SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I. 20.293/2016/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd neve (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű és II.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű felpereseknek – az Országos Bírósági Hivatal által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű I. rendű és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által képviselt II.rendű alperes neveII. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
- június
- napján kelt 17.P.21.355/2013/
- számú ítélete ellen a felperes részéről 56.sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I. és II. rendű felpereseket, 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a II. rendű alperesnek 10.000,- (Tízezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Az I. és II. rendű felpereseket képviselő pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. A le nem rótt 1.120.000,- (Egymillió-egyszázhúszezer) Ft fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperesek a Szolnoki Törvényszékkel szemben bírósági jogkörben okozott kártérítés címén terjesztettek elő keresetet, amely eljárás a Debreceni Ítélőtábla Pkk.I.20.246/2012/
- számú kijelölő végzése folytán az I. rendű alperesnél 10.P.20.923/
- számon folyt. A keresetlevelet az I. rendű alperes
- június
- napján kelt végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. A felperesek a Debreceni Törvényszék ellen szintén bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt nyújtottak be keresetet, amely a Debreceni Ítélőtábla Pkk.I.20.305/2012/
- számú kijelölő végzése alapján ugyancsak az I. rendű alperes előtt folyt
- P.21.191/
- számon. A bíróság a keresetlevelet
- június
- napján kelt
- számú –
- sorszámon kijavított – végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés ellen fellebbezés nem érkezett, az jogerőre emelkedett. A felperesek keresetükben 10.000.000,- Ft nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket. Az I. rendű alperessel szembeni kártérítési igényüket az általa meghozott 10.P.20.923/2012/
- és 10.P.21.191/2012/
- számú végzésekre alapították, mivel – álláspontjuk szerint – a határozatok megfosztották őket attól, hogy alapvető jogaiknak érvényt tudjanak szerezni. A II. rendű alperes kártérítési felelőssége kapcsán arra hivatkoztak, hogy „nem megfelelő jogalkotással” lehetővé tette a bíróságok számára a károkozást. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. rendű alperes hivatkozása szerint a felperesek nem jelölték meg pontosan, hogy milyen ténybeli és jogi alapon kívánnak vele szemben kártérítési igényt érvényesíteni, míg a II. rendű alperes a köztük lévő jogviszony hiányára alapította ellenkérelmét. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, az I. rendű alperes tekintetében a felperesek bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget, előadásukból még a konkrét kereseti kérelem sem állapítható meg. Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amely – tartalma szerint – annak megváltoztatására és keresetük szerinti határozat meghozatalára irányult. Az I. rendű felperes a károkozás tényét továbbra is kérte megállapítani, valamint fenntartották a (város neve, utca, hrsz.) helyrajzi számú ingatlanra vonatkozóan általuk korábban előadottakat. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte arra hivatkozva, hogy a felperesek által kifogásolt két határozat első fokon jogerőre emelkedett, amely kártérítési felelősségét kizárja. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helyes indokai szerinti helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. A felperesek keresetükben nem vagyoni kártérítési igényük alapjaként – tartalma szerint – bírósági jogkörben okozott kárra hivatkoztak. Az I. rendű alperes károkozó magatartásaként azt jelölték meg, hogy korábbi peres eljárásaikban igényérvényesítési jogosultságuk sérelmet szenvedett elutasító végzései folytán. A Ptk.
- §-a a munkáltatói kártérítési felelősség egy speciális esetét, az államigazgatási, illetve a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott károkért való felelősséget szabályozza. Ennek megfelelően többletfeltételeket is megállapít a kártérítési felelősség általános szabályaihoz képest. Így a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének speciális és – a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti – általános feltételei: a bírósági tevékenységi körbe eső jogellenes magatartás és a kár bekövetkezte közötti okozati összefüggés, vétkesség, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve hogy az annak elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget a károsult igénybe vette. Kártérítési felelősséget ugyanakkor aktív és passzív magatartás, vagyis mulasztás is megalapozhat, azonban a jogszabálysértésnek kirívóan súlyosnak kell lennie (hasonlóan: eBDT
- és BH 2009.
- számú eseti döntések), illetőleg mérlegelési jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelés kirívó okszerűtlensége vagy megalapozatlansága válthatja azt ki. Jelen ügyre vetítetten a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének speciális feltételei közül a rendes jogorvoslat igénybevételének követelménye kapott lényegi szerepet. Nincs helye ugyanis a kártérítési felelősség megállapításának, ha a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget a károsult nem merítette ki. A felperesek által sérelmezett, I. rendű alperes által meghozott két végzés fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett, azaz a rendes jogorvoslatot a felperesek nem vették igénybe, ezzel viszont az I. rendű alperes kártérítési felelősségének fennálltához szükséges konjunktív feltételek hiányosak. Emiatt az elsőfokú bíróság ítéletében felhívott egyéb bírósági eljárások sem kaphatnak már szerepet a döntés során, mint ahogy a további feltételek meglétének vizsgálata is szükségtelen. A II. rendű alperes felelőssége kapcsán pedig a felperesek ténybelileg sem adtak elő olyan releváns körülményeket, amelyek bármiféle helytállási kötelezettségét felvethetnék, ezért etekintetben is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a kereset alaptalanságát. Kétségtelen, hogy határozata erre nézve részletes indokolást nem tartalmazott, azonban az ítélőtábla – alkalmazva az 1/
- (VI.30.) PK véleményben foglaltakat – indokolatlannak látta ennek kapcsán a hatályon kívül helyezést. A jogszabályok felülvizsgálata, illetve „megfelelőségének” vizsgálata ugyanakkor nem a polgári per bíróságának feladata, arra alaptörvénybeli felhatalmazása nincs (hasonlóan: EBH
- K.
- számú elvi határozat). Feladata a kötelező jogi normák (Alaptörvény R) cikk
(2)bekezdés) alkalmazása. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperesek a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelesek egyetemlegesen megfizetni a II. rendű alperes másodfokú eljárásban felmerült jogtanácsosi eljárási költségeit, amelyet az ítélőtábla a kifejtett jogi képviseleti tevékenységgel arányban állapított meg a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)és
(6)bekezdése szerint. A felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam terhén marad. S z e g e d,
- november hó
- napján Dr. Kiss Gabriella sk. . Bálind Attila sk. . Bánfalvi-Bottyán Csilla sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró