Mfv.10455/2015/1 – Kúria

(1),

1. I. Tv.
2. §

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.455/2015/

1. A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Czeglédy Csaba ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Viszló László ügyvéd A per tárgya: felmondás jogkövetkezményei jogellenességének megállapítása és A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.324/2015/
2. Az elsőfokú bíróság Munkaügyi Bíróság határozatának száma: Miskolci Közigazgatási 8.M.790/2013/
3. Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.324/2015/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 20.000 (húszezer) forint és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 280.700 (kettőszáznyolcvanezer-hétszáz) forint és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
5. július 26-án létesített munkaviszonyt az alperesnél pedagógus munkakörbe
6. július 25-étől
7. június 30-áig határozott idejű telephely-igazgatói kinevezéssel, míg a pedagógus munkakörre szóló munkaviszonya határozatlan időre jött létre. A munkáltatói jogkör gyakorlójával abban állapodott meg, hogy kollégiumi szobában nyer elhelyezést, amely a felperes személyes ismeretsége alapján a P.K.-ban történt meg. Megállapodtak abban, hogy a kollégiumi szállást terhelő költségek 50 %-át az iskola átvállalja. A felperes a kollégiumba történő beköltözését követően a technikai dolgozókat, takarítókat, a szakácsot különböző szívességekre, illetve tennivalók elvégzésére utasította. A takarítókat, karbantartókat arra, hogy a szobáját takarítsák, illetve a szennyes ruháját mossák, a szakácsot pedig arra, hogy hétvégenként főzzön a részére. Ezen szívességekre, illetve a tevékenységek elvégzésére utasításról a felperes a munkáltatói jogkör gyakorlóját nem tájékoztatta, és az érintetteknek semmiféle ellentételezést az elvégzett tevékenységekért cserébe nem adott. A felperes a munkavégzése mellett tanulmányokat folytatott az E.E.K.F.-n. Az itt előírt beadandó dolgozatok elkészítésére a kollégáit, az irányítása alatt álló pedagógusokat utasította, akik annak eleget tettek, mivel a felperes többször hangsúlyozta, hogy módjában áll a jogviszonyukat megszüntetni. A felperes a tanév során számos diákot invitált meg a kollégiumi szobájába, ahol őket szexuális szokásaikról, identitásukról kérdezte, bizonyos esetekben szexuális szolgáltatásokért pénzt is kínált. A 2012/2013-as tanévben T.K.E. ifjúságvédelmi felelőshöz több tanuló panasszal fordult, ezért
8. márciusában szükségessé vált a budapesti vezetés tájékoztatása. T.K.E., K.G. és Sz.L. akként határoztak, hogy a tanulók sérelmeit hivatalos formában rögzíteni fogják. Erről a lehetőségről a diákok tudtak, és
9. április 8-án és 9-én összesen 14 diák és 3 szülő tett nyilatkozatot.
10. április 9-én V.G. munkáltatói jogkörgyakorló a tanári kar tagjait is meghallgatta, és ezen a napon a felperes vezetői tisztségének megszüntetéséről, a pedagógus munka gyakorlásának felfüggesztéséről határozott. Felhívta a felperest a hivatalos dokumentációk, pecsét, taneszközök, napló, gazdasági elszámolás átadására a
11. április 11-ei leltár szerint. [6] [7] [8] [9] Az intézkedés meghozatala után az igazgató ezen tényről tájékoztatta a pedagógusokat azzal, hogy az iskolaév végéig T.K.E.t és K.G.-t kérte fel az igazgatói teendők ellátására. Az iskola dolgozói arról nem tudtak, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója
12. április 9-ét követően, alkalomszerűen diákokat, vagy szüleiket a tények pontos tisztázása érdekében felkereste-e. A munkáltatói jogkör gyakorlója
13. május 1-je és 3-a között megkérte V.K.Á.-t - aki egyébként a házastársa -, hogy a
14. április 9-étől kezdődő 30 napon belül kezdjen ő is vizsgálódni a munkáltatói jogkör gyakorlójának szavai szerint „további gyanúja megerősítésére" azzal együtt, hogy az alperes SzMSz-e meghatározza, hogy az etikai eljárást be kell tartani, és ilyenkor tanácsot kell alkotni a tantestületből. V.K.S.
15. május 6-án érkezett M.-ra, és a tanári kar három tagját felkérte a vizsgálat lefolytatására. A megbízólevelet Ó.A., H.GY. és J.B.N. kapta azzal, hogy a vizsgálatot tizenöt nap alatt folytassák le. [10] A „vizsgálóbizottság" tagjai kikérdezték a pedagógusokat, akik nem tudtak arról, hogy a vizsgálatnak mi a célja,az elhangzottakról írásos jegyzőkönyvet nem készítettek. K.G., az iskola vezetésével megbízott egyik pedagógus sem tudott az eljárásról. [11] A bizottság a tizenöt napos határidőn belül a vizsgálódást nem tudta befejezni az iskolában zajló érettségikre tekintettel, így legközelebb
16. május 28-án gyűltek össze, és emlékezetből készítették el a jelentésüket. Ebben javaslatot tettek a felperes telephely-vezetői pozícióból való felfüggesztésére. Az elkészült jelentést a
17. május 29-én M.-ra érkező V.K.Á.-nek adták át, aki egyéb okból (vizsgáztatás) érkezett a tagintézménybe. [12] A felperes
18. május 22-én sürgette a munkáltatói jogkör gyakorlóját a vizsgálat befejezésére és érdemi döntés hozatalára, amelyet követően azt az ígéretet kapta, hogy a vizsgálat egy napon belül lezárul. [13] V.K.Á.
19. június 6-án küldte meg hivatalosan házastársának, a munkáltatói jogkör gyakorlójának az összefoglalóját, amely a felperesnek a m. iskolából történő azonnali elbocsátását tartalmazta. [14] A munkáltatói jogkör gyakorlója ezt követően
20. június 20-án „fegyelmivel" szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint az intézmény etikai és erkölcsi morálját megsértette, visszaélt a pedagógiai és vezetői beosztásával és fölényével. [15]
21. június 21-én a felperes a f. központban találkozott a munkáltatói jogkör gyakorlójával, valamint P.GY.-vel és N.G.-val. A jogviszony megszüntetés ténye elhangzott, azonban P.GY., valamint N.G. csupán annyit látott, hogy a felperes átvesz egy borítékot, tartalmát megismeri, majd azt visszaadja a munkáltatói jogkör gyakorlójának. Figyelmeztetés hangzott el arra vonatkozóan, hogy az intézkedés visszavonása hiányában a munkáltató perre számíthat. A felperes
22. július 16-án vette át a jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntető intézkedést, amely azonban tartalmában eltért a
23. június 20-ai jogviszonyt megszüntető intézkedéstől. A intézkedés keltezése bár
24. június 20-a, azonban az egyik bekezdése tartalmazza, hogy a felperest
25. június 25-én tanúk jelenlétében tájékoztatták a munkaviszony megszüntetéséről, de az erről szóló dokumentumot nem vette át. A munkáltatói intézkedés „fegyelmi" megjelölést már nem tartalmazott, de a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése vonatkozásában pontos jogszabályi megjelölést sem. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [16] A felperes véglegesen fenntartott kereseti kérelme 12 havi távolléti díj alperes általi megfizetésére irányult a
26. évi I. törvény (továbbiakban Mt.)
27. §

(1)és

(2)bekezdése alapján. Tekintettel a máshonnan megtérült jövedelemre, álláskeresési járadékra összesen 2.583.400 forint megfizetését igényelte. Hivatkozott arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója már

1. április 9-én tudott a jogviszony megszüntetéséhez vezető körülményekről, és nem derült ki, hogy milyen vizsgálati cselekmények zajlottak
2. április
3. és június
4. között. A felmondás indoka nem lehet annyira összefoglaló, hogy abból a munkavállaló se érthesse, mi vezetett a jogviszonya megszüntetéséhez. Az alperes joggal való visszaélését is panaszolta. [17] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a rendelkezésre álló szubjektív határidőt nem sértette meg, és az intézkedés összefoglaló indokolást tartalmaz, amely szintén megfelel a jogszabályi előírásoknak. Az első- és másodfokú ítélet [18] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.790/2013/
5. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2.583.400 forintot, valamint perköltséget. Kötelezte továbbá az alperest eljárási illeték és felmerült költség viselésére is. [19] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt.
6. §-ának

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában foglaltakra, valamint az Mt. 55. §

(2)bekezdésében, 287. §

(1)és

(4)bekezdésében, és a 7. §

(1)és

(2)bekezdésében rögzítettekre. [20] Kifejtette, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltatónak elegendő a felmondás indokait összefoglaló jelleggel feltüntetni. A felperes erkölcsi normákat megszegő magatartásával kapcsolatos indok megfelelhet a világosság követelményének. A vezetői tisztséggel való visszaélés az eljárás során körvonalazódott, a munkáltatói jogkör gyakorlójának nyilatkozata sem tartalmazta a meghallgatása során, hogy a két indok számára is teljes egészében elkülönült, amely különböző vizsgálódást kívánt volna meg. A

1. május 28-ai vizsgálóbizottsági jelentést követően, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyes meghallgatása közben és után kezdett az alperes egy másik indokra hivatkozni szinte csak annak érdekében, hogy igazolja, miszerint az azonnali hatályú jogviszony megszüntetésre a munkáltató tudomásszerzésétől számított tizenöt napon belül került sor. [21] A tudomásszerzés időpontja mindkét indok tekintetében meghatározó abból a szempontból, hogy a jogviszony megszüntetés jogszerű volte. [22] A munkáltatói jogkörgyakorló nyilatkozata alapján is kijelenthető, hogy
2. április 9-én megismerte a diákok által tett nyilatkozatok tartalmát, meghallgatta a tanári kart a felperes szexuális magatartásával kapcsolatos indok vonatkozásában. Nem egyértelmű, hogy a tudomásszerzés időpontját illetően mely további tény és körülmény merült fel, amely újdonságot jelentett volna a számára. Nem követhető, hogy a munkáltatói jogkörgyakorló a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon túl milyen cselekményeket végzett, személyesen mikor és milyen vizsgálódást folytatott le, miután arról az iskolában a pedagógusok sem tudtak, és a bíróság által meghallgatott szülők és diákok közül is kizárólag B.L. említett egy dátumot, amely
3. június
4. vagy
5. lehetett. [23] A második felmondási indok a vezetői megbízással való visszaélés volt. Ebben a körben vitatható a munkáltatói jogkör gyakorlójának
6. június 6-ai tudomásszerzése, mivel
7. április 9-én a tanárokkal már négyszemközti beszélgetést folytatott. Ekkor H.GY. pedagógus említette is, hogy a felperes munkakörükbe nem tartozó feladatokra utasít egyes alperesi munkavállalókat.
8. május 29én a munkáltatói jogkör gyakorlójának házastársa birtokába jutott jelentést követően maga V.K.Á. tanúvallomása szerint is beszélt a felperessel, így a május 29-ei, a főigazgató tudomására jutott tények közlésére
9. június 6-a előtt minden bizonnyal sor került. A házastársi kapcsolat nem hagyható figyelmen kívül azért sem, mert az Mt. nem ír elő alakiságot a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomásszerzésére. [24] A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes esetleges vezetői tisztségével való visszaélése körében
10. május 3-áig késlekedett bármely intézkedés megtétele, vizsgálódás lefolytatása érdekében. [25] A pedagógusok és az igazgatói feladatokkal utóbb megbízott K.G. maga sem tudott arról, hogy az iskolában a felperes magatartásának vizsgálatára vizsgálóbizottság alakult volna, így tehát ennek a ténykedése nem igazolható, a dolgozókkal folytatott meghallgatás eredményét nem jegyzőkönyvezték. A munkáltatón belül a vizsgálat ilyen módon való lefolytatása megvalósítja a munkavállalóval szembeni joggal való visszaélést is. Az Mt.
11. §-ának

(2)bekezdésében foglalt 30 napos határidő a kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása vonatkozásában mindössze iránymutatásként szolgál, és a jogszabály nem írja elő a munkáltató számára, hogy a vizsgálódást legkésőbb ezen időn belül fejezze be. A bíróság megítélése szerint azonban a munkáltató mindkét indokra nézve indokolatlanul késedelmeskedett a tények, körülmények felderítésével. A felmondás második indoka annyira összefoglaló jellegű volt, hogy abból a munkavállaló sem tudhatta meg, a munkájára miért nincs szükség. [26] Az alperes az összegszerűséget nem vitatta, ezért az Mt.

1. §-ában foglaltak alapján történt az elszámolás. [27] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.324/2015/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és mellőzte az alperes eljárási illeték fizetési kötelezettségét. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta, és megállapította, hogy a fellebbezési eljárás illetékét az állam viseli. Kötelezte az alperest másodfokú perköltség fizetésére. [28] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítási eljárás adatai alapján a tényállás megállapítása helyes volt, és abból az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetésre jutott. Ezért a törvényszék az ítéletet a Pp.
3. §

(2)bekezdése, 254. §

(3)bekezdése alapján hagyta helyben annak kiemelésével, hogy az ítélet tényállásából kizárólag azokat a megállapításokat vette irányadónak a döntése meghozatalakor, amelyeket a szubjektív határidő betartása vizsgálatához szükségesnek tartott. [29] Rögzítette, hogy a munkáltatói intézkedés közlése

1. június 21én megtörtént. Az elsőfokú eljárás során becsatolt okiratokból az volt tényként megállapítható, hogy az alperes részéről két eltérő intézkedés megtételére került sor, azonban mindkettőnek lényegi tartalma azonos. Az első indok, amely alapján az alperes a felperes munkaviszonyát megszüntette, az volt, miszerint visszaélt a pedagógusi és vezetői beosztásával, ezzel megsértette az iskola erkölcsi és etikai morálját. Ez az alperes által megjelölt indok általános, semmi konkrétumot nem tartalmaz, önmagában a határidő vizsgálata nélkül is e kötelezettség kapcsán az intézkedést jogellenessé teszi, amelyen túlmenően a határidő elmulasztásának megállapítása is helytállóan történt az elsőfokú bíróság részéről. [30] A fiatalkorú gyermekeket megrontó magatartás kapcsán az elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta a munkáltató tudomásszerzését, ezzel összefüggésben is osztja a törvényszék az elsőfokú bíróság indokolásával egyetértett. [31] A joggal való visszaélés hiányára is utalt az elsőfokú ítélet, amelyről azt emelte ki a törvényszék, hogy csak (alakilag) jogszerű intézkedés mellett lehet joggal való visszaélést megállapítani. Arra az esetre tehát, ha a szubjektív határidő betartásra került volna, lehetett volna a joggal való visszaélést értékelni a vizsgálat elhúzódása miatt. [32] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta az Mt.
2. §-ának

(2)bekezdésében foglaltakat a jogellenesség jogkövetkezményeinek elszámolása során. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [33] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az ítélet „megváltoztatását", és a felperes keresetének elutasítását kérte eljárási költségben való marasztalása mellett. [34] Jogszabálysértésként az Mt. 78. §-ának

(1)-

(2)bekezdését, valamint a 64. §-ának

(2)bekezdését jelölte meg. [35] Az eljáró bíróságok a keresetnek helyt adó ítéletben a munkáltató azon mulasztására hivatkoztak, amely szerint egyfelől nem tartotta be a jogszabályban előírt szubjektív határidőt a felmondás kiadására, másfelől a megjelölt indokok egyike a túl általános megfogalmazása miatt alkalmatlan arra, hogy a munkavállaló megismerje a kifogás tartalmát. Ez az érvelés azonban nem megalapozott. [36] Az ügy megítélése során kizárólag az számít, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója mikor volt abban a helyzetben, amikor valamennyi tényt, körülményt megismert. Ez pedig annak az összefoglaló jelentésnek a megismerése volt, amit

1. június 6-án készített el V. K.Á.. Önmagában nincs jelentősége annak, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója és V.K.Á. házastársak, és az ügy elemeiről magánbeszélgetést folytattak-e, illetve, hogy a felperes munka alóli mentesítése meghaladta-e a 30 napot. [37] Az sem tekinthető tudomásszerzésnek, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója beszélgetéseket folytatott pedagógusokkal, gyerekekkel, szülőkkel. Ezek az információtöredékek az összefoglaló jelentés megerősítő hatására álltak össze. [38] A vezetői beosztással való visszaélés is megállapítást nyert. Az összefoglaló megjelölés a jelen esetben elégséges volt, azaz lehetősége volt az alperesnek, hogy a konkrét, kapcsolódó tényeket az eljárás során bizonyítsa. Ennek eleget tett, a bizonyítási eljárás igazolta, hogy a felperes pontosan tudta, mit tett, ami helytelen volt. Ennek ellenére sem hagyott fel sem a gyerekekkel szembeni visszaélésekkel, sem a vezetői pozíciójából eredő jogtalan előnyszerzéssel. [39] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, az alperes perköltség fizetésre kötelezését is kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [40] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [41] A Pp.
2. §-ának

(2)bekezdése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta. [42] A Pp. 272. §-ának

(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni - a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 78. §-ának

(1),

(2)bekezdését, valamint a 64. §-ának

(2)bekezdése megsértését panaszolta. Nem hivatkozott a tényállás megállapítás és a bizonyítékok mérlegelése körében a Pp. 206. §

(1)bekezdésének, és a Pp. 221. §

(1)bekezdés rendelkezéseinek jogszabálysértő alkalmazására, így a bíróságok által megállapított tényállás nem volt vizsgálat tárgyává tehető. Az elsőfokú bíróság ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató

1. június 21-én szüntette meg a felperes jogviszonyát, ezen időpontban közölte az intézkedését. Az alperes a fellebbezésében ezt nem támadta, vagyis a másodfokú eljárásban már ezen dátum volt irányadó a határidő számítás szempontjából [Mt.
2. §

(2)bekezdés, Pp. 235. §

(1)bekezdés]. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a határidőben történt nyilatkozattétel bizonyítása a nyilatkozó felet terheli (MD.II.183.), vagyis jelen esetben az alperesen volt a bizonyítási teher. Az azonnali hatályú felmondás rövid szubjektív határidejéből következik, hogy a jogosultnak az alapos és megnyugtató ismeret megszerzéséhez szükséges intézkedéseket a kötelezettségszegés gyanújának felmerülését követően haladéktalanul meg kell tennie, és nem késlekedhet a körülmények tisztázásával, csak ha az ennek érdekében szükséges intézkedéseket kellő időben megtette, hivatkozhat arra, hogy az előírt időben élt az azonnali hatályú felmondás jogával (46EH., BH 2000.76.). Az alperes a jelen eljárásban nem tudta bizonyítani, hogy az intézkedése határidőben történt. A felperessel szemben felhozott kifogások nyilvánvalóan széleskörű bizonyítás lefolytatását tették szükségessé, amely során szenzitív adatok is felmerültek. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a vizsgálódás hónapokat vegyen igénybe úgy, hogy az iskola pedagógusai, illetve a megbízott igazgató, K.G. sem tudott arról, miszerint „vizsgálóbizottság" alakult a tények feltárása érdekében. Nem volt olyan konkrétum megjelölve, amely indokolttá tehette az eljárás elhúzódását, így például az iskolában zajló érettségi vizsgákra hivatkozás nyilvánvalóan alaptalan érvelés volt, ez nem akadályozhatta a munkáltatót a felperessel szembeni intézkedés haladéktalan meghozatalában. Az alperes a 2013. június 21-ei intézkedésével összefüggésben azt sem igazolta, hogy az pontosan mit tartalmazott, átadása milyen formában történt, így az intézkedése jogszerűnek nem tekinthető. Az alperes a felperes jogviszonyának megszüntetése során a törvényben biztosított határidőt megsértve járt el, így intézkedése ezen az alapon jogellenes [Mt. 78. §

(2)bekezdés]. Ebből következően már nem volt jelentősége annak, hogy az azonnali hatályú felmondásban foglaltak egyébként megfeleltek-e a törvény által megkívánt tartalmi követelményeknek [Mt. 64. §

(2)bekezdés], illetve nem voltak értékelhetőek az azonnali hatályú felmondási indokok sem. A döntés elvi tartalma [50] Az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló indokok kivizsgálását a munkáltatónak haladéktalanul meg kell kezdenie. Az ügyet vizsgáló bizottság létrejötte nem bizonyítható, ha arról, annak működéséről nem áll rendelkezésre objektív bizonyíték. [51] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [52] Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdésén alapul. [53] Az alperes az

1. évi XCIII. törvény
2. §

(1)bekezdés m) pontja alapján teljes személyes illetékmentességet élvez, ezért pervesztessége mellett is a felmerült kereseti illetéket a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a alapján az állam viseli. [54] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. március
2. Dr. Tallián Blanka s.k. tanácselnök, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő