Mfv.10507/2014/1 – Kúria

(1)a),

1. III. Tv.
2. §

(1),

1. III. Tv.
2. §

(1)Mfv.I.10.507/2014/

1. A Kúria a dr. Bajnai Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tóth M. Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.1109/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.300/2013/
3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. július
5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.300/2013/
6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.1109/2012/
7. számú ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél
8. július 8-án szűnik meg. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 150.000 (egyszázötvenezer) forint és 40.500 (negyvenezer-ötszáz) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 713.400 (hétszáztizenháromezer-négyszáz) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s A felperes keresete az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.1109/2012/
9. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes
10. február 28án kelt rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A munkaviszony az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, cafeteria kamatokkal növelt összegben történő felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és 12 havi átalánykártérítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest a felperes javára perköltség, az állam javára kereseti illeték megfizetésére. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
11. szeptember 2-ától utasbiztonsági ellenőr munkakörben fennálló munkaviszonyát az alperes
12. február 28-án rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes
13. február 3-án az operátor helyiségbe beosztva két széket összetolt, és majdnem fekvő pozíciót felvéve elfordult a monitoroktól, a szemét becsukta, és körülbelül negyed óráig pihent. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes
14. február 3-án egy ötszintű - két röntgenképes, két humánoperátori és nyitási-szintből álló - biztonsági rendszer második szintjének minősülő ellenőrzést végzett az érkező csomagokon úgy, hogy minden csomag érkezését csengő hang jelezte. Az alperes által a per anyagává tett kamerafelvétel tanúsága szerint a perbeli időszakban alacsony volt a csomagforgalom, a felperes és a munkatársai egyaránt pihenő pozíciót vettek fel, azonban olyan csomag nem haladt át az ellenőrző szinten, amelyet a felperes elmulasztott volna megvizsgálni. Látható volt az is, hogy a felperes a figyelmeztetést követően a felszólításnak eleget téve felhagyott a pihenéssel. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes megőrizte a munkaképes állapotát, és magatartása nem valósított meg rendkívüli felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegést. A légiközlekedés biztonságára veszélyes csomagok kiszűrését nem mulasztotta el, így a tényállásból hiányzik a lényeges kötelezettségszegés, valamint nem állapítható meg annak jelentős mértéke sem, továbbá az alperesnek nem származott kára a felperes magatartásából. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát az alperes jogellenesen, az
15. évi XXII. törvény (Mt.)
16. §

(1)bekezdésbe ütközően szüntette meg. Ezért az Mt. 100. §

(4)-

(7)bekezdésében foglaltaknak megfelelő jogkövetkezményeket alkalmazott. A felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét alaptalannak találta (Mt.

1. §). Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes teljes keresetének elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes munkaképes állapotát nem őrizte meg, azt a tanúvallomások, és az egyéb peradatok is cáfolják. Téves az elsőfokú bíróság álláspontja, miszerint azért nem valósult meg a lényeges, jelentős mértékű kötelezettségszegés, mert a felperes a veszélyes csomagok kiszűrését nem mulasztotta el. A felperesnek ugyanis azt rótták fel, hogy nem figyelte a monitort, attól elfordult, becsukta a szemét, az elalvást is kockáztatta. A károkozásra vonatkozóan a rendkívüli felmondás nem tartalmaz megállapítást, így annak vizsgálata az elsőfokú bíróság részéről szükségtelen volt. A munkavégzés az operatív munkaállomáson folyamatosan nagy koncentrációt igényel, ezért 90 percnél hosszabb időt nem lehet ott dolgozni 100 poggyász/óra sűrűség esetén sem. A pihenés, eldőlés, a monitortól elfordulás, alvás vagy annak megkockáztatása ezen a munkahelyen nem megengedhető. A felperes fellebbezési ellenkérelmében is előadta, miszerint nem volt szabályzat arra, hogy a munkát milyen testhelyzetben kell végezni. A munkáltató sem kifogásolta, hogy a felperesen kívül más személy is hasonló testhelyzetben dolgozott, de az érkező csomagokat így is valamennyi esetben megvizsgálta. A Fővárosi Törvényszék 55.Mf.638.300/2013/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Rögzítette, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. Marasztalta a felperest az alperes javára együttes első- és másodfokú perköltségben. A törvényszék az iratok és a másodfokú eljárásban ismételten beszerzett kamerafelvétel tanulmányozása után megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de a levont jogkövetkeztetése nem helytálló. Rögzítette, hogy a rendkívüli felmondás részletesen tartalmazta a kifogásolt felperesi magatartás leírását, amely megfelel a kamerafelvételnek, és a felperes elismerő nyilatkozatának. A felvétel megtekintése alapján a másodfokú bíróság nem tartotta elfogadhatónak az elsőfokú ítélet azon megállapítását, amely szerint a felperes „megőrizte a munkaképes állapotát". A munkahelyi magatartás megítélése szempontjából annak tulajdonított jelentőséget, hogy az adott munkakörhöz kapcsolódó környezetben a munkaköri feladatokhoz kötődően milyen volt a munkavállalótól elvárt magatartás. A felperessel szemben munkaköréből adódóan jogos és életszerű az a munkáltatói követelmény, hogy az operátori helyiségben ne fekve, a monitortól elfordulva pihenjen, a szemét lecsukva tartózkodjon, akkor sem, ha éppen nem szükséges az érkező csomagok vizsgálata. A felperestől mind az utasok biztonsága, mind a munkáltató érdekében - fokozottan felelősségteljes magatartás, kiemelt figyelem és fegyelem volt elvárható. Éppen ennek a folyamatos fenntartása érdekében korlátozta az alperes 90 percben az operátori helyiségben történő munkavégzést. Ezért jogos munkáltatói elvárás, hogy munkára készen várja a munkavállaló az érkező csomagokat, illetőleg az érdemi munka megkezdését. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Eljárásjogi szabálysértésként a Pp.
3. §

(6)bekezdésének megsértésére hivatkozott. A másodfokú bíróság nem tájékoztatta a felperest arról, hogy az alperes eleget tett-e azon felhívásnak, miszerint ismételten csatolja a kamerafelvételt. Ennek a felekkel közös megtekintésére sem került sor. Ez lényeges eljárási szabálysértés figyelemmel arra is, hogy a felperes már az elsőfokú eljárásban is hivatkozott arra, hogy a felvételekből nem lehet megállapítani a másodfokú bíróság által elfogadott tényt, miszerint a felperes a szemét lecsukta. Anyagi jogszabálysértésként az Mt. 96. §

(1)bekezdés a) pontjában foglaltak megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a másodfokú ítéletből nem állapítható meg a rendkívüli felmondás alkalmazásához szükséges három együttes feltétel megléte. A felperes a munkaköri kötelezettségeinek eleget tett, csomag vizsgálatlanul a monitor előtt nem haladt át. A munkáltató által elvárt helyes testtartás sem a munkaszerződésében, sem a munkaköri leírásában, sem belső szabályzatokban nem szerepel, de más munkavállaló esetében az alperes azt nem is kifogásolta. Ebből következően a munkahelyi fegyelmet sem sértette a felperes, hiszen a kamerafelvételen is láthatóan hasonló testhelyzetben lévő másik munkavállaló esetén nem volt következmény. Hiányzik tehát a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség megsértése mint tényállási elem. Nem állapítható meg az sem, hogy jelentős mértékű lett volna a kötelezettségszegés. A felperes ugyanis a pihenő testhelyzetében sem vonta ki magát a munkavégzés alól, a munkaköri feladatait maradéktalanul, hibátlanul elvégezte, és az alperes felszólításának haladéktalanul eleget tett. A másodfokú bíróság a szubjektív oldallal a felperes szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásával nem foglalkozott. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes felülvizsgálati eljárási költségben marasztalásával. A felülvizsgálati kérelem alapos. Az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 96. §

(2)bekezdés alapján irányadó 89. §

(2)bekezdése szerint az alperest terhelte a perben annak bizonyítása, hogy a rendkívüli felmondásban felhozottak valós és jogszerű indokul szolgálhattak az azonnali hatályú munkaviszony megszüntetéshez az Mt. 96. §

(1)bekezdés a) pontja alapján. E kötelezettségének azonban az alperes az általa csatolt okirati bizonyíték, kamerafelvétel és a tanúbizonyítás ellenére sem tett eleget. A kamerafelvétel vonatkozásában a felperes alaptalanul hivatkozott a Pp. 3. §

(6)bekezdésének a megsértésére lényeges eljárási szabálysértésként. A felperes részére ugyanis biztosítva volt, hogy a bírósághoz becsatolt kamerafelvételt megismerhesse, és arra nyilatkozhasson. Az elsőfokú eljárásban DVD-n a felperesnek közvetlenül átadták a

1. február 3-ai megfigyelésére vonatkozó felvételt tartalmazó adathordozót, amelyre a felperes a előkészítő iratában részletes észrevételt adott, sőt az alperes
2. sorszámú előkészítő iratában tett, a felvétel tartalmára vonatkozó leírásra részletesen reagált. A jegyzőkönyv tanúsága szerint pedig Sz.I. a felvétel megtekintését követően elismerte, hogy azon nem látszik, miszerint a felperes szeme be van-e csukva vagy sem. A törvényszék a jegyzőkönyvben a folytatólagos tárgyalás megnyitását követően rögzítette, hogy a felvételt megtekintette. A perben a kamerafelvételen kívül azonban a felperes által tanúsított magatartásra más bizonyíték is rendelkezésre állt. A keresetlevél mellékleteként a felperes maga csatolta a
3. február 15-ei meghallgatásáról felvett jegyzőkönyvet, amelyben elismerte, hogy „nem aludtam, tény és való, hogy fent volt a lábam, és picit becsuktam a szemem, mert poggyász nem érkezett", de ezt tanúvallomás is igazolta (Sz.I.jegyzőkönyv). A törvényszék a rendkívüli felmondást azért találta megalapozottnak, mert a felperes nem felelt meg azon munkáltatói elvárásnak, miszerint az operátori helyiségben az utasok biztonsága érdekében fokozottan felelősségteljes magatartást, kiemelt figyelmet és fegyelmet kell tanúsítani. A magatartásának értékelésekor azonban figyelmen kívül hagyta az általa is elfogadott elsőfokú ítéleti tényállást, miszerint „a perbeli időszakban rendkívül alacsony csomagforgalom volt, a felperes és munkatársai is egyaránt pihenő pozíciót vettek fel, azonban olyan csomag nem haladt át az ellenőrző szinten, amelyet a felperes elmulasztott volna megvizsgálni. Látható továbbá, hogy a felperes a figyelmeztetést követően azonnal eleget tett a felszólításnak, és felhagyott a pihenéssel". A pihenő testhelyzetet tehát a munkáltató más munkavállalónál, és a felperes esetében - az őt történő megfigyelés időtartamát tekintve - hosszabb időn át eltűrte (Sz.I. vallomása szerint ugyanis 5-6 percen keresztül figyelte a felperest -jegyzőkönyv,
4. oldal
5. bekezdés). A felperes adott munkafeladatát a csatolt technológiai utasításban foglalt monitoros ellenőrzés képezte, amelyet a röntgenkészülék előtt elhaladó csomagok csengetéssel történő érkezését követően kellett ellátnia. E feladatának eleget tett, így a fentiek alapján a pihenő testhelyzet felvétele - szemének behunyása mellett az adott esetben és körülmények között - sem minősül olyan lényeges és jelentős mértékű vétkes kötelezettségszegésnek, amely a rendkívüli felmondás [Mt.
6. §

(1)bekezdés a) pont] alkalmazását megalapozná. A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(4)bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az Mt. 100. §

(5)bekezdés alapján állapította meg a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját. A Pp. 78. §

(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdés alapján a fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték lerovására. Budapest,

1. július
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő