Mfv.10609/2015/1 – Kúria

(1)-

(2)bekezdését jelölte meg, amely a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeiről rendelkezik. 2012. I. Tv. 66. §, 2012. I. Tv. 82. §

(1),

1. I. Tv.
2. §

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.609/2015/

1. A tanács tagjai: . Tallián Blanka a tanács elnöke Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Kiss Andrea ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: felmondás nem vagyoni kártérítés Herke és Szabó Ügyvédi Iroda jogellenességének jogkövetkezményei és A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Balassagyarmati Törvényszék 15.Mf.20.396/2015/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.423/2013/
3. Rendelkező rész A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék 15.Mf.20.396/2015/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 208.900 (kettőszáznyolcezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a termelésvezető munkakört betöltő felperes jogviszonyát az alperes
5. október 29-én kelt felmondásával szüntette meg. Ennek indokolása szerint a munkáltatói érdekkörbe eső átszervezés folytán létszámcsökkentés céljából több munkakör összevonásra került, a munkáltató a feladatokat átcsoportosította, és ezáltal a felperes által betöltött munkakör véglegesen megszűnt. Végzettségének és képességének megfelelő munkakört a munkáltató nem tudott felajánlani. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] [3] A felperes a keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint a felmondás valódi oka az volt, hogy a Sz-ről S.-ba helyezett munkatársával, K.A.-val nem volt „felhőtlen" a munkakapcsolata. A termelés folyamatossága érdekében a felperes szóvá tett hiányosságokat, problémákat, amelyeket az új munkatárs nem vett jó néven. A felperes ezen túlmenően nem vagyoni kártérítést is igényelt, mivel hivatkozása szerint a személyiségi jogai sérültek akkor, amikor
6. október 29-én munkakezdéskor négy biztonsági őr várta a kapuban, a munkahelyre beérkező beosztottjai szeme láttára nem engedték be. A biztonsági őröknek utasítást adó munkatárs megérkezése után léphetett csak be az irodájába a személyes tárgyait összeszedni, ennek során is a biztonsági őrök folyamatosan ellenőrizték, a mellékhelyiségig is elkísérték. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint az intézkedése mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.423/2013/
7. számú ítéletével a
8. október 29-én kelt alperesi munkáltatói felmondás jogellenességére figyelemmel kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek bruttó 212.013 forint elmaradt jövedelmet kártérítés címén és annak kamatát, továbbá 500.000 forint nem vagyoni kártérítést és annak kamatát. Kötelezte továbbá az alperest perköltség viselésére, valamint az állam által előlegezett illeték megfizetésére. Rögzítette, hogy a perrel felmerült egyéb költségeiket a peres felek maguk viselik. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint K.A. munkaszerződés-módosítása, valamint a jegyzőkönyvben rögzített tanúvallomása alapján tényként volt megállapítható, hogy az üzemvezető munkaköre
9. október 31-én bővült, a felperes korábbi termelésvezető munkaköréhez tartozó feladatokkal. K.A. tanúként maga is megerősítette, hogy a felperes feladatait a távozását követően vette át, a munkaszerződése és a munkaköri leírása is ekkor került módosításra. [6] A perben arra nem merült fel adat, hogy K.A. a felmondást megelőzően ellátta volna a felperes termelésvezetői munkakörében rögzített feladatokat, illetve a felmondásban lévő átszervezés a felmondás kiadását megelőzően folyamatában elindult volna. Az alperes többszöri bírósági felhívásra sem tudta csatolni a felperes írásbeli munkaköri leírását. [7] A felmondásban hivatkozott munkakör-összevonás ténylegesen megvalósult, azonban nem a felmondás kiadásakor, közlésekor, hanem a felperes távozása után. A munkavállaló utolsó munkában töltött napja
10. október
11. volt, október 29-én a reggeli munkakezdéskor szembesült azzal, hogy a munkáltató ezen a napon keltezett felmondásával megszüntette a munkaviszonyát, és a teljes felmondási időre felmentette a munkavégzés alól. [8] A felmondás indokolásában hivatkozott munkakör-összevonás az írásbeli közlésekor nem volt valós ok. Erre figyelemmel a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a keresettel támadott felmondás indokolásában foglalt, a munkáltató működésével összefüggő, a munkáltató érdekkörébe tartozó átszervezés mint ok, sem a felmondás szóbeli, sem írásbeli közlésekor nem volt valós. Ebből következően az arra alapított munkáltatói intézkedés is okszerűtlen volt a munka törvénykönyvéről szóló
12. évi I. törvény (Mt.)
13. §

(1)és

(2)bekezdése alapján. [9] A bíróság ezenfelül kiemelte, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlásról az Mt.

1. §-a alapján a felperes a perben sikerrel tudta bizonyítani, hogy a keresettel támadott felmondás valódi indoka lehetett a K.A. és a közötte lévő szakmai konfliktus, amelyet a perben meghallgatott F.F. és Cs.G.K. is igazoltak. Ennek tényét K.A. sem vitatta a perbeli tanúvallomásában. [10] A jogellenesség jogkövetkezményeként a bíróság az Mt.
2. §

(2)bekezdései szerint alaposnak találta a felperes elmaradt jövedelem iránti igényét. A számítás tekintetében bruttó 132.400 forint havi távolléti díjat vett alapul, a felperes négy hónapra kérte megállapítani az elmaradt jövedelmét, abba az Mt. 172. §

(1)bekezdés b) pontja alapján kérte beszámítani az álláskeresési járadék összegét. Minderre tekintettel a bíróság az elmaradt jövedelem kártérítéskénti megfizetésére kötelezte az alperest az Mt. 172. §

(2)bekezdése szerinti 10 % társadalombiztosítási járulékkal csökkentett összeg figyelembe vételével. A kamatfizetési kötelezettség jogszabályi alapjaként az Mt. 160. §-át, valamint a Ptk. 6:47. §-t jelölte meg. [11] A bíróság az Mt. 82. §

(1)bekezdés, 11. §

(1)bekezdés, 9. §, valamint az Alaptörvény II. cikk és III. cikk

(1)bekezdései alapján a felperes emberi méltóságát sértő alperesi magatartásra alapított nem vagyoni kártérítési igényről a perben lefolytatott bizonyítási eljárás során arra a következtetésre jutott, hogy

1. október 18-án K.A. részéről a közös megegyezéses megszüntetés tervezetét négyszemközt adták át. Nem bizonyított azon alperesi állítás, miszerint K.A. ezen a beszélgetésen tájékoztatta volna a felperest arról, hogy aznap nem kell ledolgoznia a műszakot, illetve másnap nem kell munkába állnia. [12] Tényként lehetett megállapítani, hogy a felperes másnap,
2. október 29-én a 6 órai munkakezdéskor megjelent a salgótarjáni telephely kapujában, ahol a biztonsági őrök feltartóztatták, nem engedték be az ellenőrzési ponton belülre. Körülbelül két órás várakozást követően K.A. jelenlétében közölték, hogy a cég felmondott, és a munkavégzés alól felmentették. A biztonsági őrök kíséretében hozhatta el a személyes holmijait az irodájából. K.A. a tanúvallomásában nem vitatta, hogy munkavédelmi okokból nem engedték be a felperest, hogy a munkatársaitól elköszönjön. [13] Az alperes eljárása alkalmas volt arra, hogy a telephelyen dolgozók előtt azt a látszatot keltse, miszerint a felperes szankciós jellegű intézkedésben részesül a biztonsági őrök alkalmazásával. A bíróság álláspontja szerint az alperes fenti magatartásával sértette a felperes személyiségi jogát, emberi méltóságát, ezért az Mt.
3. §

(1)bekezdése alapján nem vagyoni kártérítés megfizetésére is köteles. [14] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Balassagyarmati Törvényszék 15.Mf.20.396/2015/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes által fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 125.328 forintra felemelte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte az alperest perköltség és másodfokú eljárási illeték fizetésére. [15] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az arra alapított döntése megfelelt az alkalmazandó, és általa is alkalmazott jogszabályi rendelkezéseknek, ezért az elsőfokú ítéletet a törvényszék a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján, figyelemmel a Pp. 254. §

(3)bekezdésére is helyes indokainál fogva helybenhagyta a per főtárgya, illetve az alperes perköltség viselésre kötelező rendelkezése vonatkozásában. Észlelte, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási illeték kiszámításakor csupán a Pp. 24. §

(2)bekezdése szerinti pertárgy értékkel számolt, ahhoz nem adta hozzá a személyiségi jogsértés címén igényelt 500.000 forint kártérítési összeget, pedig a Pp. 25. §

(3)bekezdése szerint ha egy, vagy több felperes ugyanabban az eljárásban egy, vagy több alperes elleni követelését érvényesíti, a pertárgy értékének megállapításánál az összes követelést össze kell adni. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a Pp. 275. §ának

(4)bekezdése szerint a jogerős ítélet „megváltoztatását" kérte akként, hogy a felperes keresetét teljes egészében utasítsa el a Kúria. A felmondás jogszerű volt, a felperest a biztonsági őrök kísérete emberi méltóságában nem sértette. Az alperes perköltség viselésére is kérte kötelezni a felperest. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. [17] A felülvizsgálati érvelés szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon alkalmazta az Mt. 82. §

(1)és

(2)bekezdését, és kötelezte az alperest kártérítés fizetésére, másrészt a felperes részére megítélt nem vagyoni kártérítésnek mind a jogalapja, mind az összegszerűsége bizonyítatlan maradt az eljárás során. [18] Az átszervezést megelőzi egy munkáltatói döntés, majd a feleslegessé vált munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése után van mód a meglévő másik munkavállaló munkaszerződésének módosítására. Ezen három aktus történhet egy napon, de elhúzódhat hetekig is. A hangsúly azon van, hogy az indoknak valósnak kell lennie, tehát valóban meg kell történnie az átszervezésnek, a munkakör-összevonásnak, és a munkavállaló számára a felmondásból egyértelműen ki kell tűnni, hogy miért került sor a munkaviszonya megszüntetésére. [19] Jelen esetben az eljáró tanács önmagában az alapján döntötte el a jogvitát, hogy a megszüntetett munkaviszonyú felperes felmondásának közlése

1. október 30-án történt, míg K.A. munkavállalónak a felperes munkakörének ellátását érintő munkaszerződés-módosítása
2. október 31-én történt. [20] Tény, hogy
3. október 29-étől a felperes már nem dolgozott, helyette K.A. látta el a termelésvezetői munkakört. A felmondás közlésére írásban került sor, azt a felperes
4. október 30-án vette át, akkor, amikor K.A. már két napja ellátta a felperes korábbi munkakörét a saját feladataival együtt. [21] Az elsőfokú bíróság indokolását a BH
6. számú eseti döntésére alapította, amelyből azonban csak egyetlen mondatot ragadott ki a döntése indokolásának alátámasztására, és nem vette figyelembe, hogy a jogeset azt is rögzíti, miszerint a folyamat befejezése nem szükséges a felmondás jogszerűségének megállapításához. Az alperes esetében is ez történt, a munkakörösszevonás megkezdődött
7. október 29-én, a felmondás közlése másnap volt, harmadnap pedig módosították K.A. munkaszerződését. [22] Érthetetlen, hogy a felmondás előtt 3-4 hónappal történt - és egyébként megbeszélt - konfliktus hogyan lehetne a felmondás valódi oka, amikor a felperes és a tanú a konfliktus tényén kívül semmiben nem értett egyet, a két tanú pedig csak hallomásból, a felperestől értesült a történtekről. [23] A nem vagyoni kár jogalapjának és összegszerűségének bizonyítása során az elsőfokú bíróság nem járt el kellő gondossággal. A felperes előadásán kívül egyetlen tanú erősítette meg, hogy biztonsági őrök kísérték a felperest, ez pedig K.A. volt, aki elmondta, miszerint ez az eset nem akkor történt, amikor azt a felperes állítja. Munkavédelmi okokból volt szükség a kísérőkre, és az üzemben ez rutineljárás. A munkatérbe a felperes munkavédelmi okoknál fogva nem mehetett be a munkatársaitól elbúcsúzni, amit egyébként bármikor máskor - az üzemen kívül - megtehetett. [24] Az alperes az 500.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés mértékét eltúlzottnak találta, mivel hivatkozása szerint ilyen mérvű ellentételezést komolyabb sérelmekre szoktak megítélni. Az állampolgárokat is biztonsági őrök kísérik a bevásárlóközpontban, vagy a bankban, mégsem érzik ezt egyfajta „bűnösségi vélelemnek". [25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. [26] Hivatkozása szerint az alperes által állított jogszabálysértések nem állnak fenn, az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le és jogszerűen állapította meg, hogy a felmondás nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, és a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével is ellentétben állt. Az alperes perköltségben való marasztalását is kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [27] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [28] A Pp.
8. §-ának

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §-ának

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [29] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontban meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. [30] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kizárólag az Mt. 82. §-ának

(1)és

(2)bekezdését jelölte meg jogszabálysértésként, amely a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményiről rendelkezik. Ebből következően - az Mt.

1. §-ában foglaltak megsértésére hivatkozás hiányában - a felmondás jogellenessége és a személyiségi jog megsértése nem volt vizsgálható a jelen eljárásban. [31] Az alperes a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeinek megsértését nem indokolta, így önmagában az Mt.
2. §

(1)-

(2)bekezdésében foglaltakra hivatkozás e körben nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak. [32] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a nem vagyoni kár jogalapját és összegszerűségét is sérelmezte. A Pp.

1. §-ában foglaltakra (bizonyítékok mérlegelése) nem hivatkozott, így a bíróságok által megállapított tényállás volt a jelen eljárásra is irányadó. Záró rész [33] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
2. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [34] A pervesztes alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdésén alapul. [35] A felperes illetékfizetési kötelezettsége a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának

(2)bekezdésén alapul. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el. 274. §

(1)bekezdés Budapest,

1. július
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő