← Magyarország

Mfv.10047/2016/1 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az

  1. évi III. törvény (Pp.)
  2. §

(1)bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem a megsértett anyagi jogszabályhely megjelölése hiányában nem eredményezheti a felülvizsgálati kérelemben kért döntést a Pp. 272. §
(2)bekezdése értelmében.
  1. III. Tv.
  2. §
(3),
  1. III. Tv.
  2. §
(1),
  1. III. Tv.
  2. §
(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság részítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.047/2016/
  1. A tanács tagjai: . Tallián Blanka a tanács elnöke é dr. Teremi Zsuzsanna előadó bíró . Hajdu Edit bíró A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: ---- alperes neve Az alperes képviselője: Dr. Tuzáné dr. Gémes Éva ügyvéd A per tárgya: kártérítés munkaviszony megszüntetés jogellenessége és baleseti A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.404/2014/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a jogerős határozatának száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi 4.M.1298/2009/
  3. Bíróság Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.404/2014/
  4. számú rész- közbenső ítéletét részítéletnek tekinti és azt hatályában fenntartja. A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. A részítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. államnak eljárási I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] A felperes
  5. május 4-től állt alperesnél határozatlan idejű munkaviszonyban irodai adminisztrátor munkakörben, feladatai közé tartozott az eladói tevékenység is. Felperes munkáját alperes d. könyvesboltjában végezte. Felek a munkaszerződésben 90 napos próbaidőt kötöttek ki. A felperes
  6. július 29-én délután egy vevő kiszolgálása közben az áru polcról való levétele során egyensúlyát vesztve leesett a székről, aminek következtében bal csuklójában a sajkacsont eltört. A felperes
  7. július 30-án levélben bejelentette az alperesnek, hogy július 29-én munkabalesetet szenvedett. Az alperes ügyvezetője a
  8. augusztus 3-án kelt válaszlevelében közölte felperessel, hogy megküldi részére a végleges elszámolást és a munkaviszonya megszüntetéséről kiállított igazolásokat. A felperes jogi képviselője
  9. szeptember 4-én újabb levelet írt az alperesnek kérve üzemi baleseti jegyzőkönyv készítését és bejelentette, hogy próbaidő alatt nem szüntette meg alperes a felperes munkaviszonyát. Az alperes ügyvezetője
  10. szeptember 8án írásban tájékoztatta a B.K.M. Egészségbiztosítási Pénztárat, hogy nem ismeri el a felperes balesetét munkabalesetnek, majd
  11. szeptember 9-én levelet írt felperesi jogi képviselőnek. Ebben többek között leírta, hogy előre jelezte a felperesnek, hogy próbaidőn belül meg fogja szüntetni a munkaviszonyát és hogy július 28-ával elkészíti a kiléptetését, de elfoglaltsága miatt csak július 30-án tud átmenni D-re. A „Postaküldemények Feladókönyve" szerint az alperes
  12. augusztus 4-én is postázott egy küldeményt a felperesnek. A kereseti kérelem és alperes védekezése [5] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, mivel írásban a munkaviszonyát az alperes nem szüntette meg,
  13. július 28-án alperes nem kísérelt meg átadni számára semmiféle iratot, és hogy az alperesnél fennállt munkaviszonya
  14. január 31-én szűnt meg. Az Mt.
  15. §
(4)bekezdés alapján 12 havi átlagkeresete, összesen 858.000 forint és az ítélet jogerőre emelkedéséig elmaradt munkabére megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. Annak megállapítását is kérte, hogy
  1. július 29-én munkahelyi balesetet szenvedett, amiért alperest teljes mértékű kártérítési felelősség terheli. A balesetből eredően 2.691.665 forint vagyoni és 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítési igényt, valamint 3.840.000 forint baleseti járadék iránti igényt terjesztett elő. Kérte továbbá kötelezni alperest
  2. júliusra 20.000 forint gépkocsi használati díj és perköltsége megfizetésére is. [6] [7] Keresete jogalapjaként a Munka törvénykönyvéről szóló
  3. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.)
  4. §
(5)bekezdését, 87. §
(2)és
(3)bekezdését, a 100. §
(4),
(5)és
(6)bekezdését és a
  1. §-át jelölte meg. Alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte a munkaviszony jogellenes megszüntetése és járulékai iránti kereseti kérelem vonatkozásában állítva, hogy a
  2. október 2-án postára adott keresetlevél a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és járulékai iránti kereset vonatkozásában elkésett. Ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan a teljes kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint felperes munkaviszonya már
  3. július 28-án megszűnt, mert ezen a napon a próbaidő alatt írásban - mely irat a jogorvoslati záradékot is tartalmazta felperes munkaviszonyát megszüntette. Felperes az irat átvételét
  4. július 28-án megtagadta, erről jegyzőkönyv felvételére került sor, ezért az irat a felperessel ezen a napon közöltnek minősül. A kártérítési igényt alaptalannak tartotta azért, mert a baleset időpontjában felperes már nem állt az alkalmazásában. Állította továbbá, hogy felperes nem
  5. július 29-én sérült meg, a sérülését korábban szerezte. Hivatkozott arra is, hogy felperes munkavédelmi oktatásban részesült, azonban mégsem szabályszerűen a részére biztosított létrát használta, hanem szabálytalanul egy székre állt fel, ezért az alperest kártérítési felelősség nem terheli. Az első- és másodfokú ítélet [8] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.M.1298/2009/
  6. számú közbenső ítéletében megállapította, hogy a felperes alperesnél fennállt munkaviszonya az alperes
  7. július 28-án kelt jogellenes intézkedése folytán
  8. január 31-én megszűnt. Megállapította, hogy felperes
  9. július 29-én munkabalesetet szenvedett az alperesnél, amelyért az alperes teljes mértékű kártérítési felelősséggel tartozik. [9] Nem találta bizonyítottnak az alperes azon állítását, hogy felperessel a munkaviszonyát megszüntető iratot közölt
  10. július 28-án, ezért a munkaviszony jogellenes megszüntetése és járulékai iránti keresetet határidőben érkezettnek tekintette. [10] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint alperes anélkül adta ki az igazolásokat felperesnek a munkaviszonya megszüntetéséről, hogy a próbaidőn belül írásban közölte volna munkaviszonyának megszüntetését, ezért intézkedése jogellenes volt. [11] B.L.J., J.K.A. és a felperes házastársa tanúvallomása, valamint Z.K.
  11. novemberében az OMMF Közép-magyarországi Munkaügyi Felügyelőségének írt levele alapján megállapította, hogy a károkozás a felperes munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be. Bizonyítottnak találta, hogy felperes
  12. július 29-én bekövetkezett balesete munkahelyi baleset. [12] Nem fogadta el alperes azon hivatkozását, hogy egy korábbi sportolás közben elszenvedett baleset során keletkeztek a felperes sérülései. Megállapította, hogy az alperes által a korábbi sportbaleset körülményeire meghallgatni kért K.B., H.L. tanúk vallomásának ellentmondott K.B. igazgatójának
  13. szeptember 16án írt levele, valamint az igazságügyi orvosszakértő véleménye is, mely szerint a
  14. július 29-ei balesetet megelőző időszakból nem volt megállapítható felperes csuklójának a sérülése. [13] Az elsőfokú bíróság alperes teljes mértékű kártérítési felelősségét állapította meg az Mt.
  15. §
(1)bekezdés alapján. Kiemelte, hogy alperes csak arra hivatkozott, hogy felperes megszegte az Mt. 103. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjában foglalt munkavállalói kötelezettségeket, mivel székre állt fel létra helyett. Arra, hogy volt létra azonban bizonyítást nem ajánlott fel, és ez a hivatkozása ellentmond annak az állításának is, hogy a munkahelyen nem érte baleset felperest. [14] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.404/2014/8. számú rész- közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész- közbenső ítéletnek tekintette és azt helybenhagyta a Pp. 253. §
(2)bekezdés alapján. [15] A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállást helyesen állapította meg, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és helytálló az arra alapított érdemi döntése is. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] Alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 206. §
(1)bekezdését, mert a bizonyítékokat nem a maguk összességében értékelték, ezért a jogerős ítélet megalapozatlan. Állította, hogy felperes munkaviszonyát jogszerűen szüntette meg
  1. július 28-án, mivel felperes ezen a napon megtagadta a felmondás átvételét, amiről jegyzőkönyv is készült. A
  2. július 28-án közölt felmondásra figyelemmel jogellenes volt a felperes másnapi munkába állása és így nem lehet ezen okból sem munkabalesetnek minősíteni felperes aznapi sérülését, ha egyáltalán aznap történt a baleset. [17] Állította, hogy a baleset körülményei nem tisztázottak, a tanúvallomások ellentmondásosak, az alperes által részletesen megjelölt ellentmondások a perben feloldásra nem kerültek. [18] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tette az eljárás anyagává a munkavédelmi hatóságnak és az egészségbiztosítási pénztárnak az alperes ügyvezetőjével felvett jegyzőkönyvét. Az eljárás anyagává tett, a tanúk vallomásait tartalmazó hatósági jegyzőkönyvek pedig nem tartalmazzák a meghallgatott tanúk nevét, így álláspontja szerint bizonyítékul nem szolgálhatnak a perben, a Ket. szerint ugyanis a hatóság által készített okiratnak tartalmaznia kell a meghallgatott személyek adatait. [19] Kifogásolta, hogy nem foglalkoztak a bíróságok azzal az általa hivatkozott ténnyel, hogy felperes munkavédelmi oktatásban részesült, tehát tudott arról, hogy nem lehetett volna székre felállnia, a helyszínen biztosított létrát kellett volna igénybe vennie. Kiemelte, hogy ez a hivatkozása azért lényeges, mert felperes ezzel a magatartásával a munkavégzési és munkavédelmi előírásokat megszegte. Sé relmezte, hogy ezt a tényt a bíróságok nem értékelték a felperes terhére annak ellenére, hogy a jogszabály szerint a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha a kárt a károsult elháríthatatlan magatartásával okozta. [20] Hangsúlyozta, hogy a polgári perrendtartásról szóló
  3. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.)
  4. §
(3)bekezdése alapján a bizonyítandó tényekről a bíróságnak kell tájékoztatni a feleket. Így a létra létezésének bizonyítására fel kellett volna hívni őt és csak ezen felhívás nem teljesítése vagy sikertelensége esetén értékelhette volna a bíróság a terhére a bizonyítás elmaradását. [21] Bejelentette, hogy az elsőfokú tárgyalást követően magánnyomozót fogadott, aki felvette a kapcsolatot az eljárás során meghallgatott Z.K. tanúval. A tanú a történteket máshogy mondta el, mint a vallomásában, azonban erről a tényről az a magánnyomozó tud vallomást tenni, akinek a meghallgatását az elsőfokú ítélet meghozataláig nem tudta kérni. [22] Az elsőfokú ítélet meghozatalát követően szerzett tudomást arról is, hogy K.G. tanú is tud olyan tényekről, amelyek relevánsak lehetnek az ügy elbírálása során. Ezért a másodfokú eljárásban kérte ezen személy tanúkénti meghallgatását, de a másodfokú bíróság elutasította a bizonyítási indítványát. [23] Annak a ténynek a tisztázása is lényeges, hogy valós-e az, hogy felperest bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság eltiltotta a szakmája gyakorlásától. Ennek mind a felperes szavahihetősége, mind a kártérítés összege szempontjából van jelentősége. [24] Felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [25] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [26] A Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem kereti között vizsgálhatja felül. [27] A Pp. 272. §
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a jogerős határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [28] A fél a Pp. 272. §
(2)bekezdésében írt együttes törvényi feltételeknek akkor tesz eleget, ha a felülvizsgálati kérelemben egyrészt megjelöli konkrétan a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést is tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel [1/2016.(II.15.) PK vélemény]. [29] Felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a 206. §
(1)bekezdését és a Pp. 3. §
(3)bekezdését jelölte meg. [30] A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. [31] A Pp. 3. §
(3)bekezdés értelmében a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége, törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. [32] Felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett anyagi jogszabályhelyet nem jelölt meg. A felperes a Pp. 3. §
(3)bekezdésének megsértésére alaptalanul hivatkozott, mivel a hiányolt tájékoztatást az elsőfokú bíróság az alperes részére a
  1. sorszámú jegyzőkönyv
  2. oldalán az első bekezdésben megadta. [33] A Kúria megállapította, hogy az eljárási jogszabálysértésre - jelen esetben a Pp.
  3. §
(1)bekezdése és a Pp. 3. §
(3)bekezdése alapított felülvizsgálati kérelem nem eredményezheti a felülvizsgálati kérelem eredményességét, mivel ha ez eljárási jogszabálysértés meg is állapítható, abból nem vonható le következtetés az anyagi jogszabályhely megjelölése hiányában arra, hogy az anyagi jogszabályhely megsértése is megvalósult. Azaz a tényállás esetleges téves megállapítása a bizonyítási teherre vonatkozó bírói kioktatás hiánya, a megsértett anyagi jogszabályhely megjelölése nélkül a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírása és arra vonatkozó jogi álláspont kifejtése mellett sem eredményezheti a felperes által kért döntést a Pp. 272. §
(2)bekezdése értelmében. [34] A Kúria a jogerős rész- közbenső ítéletet részítéletnek tekintette a Pp. 213. §
(2)bekezdése alapján figyelemmel arra, hogy a gépkocsihasználati díjról annak jogalapjáról sem született még döntés. [35] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [36] A Kúria a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest az állam által előlegezett felülvizsgálati eljárás illeték megfizetésére az állam javára. [37] A felperesnek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért erről a Kúriának határoznia nem kellett. [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. június
  2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Patakiné Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő dr. Teremi

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.