Mf.20768/2015/5 – Balassagyarmati Törvényszék

A törvényszék ...jogtanácsos (....) által képviselt …. (...szám alatti lakos) felperesnek - a... jogi főelőadó által képviselt ... Rendőr-főkapitányság (....) alperes ellen elmaradt illetmény megfizetése iránt, a ...Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon indított perében a

1. szeptember 29-én kelt .... számú ítélet ellen az alperes által benyújtott
2. sorszámú fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 5.000.- (ötezer) Ft másodfokú perköltséget. A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 434.500.- Ft illetmény különbözet és
3. szeptember 5től a kifizetésig számított késedelmi kamata, valamint 43.000.- Ft jogtanácsosi díj és 1.700.- Ft útiköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint, az alperes
4. augusztus
5. és
6. január
7. között a felperes garantált illetményét nem egészítette ki a garantált bérminimumra. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész ugyan csökkenthető volt, de az alperes a besorolási okiraton ezt nem tüntette fel. Utóbb pedig nem hivatkozhat arra, hogy a garantált bérminimumot a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész terhére növelte, ezért a
8. évi 64.500.- Ft, a
9. évi 202.800.- Ft és a
10. évi 167.200.- Ft, összesen 434.500.- Ft illetmény-különbözetet utólag megfizetni tartozik. Az ítélet indokolásában foglaltak szerint
11. augusztus 1-től december 31-ig, havi 12.900.- Ft volt a különbözet a kimutatott 101.100.- Ft-hoz lépest, mivel a garantált bérminimum összege ez éveben 114.000.- Ft volt.
12. évben továbbra is 101.100.- Ft volt a kimutatott garantált illetmény, ami szintén nem érte el az ekkor irányadó 118.000.- forintot, így a havi különbözet 16.900.- Ft volt.
13. január
14. és augusztus
15. között pedig az alperes által előző évben megállapított összeghez képest nem csökkent ugyan a felperes 149.300.- Ft illetménye, de a Ft kimutatott garantált illetmény nem érte el az ez évben irányadó 122.000.- forintot a havi különbözet 20.900.- Ft. Mivel tehát az alperes nem tüntette fel a besorolási okiratban, hogy a garantált illetményrészt a jogszabály által előírt szintre felemeli és a munkáltatói önként adott illetményrészt csökkenti, ezért nem hivatkozhat utóbb arra, hogy a két illetményelem együttesen meghaladta a jogszabály által garantált illetmény összegét. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte hivatkozva arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem okszerűen értékelte, és a jogszabályokat nem összességében értelmezte. Utalt ismételten a bírói gyakorlat körében az EBH 2006.
16. számú döntésre, amely szerint alanyi jogon nem külön-külön illeti meg a közalkalmazottat az illetmény, a kinevezés az összilletményre vonatkozik, és garantált illetményként csak a garantált bérminimum illeti meg. Hivatkozott a ...Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság és a ...Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hasonló ügyben hozott a keresetet elutasító ítéletére is. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a garantált illetményen felül illeti meg a felperest, a garantált illetményt azonban nem biztosította az alperes önállóan, csak az összilletményt utólagosan magyarázza úgy, hogy az tartalmazza a jogszabályban előírt garantál illetményt. Annak van azonban csak jelentősége, amit dokumentáltan az alperes „parancsosított". Az igaz, hogy a besorolási okiratban
17. júliusában megtörtént a garantált illetmény kiegészítése, de ha helyesen állapította volna meg az a korábbi években az alperes - tehát felemelte volna a garantál illetményrészt a munkáltató által adott illetményrésztől függetlenül -, akkor megállapítható, hogy ahhoz képest csökkent a felperes összilletménye is. Az alperes az országos bírói gyakorlattal ellentétes egy ítéletet ragadott ki, ami jogilag nehezen értelmezhető. Ezzel szemben sok határozat a felperes álláspontjával egyezően marasztalta az alperest. A törvényszék az iratok felülvizsgálata alapján megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. A perben a tényállást az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, és érdemi döntése is megfelel az irányadó jogszabályoknak, amelynek alapján kötelezte az alperest illetmény-különbözet megfizetésére. A munkáltatói illetményrész ugyan a
18. január 7-én kelt besorolási okirat szerint 33.200.- Ft volt, de ez sem tartalmazta - a bérjegyzékhez hasonlóan - azt, hogy az alperes a garantált illetményt felemelte volna a jogszabály által előírt mértékre, vagy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt csökkentette volna.
19. augusztus 1-től kezdve azonban a besorolási illetményt a garantált illetmény tekintetében módosítani kellett volna, így ettől kezdődően igénye lehetett a felperesnek az illetmény különbözetre. A bérjegyzék is változatlanul - még a becsatolt
20. januári is - a 101.100.- Ft összegű munkáltató által korábban megállapított garantált illetményt tartalmazza, ami eltér a jogszabályi minimumtól. Ebből az a ténybeli következtetés vonható le, hogy az alperes a garantált illetményt nem emelte a jogszabály előírásának megfelelően, csak a perbeli védekezése az, hogy a garantált illetmény emelését a felperes annak ellenére megkapta, hogy erről írásban nem tájékoztatta őt az alperes. Helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy a munkáltató nem hozott olyan határozatot
21. júliusa előtt, amiből kitűnne, hogy a garantált illetmény emelését a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentésével teljesítette. Így tényszerűen nem volt megállapítható, hogy az alperes a garantált illetmény összegének emelésére vonatkozó kötelezettségének eleget tett. Az igaz, hogy a
22. évi besorolást tartalmazó okirat tartalmazza a keresetindításra nyitvaálló határidőt és a felperes nem indított pert az alperes ellen, azonban az augusztusban bekövetkezett törvénymódosítás folytán új ténybeli helyzet keletkezett, másrészt a bírói gyakorlat szerint a helytelenül megállapított munkabér (illetmény) tekintetében a jogosult az elévülési időn belül nem veszti el a neki jogszabály szerint járó, de ki nem fizetett díjazás követelhetőségére vonatkozó jogát. Mindezekre figyelemmel a Pp.
23. §