Mf.20844/2015/5 – Balassagyarmati Törvényszék

A törvényszék ... jogtanácsos (....) által képviselt ... (....) felperesnek - a ...jogi főelőadó által képviselt ... Megyei Rendőr-főkapitányság (....) alperes ellen, elmaradt illetmény megfizetése iránt, a ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon indított perében a

1. november 2-án kelt ...számú ítélet ellen az alperes által benyújtott
2. sorszámú fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 5.000.- (ötezer) Ft másodfokú perköltséget. A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 603.400.- Ft illetmény különbözet és
3. szeptember 5től a kifizetésig számított késedelmi kamata, valamint 42.240.- Ft perköltség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint, az alperes
4. augusztus
5. és
6. október
7. között a felperes garantált illetményét nem egészítette ki a garantált bérminimumra, illetve 2015-ben jogalap nélkül csökkentette az összilletményt. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész ugyan csökkenthető volt, de az alperes a fizetési jegyzéken ezt nem tüntette fel. Utóbb pedig az abban feltüntetett jogcímek és összegek nem változtathatók meg.
8. évben pedig helytelen gyakorlata alapján az alperes negatív minősítés hiányában csökkentette le a besorolási okirat szerint a felperesnek fizetett munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt. Az ítélet indokolása szerint
9. augusztus 1-től december 31-ig, havi 20.200.- Ft volt a különbözet az alperes által számított és a fizetési jegyzékből, munkaügyi okmányokból megállapíthatóan folyósított 93.800.- Ft-hoz képest, mivel a garantált bérminimum összege ez éveben 114.000.- Ft volt.
10. évben továbbra is 93.800.- Ft volt a kimutatott garantált illetmény, ami szintén nem érte el az ekkor irányadó 118.000.- forintot, így a havi különbözet 24.200.- Ft volt.
11. január
12. és augusztus
13. között pedig az alperes által
14. január 19-én keltezett besorolási okirat szerint ugyan már a jogszabály szerinti garantált bérminimumra kiegészítés volt megjelölve, de csökkentette a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 12.700.- forintra, azonban a
15. december 31-én érvényes összilletmény változatlanságát biztosítani kell, az csak a felek közös megegyezése alapján csökkenthető. Így a havi különbözet 21.200.- Ft. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem okszerűen értékelte, és a jogszabályokat nem összességében értelmezte. Utalt ismételten a bírói gyakorlat körében az EBH 2006.
16. számú döntésre, amely szerint alanyi jogon nem külön-külön illeti meg a közalkalmazottat az illetmény, a kinevezés az összilletményre vonatkozik, és garantált illetményként csak a garantált bérminimum illeti meg. Hivatkozott a... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság és a ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hasonló ügyben hozott a keresetet elutasító ítéletére is. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a garantált illetményen felül illeti meg a felperest, a garantált illetményt azonban nem biztosította az alperes önállóan, csak az összilletményt utólagosan magyarázza úgy, hogy az tartalmazza a jogszabályban előírt garantál illetményt. Annak van azonban csak jelentősége, amit dokumentáltan az alperes „parancsosított". Az igaz, hogy besorolási okiratban
17. januárjában megtörtént a garantált illetmény kiegészítése, de ha helyesen állapította volna meg azt a korábbi években az alperes - tehát felemelte volna a garantál illetményrészt a munkáltató által adott illetményrésztől függetlenül - akkor megállapítható, hogy ahhoz képest csökkent a felperes összilletménye is. Az alperes az országos bírói gyakorlattal ellentétes egy ítéletet ragadott ki, ami jogilag nehezen értelmezhető. Ezzel szemben sok határozat a felperes álláspontjával egyezően marasztalta az alperest. A törvényszék az iratok felülvizsgálata alapján megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú ítélet indokolását kiegészíteni, illetve pontosítani szükséges a következők szerint: Az elsőfokú ítélet indokolása fizetési jegyzék adatira is utal, azonban ilyen dokumentum nem volt az iratokhoz csatolva. A tényállás a
18. és
19. januári „Kivonat következő fizetési fokozatba sorolásról" elnevezésű besorolási okirat és a felperes keresetében kimunkált és táblázatosan is összefoglalt adatok alapján volt megállapítható. Az évenként elmaradt összegeket sem tartalmazza, csak a havi különbözetet, de annak alapulvételével megállapíthatóan a
20. évi 101.000.- Ft, a
21. évi 290.000.- Ft és a
22. évi 212.000.- Ft, ez adja ki összesen az alperes marasztalásának összegét, amely szerint összesen 603.000.- Ft illetmény-különbözetet utólag megfizetni tartozik. Az így kiegészített tényállás alapján megállapította a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú ítélet megfelel az irányadó jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak. A munkáltatói illetményrész ugyan a
23. január 10-én kelt besorolási okirat szerint 32.900.- Ft volt, ami
24. és 2014-ben nem változott, az alperes ezt nem is vitatta. A
25. augusztusi jogszabály-módosítás folytán nem történt meg ennek módosítása, vagy más okirattal sem igazolta az alperes, hogy a garantált illetményt felemelte volna a jogszabály által előírt mértékre, vagy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt csökkentette volna. Ebből az a ténybeli következtetés vonható le, hogy az alperes a garantált illetményt nem emelte a jogszabály előírásának megfelelően, csak a perbeli védekezése az, hogy a garantált illetmény emelését a felperes annak ellenére megkapta, hogy erről írásban nem tájékoztatta őt az alperes. Helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy a munkáltató nem hozott olyan határozatot
26. január előtt, amiből kitűnne, hogy a garantált illetmény emelését a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentésével teljesítette. Így tényszerűen nem volt megállapítható, hogy az alperes a garantált illetmény összegének emelésére vonatkozó kötelezettségének eleget tett
27. és
28. évben. Az igaz, hogy a
29. évi besorolást tartalmazó okirat már a jogszabályban előírt garantált illetményt tartalmazza és a keresetindításra nyitvaálló határidőben a felperes nem indított pert az alperes ellen, azonban a felperes által keresetlevelében megjelölt bírói gyakorlat szerint a helytelenül megállapított munkabér (illetmény) tekintetében a jogosult az elévülési időn belül nem veszti el a neki jogszabály szerint járó, de ki nem fizetett díjazás követelhetőségére vonatkozó jogát. 2015-ben az alperes formálisan is teljesítette a garantált illetmény munkáltatói határozatba foglalását és az előző években általa kifizetett összilletményhez képest a felperes illetménye nem csökkent, hanem a
30. évi 131.700.- forintról 149.363.- forintra emelkedett. A felperes által kifejtett és a bírói gyakorlat által is elfogadott jogértelmezés alapján azonban nem a munkáltató által ténylegesen kifizetett - a felperes által vitatott - összeghez kell viszonyítani azt hogy csökkent-e a közalkalmazott illetménye, hanem a jogszabályban előírt garantált illetménynek megfelelően szükséges, de elmulasztott emelés összegét is figyelembe véve, a kereset alapján a bíróság által megállapított év végén járó összegéhez. Ez a perbeli esetben a fellebbezés és a másodfokú bíróság által elvégzett számítás szerint
31. év végén 165.563.- Ft volt (141.363.- + 24.200.- Ft hiányzó különbözet), ezért a
32. évi besorolási okirat szerinti összesen 149.363.- Ft illetmény ehhez képest kisebb összegű. Mindezekre figyelemmel a Pp.
33. §