← Magyarország

Pf.20783/2016/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.783/2016/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd neve (címe) által képviselt felperes neve(címe) szám alatti lakos felperesnek – a Bálint Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bálint Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
  2. január
  3. napján kelt 7.P.22.309/2015/
  4. számú ítélete ellen a felperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolyatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 15.000,- (Tizenötezer) forint másodfokú eljárási költséget. A pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díját az állam viseli. A le nem rótt 540.000,- (Ötszáznegyvenezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes
  6. május 25-én megkötött lakásbérleti szerződés alapján bérlő a megnövekedett forgalmú (város neve), (... körút) és (...utca) sarkán álló, (utca, házszám) alatti ingatlanban. A bérleti jogviszonyt az alperesi bérbeadó lakbérhátralék miatt
  7. április 30-án felmondta. A (város neve)-i Járásbíróság
  8. június 9-én kelt 4.P.21.820/2014/
  9. számú ítéletével kötelezte a felperest az érintett ingatlan – ingóságaitól kiürített állapotban való – 30 napon belüli elhagyására. Mivel időközben bérleti és később keletkezett használati díj tartozásait megfizette, és az alpereshez írt beadványában kérelmezte az általa használt lakásban való elhelyezését, (város neve) Város Közgyűlése Pénzügyi és Vagyongazdálkodási Bizottsága
  10. október 14-én kelt 8600-480/
  11. (X.14.) PVB számú határozatával 5 évi határozott időre számára az általa lakott lakást bérbe adta. Az alperes a felperesnek több csereingatlant is felajánlott, melyeket nem fogadott el. A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy az alperes
  12. január
  13. napjától megsérti a testi épséghez és egészséges környezethez való jogát, egyben kötelezze 6.750.000,- forint sérelemdíj megfizetésére. Érvelése szerint az alperes nem biztosítja számára alkotmányos jogait, a lakóhelyéül szolgáló (... körút) forgalmából adódó zajhatás és levegőszennyezettség miatt ugyanis sérültek felsorolt személyiségi jogai. Kifogásolta, hogy az alperes nem tett semmit azért, hogy élhetőbb környezetben lakhasson. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kifejtette, a felperes lakóhelyéül szolgáló ingatlannak ugyan tulajdonosa, azonban (város neve)-en a (... körút) érintett szakasza a magyar állam tulajdonában van. A vagyonkezelő a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, melynek nincs olyan jogellenes magatartása vagy mulasztása, mellyel okozati összefüggésben a felperest személyhez fűződő jogában megsértette volna. Hozzátette, a felperesnek korábban több lakást is felajánlott, melyeket nem fogadott el. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes nem állította, hogy az alperes bármilyen magatartásával megsértette volna a rPtk.
  14. §-ában írt testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát. A városi lakókörnyezetben az urbanizáció fejlődése miatt előállt környezeti többletterhelésért az önkormányzat felelőssé nem tehető. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és az alperes kereset szerinti marasztalása érdekében. Továbbra is állította, az alperes megsértette testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát, mert a (... körút)-on a jelentős buszforgalom, a nagyfokú zaj és levegőszennyezettség miatt a szellőztetés is lehetetlen. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. A felperes személyhez fűződő jogának megsértésére alapította igényét, amit az alperestől bérelt lakásingatlanban a szomszédos közút megnövekedett forgalma miatt tapasztalható zavaró hatásokra hivatkozva terjesztett elő. A személyhez fűződő jogokat a Ptk. általános jelleggel védelem alá helyezi (Ptk.
  15. §

(1)bekezdés), melyek közt külön is nevesíti az egészséghez fűződő jogot (
  1. §). Elvileg ugyan minden személyiségi érdeksérelmet okozó magatartás jogellenes, mégis vannak olyan körülmények, amelyek fennállása esetén a jogellenesség kizárt. Ilyen eset például, ha valaki kifejezett jogszabályi engedély alapján lépi át az oltalmazott magánautonómia határait, továbbá ha a jogsérelmet okozó magatartáshoz a jogosult hozzájárult. Jelen esetben az alperes esetleges felelősségét, kötelezettségeit – esetleges kártérítési kötelezettségét is – ahhoz képest kell megítélni, hogy a jogszabály a helyi önkormányzat terhére a közút kezelésével kapcsolatban milyen feladatokat állapít meg. A közúti közlekedésről szóló
  2. évi I. tv.
  3. §
(1)bekezdésének c) pontja alapján a helyi közutak kezelője a helyi önkormányzat, amelynek feladatait a törvény
  1. §-a sorolja fel. A Kkt.
  2. §-a pedig kifejezetten rögzíti, az út kezelője a kezelői kötelezettségének megszegésével okozott kárt a polgári jog általános szabályai szerint köteles megtéríteni. Ennélfogva a (város neve, ...körút) az alperes kezelésében van, a felperes igényét vele szemben érvényesíthette. A Kkt.
  3. §-ával összhangban az út kezelője csak a kezelői kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles a polgári jog általános szabályai szerint megtéríteni (BH
  4. 272.). Ez azt jelenti, hogy az alperes mint közútkezelő felelőssége csak abban a körben vizsgálható, ami az érintett közút üzemeltetésével kapcsolatos feladatai megszegésével, illetve karbantartási és felújítási feladatainak elmulasztásával hozható okozati összefüggésbe (hasonlóan: Győri Ítélőtábla Pf.II.20.127/2011/
  5. és BDT
  6. 2527.). E körben mérlegelni szükséges, hogy az érintett útszakaszon jelentkező forgalomnövekedés és zajhatás, valamint a közérdekből végzett, a tulajdonjog társadalmi rendeltetésének megfelelő gyakorlásban jelentkező, bizonyos fokú zavarással együtt járó tevékenységek között mely érdekek élveznek elsődlegességet. Lényeges, hogy a városi lakókörnyezetben az urbanizáció fejlődése az ott lakókra környezeti többletterhelést jelent. Elfogadható, hogy a zaj és légszennyezettség zavaró lehet a felperes számára, ez azonban önmagában nem alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét. A felperes már
  7. óta a perbeli ingatlan él, az eltelt idő alatt a forgalom – a gépjárművek számának köztudott emelkedéséből adódóan, melyre az alperesnek ráhatása nincs – nyilvánvalóan növekedett. A városok egyre nagyobb lélekszámával együtt járó forgalomnövekedés, ezáltal a zajszint emelkedése, illetve a légszennyezettség fokozódása a városfejlődés szükségszerű velejárója. Az önkormányzat a városi forgalom szervezése érdekében kihasználja a térség adott lehetőségeit, melyek nyilvánvalóan – költségvetésből való gazdálkodása és a város földrajzi elhelyezkedésének sajátosságai folytán – korlátozottak. Éppen az szolgálja a városi élet folyamatosságát és gördülékenységét, ha a forgalmat olyan útszakaszra irányítja, mely több sávos, viszonylag akadálymentes haladást biztosít. Az ezzel együttjáró környezeti hatások változása nem minősül olyan, a jogszabályi felhatalmazáson túlmutató tevékenységnek, amely személyhez fűződő jog sérelmét alapozná meg, ezzel – jogalap hiányában – az alperes kártérítési felelőssége is kizárt. Az alperes tehát az érintett közúthoz kapcsolódó kezelői tevékenységével a jogszabály keretei között járt el, ami alaptalanná teszi a felperes személyhez fűződő jog megsértésére alapított bármely követelését. Megjegyzi az ítélőtábla, az alperes még azzal a magatartásával is próbálta a felperes érdekeit, egészségét szem előtt tartani, hogy számára egyéb cserelakásokat ajánlott fel, melyeket azonban a felperes visszautasított. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – az indokolás jelentős kiegészítésével – a Pp.
  8. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért köteles az alperes másodfokú eljárásban felmerült, jogi képviseletével összefüggő költségének viselésére (Pp. 78. §
(1)bekezdés), melynek mértékét a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdései alapján a kifejtett munkával arányosan, mérlegeléssel állapított meg. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díjának viseléséről a Pp. 87. §
(2)bekezdése alapján rendelkezett. A le nem rótt fellebbezési eljárási illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján az állam terhén marad. S z e g e d ,
  2. év november hó
  3. napján. Dr. Kiss Gabriella s.k. . Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k.. Bálind Attila s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.