a Kar elnökségi tagjaira tíz legtöbb ajánlást kapott végrehajtót, ezt követően a közgyűlés döntött a Kar elnökségi tagjairól. A jelölő és szavazatszámláló bizottság megállapította, hogy 136 db szavazólap került beadásra, melyből 1 érvénytelen volt, valamint mely tagra, hány szavazat érkezett. A közgyűlés a K.24/
3. számú határozattal 5 személyt a Kar elnökségi tagjává választott. Az elsőfokú bíróság felhívta a Ptk. 3:
4. §

(1)bekezdését, 3:

1. §-át, 3:
2. §

(1),

(2)bekezdését, a Vht. 250. §

(1)bekezdését, a 2006. évi LXV. törvény 8/A. §

(1)és

(5)bekezdését, valamint a Vht. 253/D. §

(1)-

(4)bekezdéseit. Kifejtette, hogy a miniszter törvényességi felügyelete az alperesi Kar működése felett nem terjed ki olyan ügyre, amelyben bírósági eljárásnak van helye. A felperesek a Kar tagjai, a felperesek a Kar tagjaiként a Ptk. 3:

1. § alapján támadták keresettel a Kar határozatait, ezért az alperes per megszüntetése iránti kérelmét mint alaptalant elutasította. Az szabályzat szerint az elnökség tagjait a Kar közgyűlése titkos szavazással választja, a szavazás titkosságára figyelemmel kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a felperesek hozzájárultak volna a határozatok meghozatalához, ezért a Ptk. 3:
2. §

(2)bekezdésére figyelemmel a felperesek megtámadhatták a bíróság előtt a határozatot. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy az szabályzat szerint a Kar végrehajtó tagjai közül jelölő és szavazatszámláló bizottságot kellett felállítani, melynek feladata a szavazatok összeszámlálásáról, a szavazás eredményének megállapításáról jegyzőkönyv készítése, amelyet a tagok aláírásukkal hitelesítenek, a bizottság elnöke pedig a szavazás eredményét a közgyűlés előtt ismertette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jelölő és szavazatszámláló bizottság szavazatösszesítésre vonatkozó megállapítása nem minősül határozatnak, ezért a Ptk. 3:

1. § alapján nem támadható. A szavazatszámláló bizottság megállapítása egy mozzanat, amely elvezetett a K.24/
2. számú határozathoz; a beérkezett szavazatok alapján került sor a Kar elnökségi tagjainak a megválasztására. A jegyzőkönyvet a közgyűlésen megválasztott jegyzőkönyv-vezető és két hitelesítő aláírta, ezért az abban foglaltakat hitelesnek fogadta el. Jogszabályi előírás nincs, és az szabályzat sem rendelkezik arról, hogy mit kell a szavazólapnak tartalmaznia. Az szabályzat azt rögzíti, hogy érvényesen szavazni csak a hivatalos szavazólapon szereplő tíz jelölt közül ötre lehet, a jelölt neve melletti körbe tollal írt, egymást metsző vonallal. Az szabályzat rögzíti a szavazólap és a szavazat érvénytelenségének eseteit is. Az itt nevesített érvénytelenségi esetkörök között nem szerepel a szavazólap alaki hibája, az hogy a jelölt neve mellett kör helyett zárójel szerepel. A szavazólapon a szavazat helyének ily módon történő megjelölését akként minősítette az elsőfokú bíróság, hogy az egyértelműen meghatározza a szavazat helyét, így a szavazólapok, bár nem feleltek meg minden szempontból az szabályzat-ben szereplő alaki feltételeknek, tartalmukat tekintve félreérthetetlenek voltak, és miután az szabályzat-ben nevesített érvénytelenségi okok egyikét sem látta fennállónak, a szavazólapokat érvényesnek tekintette. Rámutatott arra is, hogy ugyan az szabályzat-ben nevesített érvénytelenségi esetkörök között nem szerepel, hogy „ha ötnél több nevet jelöl meg vagy a jelölés nem egyértelmű, áthúzott, javított", e tájékoztatást annyiban helyesnek tartotta, hogy amennyiben a szavazólap ötnél több szavazatot tartalmaz, úgy a szavazólap és az érvénytelen szavazólapon leadott szavazatok érvénytelenek. Az érvénytelennek nyilvánított szavazólap hat szavazatot tartalmazott. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vitatott szavazólap érvénytelen, a szavazólap érvénytelenségét nem befolyásolja, hogy a jelölő és szavazatszámláló bizottság a szavazat érvénytelenségét állapította meg. Megjegyezte, hogy a szavazólapon javítást nem lehet tenni. Az érvénytelennek nyilvánított szavazólap hátoldalán a szavazatszámláló bizottság tagjai az érvénytelenség okát feltüntették, aláírásukkal ellátták. A közjegyző kézjegyével és pecsétjével látta el a szavazólap hátoldalát. A felperesek nem terjesztettek elő bizonyítási indítványt arra, hogy a jelölő és szavazatszámláló bizottság tagjainak aláírása az adott személytől származik, ezért a szavazólap eredeti példányából megállapíthatónak látta az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek által kifogásolt, balról második aláírás személy1 nevének második tagja. A jegyzőkönyvben szereplő grafikai kép és az érvénytelenített szavazólap hátoldalán lévő aláírások összehasonlításával is ugyanerre a következtetésre jutott. Mindezek alapján a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be fellebbezést. Az ítélet megváltoztatását, az alperes K.24/
3. számú határozatnak, valamint a határozat meghozatala során eljáró jelölő és szavazatszámláló bizottság szavazatösszesítésre vonatkozó, formailag határozatba nem foglalt, azonban annak minősülő határozatnak a hatályon kívül helyezését és az alperes új határozat meghozatalára kötelezését kérték. Vitatták az elsőfokú bíróság által megállapított pertárgy értéket. Az
4. évi XCIII. törvény (Itv.)
5. §

(1)és

(3)bekezdés, valamint a 42. §

(1)bekezdés alapján megítélésük szerint amennyiben a keresetlevélben több határozat kerül megtámadásra, az nincs kihatással a pertárgy értékre, a pertárgy érték független a támadott határozatok számától, az 600.000 forint, és nem 1.200.000 forint, ezért a többlet illeték visszatérítésének lenne helye. Álláspontjuk szerint a szavazatszámláló bizottság határozatot hozott. A Vht. 306/H. §-a a Vht. átmeneti rendelkezései között került elhelyezésre. A jogalkotási és jogszabály-szerkesztési indok volt, hogy egy olyan jogi aktust szabályoztak itt, amelynek létjogosultsága egyszeri meghatározott eljárási cselekmény, az elnökség megválasztása. Az szabályzat ezen jogszabályi felhatalmazás alapján készült. Az szabályzat felhatalmazása alapján került felállításra a jelölő és szavazatszámláló bizottság. A szavazatszámláló bizottság szerves része az alperesnek, egy ideiglenes szervezeti egysége, amelynek szervezeti jellege elvitathatatlan. A választás sarokpontjának tartották a leadott szavazatok összeszámlálását, értékelését és a szavazás eredményének megállapítását, melyek jogalapját az szabályzat képezi a Vht. 306/H. §

(4)bekezdésében rögzített felhatalmazás alapján. Kifejtették, hogy a szavazás eredményének a megállapítása nem a közgyűlés feladata volt, hanem az szabályzat-szel létrehozott szavazatszámláló bizottságé, tehát a szavazás eredményét a szavazóbizottság állapította meg, és ismertette azt a közgyűléssel. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a szavazatszámláló bizottságnak mint szervezeti egységnek a szavazás eredménye körében tett megállapítása nem más, mint egy határozat, ugyanis ez az a joghatás kiváltására alkalmas aktus, ami lényegét tekintve az elnökség személyi összetételét meghatározta. Az szabályzat rendelkezéseinek helyes értelmezése alapján a szavazás eredményéről a közgyűlésnek külön határozatot nem is kellett volna hoznia. Felhívták a figyelmet az F/

1. és F/
2. alatt csatolt jegyzőkönyvek közötti ellentmondásra. A választás során a szavazatszámláló bizottságnak a szavazás eredménye körében meghozott döntését az alperes szervezeti egysége által meghozott olyan határozatnak minősítették, ami a Ptk. 3:
3. § alapján támadható. A szavazólapokkal kapcsolatban rámutattak arra, hogy az szabályzat szövegezéséből egyértelműen megállapítható, mit kell tartalmazniuk, illetőleg mit tartalmazhatnak. Fenntartották, hogy a szavazat elhelyezésére szolgáló hely jelölése, valamint a szavazatok és szavazólapok érvénytelensége körébe sorolható téves, szabályzat-ellenes és megtévesztő tájékoztatás jogszabálysértően került feltüntetésre a szavazólapokon. Az szabályzat által taxatíve meghatározott érvénytelenségi okoktól több helyen eltérő szabályt, tájékoztatást tartalmazó szavazólap nem felel meg az szabályzat rendelkezésinek. Hangsúlyozták, hogy eltérő a szavazat, valamint a szavazólap érvénytelenségi oka. Miután a szavazólap nem felel meg a jogszabályi felhatalmazáson alapuló és kötelezően alkalmazandó szabályzat rendelkezéseknek, így valamennyi szavazólapot érvénytelennek és valamennyi leadott szavazatot érvénytelennek tartották. Utaltak az szabályzat rendelkezéseire, annak helyes értelmezésére, amelyekre figyelemmel a bizottság által érvénytelenített szavazatot tartalmazó szavazólapon szereplő további szavazatokat figyelembe kellett volna venni, mivel a szavazatszámláló bizottság az áthúzott szavazatot érvénytelenítette és nem a szavazólapot. Megítélésük szerint a vizsgált szavazólap szavazatösszesítés során történő figyelmen kívül hagyása az szabályzat szabályainak nem felelt meg. A szavazatszámlálás során figyelmen kívül hagyott szavazólap érvénytelenítése ugyanakkor a csatolt okirat alapján a hátoldalon szereplő feljegyzés szerint nem történt meg, így a teljes szavazólap érvénytelenítése hiányában az abban foglalt szavazatok szabályzat-be ütközően kerültek figyelmen kívül hagyásra a szavazatösszesítés során. Ez alapvetően befolyásolta az elnökség összetételére vonatkozó közgyűlési határozat tartalmát, mivel az ötödik helyenszavazategyenlőség alakult volna ki. Mindezekre figyelemmel a bizonyítási kötelezettség és az ahhoz fűződő bizonyítási teher megfordul, és alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az szabályzat rendelkezéseinek megfelelően hagyta figyelmen kívül a teljes szavazólapot és az azon leadott valamennyi szavazatot az eredmény megállapítása során. Tényként fogadták el, hogy négy személytől származnak a szavazólapon az aláírások, ami ellentétes az szabályzat rendelkezéseivel. Az szabályzat felhatalmazó rendelkezést nem tartalmaz arra, hogy rendelkezéseitől mikor, milyen mértékben, ki jogosult eltérni, és az szabályzat által nem szabályozott kérdésekben mikor és milyen mértékben, ki jogosult határozni. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, megalapozottsága folytán. A pertárgy érték meghatározás az ítélet jogszabály sértését nem alapozza meg, a perköltség vonatkozásában a felperesek jogorvoslati jogukat nem merítették ki. Változatlan álláspontja szerint a Vht.
4. §

(1)bekezdése alapján a jelölő és szavazatszámláló bizottság nem minősül a Kar szervének, a szavazatösszesítésre vonatkozó megállapítása nem minősül határozatnak, ezért az bíróság előtt nem támadható. Utalt az Igazságügyi Minisztérium álláspontjára, mely szerint az elnökség megválasztása a vonatkozó szabályozásnak megfelelően történt. Hangsúlyozta, hogy az szabályzat a szavazólapok tartalmáról nem rendelkezik, a szavazólapok tartalmukat tekintve félreérthetetlenek voltak, az szabályzat-ben nevesített érvénytelenségi okok nem álltak fenn. A felperesek által sérelmezett, a kör jelöléstől eltérő zárójeles jelölés nem jelent jogszabálysértést. A szavazás törvényes és demokratikus alapelvével ellentétesnek minősítette, ha az áthúzott szavazat érvénytelensége mellett a szavazólap érvényessége kerülne megállapításra, hiszen ez tág lehetőséget adna a szavazatok utólagos módosítására, így helyes volt a szavazatszámláló bizottság megállapítása, hogy nemcsak a szavazat, hanem a szavazólap érvénytelenségét állapította meg, ami az szabályzat-ben foglaltakkal összhangban áll. A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. A Vht. 306/H. §

(1)bekezdése értelmében jött létre az alperesi Kar. A Vht. 306/H. §

(7)bekezdése szerint a Kar elnökségét a miniszter által jóváhagyott Ideiglenes Választási Szabályzat (szabályzat) alapján legkésőbb 2015. szeptember 30. napjáig kellett megválasztani. A Vht. 251. §

(1)bekezdése meghatározza a Kar szerveit. Az szabályzat értelmében az elnökség tagjait a Kar közgyűlése választja titkos szavazással, mely közgyűlésen a Kar végrehajtó tagjai rendelkeznek jelölési és szavazati joggal. Az szabályzat értelmében az elnökség tagjainak megválasztásakor jelölő és szavazatszámláló bizottság kerül felállításra, melynek tagjait ugyancsak a közgyűlés választja meg, és ezen tagok közül ugyancsak a közgyűlés választja meg a szavazatszámláló bizottság elnökét. Az szabályzat ezen túlmenően szabályozza a választás körében a jelölés, illetőleg a szavazat leadás módját, az érvényes, illetőleg érvénytelen szavazatot, szavazó lapot, illetőleg a szavazatszámláló bizottságnak azt a feladatát, hogy a szavazatok összeszámlálásáról és a szavazás eredményének megállapításáról jegyzőkönyvet készít, amelyet a tagok aláírásukkal hitelesítenek, és a bizottság elnöke a szavazás eredményét a közgyűlés előtt ismerteti. A szavazatszámlálás lényegében a leadott szavazatokban megnyilvánuló választói akarat megállapítása. Az szabályzat értelmében a szavazatszámláló bizottságnak a választás eredményének megállapításáról határozatot hoznia nem kellett. Ugyanakkor az szabályzat azon rendelkezéséből, hogy az elnökség tagjait a Kar közgyűlése választja, következik az, hogy a választói akarat a Kar közgyűlése által a választás eredményét rögzítő, keresettel támadott K.24/

1. számú határozatban nyilvánult meg. Az szabályzat alapján létrehozott jelölő és szavazatszámláló bizottság ezen egyszeri alkalomra létrehozott bizottság, így a Vht-nek a Kar szerveit rögzítő, előbb idézett rendelkezéseire is figyelemmel az alperes szervének nem tekinthető. Mindebből az elsőfokú bíróság helytállóan vonta le azt a következtetést, hogy a szavazatszámláló bizottság jegyzőkönyvében rögzített választási eredmény, szavazatösszesítés határozatnak nem tekinthető, így a bíróság előtt külön nem támadható. Az nem volt vitatott a felek között, hogy a közgyűlésnek a szavazás eredményét megállapító, és így a közgyűlés szavazása eredményeként az elnökség tagjait rögzítő K.24/
2. számú határozata a bíróság előtt megtámadható. Ezen határozat meghozatalához vezető eljárást, magát a jelölést, a szavazatszámlálást és a választás eredményének megállapítását a közgyűlési határozat megtámadása során a felperesek sérelmezhették, és erre alapítottan támadhatták a közgyűlési határozatot. A keresettel támadott közgyűlési határozat törvényessége vonatkozásában az elsőfokú bíróság a szavazó lapok tekintetében helytálló megállapítást tett az szabályzat-től való eltérésre. Az szabályzat rögzíti, hogy a szavazó lapon szereplő jelöltek közül szavazni érvényesen ötre lehet, a jelölt neve melletti körbe tollal írt, egymást metsző vonallal. Az szabályzat szerinti körnek annyiban van jelentősége, hogy kijelölje a jelöltre leadandó szavazat helyét. A szavazó lapon a zárójel, ahol a jelöltre egymást metsző vonallal lehet szavazatot tenni, ugyancsak egyértelműen kijelölte a szavazat megtételének helyét. Ezért annak nincs jelentősége, hogy csak két oldalról és nem minden irányból, körkörösen került kijelölésre a szavazat leadására rendszeresített hely. Az a tény, hogy a szavazó lapon nem kör, hanem zárójel volt, olyan hiányosság, amely nem teszi a szavazó lapokat, és ezáltal az egész szavazás eredményét érvénytelenné. A szavazó lapon szereplő tájékoztatás sem teljes mértékben azonos az szabályzat-ben, a szavazó lap érvénytelenségét meghatározó rendelkezéssel. Azonban az szabályzat a szavazó lap érvénytelenségét csak arra az esetre írja elő, ha nincs ellátva hivatalos bélyegző lenyomattal vagy ötnél több szavazatot tartalmaz. Erre figyelemmel a szavazó lapon sem a zárójel elhelyezése, sem a tájékoztatás nem olyan ok amely a szavazó lapok teljes érvénytelenségét eredményezi, és amely a választás eredményére érdemi kihatással van. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőpzte az szabályzat-től való, fentiek szerinti részbeni eltérés okán, a keresettel támadott közgyűlési határozat törvénysértő jellegének megállapítását. A Ptk. 3:
3. §

(3)bekezdése csekély mértékű jogsértés esetén, ha a határozat jogsértő jellege nem veszélyezteti a jogi személy jogszerű működését, lehetőséget ad arra, hogy a bíróság csak megállapítsa a jogsértés megtörténtét, mellőzve a határozat hatályon kívül helyezését. A törvényi rendelkezés jogpolitikai célja az, hogy a bíróság e figyelem felhívással segítse a jogi személyt az alapszabály és az egyéb, a működésére irányadó szabályzatoka jövőbeni betartásában, illetőleg az azok szerint eljárásban. A jogsértés tényének a kereset elutasítása melletti rendelkező részben történő megállapítására a jelen esetben nem látott lehetőséget a másodfokú bíróság az alábbiak miatt: Az szabályzat rendelkezésének az elsőfokú bíróság által is megállapított csekély súlyú és a választás eredményére érdemi kihatással nem bíró megsértése azért nem adott alapot a jogsértés tényének megállapítására, mert az szabályzat egy olyan átmeneti szabály, amely az új végrehajtói kar létrejöttéhez kapcsolódik, a Kar közgyűlése által az elnökség tagjai megválasztásának egyszeri szabályait tartalmazza. Az szabályzat alkalmazására tehát a későbbiekben nem kerül sor, az alperes a továbbiakban a tisztségviselőket nem e szerint választja meg. Ezért bírói ítélettel a jogsértés tényére történő figyelem felhívás a rendelkezés céljának elérését nem szolgálja, ezért a jogsértés tényének az ítélet rendelkező részében megnyilvánuló megállapítása szükségtelen volt. Konkrét előírás a szavazólapok készítésére nem volt, a Vht. 252.§

(8)bekezdése a jelöltállítással összefüggő adminisztratív feladatokról szól. Az szabályzat-ben foglaltakra tekintettel annak ügydöntő, a szavazás eredményére is kiható jelentősége nem volt, hogy ki készítette el a szavazólapokat. d A másodfokú bíróság kiemeli, hogy a bíróság a konkrét szabályok betartását vizsgálhatja. A szabályzatok kiegészítő értelmezésére, a konkrét szabályoknak többlettartalommal felruházására lehetősége nem volt. Az szabályzat egyértelműen meghatározza, mit kell érvénytelen szavazó lapnak, illetőleg érvénytelen szavazatnak tekinteni. Az szabályzat értelmében érvénytelen az a szavazó lap, amely ötnél több szavazatot tartalmaz. A kereset tárgyát képező kérdéses szavazó lapon egyértelműen hat, azaz ötnél több szavazat van. Ebből következően az szabályzat rendelkezése szerint maga a szavazó lap, ezáltal az azon leadott összes szavazat érvénytelen. Ez összhangban van az szabályzat-nek a szavazat érvénytelenségét meghatározó a.) pontjával is, amely szerint érvénytelen az a szavazat, amelyet érvénytelen szavazó lapon adtak le. A szavazó lap és a szavazat fentiekben hivatkozott szabályzat-ben rögzített érvénytelenségi oka egymásra tekintettel való értelmezéséből sem vonható le más következtetés, csak az, hogy ha a szavazó lapon, ötnél több, jelen esetben hat szavazatot adtak le, nem csak a hatodik szavazat érvénytelen, hanem az adott szavazó lap, így a szavazó lapon leadott valamennyi szavazatot érvénytelennek kellett tekinteni. A szavazatszámláló bizottság ezen szabályzat rendelkezésekkel összhangban magát a szavazó lapot hagyta figyelmen kívül, azaz a szavazó lapon szereplő valamennyi szavazatot. Ugyanakkor az adott szavazó lap hátoldalán ezzel ellentétes megállapítást tett. A szavazó lap hátoldalán, tehát az szabályzat szóhasználatától eltérő, tévesen megfogalmazott megállapításnak ügydöntő jelentősége nem volt, figyelemmel arra, hogy az szabályzat rendelkezésével egyezően a szavazó lapon leadott valamennyi szavazatot helytállóan figyelmen kívül hagyták a szavazatok összesítésénél. A szavazatszámláló bizottság téves szóhasználatában megnyilvánuló szabálytalanságnak a megállapítására a fent már kifejtettek alapján ugyancsak nem látta szükségét az ítélőtábla. A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel rámutat, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, miszerint az adott szavazó lap hátoldalán a szavazatszámláló bizottság három tagjától származó aláírás található. Az aláírásoknak a szavazatszámláló bizottság tagjaitól származása a névaláírások alapján egyértelműen megállapítható. Az első kézjegy a felpereseknek úgy tűnt, hogy külön névaláírás, de ezen névaláírásból a bizottsági tagoknak a szavazatszámláló bizottság jegyzőkönyvén fellelhető aláírásából is egyértelműen megállapítható, hogy személy1től származik, akinek a vezetékneve és keresztneve között e helyütt egy nagyobb szóköz van, de az aláírása egyértelműen beazonosítható volt, külön szakértői bizonyítás nélkül is. Arra az elsőfokú bíróság egyébként helytállóan mutatott rá, hogy amennyiben a névaláírás adott személytől való származását a felperesek vitatták, bizonyítási indítványt kellett volna előterjeszteniük. Ennek elmaradása az e körben őket terhelő bizonyítási teherre [Pp. 164. §

(1)bekezdés] figyelemmel az ő terhükre értékelendő a Pp. 3. §

(3)bekezdése alapján. A szavazatszámlálás, a szavazás eredménye a választói akarattal, az szabályzat rendelkezéseinek megfelelően figyelembe vett érvényes szavazatok alapján került megállapításra, a számszaki eredmény helyességét az előbb kifejtetteken túlmenően a felperesek nem tették vitássá. Mindezek alapján a választás eredményét megállapító közgyűlési határozat alapszabályba, szabályzat-be, illetőleg jogszabályba ütközése, amely a közgyűlési határozat hatályon kívül helyezésére adott volna alapot, nem volt megállapítható. Ezért az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el a keresetet. A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdés értelmében helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított pertárgyértéket sérelmező fellebbezési kérelem megalapozott volt. A határozat megtámadása iránti per meg nem határozható pertárgy értékű pernek minősül, így az illeték alapja az Itv. 39. §

(3)bekezdés

1. b)szerint az elsőfokú eljárásban 600.000 forint, míg a
2. c)pont szerint a fellebbezési eljárásban ugyancsak 600.000 forint. A jelen esetben egy adott napon, egy választással, egy közgyűlés kapcsán, egymásra tekintettel hozott „határozatokat" támadtak keresettel a felperesek. Ezért a meg nem határozható pertárgyérték nem határozatonként veendő figyelembe. A pertárgy értéke mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásban 600.000 forint, ellentétben az elsőfokú bíróság által határozatokra tekintettel megduplázott összegű pertárgyértéktől. A jelen esetben a 40. §

(1)bekezdése nem jöhetett figyelembe, mivel a per tárgya nem egy adott jogviszonyól eredő igény, hanem külön törvény által meghatározott határozat megtámadási jogon alapuló kereset indítás. Ezért az Itv. 42. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a kereseti illeték összege 36.000 forint, míg a fellebbezési eljárás illetékének mértéke az Itv. 46. §

(1)bekezdés alapján 48.000 forint. A felperesek az elsőfokú bíróság téves pertárgyérték meghatározása folytán több kereseti, illetőleg fellebbezési illetéket róttak le, mely többlet illeték visszatérítését az Itv. 79. §

(4)bekezdése, valamint 80. §

(1)bekezdés f), illetve g) pontja alapján az adóhatóságtól igényelhetik. A felperesek eredménytelen fellebbezése folytán a másodfokú perköltség viseléséről a Pp. 78. §

(1)bekezdés szerint határozott a másodfokú bíróság. Az alperest ügyvéd képviselte a fellebbezési eljárásban. Az ügyvédi munkadíjat a kifejtett ügyvédi tevékenységgel is arányban a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3),

(5),

(6)bekezdés és 4/A. §

(1)bekezdés alapján mérlegeléssel állapította meg a másodfokú bíróság, amelynek megfizetésére a felpereseket kötelezte. Budapest,

1. október
2. Dr. Németh László s.k. a tanács elnöke . Merőtey Anikó s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Hidvéginé dr. Adorján Lívia s.k. bíró